Kedves Kollégák!

Ki hinné – talán, mert nők vagyunk, erősen titkoljuk –, hogy már 15 évesek vagyunk? Érezzük is a kamaszkori problémákat: lázadunk, és szeretnénk néhány új dolgot kipróbálni, megmutatni, hogy számolni kell velünk.

Persze, ez nem arat, nem arathat minden esetben osztatlan sikert „családunk” és környezetünk körében sem. Többen támadásnak, forrófejű, értelmetlen magamutogatásnak ítélték a közelmúlt néhány eseményét, és úgy döntöttek, ebben nem kívánnak részt venni. Természetesen ezek a döntések komoly elmélyedésre késztetnek, és igyekszünk tanulni legalább saját hibáinkból – még akkor is, ha ez nem látszik. Nagy örömünkre vannak, és egyre bővül azok száma, akik megértőbbek, látják a jó szándékot, tanácsaikkal és munkájukkal segítik a felnőtté válás folyamatát.

Szerencsére szakmai elismerésben sincs hiány. Túl vagyunk VIII. tudományos konferenciánkon, amelyet – bár kissé szűk körben tartottuk – a visszajelzések tükrében komoly szakmai sikernek értékelhetünk. Egy biztos, a dietetikusok neve kezd ismertté válni, véleményünket egyre több fontos kérdésben várják, s kérnek fel minket előadónak, szakértőnek.

Még nem érkezett meg a tavasz, mégis virágnyelvet használtam. Ugye mi is képesek vagyunk együtt a megújulásra?

Kovács Ildikó főszerkesztő