• Főoldal
• Kapcsolat
• Hírek
• Tanácsadás
• Könyvajánló
• Regisztráció
• English

Új Diéta 2002/02-es számai:

<<vissza az előző oldalra

01 - Hírek a Vajdaságból [3]
02 - Peptikus fekélybetegség [4]
03 - Az elhízás gyógyszeres kezelése [7]
04 - A peptikus fekélybetegség terápiája [8]
05 - Sikerült! [9]
06 - A krónikus fekély diétás kezelése.még ma is fontos [10]
07 - A testtömeg-szabályozás új diétás lehetőségei, a CARMEN-tanulmány [11]
08 - Egészségesen könnyebb [13]
09 - Táplálkozástudós kisiskolások [13]
10 - A fekélybetegség sebészi kezelése [14]
11 - Tejitalok, reggeli italok [16]
12 - Kirándulás az Élelmezésvezetők klubjával [16]
13 - A probiotikus baktériumok szerepe [17]
14 - Hosszan friss! [18]
15 - Mai ismereteink a diétás (élelmi) rostokról [20]
16 - Instant italok [23]
17 - A fekélybetegség diagnosztikájának és diétás kezelésének története [24]
18 - Két érdekes lekvár [25]
19 - Veszélyelemzés (HACCP) fontossága a gyógyintézeti diétás ellátásban [26]
20 - Szövetségi élet [28]
21 - Gazdaságosan, kényelmesen Knorr-ral [30]
22 - Álláshirdetések

 

---

Hírek a Vajdaságból!
 

Már régóta őrzöm egy kedves zentai kolléganőnk levelét, amelyet e-mailben kaptam meg újságunk kiadójától még tavaly év végén. Levelének néhány sora azóta is gyakran eszembe jut. Miért? Azért, mert e néhány mondat is tanúbizonyságot tesz kolléganőnk lelkesedéséről és szakma iránti szeretetéről.
Az országhatáron belül mindenki elismeri, hogy a dietetika mint szakma - még inkább: hivatás - az utóbbi években fokozódó ismertségre, de azt is megkockáztatom, hogy elismertségre tett szert. Egyre több kollégát hívnak a tévébe és a rádióba nyilatkozni, egyre több újság igényli szakembereink segítségét, s nem telik el hét, hogy valamilyen rendezvényre ne invitálnának bennünket. Ebben nagy szerepe van kiváló, magas szinten képzett kollégáinknak és a mára már stabilan működő szövetségünknek, akik és amely, ha kellett barátian, ha kellett rámenősen hirdették, hirdette és védték, védte szakmánkat. A fokozódó népszerűség ellenére gyakran panaszkodunk a munkahelyi nehéz körülményekre, a konyhák szegénységére, a konyhai dolgozókra, az anyagi és erkölcsi megbecsültség hiányára, az orvosokkal való inkollegiális viszonyra, s még ki tudja mire. Vajon tényleg ilyen súlyosak ezek a gondok? Nem tudjuk megoldani őket? Egyedül kell szembenézni ezekkel a problémákkal? (Csak halkan jegyzem meg, hogy szerintem nem.) És a határon túl... Hadd idézzek néhány sort a fent említett levélből, remélve, hogy Tímea sem veszi ezt rossz néven.
"Annyit tudnék a zentai helyzetről elmondani, hogy nagyon szegény az ellátás, a konyhára ráférne egy nagy renoválás, s eddig megfelelő szakember sem volt a diéták összeállítására. Azt kell mondanom, hogy én vagyok az első dietetikus Zentán. Az a tervem, hogy a környékbeli kórházakba ellátogatok, s felkutatom, van-e dietetikus még a Vajdaságban. Elég furcsán hangzik az előbbi kijelentésem, de higgyék el, azt sem tudták itt az emberek, mi az, hogy dietetikus. 2000-ben szerveztem meg egy testnevelő tanárral egy fogyókúraversenyt, amelynek keretében előadásokat tartottam élőben és a rádióban. Így próbáltam megismertetni az emberekkel a dietetikát."
Remélem, hogy azóta Tímea talált társakat, megfelelő segítséget kapott munkájához, s ma is hasonló lendülettel dolgozik, akárcsak a verseny szervezésekor. Úgy gondolom, hogy mi szerencséseknek mondhatjuk magunkat, hiszen sokan vagyunk. Ismerjük egymást, tudunk egymásról, ha kell, segítünk egymásnak, minden évben találkozhatunk egymással. Ugye, mindenki emlékszik arra, hogy 2002. október 12-én lesz a VI. Szakmai Konferenciánk, 2003 májusában pedig az EFAD-konferencia, ahol lehetőség lesz külföldi kollégákkal is személyesen megismerkedni. Aki eljön, érezni fogja, hogy egy nagy közösség tagjaként felemelő érzés dietetikusnak lenni. Örömömre szolgált, hogy hírt kaptam zentai kolléganőnktől, aki kisgyermeke mellett is eljár a könyvtárba, s kivárja a sorát, hogy újságunkat olvasva az interneten keresztül kapcsolatot tartson velünk.
Remélem, hogy hozzá hasonlóan mások is tollat ("billentyűzetet") ragadnak és írnak a szerkesztőségbe akár levelet önmagukról, akár cikket munkájukról. Várom a jelentkezéseket és a találkozást valamelyik konferencián, de addig is az egész szerkesztőség nevében további jó munkát és kellemes nyaralást kívánok mindenkinek.

Mák Erzsébet főszerkesztő

 

---

Peptikus fekélybetegség

Összefoglaló
A korábbi évekhez hasonlóan a peptikus fekélybetegek száma folyamatosan nő, amely részben a diagnosztika fejlődésével és hozzáférési lehetőségének javulásával függ össze. Forradalmi változást jelentett a Helicobacter pylori "felfedezése" a fekélybetegség megítélése és gyógyítása szempontjából. A cikkben foglaltak alapján áttekinthetővé válik a fekélybetegség etiológiája, tünetei, lokalizációja, diagnózisa, szövődményei és terápiája. A megfelelően alkalmazott terápia esetén a fekélybetegek 80-90%-ánál gyógyulás várható.

Definíció
Fekélybetegségen a gasztrointesztinális nyálkahártya egy részének felületes hiányát értjük, amely kialakulhat a gyomorban (gyomorfekély), illetve a nyombél első néhány centiméteres szakaszán (nyombélfekély), gyomorrezekció utáni állapotokban a jejunumban, s átterjed a muscularis mucosára is. Nagysága változó, néhány millimétertől több centiméterig terjedhet. Rendszerint 5 milliméternél nagyobb átmérőjű. Meg kell különböztetnünk az erózióktól, amelyek nem érintik a muscularis mucosát. A betegség mindkét nemben nagyjából azonos arányban fordul elő. Előfordulási helyét illetően a duodenális fekély jóval gyakoribb. A fekélybetegség incidenciája az életkorral nő, s ez összefüggésbe hozható a gyógyszerszedéssel, illetve a csökkent szöveti prosztaglandinszinttel. Nem hanyagolhatók el a genetikai faktorok sem.

Etiológiájában több tényező játszik szerepet.
Régóta ismert elmélet, hogy a fekélyek kialakulásában és fennállásában az "agresszív" és a "defenzív" faktorok feltételezett egyensúlyának megbomlása játssza a főszerepet. Igazi választ erre nem tudunk adni. Régebben az idegrendszer diszfunkciós megnyilvánulásának tartották, és sokáig pszichoszomatikus kórképként szerepelt. Az újabb ismeretek tükrében azt mondhatjuk, hogy a sósav különböző mennyiségének jelenléte csak "permisszív" szerepet játszik az ulcerogenezisben, s egyik elmélet sem adott egyértelmű magyarázatot a fekélybetegek savszekréciós viszonyainak és ezek eltéréseinek valódi jelentőségére.

Rizikófaktorok
Genetikai faktorok: igazolt genetikai összefüggéseket mind ez ideig nem sikerült találni, de megállapították, hogy a 0 vércsoportúakban gyakrabban fordul elő, ezenkívül a HLA B12 és a HLA B5 antigén jelenléte is prediszponál, illetve az öröklött hiperpepszinogenémia szintén fokozhatja az ulcerogenezis veszélyét.
Környezeti faktorok: a dohányzás szerepe egyértelműen nem bizonyítható, azonban a peptikus fekélyek kétszer gyakrabban fordulnak elő az erős dohányzók körében, s lassúbb a fekélygyógyulásuk is. Hasonló összefüggést tapasztaltak az alkoholfogyasztással is. Az étkezési szokások közül kiemelendő az erős fűszerek fogyasztása, amely fokozhatja a betegek panaszát, azonban ezúttal sem bizonyítható a kiváltó szerep.
Rizikófaktornak számít még a gasztrinóma, a hiperkalcémia és a masztocitózis.
A Helicobacter pylori "felfedezése" óta lényegesen megváltozott a fekélybetegség etiológiai megítélése. Az utóbbi évtizedekben a H. pylori-infekció jelentősége egyre hangsúlyozottabbá vált. Fertőzöttség a nyombélfekélyek 90-95%-ában, míg a gyomorfekélyek 60-70%-ában mutatható ki. Gyakran a fentebb említett több tényezővel együtt hatva okolható a peptikus fekély kialakulásáért.
Azok a mechanizmusok, amelyekkel a H. pylori a nyálkahártya sérülését okozza, nem egyértelműek, de feltételezhető, hogy a baktérium által termelt ureáz enzim a húgysavat ammóniává bontja. A H. pylori által termelt citotoxinok szintén közrejátszhatnak a mucosa károsításában. Mukolitikus enzimek is részt vesznek a nyálkahártya fokozatos pusztításában, s a citokinek szerepe sem hanyagolható el.
A peptikus fekélyek másik nagy csoportjában nem találunk H. pylori-pozitivitást, itt a fekélyek kialakulásának hátterében a következő tényezők állhatnak:
- gyógyszerek hatása: kiemelendő az NSAID és a szteroidok,
- Crohn-betegség,
- gasztrinóma (Zollinger-Elison-szindróma, savtúltermeléssel járó állapot),
- bizonyos infekciók (pl. tbc, citomegalovírus),
- idiopátiás (a szérum növekedett gasztrinszintje és fokozott savelválasztás mellett a gyomor gyorsult ürülése is kimutatható).

A klasszikus fekélybetegség mind klinikai, mind kórtani szempontból elkülöníthető az NSAID-szedéssel összefüggő fekélyektől. Az NSAID-fekély gyakrabban jelenik meg a gyomorban, multiplex elhelyezkedésű, sokszor tünetmentes, vagy hirtelen, súlyos szövődménnyel, például vérzéssel kezdődik. Az NSAID-ok gyenge savak, s a gyomor pH-ján nem ionizálódnak, ezért szabadon diffundálhatnak a nyálkahártya-barrieren keresztül a gyomor epiteliális sejtjeibe, ahol a H+-ionok felszabadulnak, s ez sejtkárosodásra vezet. Szisztémás hatásaik, úgy látszik, azon keresztül valósulnak meg, hogy képesek gátolni a ciklooxigenáz enzim aktivitását és ezáltal a prosztaglandin képződését. A prosztaglandinképzés gátlásával az NSAID-ok különböző változásokat indukálnak a gasztrikus mikrokörnyezetben, amelyek a nyálkahártya védekezési mechanizmusainak összeomlására vezetnek.
Az NSAID-szerek használatakor a gyomorfekély rizikója nagyobb a nyombélfekélyénél. Úgy tetszik, a fekélybetegség rizikója nem függ össze az NSAID típusával, bár bizonyos kutatások szerint az aszpirin kiemelhető a rizikófaktorok közül. A kockázat dózisfüggőnek látszik. Ugyanígy nagyobb a rizikó az alkalmazás első három hónapjában, valamint az idősebb kor, az anamnézisben szereplő fekélybetegség, illetve súlyos belgyógyászati betegség esetén is. Az NSAID-ok új csoportjának képviselői szelektíven gátolják a ciklooxigenáz 2-t (Cox-2), amely a gyulladásos prosztaglandinszintézis legjelentősebb enzimje, de megkímélik a ciklooxigenáz-1-et (Cox-1), a gyomornyálkahártya prosztaglandintermelésének fő enzimjét. A H. pylori nem növeli az NSAID-szedéshez társuló fekélyek kialakulásának valószínűségét. Vitatott az is, hogy a szteroidok is okoznak-e fekélyt, vagy csak az NSAID-dal együtt.

A fekélybetegség lokalizációja és tünetei
Gyomorfekély: bár nem függ az életkortól, inkább a középkor után jelenik meg, s mindkét nemben körülbelül egyforma arányban fordul elő. Típusos helye a corpus antrum átmenetének kisgörbületi oldala. Gyakran társul gasztritisszel, amely szövettanilag is igazolható a mucosa atrófiájával együtt.
Klinikai tünetei
Étkezés vagy antacid bevételétől független, időnként hátba sugárzó epigasztriális fájdalom. A fájdalom intenzitása étkezésre fokozódhat. A beteg étvágytalanságról és fogyásról számol be. Gyakran tünetmentes, s csak más okból végzett vizsgálat vagy szövődmény megjelenése kapcsán derült fény bajának fennállására. Malignus elfajulás előfordul (aklórhidria ennek lehetőségét veti fel).
Nyombélfekély: előfordulását 6-15%-ra becsülik. Általában nincs nemek közötti különbség.
Etiológiai tényezők:
- H. pylori-infekció,
- növekedett gyomorsav-szekréció,
- genetikai tényezők,
- dohányzás.
Jellemzője: idült, visszatérő állapot (60-70%-ban), a H. pylori eradikációja csökkenti a recidíva lehetőségét.

Klinikai tünetek
Epigasztriális, időnként hátba sugárzó fájdalom jellemzi, amely étkezésre vagy antacid adására csökken. Gyakran éjszaka, illetve éhgyomorra jelenik meg. Étkezés után viszont egy-négy órán belül ismét fellép a fájdalom, amikor a savas duodénumtartalom a duodénum bulbusába jut. A fájdalomban szerepet játszanak még motoros komponensek: spazmus, emelkedett zsigeri nyomás és tónusfokozódás, a bulbus relaxációjának hiánya. A fájdalom függ a fekély helyétől, nagyságától és a serosa érintettségétől. A gyomorfekélyhez hasonlóan tünetmentesen is előfordulhat. Ritkán fajul el malignusan.

Diagnosztika:
- anamnézis,
- fizikális státus,
- laboratóriumi vizsgálatok (kiemelendő a vérkép és a széklet Weber- vizsgálata),
- a radiológiai vizsgálat sugárterhelése kicsi és szövődménymentes, azonban szövettani mintavételre, illetve a H. pylori kimutatására nem alkalmas, ezért csak speciális esetekben alkalmazzuk (például a gyomor ürülésének vizsgálatára),
- a felső endoszkópia a választandó eljárás a nyombél- és gyomorfekély diagnózisában. Ennek kapcsán biopsziás mintákat vesznek a H. pylori jelenlétének igazolására, illetve szövettani feldolgozásra. Endoszkópia segítségével kimutatható a fekély alakja, nagysága, a gyógyulás és a hegképződés. A duodenális fekélyek általában nem malignusak. A jóindulatúnak látszó gyomorfekély 3-5%-ban malignusnak bizonyul. A nem gyógyuló fekélyek malignitásra gyanúsak, ezért a kezelés elkezdése után tizenkét héttel endoszkópos kontrollvizsgálatra van szükség.

A Helicobacter pylori kimutatásának módszerei:
- invazív: az endoszkópia kapcsán lehet hisztológia (szenzitivitás 93-99%), tenyésztés (szenzitivitás 77-92%) és ureázteszt (szenzitivitás 89-98%) biopsziából;
- noninvazív: 13C ureakilégzési teszt (szenzitivitás 90-100%), 14C ureakilégzési teszt (szenzitivitás 90-97 %), szerológia (szenzitivitás 88-99%).
Ezek a vizsgálatok a szerológia kivételével követésre is használhatók, az ugyanis rövid távú követésre nem alkalmas.
Differenciáldiagnózis:
diszpepszia egyéb okai, atípusos gasztroezofageális reflux, akut kolecisztitisz és koledocholitiázis, akut pankreatitisz, ezofaguszruptúra, gyomorvolvulusz, aortaaneurizma-ruptúra, miokardiális infarktus.

A fekélybetegség szövődményei
A peptikus fekélybetegségben gyakorik a szövődmények, körülbelül egyharmadában egy vagy több jelenhet meg.
Leggyakoribb szövődmények:
vérzés: amely a betegek körülbelül 15%-ában fordul elő, s a mortalitása 7% körül van. Idősebb betegeknél összefüggésbe hozható az NSAID szedésével. A vérzésnek az az oka, hogy a fekélykráter erodálja az ér falát. A gyomor kisgörbületén elhelyezkedő mély fekélyek vagy a duodénum bulbusának hátsó falán levő fekélyek gyakrabban okoznak vérzést. A vérzés az erőssége szerint lehet okkult vérzés, de súlyos, akár vérzéses sokkot okozó hematemézis vagy meléna is. Vérzés gyanúja esetén endoszkópos vizsgálatot kell végezni, amely a vérzés helyét is mutatja. Az endoszkópos beavatkozás kapcsán vérzéscsillapító eljárások alkalmazhatók, de sikertelenség esetén műtétre is szükség lehet. A H. pylori eradikációja vagy a savtermelést gátló fenntartó terápia csökkenti az ismételt vérzés lehetőségét;
perforáció: a fekély erodálhatja a gyomor vagy a nyombél falát, emiatt a fekély a szabad hasüregbe perforálhat (ez duodenális fekélyeknél körülbelül 5-10%-ban, gyomorfekélyeknél 2-5%-ban fordul elő). Prediszponáló tényezők az NSAID-szerek és feltételezhetően a stressz. A szabad hasüregbe való perforáció esetén akut has képe lép fel, défense-szal, hipotenzióval és tachikardiával. A szabad levegőt a natív hasi röntgenvizsgálat igazolja.
Más esetben a nyombél hátsó falán elhelyezkedő fekély a környező szervekbe, elsősorban a hasnyálmirigybe penetrálhat.
Mind perforáció, mint penetráció esetén sebészi kezelésre van szükség;
pylorussztenózis: a gyakran recidiváló és hegesen gyógyuló pylorustáji, illetve nyombéli fekélyek a nyombél szűkületét okozhatják. Ennek kapcsán először a szilárd étel fogyasztása válik nehezítetté, később már a folyadék is elakadhat. A szűkület kezdeti formáiban konzervatív kezelés kísérelhető meg, előrehaladott esetben azonban sebészi beavatkozásra van szükség. El kell különíteni a funkcionális pylorussztenózistól.

A fekélybetegség terápiája
Dietoterápia
A fekélybetegek étrendje hasonló a szuperacid betegek étrendjéhez. Igazából a diéta nem a fekély gyógyulását módosítja, hanem a tüneteket enyhíti, s a kiújulás megelőzését segíti. A diéta elve a napi ötszöri-hatszori, kis mennyiségű étkezés. A beteg figyelje meg, melyik étel okoz neki panaszt, s azt kerülje. A tejnek és a tejtermékeknek csekély a savközömbösítő kapacitásuk, sőt, a tej a nagy fehérje- és kalciumtartalma révén a gasztrin felszabadítása, vagy a parietális sejtek direkt ingerlése miatt fokozhatja is a gyomorsav elválasztását. Ezért a tej ajánlása egyénre szabott kell legyen. Vitatott a kávé és az alkohol szerepe. Tény, hogy a kávé stimulálja a gyomorsósav elválasztását, a dohányzás pedig negatívan befolyásolja a fekély gyógyulási hajlamát.
Az alapétrendnek rost- és fűszerszegénynek, de energiadúsnak kell lennie bő vitamintartalommal.
A fekélybetegeknek nem ajánlott:
erős fűszeres ételek,
erjedt sajt,
zsírban sütött rántotthús-félék, tészták,
téli hüvelyesek, káposzta, kelkáposzta, zöldpaprika, retek, uborka,
füstölt ételek,
szeszes italok, feketekávé.
A gyomorvérzés diétás kezelése: az a cél, hogy a beteg minél előbb energiadús táplálékhoz jusson. Nagy vérzés esetén a per os táplálást be kell szüntetni, és mesterséges táplálást kell alkalmazni. A folyadékpótlásról gondoskodni kell.
A fekélybetegség akut szakaszában kétóránkénti étkezést javasolunk. Az étkezések közötti időben gyógyszeresen közömbösítjük a sósavat. A beteg javulásával folyamatosan kerül sor a rost- és fűszerszegény diétára, amikor is az étrend tartalmazhat tejeskávét, sonkát, kevés zsírt vagy vajat, főtt és száraz, porhanyós sült tésztát.

A pylorussztenózis diétája
Nagy energiatartalmú és vitaminokat is tartalmazó folyékony, pépes táplálás javasolt, amely főleg fehérjét és szénhidrátot tartalmaz. A zsír kedvezőtlenül hat a gyomorürülésre.

Dumping-szindróma
Az operált gyomorból a táplálék gyorsan belezuhan a vékonybélbe, ezért izzadás, gyengeség, remegés, szédülés léphet fel. Ennek az oka részben a hiperglikémia, amelyet az ételben levő szénhidrát indukál, másrészt az, hogy a szervezetbe jutott tömény szénhidrát felhígítására intenzív szekréció indul meg. Ezért nem javasolunk tömény szénhidrátot, inkább fehérjegazdag és folyadékszegény legyen az étrend. Jó hatásúnak bizonyul az étkezéskor szokásos sorrend megfordítása (a leves legyen a második fogás).

Gyógyszeres kezelés
A terápia elsősorban a H. pylori jelenlététől függ. Ha H. pylori-pozitivitás áll fenn, annak eradikációjára van szükség.
A H. pylori eradikációja egy héten keresztül:
protonpumpagátló szer (2x20 mg omeprazol vagy 2x30 mg Lansonprazol),
ranitidin-bizmut-citráton alapuló két antibiotikum (2x500 mg claritromycin és 2x1000 mg amoxicyllin).
Ezzel a kezeléssel 90%-os eredmény érhető el.
Ha sikertelen volt, második alkalommal hét napon át négy gyógyszert tartalmazó kúra adandó: protonpumpagátló standard dózis + bizmut-szubszalicilát 4x120 mg + metronidazol 3x500 mg + tetracyclin 2x500 mg).
Az eradikáció után gyomorsav-szekréciót gátló gyógyszert alkalmazunk (néhány hétig).
H. pylori-negatív betegek esetében alkalmazandó terápia:
- antacidok: nemcsak a gyomorsavat közömbösítik, hanem megkötik az epés reflux következtében a gyomorba kerülő és a gyomornyálkahártyát izgató epesavakat is. Ezek alumínium- és magnézium-hidroxidot tartalmazó nem felszívódó, nem szisztémás hatású készítmények;
- savszekréciót gátló szerek:
a hisztamin H2-receptor-antagonisták (ranitidin, famotidin, nizatidin), amelyek a parietális sejtek bazolaterális membránján a H2-receptorokhoz kötődve gátolják a hisztamin által kiválasztott savelválasztást. Négy-nyolc hetes adásukkal a peptikus fekélyek 80-90%-a gyógyul;
protonpumpa-inhibitorok (omeprazol, pantoprazol, lanzoprazol, rabeprazol, ezomeprazol) a savszekréció leghatékonyabb gátlói. Specifikusan gátolják a parietális sejtek apikális membránján és a tubulovezikuláris apparátusban elhelyezkedő H+/K+ ATP-áz enzimet, amely a hidrogénionok szecernálásában meghatározó jellegű. Mivel ez az enzim a parietális sejtek különböző receptorain keresztül kiváltott savelválasztás utolsó közös lépését teszi lehetővé, gátlásával a savelválasztás valamennyi mechanizmusa bénítható. Így a peptikus fekélyek több mint 90%-a gyógyul.

Egyéb kezelés:
bizonyos gyógyszerek a nyálkahártya védekezőképességének fokozásával elősegíthetik a fekély gyógyulását (például sucralfat), a prosztaglandin E2 szintetikus analógjai fokozzák a bikarbonát és a nyák termelését, növelik a nyálkahártya vérátáramlását és a mucosa regenerációját, illetve csökkentik a gyomorsav-elválasztást (pl. misoprostol).
H. pylori-negatív fekélyek esetén fenntartó kezelésre lehet szükség (recidíva megelőzése céljából), ezért fél dózisú H2-receptor-blokkoló adása ajánlott.

Irodalom
1. Harrison: A belgyógyászat alapjai. Springer, 1994.
2. Táplálkozás, diéta. Szerk.: dr. Barna Mária, Medicina, 1996.
3. Tulassay, Zs.: NSAID okozta gyomor-bélrendszeri károsodások. In: Nem szteroid gyulladásgátlók. Szerk.: dr. Gömör Béla, Springer, 1997, 105-113.
4. Varró, V.: Gastroenterologia, Medicina, 1997.
5. Cecil: A belgyógyászat lényege. Medicina, 1999.

Dr. Bach Katalin tudományos főmunkatárs,
Országos Belgyógyászati Intézet, Semmelweis Egyetem
Általános Orvostudományi Kar II. Számú Belgyógyászati Klinika

 

---

Az elhízás gyógyszeres kezelése- egymagában nem elég
Minta a betegek oktatásának és gondozásának lehetséges megoldására

Amikor így a nyár közeledtén belelapozunk a napilapokba vagy a színes magazinokba, egy közös témát bizonyosan találunk bennük: a fejünkre olvassák, hogy még mindig - és, sajnos, egyre inkább - túlsúlyosak, kövérek vagyunk. Ahhoz, hogy ezt az állítást ellenőrizzük, nem is kell sokat tennünk: menjünk el például egy bevásárlóközpontba, s figyeljük meg az ott vásárlókat. Azt fogjuk látni, hogy szinte minden második embernek több-kevesebb súlyfeleslege van. Igaz ez a férfiakra és a nőkre egyaránt, és szomorú tény, de egyre több gyermekre is. Szerencsére mind többet hallunk, olvasunk a túlsúlyosság vagy kövérség okairól és lehetséges kezeléséről. Tudjuk, hogy a megoldás legfőképpen az egészséges táplálkozási szokások kialakításában és a megfelelő mennyiségű mozgásban rejlik. Kevés embernek sikerül azonban egyedül megoldania ezt a feladatot. Többségük kívülről vár gyors és hathatós segítséget anélkül, hogy maga bármilyen mértékben hozzájárulna testtömegcsökkentésének sikeréhez. Tessék csak megnézni a színes lapok hirdetéseit, körültekinteni egy patikában vagy gyógynövényboltban: hányféle és hány módon ható fogyasztószer, zsírégető kapható. Fontos tudni azonban, hogy ezeknek a hatása többnyire csak a szedés idejére korlátozódik, s mivel nem társul hozzájuk életmódváltás, hosszú távú tartós eredményt nemigen remélhető tőlük. Ez pedig visszahízásra vezet; ez az esetek jelentékeny részében több kilót jelent, mint amennyit sikerült leadni.
Különösen veszélyes ez azokban az esetekben, amikor nemcsak kozmetikai, esztétikai gond a túlsúly vagy a kövérség, hanem valamilyen kísérő betegség is társul hozzá. Ha az elhízás mellett magas vérnyomás, cukorbetegség, kóros vérzsírszint vagy egyéb szív- és érrendszeri betegség is fennáll, akkor orvosi segítségre van szükség. Az orvostudományban pontosan elő van írva, hogy mikor kell és lehetséges a túlsúlyos vagy a kövér beteg fogyasztását gyógyszerrel támogatni. Az orvos az esetek kapcsán, a kórelőzmény gondos mérlegelése után dönti el, melyik fogyasztó gyógyszer alkalmazása a megfelelő.

Ma hazánkban két gyógyszer van erre a célra kereskedelmi forgalomban. Az egyik a vérrel a központi idegrendszerbe jutva hat, s telítettségérzés keltésével csökkenti az evésvágyat. Hatásmódjából eredően más szervek működését is befolyásolja, így például a szívre és az érrendszerre is hat. Alkalmazása és szedése fokozott körültekintést, a páciens állapotának rendszeres követését igényli.
A másik testtömegcsökkentő gyógyszer nem kerül be a vérkeringésbe, hatását helyileg, a bélcsatornában fejti ki. Hatásmódjának lényege a táplálékkal elfogyasztott zsírok felszívódásának részleges gátlása. Ismeretes, hogy a zsírok csaknem kétszer annyi kalóriájúak, mint a szénhidrátok vagy a fehérjék, és, sajnos, korlátlanul képesek elraktározódni bennünk. Így a zsírfogyasztás ésszerű korlátozása mellett a zsírfelszívódás körülbelül egyharmadának gátlása számottevően hozzájárul a testtömeg csökkenéséhez.

Ha a táplálék zsírtartalma a napi 30-50 g-ot számottevően meghaladja, a gyógyszer szedése mellett - a hatásmódból eredően - fokozott bélrendszeri aktivitás, zsírürítés jelenhet meg. Ez utóbbiak és a zsírfogyasztás mértéke között igen szoros kapcsolat van. Az említett napi 30-50 g zsírmennyiség megegyezik a korszerű és egészséges étrendben javasolttal, tehát nem jelent különleges diétát. Ily módon ez a gyógyszer közvetve elősegíti a helyes táplálkozási szokások elsajátítását.

A zsírfelszívódás gátlásával ható gyógyszert szedő páciensek számára hatékony segítséget nyújt a Súlykontroll Program. A program célja hatékony, tartós és megvalósítható testtömegcsökkenés elérése a páciens együttműködésével. Módszere a helyes táplálkozási szokás és életmód kialakítása, a testtömegcsökkenés gyógyszeres támogatása mellett. A hat hónapon át tartó oktató-, tanácsadó programba a gyógyszert felíró orvos léptetheti be páciensét egy jelentkezési ív kitöltésével. A postán, esetleg faxon beérkező jelentkezések után az oktatóközpontban dolgozó egészségügyi szakemberek hívják fel telefonon a részt vevő pácienseket, a velük mindig előre egyeztetett időpontokban. A tanácsadás ingyenes. A telefonbeszélgetések során nemcsak az egészséges étrend mennyiségi és minőségi kérdései kerülnek szóba, hanem olyan ugyancsak fontos témák is, mint a reális célkitűzések, a lelki tényezők, a mozgás fontossága, a vásárlási szokások stb. A résztvevők postai úton megkapják az egyes témák írásos emlékeztetőit, valamint egyéb hasznos segédeszközöket is. Ha probléma adódna vagy kérdés merülne fel, a páciensek a csak a számukra fenntartott ingyenes telefonszámon kérhetnek és kapnak segítséget. A Súlykontroll Program népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a világ csaknem ötven országában működik már, a fogynivágyók teljes megelégedésére. Magyarországon a program ez év márciusában indult, s igen kedvező fogadtatásra talált az érintettek körében. Feladata csak annyi, hogy segítse az adott gyógyszeres kezelésben részesülő túlsúlyos és kövér betegek sikeres fogyását, s támogassa az eredmény hosszú távú megőrzését.

Az érdeklődők orvosuktól vagy a 06-23/446-855-ös telefonszámon kaphatnak bővebb felvilágosítást a Súlykontroll Programról.

 

---

A peptikus fekélybetegség terápiája

 

A gyomor- és a nyombélfekély a legelterjedtebb betegségek közé tartozik. A peptikus ulkusz a gyomornyálkahártya károsító és védőfaktorai közötti egyensúly megbomlásának következtében alakul ki. Fekélybetegségről akkor beszélünk, ha a gasztrointesztinális nyálkahártya szövettani vizsgálata a nyálkahártya olyan defektusát mutatja ki, amely eléri a muscularis mucosa rétegét. Élete folyamán a populáció 7-10%-a szenved peptikus ulkuszban. Ez azt jelenti, hogy hazánkban évenként mintegy harmincezer új ulkuszos beteg akad, s megközelítőleg évi százhatvanezer beteget kezelnek fekélybetegség miatt.8
A fekélybetegség leggyakoribb tünetei között az epigasztriális, a retroszternális, valamint az éhezéssel és az étkezéssel kapcsolatos fájdalom mellett az antacidokra vagy az étkezésre és folyadékfogyasztásra szűnő fájdalom, a hányinger, a savas hányás, a csuklás és bizonyos ételekkel (csípős fűszerekkel, hagymával, savas ételekkel, borokkal) szembeni intolerancia fordul elő.1

A peptikus ulkusz kezelésének célja a kórházban töltött és a munkából kiesett idő, valamint a relapszusok, a szövődmények és a sebészeti beavatkozások számának csökkentése, a fájdalom megszüntetése, továbbá a mortalitás megakadályozása. A gyógyításban a gyógyszeres kezelések mellett fontos szerepet tulajdonítunk a dietoterápiának. A kezeléseket úgy kell megválasztani, hogy elősegítsék a fájdalom megszüntetését, meggyorsítsák a fekélygyógyulást, megelőzzék a komplikációkat és a recidívát.1 Hosszú idejű gyakorlati tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az ún. kímélő, fekélybeteg-diéta nem hatásosabb a normál étrendnél, sem a gyomorszekréció, sem a fekély gyógyulási rátájának tekintetében. Diétával elsősorban az agresszív tényezők - tehát a savelválasztás - csökkenését segíthetjük elő, míg a defenzív mechanizmusok fokozását a gyakorlatban kevésbé befolyásolhatjuk.2

Régebben hosszú évtizedeken keresztül fontosnak tartották a tej pufferkapacitását az ulkusz diétájában, de bebizonyosodott, hogy ez a hatás csak átmenti, a tej nagy fehérje- és kalciumtartalma miatt igen szekretagóg, ezért a gyakori fogyasztása nem ajánlott a terápiában. Ezzel szemben a durva rostos ételeket azelőtt kizárták a fekélybeteg étrendjéből, mert gyomornyálkahártyát irritálónak tartották, ez azonban nem bizonyítható. Néhány csípős fűszer - feketebors, mustár, csípős torma, menta, csilipaprika -, valamint bizonyos gyümölcsdzsúszok gyakran okoznak diszpepsziás panaszokat, de nem befolyásolják a fekélygyógyulást, ekképp egyéni tolerancia alapján kell a korlátokat megszabni. A gyakori, kis mennyiségű étkezések nem hatásosabbak a napi háromszori étkezésnél a hosszú távú megfigyelések és kezelések alapján. Némelyek nem ajánlják az extraétkezéseket a savszekréciót fokozó hatásuk miatt.5
A fentiek alapján megállapítható, hogy a peptikus fekélybetegségnek nincs speciális, minden beteg számára egyaránt javasolható diétája. A táplálékok kiválasztásakor fontos, hogy a beteg - elsősorban saját tapasztalatai alapján - kerülje mindazon ételek és italok fogyasztását, amelyek a panaszait fokozzák. A diéta összeállításakor figyelembe kell venni, hogy a szilárd táplálékok, főleg a zsiradékok tovább maradnak a gyomorban, csökkentik a gyomornedv termelését is, míg a folyadékok 10-20 perc alatt kiürülnek a gyomorból, rövid idő alatt idéznek elő újabb szekréciót. A vajkrémek emésztése kevésbé terheli meg a gasztrointesztinális rendszert, mint más zsiradékoké. A fehérjék (a növényi és állati eredetűek egyaránt) rövidebb ideig maradnak a gyomorban, rendkívül hatékonyak a gyomornedv lekötésében, de erőteljesen fokozzák a gyomornedv elválasztását.

A szénhidrátok közül a zöldség- és főzelékfélék, valamint a nagy pektintartalom az egyetlen, amely a gyomornyálkahártya védelmében szerepet játszik, emellett elősegíti a rendszeres székletürítést is (fekélybetegeknél gyakori panasz az obstipáció).
A keményítőtartalmú táplálékok (kenyerek, péksütemények, rizs, burgonya, tésztafélék, pelyhek, müzlik) rövid ideig maradnak a gyomorban, jó a savkötőképességük, s nem fokozzák a gyomornedv elválasztását.5

A Helicobacter pylori a gyomornyálkahártya defenzív mechanizmusainak gyengítése révén játszik szerepet a fekélyképződésben.8 Táplálékaink közül a probiotikus baktériumokat tartalmazó savanyú tejtermékek és más hasonló élelmiszerek a gasztrointesztinális rendszer immunmodulációján keresztül képesek részt venni a Helicobacter elpusztításában, így a fekélybetegség recidívájának megelőzésében.3,6 A fekélybetegség vérzéses szövődményekkel járó eseteiben, a régebben alkalmazott kezelésekkel ellentétben, nem kell a beteget éheztetni, mert az enterális tápszerek megfelelő alkalmazása elősegíti a vérzés mielőbbi megszűnését, megelőzi a malnutríció kialakulását.7

A fekélyes betegek a gyógyulásukat követően visszatérhetnek megszokott étrendjükhöz, de fontos felhívnunk a figyelmüket azokra a táplálékokra, amelyeknek a túlzott fogyasztása fokozhatja panaszaikat. Az élvezeti cikkek közül az alkohol, főleg a tömény szeszes italok fogyasztása direkt gyomornyálkahártya-károsító hatásuk miatt vérzéses szövődmények okozói lehetnek, ezért a betegeket tiltsuk el tőlük. A feketekávé, a dekoffeinált is, fokozza a gyomorsavképződést a benne levő csersav miatt, ám ha ezt tejjel vagy tejszínnel megkötjük, csökken az irritáló hatása. A dohányzás csökkenti az étvágyat, ugyanakkor fokozza a gyomornedv elválasztását, ezért a fekélybetegség esetén kimondottan káros.7
Összefoglalva: a fekélybetegségnek nincs olyan speciális diétája, amely minden beteg számára egyöntetűen javasolható volna. A betegek saját tapasztalataik alapján kerüljék azoknak az ételeknek a fogyasztását, amelyek fokozzák panaszaikat. Mindenesetre a megfelelő energia- és tápanyagfelvétel elősegíti a gyógyszeres kezelések hatásának érvényesülését, így a betegek mielőbbi gyógyulását, a szövődmények, valamint recidívák kialakulásának megelőzését.
A diéta és az életmód megváltoztatása egymagában nem hozhat eredményt a fekélybetegség gyógyulásában.

Számos gyógyszer áll rendelkezésünkre, amelyek a parietális sejtek működésének különböző lépcsőin hatva csökkentik a savelválasztást. A terápiában rövid (tizenkét hétnél rövidebb) és hosszú (tizenkét hétnél hosszabb) ideig tartó gyógyszeres kezelést alkalmazunk. Az előbbit a betegség akut szakaszában, míg az utóbbit a recidíva megelőzése érdekében. A legelterjedtebben használt gyógyszerek a H2-receptor-antagonisták a fekélybetegség kezelésében, amelyek közül a cimetidin, ranitidin, famotidin és nizatidin a legismertebb hazánkban. Az egy dózisban este alkalmazott gyógyszer ugyanolyan hatékony, mint a napi ötszörre elosztott, de az előbbinél jobb a beteg compliance-a. A H2-blokkolóknál is erősebb savszekréció-gátlók a protonpumpa-inhibitorok, amelyek közül már több generáció került forgalomba (omeprazol, lanzoprazol, pantoprazol). Napi egyszer adva gyorsabb fekélygyógyulásra vezetnek, mint a H2-receptor-antagonisták. Az alumínium- és magnézium-hidroxid-tartalmú antacidok is hatékonyak a gyomor- és nyombélfekély gyógyításában. A savszekréció-gátló és a savközömbösítő kezelési formák mellett a mucosa védekezésének, a nyálkahártya integritásának helyreállításán keresztül hat a sucralfat és a bizmut-szubcitrát.
A nem szövődményes duodenális vagy ventrikuláris peptikus fekély kezelésében a különböző gyógyszercsoportokat gyakran alkalmazzuk kombinációs terápiában. Duodenális ulkusz esetén elegendő kontrollálni a beteg panaszainak megszűntét, ventrikuláris ulkuszban viszont a malignus elfajulás lehetősége miatt fontos az endoszkópos kontroll is, szövettani vizsgálattal kiegészítve. A fekélybetegség gyógyítása tehát komplex kezelést jelent, amelyben helyet kell kapnia a helyes életmódnak, az egyénre szabott diétának és a gyógyszeres kezelések alkalmazásának egyaránt.

Összefoglaló
A gyomor- és nyombélfekély egyike a legelterjedtebb betegségeknek. Szövettanilag a nyálkahártya olyan defektusa, amely a nyálkahártya muscularis mucosáját is érinti. Magyarországon évente körülbekül százhatvanezer fekélybeteget kezelnek. A gyógyításban a gyógyszerek egyre szélesebb és hatékonyabb skálája áll rendelkezésünkre, de ezek mellett is nélkülözhetetlen a megfelelő diéta alkalmazása. A diétával elsősorban a gyomornedv elválasztását tudjuk csökkenteni. Számos, régebben megdönthetetlennek gondolt elv, így a tejfogyasztás jótékony hatása, megdőlt. A betegeknek egyéni tolerancia alapján kell a táplálkozási és az élvezeticikk-fogyasztási szokásokat megszabni. Az alkoholfogyasztás és dohányzás nem javasolt, kerülni kell az irritáló hatású fűszereket. Vérzéses szövődmények esetén sem kell a beteget koplaltatni, mert az alultápláltság tovább rontja a betegséget. Helicobacter-infekcióban az antibiotikus terápia helyett egyre inkább a probiotikumok alkalmazását ajánlják. A fekélybetegségnek nincs olyan speciális diétája, amely minden beteg számára egyaránt javasolható. Fel kell hívnunk a beteg figyelmét arra, hogy egyéni tapasztalatai alapján kerülje a panaszait fokozó ételeket és italokat, ugyanakkor meg kell ismertetni vele a megfelelő energia- és tápanyagfelvétel fontosságát, a gyógyszeres kezelések jelentőségét.

Irodalom
1. Andreoli, T. E., Carpenter, C. C. J., Bennett, J. C., Plum, F.: Cecil a belgyógyászat lényege. Medicina, 287-295, 1999.
2. Christian, J. L., Greger, J. L.: Nutrition for living. The Benjamin/Cumming Publishing Co. Inc., Menlo Park, California, 48-49, 1998.
3. Corazziari, E.: Helicobacter pylori, gastritis and functional dyspepsia. In: Chronic gastrointestinal disorders. Messaggi s.r.l., Milano, 245-250, 2000.
4. Mishra, C., Lambert, J .: Production of anti-microbial substances by probiotics. Asia Pacific J. Clin. Nutr., 5, 20-24, 1996.
5. Pemberton, C. M., Moxness, K. E., German, M. J., Nelson, J. K., Gastineau, C. F.: Mayo Clinic Diet Manual. B. C. Decker Inc., Toronto, Philadelphia, 186-188, 1988.
6. Salminen, S., Ouwehand, A.: Probiotics: how should they be defined? Trends in Food Science and Technology, 10(3), 107-110, 1999.
7. Quillman, S. M.: Táplálkozás és étrendi kezelés. Medicina, 190-206, 1998.
8. Varró, V.: Gasztroenterológia. Medicina, 118-131, 1997.

Prof. dr. Figler Mária főiskolai tanár, gasztroenterológus,
PTE-EFK Humán Táplálkozástudományi és Dietetikai Intézet

 

---

Sikerült!

2001 májusától sikerült megszervezni és rendszeressé tenni a tanácsadást járó betegek részére. Hétfőtől csütörtökig 12.00-16.00 között napi váltásban látja el a dietetikai szolgálat ezt a feladatot. Büszkék vagyunk arra, hogy felsőfokú végzettségünkhöz méltó és népegészségügyi szempontból is igen hasznos munkát végzünk. A tanácsadásokon 2002. január 31-éig több mint százan jelentek meg, s nagy a visszatérő betegek száma. A megjelentek 70%-a nő, 30%-a férfi. Életkori megoszlásában 40 éves kor alatt 35%, 40 éves kor felett 65%. Diabétesz huszonkét, gesztációs diabétesz kilenc, emelkedett koleszterinszint tizenkét, elhízás hatvanhárom és egyéb betegség kilenc esetben fordult elő.
Érdemes megjegyezni, hogy a járóbeteg-rendelésen megjelent diabéteszes betegek aránya megegyezik a fekvő betegek létszámával.
Kórházunkba az ország minden részéből érkeznek betegek a szakrendelésekre. Határozott igény lenne az egész napos táplálkozási tanácsadásra. Ismereteim szerint Budapesten egyáltalán nincs a járóbeteg-szakellátásban dietetikai szaktanácsadás. Fontosnak tartom a rendszer országos szinten való működését, amellyel megtakarítás érhető el népegészségügyi szempontból. A belgyógyászati betegségek több mint fele megfelelő étrenddel és életmóddal a kezdeti szakaszban igen hatékonyan kezelhető, aminek következtében kevesebben kerülnek kórházba, ily módon tovább maradnak munkaképesek.
A már működő szolgálatunknak ehhez a feladathoz képességben és tenni akarásban is megvannak a feltételei.
Az MDOSZ által szervezett országos szintű tanácsadói tevékenységhez, amennyiben megfelelünk, szívesen csatlakozunk.

Dr. Barna Lajosné vezető dietetikus

 

---

A krónikus fekély diétás kezelése még ma is fontos
 

A fekélybetegség sokak életét nehezíti meg. Naponta többször égő, maró epigasztriális fájdalom támad, amely csak evés után szűnik átmenetileg.1 Legtöbbször az átlagosnál több gyomorsav termelődik, amely a tünetekért felelős.
A fekély nem más, mint a tápcsatorna nyálkahártyájának körülírt szövethiánya, amely legalább a submucosáig terjed. Kialakulásában szerepet játszik, hogy felborul a gyomornyálkahártyát védő és károsító tényezők közötti egyensúly.2, 3
Még ma is tartja magát az a nézet, hogy sav nélkül nincs fekély.2, 4 Ezt az is alátámasztja, hogy a savelválasztást csökkentő gyógyszerek enyhítenek a panaszokon.2
Számos ok játszik szerepet a betegség kialakulásában:
- klasszikus fekély (kialakulásában a Helicobacter pylorinak van szerepe),
- gyógyszerek okozta fekély (NSAID, szteroidok),
- Zollinger-Ellison-szindrómában kialakuló fekélyek,
- stresszfekély.2
A H. pylori felfedezése óriási előrelépést jelentett. Ez a baktérium a nyombélfekélyben szenvedőkből 90%-ban, míg a gyomorfekélyesekből 70%-ban kimutatható.5 Kiirtásával megszűnhetnek a gyomorpanaszok. Ezzel azonban a probléma még nem oldódik meg. Egyrészt a gyomorfekélyek egynegyede, illetve a nyombélfekélyek kis része (kevesebb mint 10%-a) H. pylori-negatív. Másrészt az eradikáción átesettek egy részénél is fennmaradnak bizonyos tünetek, annak ellenére, hogy kiváló gyógyszerek állnak rendelkezésünkre.
Az NSAID okozta fekélyek megelőzése is nagy problémát jelent.

A diéta azért fontos, mert csökkenti a tüneteket, elősegíti a megfelelő tápláltsági állapot fenntartását, s támogatja a gyomornyálkahártya védelmét. Napi többszöri étkezéssel leköthető a feleslegben termelődő sav. Evégett hatszori étkezés javasolható. Az étrend energiatartalmának a beteg tápláltsági állapotához kell igazodnia. Általában jellemző, hogy a betegek alultápláltak, nem mernek enni, mert félnek a tünetek fokozódásától. Ezért legtöbb esetben energiadússágra törekszünk. Ezen belül rost- és fűszerszegénységet kell megvalósítanunk. A manapság alkalmazott diéta már nem szigorúan kötött, hanem a legnagyobb hangsúly a beteg egyéni tűrőképességén van. Nem erőltethetünk olyan ételeket, amelyek beleillenének az étrendbe, de a beteg nem szívesen fogyasztja őket vagy panaszt okoznak neki. Ellenben nem tiltunk olyan ételeket, amelyeket szívesen fogyasztana, viszont a diétájába nem férnének bele.6 A fokozott tápanyagszükségletet az ételek dúsításával lehet kielégíteni. Felhasználhatunk erre a célra tejszínt, tejfölt, tojássárgáját, tejport, sajtot és húspüréket. Az egyszerű cukrok fokozott felvételével is meg lehetne valósítani a pluszkalória felvételét, de a tömény cukros ételek izgatják a gyomornyálkahártyát. Emiatt nem javasolható a méz, a dzsem és a lekvárok fogyasztása. Kerülendő a karamelles tej és a tejkaramella is. Ételkészítéskor kevesebb kristálycukrot használjunk. Az étrend tartalmazzon elegendő mennyiségű vitamint. Kimutatták, hogy az A- és az E-vitamin a patkányoknál képes megakadályozni a stressz okozta fekély kialakulását, valamint fenntartják a nyálkahártya épségét. A mikroelemek közül a cink esetében figyeltek meg mucintermelést fokozó hatást.5 Energiabőséget összetett szénhidrátok és könnyen emészthető zsiradékok felvételével tudunk elérni. A burgonya, a rizs, a liszt, az olajok, a margarinok, a tejszín és a tejföl fontos élelmi anyagai az étrendnek. A zsiradékoknak nincs savelválasztást fokozó hatásuk, sőt ellenkezőleg, hormonális úton csökkentik a gyomornedv elválasztását. Ezért fontos részei az étrendnek (ez azonban nem igaz a csökkent savelválasztással járó fekélyre). Az állati eredetű termékekben levő zsiradék elegendő, a többletet növényivel pótoljuk. A hevített olajokban a gyomornyálkahártyát erősen izgató bomlástermékek keletkeznek, ezért a pirítástól, a hosszabb sütéstől és a rántott ételek készítésétől tartózkodni kell. A rostszegénység főként a vízben nem oldódó rostokra vonatkozik, míg a vízben oldódók jó hatásúak. Emiatt szerepeljen az étlapon minél több zöldség és gyümölcs. Mindig friss, zsenge alapanyagokat használjunk a főzéshez, ételkészítéshez. Fűszerszegénységen nem íztelenséget értünk. Az erős, csípős fűszereket (borsot, chilit, erős paprikát, mustárt) váltsuk fel enyhébbekre, mert az utóbbiak kevésbé fokozzák a savtermelést (például bors helyett borsikafűt használjunk). Bátran ízesíthetünk friss, zöld fűszernövényekkel (például petrezselyemzölddel) is.

Megfelelő konyhatechnika alkalmazásával megkönnyíthető az emésztés. Csak fiatal, puha rostozatú húsokat és zsenge zöldségféléket használjunk. Borsót és zöldbabot áttörve adjunk; a száraz hüvelyeseket ne szerepeltessük az étlapon. A rántott húsok helyett a pároltak, főttek, natúran sütöttek a megfelelők. A pirított hagyma, a fokhagyma és az extraktív anyagokban gazdag pecsenyelé, kocsonya és húsleves fokozza a gyomornedv elválasztását. Ugyanilyen hatásúak a savanyú élelmiszerek, ételek is. Emiatt a legtöbb fekélyesnek panaszokat okoz a citrom, a citromlé, a narancs, a grépfrút, az ecet, a paradicsom és az uborka. Érdemes a gyümölcsökkel együtt valamilyen tejterméket is fogyasztani (például almát sajttal).
Az étrend az átlagosnál több fehérjét tartalmazzon a pufferoló hatása miatt. Sajtok, tejtermékek és húsok alkalmasak erre a célra. Mártásokkal, krémlevesekkel és pudingokkal változatossá tehető az étlap, egyben a fehérjefelvétel is megoldható velük.
A hisztamin elősegíti a gyomorsav termelődését, ezért el kell kerülni a hisztaminban dús élelmiszerek fogyasztását, amilyen a füstölt sonka, az erjedt sajt és a bor. A flavonoidok ellenben a hisztamin termelődése ellen hatnak.5 Gazdag forrásaik a gyümölcsök és a zöldségek. Megtalálhatók többek között a fekete bodzában, a kerti kakukkfűben, a máriatövisben, a ginkgo levelében és a rozmaringban. Az élvezeti szerek nem kedveznek a fekélybetegségben szenvedőknek. Dohányzás során csökken a hasnyálmirigy bikarbonát-kiválasztása, ugyanakkor növekszik az epesav sóinak visszaáramlása a gyomorba. Kimutathatóan rontja a fekély gyógyulási esélyeit, s hozzájárul a kiújulásához.5,7 A rendszeres alkoholfogyasztás rendkívüli mértékben káros. Szeszes ital fogyasztásakor bevérzések keletkeznek a nyálkahártyán. A koffeinről ismeretes, hogy igen fokozza a savelválasztást, ezért a kávé, a kóla és az erős tea fogyasztása sem javasolt. A gyengére főzött tea és a koffeinmentes malátakávé tejjel ellenben nem szokott panaszt okozni.7

A dietetikusnak egyénre szabottan, egyéni tűrőképesség alapján kell összeállítania a diétát. Táplálkozási anamnézis keretében kell rákérdeznie arra, hogy a beteg milyen ételek fogyasztásakor érez panaszt, milyen konyhatechnikákat alkalmaz a háztartásában. Javaslatot tesz az alkalmazható élelmiszerek körére és arra, hogyan készítsen el bizonyos ételeket úgy, hogy azok ne okozzanak panaszt neki. Úgy gondolom, a dietetikusok szerepe napjainkban is nagyon fontos a fekélybetegek gondozásában.

Irodalom
l. MSD Orvosi Kézikönyv, Melania, 1994.
2. Takáts, A.: Tudnivalók a gyomor- és nyombélfekélyről. Springer, 1998.
3. Nagy, Gy., Orosz, P.: A fekélybetegség gyógykezelésének aktuális kérdései. Medicus Universalis, 23(5), 265-268, 1990.
4. Papp, J.: A peptikus fekély. Praxis, 9(1), 101-106, 2000.
5. Gyomorpanaszokra természetgyógyász gyógymódok. Jószöveg Műhely, 1999.
6. Barna, M.: Táplálkozás, diéta. Medicina, 1996.
7. Jávor, T., Moser, Gy.: A bélbetegségek és étrendi kezelésük. Golden Book, 2000.

Németh Mónika dietetikus

 

---

A testtömeg-szabályozás új diétás lehetőségei, a CARMEN-tanulmány

Az elhízás (obezitás) igen gyakori kóros állapot a felnőtt lakosság körében Földünk jó néhány országában. Hazánkban körülbelül minden harmadik felnőtt tekinthető elhízottnak. Közismert tény, hogy a kövérség számos betegségre hajlamosít, elsősorban érelmeszesedésre, valamint szív- és érrendszeri betegségekre, de magas vérnyomásra, epekövességre, cukorbetegségre és mozgásszervi betegségekre is, továbbá csökkenti a műtéti teherbírást, és számottevően növeli a balesetek kockázatát.
Az elhízás kialakulásához több tényező hozzájárulhat, ám az esetek döntő többségében a túlzott energiafelvétel és a csökkent energialeadás az oka. Az elmúlt évtizedekben az elhízott emberek számának növekedése egyre szorosabban összefügg az életmódban bekövetkezett változásokkal: nagyobb zsírtartalmú ételeket eszünk, s mind gyakoribbá válik az ülőmunka, illetve a fizikai aktivitás csökkenése, hiánya. Ilyen életvitel mellett évente átlagosan egy kilogrammal nő a testtömeg, s ez az évek során tetemes testtömeg-gyarapodást eredményez, amely egészségkárosodásra vezethet. Az elhízás terjedése, gyakorisága szociális és gazdasági problémákat is felvet, hiszen az elhízáshoz társult betegségek 4%-ról 7%-ra növelték az egészségügyre fordított kiadásokat az Európai Unió országaiban.
Ugyancsak közismert a zsíroknak és a szénhidrátoknak a testtömeg-szabályozásban betöltött szerepe. A szakirodalom áttekintése során kitűnt, hogy az elmúlt esztendőkben fokozott figyelmet szenteltek a zsírok és a zsír-szénhidrát arány elhízásra gyakorolt hatásainak vizsgálatára.

A CARMEN-tanulmány
A CARMEN betűszó (CARbohydrate Management in European National Diets) fémjelezte azt a kísérletsorozatot, amelyet öt európai kutatóközpontban végeztek hat hónapon keresztül, azonos időben. A kutatásokat az EU FAIR-programja támogatta a Cukorgyártók Európai Bizottságával (CEFS) karöltve. A részt vevő országok és kutatóhelyek a következők voltak: University of Maastricht Nutrition Toxicology and Environment Research (Hollandia), Royal Veterinary and Agricultural University of Copenhagen, Research Department of Human Nutrition (Dánia), MRC Dunn Clinical Nutrition Centre of Cambridge (Anglia), Deutsches Institut für Ernährungsforschung (Németország, Potsdam) és University Hospital Germans Trias Pujol, Eating Disorders Unit (Spanyolország, Barcelona).
A tanulmány a csökkentett zsír- és ezzel párhuzamosan a megnövelt szénhidráttartalmú diétának a táplálkozásra, a testtömegre és a vérzsírokra gyakorolt hatását vizsgálta. A kísérleteket hat hónapon keresztül végezték önként jelentkező, 20 és 55 éves kor közötti, elhízott felnőttek bevonásával, akiknek a testtömegindexe (BMI = body mass index) 26 és 35 között mozgott. További megszorítás volt, hogy a jelentkezők közül kizárták az endokrinológiai, a máj- és a hematológiai betegségekben szenvedőket. A holland, a dán, az angol, a német és a spanyol felnőttek tápanyagokban hasonló diétát kaptak, de természetesen valamenynyien a hazájukra jellemző, megszokott ételek formájában. Három-három csoportot állítottak fel, csoportonként száz-száz emberrel. A kontrollcsoport az addig megszokott étrendjén élt, amely 40% teljes zsírtartalmú ételből állt. A 2. számú csoport egyszerű szénhidrátot kapott 10%-kal kevesebb energiát tartalmazó zsírral, mint a kísérlet megkezdése előtt. Ezt a hiányt a cukrot tartalmazó ételek növelésével kompenzálták. A 3. csoport a szintén kis zsírtartalmú diéta mellett komplex szénhidrátokat fogyasztott, azaz ezúttal a zsírt elsősorban keményítőtartalmú táplálékokkal helyettesítették.
A kísérletekben részt vevő önkéntesek a hat hónap folyamán továbbra is az otthonukban laktak, s ugyanúgy szerezték be az ételeikhez szükséges élelmiszereket, mint azelőtt. Pontosabban azokban az üzletekben vásároltak, amelyeket a kísérleteket vezető centrumok láttak el áruval. Ily módon a csoportok tagjai körülbelül hatvan-száz ételféleség közül választhattak. Természetesen időről időre kötelezően vásárolniuk kellett friss termékeket is, például kenyeret, zöldséget, gyümölcsöket és húst, ahogyan ezt a korábbi életükben megszokták.
A csoportok táplálékfelvételét köz- ponti számítógépes rendszer ellenőrizte, így a kísérletek során össze tudták hasonlítani az egyes országokban levő csoportok adatait.
A zsír és a szénhidrát egymáshoz viszonyított aránya igen nagy szerepet játszik a testtömeg alakulásában. Az újszerű diétát folytató személyeknél a hat hónap alatt a testtömeg átlagosan egy-két kilogrammal csökkent, jóllehet nem ez volt a kísérlet elsődleges célja, mivel a részt vevő személyek napi kalóriafelvételét nem csökkentették számottevően.

A kísérlet során egzakt módon bebizonyosodott, hogy a testtömeg csökkenését mindenekelőtt a zsírfelvétel mérséklése idézi elő, mégpedig úgy, hogy eközben az izomtömeg nem csökken, sőt, a 3. csoportban elvégzett speciális vizsgálatok eredményei szerint még növekedett is. A diéta során a vér zsírtartalma nem növekedett a zsírfelvétel csökkenése és a szénhidrátfelvétel növekedése miatt. A három csoportban nem mutatott számottevő eltérést a triglicerid, a HDL-koleszterin, amelyet "jó" koleszterinként aposztrofálnak, és az LDL-koleszterin, azaz a "rossz" koleszterin aránya.
Ezek az eredmények igen érdekesek, hiszen a kis zsírtartalmú és a nagy szénhidráttartalmú diéták a korábbi vélekedések szerint olykor negatív hatással voltak a vér zsírtartalmára, ami azt jelenti, hogy a trigliceridek mennyisége nőtt, míg a "jó" koleszteriné csökkent; e két változást a kardiovaszkuláris betegségek rizikófaktoraként tartják számon.
A kísérleti eredmények összegzése
A CARMEN-tanulmányban foglaltak fontos bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a kis zsírtartalmú és a nagy szénhidráttartalmú diéták hosszú távon testtömegcsökkenést eredményeznek, ráadásul kardiovaszkuláris kockázatok nélkül. Más szavakkal: a testtömeg szabályozása anélkül is megoldható, hogy bármiféle korlátozó diétát kellene bevezetnünk, elegendő csupán az elfogyasztott ételeket tudományos alapokon kiválasztani. Ez volt az első olyan kísérletsorozat, amely bizonyította, hogy a zsír mennyiségének csökkentése a szénhidrátok mennyiségének növelésével ellensúlyozva hosszú távon testtömegcsökkenést eredményez. A kísérletben részt vevő önkénteseknek anélkül csökkent a testtömegük, hogy a kalóriafelvételük csökkent volna. Ez a kutatás azért is jelentős, mert a régebbi tudományos adatok alátámasztják, hogy a túlsúlyos emberek 5-10%-os testtömegcsökkenése már az elhízással kapcsolatos komplikációk (rizikófaktorok) csökkenésére vezethet, s ez számottevően növeli az életesélyeket, stabilizálja az egészséget. Mindezeken túl ennek a diétának az alkalmazása bizonyíthatóan hatékony abban, hogy megőrizzük a súlyunkat egy váratlan testtömegcsökkenés után. Általános megfigyelés volt, hogy a karcsúsító diéták után a testtömegnövekedés jóval gyakoribb. Úgy látszik, nem számít, hogy milyen típusú szénhidrátot fogyasztunk. Az egyszerű cukrok felvétele a kis zsír- és a nagy szénhidráttartalmú diétában nem cáfolta a súlyra és a vérzsírra gyakorolt pozitív hatást.
Néhány évvel ezelőtt a tudományos társadalom még megosztott volt az elhízás kezelését illetően, s noha alkalmazott kis zsír- és nagy szénhidráttartalmú diétákat, azoknak biztonságossága és hatékonysága tekintetében korántsem volt egységes, nem beszélve az ilyen diétáknak a vérzsírokra és a kardiovaszkuláris betegségekre gyakorolt hatásáról. A fenti kérdésekre adott válaszokat illetően a CARMEN-tanulmány mindenképpen árnyaltabb képet ad a ma orvosai és dietetikusai számára.

Prof. Biacs Péter főigazgató
Bay Zoltán Alkalmazott Kutatási Alapítvány

 

---

Egészségesen könnyebb...

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége ebben az évben is útjára indította a már tavaly nagy sikerrel végzett "Egészségesen könnyebb" elnevezésű prevenciós programját. A nyár végéig tartó rendezvénysorozat eseményein dietetikus szakemberek a hazánkban népbetegségnek tekinthető elhízás veszélyeire szeretnék felhívni a lakosság figyelmét, valamint ingyenes dietetikai szűrővizsgálatokat és táplálkozási tanácsadásokat tartanak az érdeklődők számára.

A következő események helyszínei: május 11.: Tesco - Győr, május 18.: Tesco - Pécs, május 24-26.: West End City Center - Budapest, június 1.: Tesco - Szeged, június 8.: Tesco - Miskolc, június 15.: Tesco - Székesfehérvár.

Az elmúlt évek egészségügyi statisztikái szerint körülbelül kétmillió elhízott és négymillió túlsúlyos ember él hazánkban. A szakirodalomban metabolikus szindróma vagy találóan "halálos négyes" elnevezésű tünetegyüttes - az elhízás, a magas vérnyomás, a magas vérzsírszint és a cukorbetegség - évente több százezer ember életét veszélyezteti közvetetten. A nagyobb súlytöbbletű személyek légzési nehézséggel küszködnek, a felesleges kilók cipelésétől térdízületeik is károsodnak. Az elhízott felnőtteket és gyermekeket korai szívinfarktus, egyéb szív- és érrendszeri betegség, vagy máj- és epebetegség kialakulása is fenyegeti.
Napjainkban szinte mindenki harcol a súlygyarapodás ellen. Sokan esztétikai okokból teszik ezt, ugyanakkor nagy azoknak a betegeknek a száma, akik egészségügyi kockázatuk csökkentése céljából keresik fel a szakrendeléseket, fekszenek kórházba, vállalják a gyötrő "koplalókúrák" helyett a gyógyszerek és a mozgás segítségével elérhető alakformálás különféle módszereit. Tapasztalataink szerint azonban az emberek még mindig nem fordítanak kellő figyelmet a megelőzésre, az elhízottak pedig sokszor jól tájékozottságuk ellenére sem képesek hosszú távú megoldást találni problémájukra. Szomorú tény az is, hogy évről évre kevesebben jelennek meg a kötelezően előírt, ingyenes egészségügyi szűrővizsgálatokon.

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége ezért határozott úgy, hogy ebben az évben tovább folytatja a tavaly megkezdett prevenciós programját, amelyben az elhízás veszélyeire szeretné felhívni a lakosság figyelmét. A szövetség emellett széles körű tájékoztatást kíván nyújtani a lehetséges kezelési módokról is. A rendezvények alkalmával a dietetikus szakemberek ingyenesen ellenőrzik az érdeklődők testtömegét, testtömegindexét, vérnyomását és testzsírszintjét. Azokat, akiknél számottevő testtömegtöbblet mutatható ki, vagy a szűrővizsgálatok alkalmával a metabolikus szindróma bármelyik eleme igazolható, a szövetség szakemberei a háziorvosokhoz, dietetikusokhoz irányítják.

 

---

Táplálkozástudós kisiskolások

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége 2002-ben indította útjára az Egészségügyi Minisztérium finanszírozásával azt a programját, amelynek keretében a dietetikus szakembereknek lehetőségük volt előadásokat tartani az egészséges táplálkozásról az általános iskolák tanulói számára.
A program célcsoportját a harmadik és a negyedik osztályos diákok jelentették. Budapesten a XVI. kerületben a Herman Ottó, a XIII. kerületben a Gárdonyi Géza, a XV. kerületben a Károly Róbert Általános Iskolát, valamint a solymári Hunyadi Mátyás Általános Iskolát volt módunkban felkeresni. Jellemzően minden helyszínen két, illetve három osztály működik évfolyamonként, ami azt jelentette, hogy iskolánként összesen négy vagy hat osztályban látogattuk meg a tanulókat. Minden tanintézménynek egy dietetikus szakember volt a "háziasszonya", aki az ottani osztályokban valósította meg a programot.
Az előadások két részből álltak. Az első 45 percben a gyermekek aktív közreműködésével az egészséges táplálkozásra vonatkozó legfontosabb ismeretek átadására került sor, míg a második részben a sajt kapta a főszerepet.
Az órák során szó esett a szénhidrátok, a zsírok, a vitaminok és az ásványi anyagok fontosságáról, a táplálékpiramis összetevőiról stb.
A Pannontej Rt. és a Veszprémtej Rt. által alapított Magyar Sajtklub csatlakozása a programhoz igen nagy örömet okozott valamennyi tanuló számára. A sajtklub jóvoltából számos ajándékot (túrótortát, lufit stb.) kaptak a gyermekek, de a sajtkóstoló is nagy sikert aratott. A sajttotó nyertesei különdíjban is részesültek (plüssmacit, plakátot kaptak). Az MDOSZ almával és répával kedveskedett a kisiskolásoknak.
A gyermekek minden esetben nyitottak voltak az új ismeretek befogadására, de meglepetésünkre szolgált, hogy az egészséges táplálkozásra vonatkozólag már számos ismeretük volt.

A látogatások során összegyűjtöttünk néhány kedves hozzászólást is, amelyek a szívünkhöz nőttek, s mosolygásra adhatnak okot. Pl.
1. Miben található fehérje?
A gilisztában!
2. Miért van szükségünk alvás közben is energiára?
Hát, mert akkor is forgolódunk!
3. Mire jó a kalcium és a foszfor a sajtban?
Hogy világítsunk!
4. Egy kisfiú az alábbi megállapítását közölte velünk: A tojásban sok a koleszterin, ezért aki sok tojást eszik, az hamar meghal! Ő úgy hallotta, hogy Schwarzenegger naponta több száz tojásból iszik "turmixot", ezért ő már nagyon rosszul van!
5. Miért van szükség a fiúknak több energiára?
Mert többet dolgoznak!
A gyerekek érdeklődéséből és a feltett kérdéseikből azt a tapasztalatot szűrtük le, hogy helye és szerepe kell legyen a jövőben az iskolai oktatási rendszerben az egészséges életmódra nevelésnek. Kiemelten fontos, hogy az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program szerves részét jelentő prevenció már ilyen fiatal korban elkezdődjön, hiszen csak akkor lesz minden szempontból egészséges felnőtt lakossága az országnak, ha elsősorban a gyermekeknek tanítjuk meg az egészséges életmódhoz szükséges alapvető követelményeket!

Szigetvári Szilvia

 

---

A fekélybetegség sebészi kezelése
 
A fekélybetegséget illetően a sebészet hőskorában számtalan műtétet végeztek, s a sebészeknek óriási gyakorlatuk volt a gyomorcsonkolásban. Mára e beavatkozások száma számottevően megritkult. Már az újabb gyógyszerek bevezetése előtt is megjelentek azok a műtéti típusok, amelyeknek során az volt a cél, hogy jóindulatú betegségben az egyébként fontos gyomrot ne csonkolják. A modern savgátló szerek bevezetése, valamint a Helicobacter pylori szerepének megismerése óta a fekély egymagában gyakorlatilag megszűnt műtéti indikáció lenni. Ekképp a műtéti ellátás manapság gyakorlatilag a szövődmények számára fenntartott beavatkozás. Érdekes módon a szövődmények száma nem csökkent arányosan. Várható azonban, hogy a korai és adekvát kezelés terjedésével a szűkületek száma is jócskán csökkenni fog.
A fekélybetegség lehetséges szövődményei:
- vérzés,
- perforáció ("lyukadás"),
- sztenózis (szűkület),
- penetráció (más környező szervekkel kapaszkodik össze a fekélyes terület),
- rosszindulatú átalakulás.
Vegyük sorba ezeket!

Vérzés
Mind a nyombél-, mind a gyomorfekély egyik legrettegettebb szövődménye. A felső tápcsatornai vérzések ellátása külön fejezet az orvoslás tankönyveiben. A vérzés mértéke lehet kisfokú, ilyenkor gyakran a széklet vizsgálatából vagy ismeretlen eredetű vérszegénység okának keresésekor derül rá fény. Drámai helyzeteket eredményez azonban a hirtelen kezdődő, nagyfokú vérzés. Ha forrása a gyomorban van, csaknem mindig fellép a vérhányás és az emésztett vér székelése is. Aki bármelyiket látta már egyszer, soha nem felejti el. Ha a vérzésforrás a nyombélben van, a hányás hiányozhat. Ez a szövődmény felelős leginkább a fekélybetegség okozta halálozásért. Van két olyan eset, amikor a fekélyvérzés különösen súlyos helyzetben lép fel.
Az egyik a stresszfekély. Ez bármilyen súlyos stressz esetén kialakulhat, leggyakrabban azonban súlyos sérülések, baleset, politrauma, koponyasérülés, műtét és égés után tapasztalható, nem fekélybeteg fiatalokban is. Gyakran többszörös, fájdalmatlan, s mértékétől függően az egyébként is súlyos állapotban levő beteg állapotát perceken (!) belül végzetessé teheti.
A másik eset az idősek nagy fekélyei. Különböző, főleg mozgásszervi betegségek miatt az idősek gyakran és többféle, esetleg nagy adagú nem szteroid (NSAID) gyulladáscsökkentőket szednek. Ezeknek a túladagolása nem ritka, mivel ugyanaz a gyógyszer sokféle néven létezik, s a hatóanyagok száma is követhetetlenül sok. Összesen mintegy háromszázféle ilyen gyógyszer kapható. E szerek gyakran (20-30%-ban) okoznak fekélyt vagy más gyomornyálkahártya-elváltozást, amely az idősekben érdekes módon kevésbé okoz tüneteket vagy akár teljesen panaszmentesek is lehetnek. Ezek a gyógyszerek ugyanis mind fájdalomcsillapítók, viszont fokozzák vagy fokozhatják a vérzékenységet. Így azután váratlanul támad a súlyos vérzés, s az idős, elesett, számtalan más betegségben is szenvedő beteg számára ez lehet az utolsó csepp a pohárban. Aneszteziológus kollégám "porcelánbetegeknek" nevezi őket, mert olyanok, mint a porcelán: amíg nincs baj, szépen egyben van, ám ha megbillentik, törik.
Kezelés
A vérzés kezelésére első lépésként nem műtéti, hanem lehetőleg endoszkópos vérzéscsillapítást kell alkalmazni. Mód van szklerotizáló anyag befecskendezésére, diatermiás égetésre, argon-plazma-koagulációra, klippelésre. Mindezek speciális felszereltséget és endoszkópos jártasságot igényelnek. Gyakran hoz eredményt az ún. konzervatív terápia is. Ez a gyomor jeges-acepraminos öblögetését, valamint az egyébként is mindig alkalmazandó kiegészítő kezeléseket jelenti: vértranszfúziót, plazma adását, protonpumpagátló adását, lehetőleg vénásan, folyadékpótlást infúzióban, vérzési hajlamot csökkentő gyógyszereket - Konakiont (K-vitamint), Dycinone-t, C-vitamint stb. Mindez intenzív osztályos elhelyezést jelent.
Ezek sikertelensége esetén jön szóba a műtét: a vérző terület aláöltése vagy gyomorrezekció (csonkolás), kétségbeesett esetekben valamilyen atípusos megoldás.
 

Perforáció
Mind a nyombél-, mind a gyomorfekély kilyukadhat. Gyakori, hogy ez minden előzmény (ismert fekélybetegség) nélkül következik be. Ez akut hasi katasztrófát jelent. A lyukon keresztül jó esetben gyomorsav, rosszabb esetben ételdarabok jutnak a hashártyára akut hashártyagyulladást okozva. Típusos esetben ezzel még a legkeményebbnek látszó férfiak is azonnal kórházba kerülnek, ahol rövid diagnosztika után sürgős műtétet kell végezni rajtuk. Alapállásban a műtét a lyuk elvarrását jelenti.

Sztenózis
Ez inkább a nyombélnek, ritkábban a gyomornak közvetlenül a pylorus közelében elhelyezkedő fekélye esetén alakul ki. Évek, nemegyszer évtizedek óta fennálló fekélybetegség kell hozzá, amelynek során a fekély hol kiújul, hol meggyógyul, azonban a sokszoros hegesedés miatt a nyombél előbb-utóbb deformálódik, beszűkül és gyomorürülési zavart okoz. Ennek a szövődménynek a ritkulása várható. Fellépte azonban nyilvánvalóan táplálkozási képtelenséget eredményez, emiatt műtét végzendő.

Penetráció
A penetráció a fekély más szervekbe való "behatolását" jelenti, elsősorban a hasnyálmirigy felé. Egymagában ritkán támad, műtét kapcsán észlelhető, s nehézzé teheti az elkülönítést a ráktól.

Malignitás
Ez az, amikor lényeges különbség van a gyomor és a nyombél fekélye között. A duodenális fekély malignizálódása gyakorlatilag nem fordul elő. A gyomorfekély esetén azonban mindig élni kell a gyanúval, hogy valójában nem is fekélyt, hanem rákot látunk. Emiatt markáns különbség van aközött, hogy meddig szabad konzervatív kezelést alkalmazni egyik, illetve másik esetben. Míg a duodénum fekélye esetén több évig lehet konzervatív kezeléssel próbálkozni, addig ha a gyomor fekélye három hónapon belül nem gyógyul be, mindenképpen malignusnak kell tartanunk, még negatív szövettan esetén is.

 

Műtét
A fekélybetegség elektív sebészi kezelésére alapvetően kétféle elvű műtéttípust dolgoztak ki az elmúlt évszázadban. Mindkettő a savtermelés csökkentésében látja a sikert.
Az egyik, a klasszikus gyomorcsonkolás azon az elven alapul, hogy csökkenteni kell a savtermelő sejtek számát (a fundusban), illetve el kell távolítani az antrumot, amely a savtermelést számottevően fokozó gasztrin termelődésének helye.
A másik megoldás a beidegzés megszüntetésében keresi a savtermelés csökkentését. A vagotomiás eljárások lényege a nervus vagus egészének vagy a műtéti típustól függően egyik-másik szakaszának átmetszése. Így a savtermelést fokozó idegimpulzusok nem jutnak el a gyomorba. Ezen műtétfajtának több altípusa létezett, attól függően, hogy a vagusrostok átmetszése hol történt: trunkális vagotómia, szelektív vagotómia, proximális szelektív vagotómia, azaz egyre közelebb a gyomorfalhoz, megőrizve ezzel a többi hasi zsigeri szerv beidegzését. Elsősorban nyombélfekély volt így kezelhető, természetesen csak addig, míg szűkület nem alakult ki. Meg kell azonban mondani, hogy napjainkra ez a műtéttípus sokat veszített jelentőségéből, hiszen a korszerű savgátlók, elsősorban a protonpumpagátlók lényegében ugyanezt a helyzetet idézik elő, ráadásul a Helicobacter plyori szerepének felismerésével és eradikációjával sokkal ritkább lett az ilyen beavatkozást indokló, terápiarezisztens fekély.

Rezekció
Ezeket a műtéteket Theodor Billrothról nevezték el, mert ő végzett először ilyeneket, de tanítványainak voltak először túlélő betegei.
A legegyszerűbb csonkoló műtét a Billroth I. típusú műtét. Ezúttal a táplálék útja fiziológiás, és viszonylag egyszerű is marad. Gyakoribb azonban a fekély kiújulása, mint a bonyolultabb Billroth II. típusú műtét után. A két műtét között a lényegi különbség a folytonosság helyreállításának módjában van, nevezetesen másik bélszakaszt kell a gyomorhoz felhozni és összevarrni. Emiatt a Billroth II. típusú műtét esetén többet lehet eltávolítani a gyomorból, s ezt követően az étel elkerüli a duodénumot, ami szűkület esetén nyilvánvalóan előnyös. A fekély e műtét után ugyan ritkább, viszont a beavatkozásnak van néhány specifikus következménye. Legismertebb az ún. dumping-szindróma, amelynek van korai és késői formája, s létrejötte a bélbe jutó étel hiperozmolaritásában, illetve a vékonybélbe jutó táplálék keltette mindenféle hormonális változásban keresendő.
Speciális késői szövődmény a csonkkarcinóma. Ennek oka minden bizonnyal a gyomorcsonk elkerülhetetlen epés refluxa, s ez tíz-húsz évvel a műtét után rák kialakulását eredményezheti a csonkban.

Összefoglalás
A fekélybetegség miatt végzett elektív műtét manapság már ritka, mint a fehér holló. Elsősorban akkor kerül rá sor, ha a gyomorfekélyről nem dönthető el, hogy nem malignizálódott-e. A duodenális fekélybetegség oka (Helicobacter, NSAID) általában könnyebben eliminálható, s malignizálódás nem várható, így műtétre a legritkább esetben kerül sor. Az akut műtét pedig általában gyorsan és egyszerűen elvégzett szuturából (varratból) áll.

Dr. Telkes Gábor sebész-gasztroenterológus,
Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinika

 

---

Tejitalok, reggeli italok

Az üzletek polcain, a fogyasztási tejek közvetlen szomszédságában egyre gyakrabban látunk Tejital, illetve Reggeli ital felirattal ellátott termékeket. A vásárlók egy része a polcról gyanútlanul leemeli és megvásárolja ezeket, azt gondolva, hogy a tehéntej összetételével egyező minőségű élelmiszert visz haza.
A szemfülesebbek vagy gyanakvóbbak pedig elkezdik böngészni a csomagoláson látható feliratot, vajon mi is ez a tejnek látszó ital. Az összetevőket vizsgálva hamarosan szemükbe ötlik, hogy a termék permeátot vagy - másképpen írva - permeátumot is tartalmaz. Mi az a permeát? - teszik fel sokan e kérdést maguknak vagy a szakembernek. Ártalmatlan anyagról van-e szó, vagy esetleg kockázatai vannak fogyasztásának?

A permeát egy tejipari melléktermék, amely a tej ultraszűrésekor keletkezik. Az ultraszűrés olyan művelet, amelynek során a különböző méretű részecskéket tartalmazó oldat, a fölözött pasztőrözött tej, meghatározott pórusméretű membrán felületén az oldatra gyakorolt megfelelő nagyságú nyomás hatására két frakcióra különül el. Az egyik a koncentrátum, amelynek részecskéi méretüknél fogva nem jutnak át a pórusokon. A másik a membrán pórusméreténél kisebb részecskék frakciója, a permeátum. Az elválasztás mérettartománya ultraszűrésnél 0,05-10 mm.
Az ultraszűrés a tejiparban a tejfehérje-koncentrátumok gyártásának egyik legfontosabb módja. Az ultraszűréssel kémiai és érdemi hőbehatás nélkül koncentrálhatók a tejfehérjék eredeti állapotukban. A nagyméretű fehérjéket a membrán csaknem teljes mértékben visszatartja, gyakorlatilag a koncentrátum térfogatcsökkenésének arányában koncentrálja. A fehérjekoncentrátumokat az élelmiszeriparban, elsősorban a hús- és konzerviparban, a sütőipari termékek gyártásánál, italok, levesek és mártások előállításánál használják fel.
A permeátum oldószert (vizet) és döntően valódi oldatot létrehozó anyagokat (például tejcukrot, ásványi sókat) tartalmaz. A permeátum hasznosításának egyik területe a már említett tejitalok gyártása. A permeátumhoz tejet, bizonyos termékeknél ízesítő- és színezőanyagokat, emulgeálószereket adagolnak, majd a csomagolás következik.
Ha e termékek összetételét vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy az korántsem azonos a tejével. Fehérjetartalmuk kisebb, s kalciumból is kevesebbet tartalmaznak, mint az azonos mennyiségű tej, hiszen a kazeinhez kapcsolódó kalcium sem jut át a membránon az ultraszűrési művelet során.
Mindezeknek figyelembevételével jó lenne a vásárlókban tudatosítani, hogy bár a tejitalok ellenőrzött körülmények között, nagy szakmai tudással előállított élelmiszer-ipari termékek, biológiai értékük nem azonos a tehéntejével. Az üzletek polcain pedig egymástól jól elkülönítve, nem összekeverhető módon kellene elhelyezni őket, körülbelül úgy, ahogyan a margarinokat és a vajat rendezik.

Varga Zsuzsa főiskolai adjunktus

 

---

Kirándulás az Élelmezésvezetők klubjával

Régen dédelgetett terv vált valóra, amikor csaknem harmincöt fővel április 24-én reggel Balatonfüredre indultunk az Állami Szívkórházba. Némethné Kati és Balla Zita ötlete alapján szövetségünk szervezte a kirándulást. Jelenlétével megtisztelt az Országos Dietetikai Intézet igazgatóhelyettese, dr. Lezák György is. A rossz idő ellenére jókedv uralkodott a buszon.
Fogadásunkra az intézmény gazdasági igazgatója, élelmezésvezetője és dietetikusai jelentek meg. Utczás Anna kolléganőnk rendkívül érthető és világos előadásban ismertette az élelmezési üzemükben működő HACCP-rendszert, illetve a működés engedélyezését megelőző feladatokat. Az elmélet után a gyakorlatban is megtekintettük az intézmény konyháját és a hozzá kapcsolódó részeket. Az ízletes ebéd után a búcsúzás előtt még mód nyílt kérdések feltevésére és tapasztalatcserére is.
A visszaindulás előtt a cseperkélő esőben emlékeinket idézve és jelen gondjainkat, örömeinket tárgyalva a Tagore sétányon sétáltunk.
A hazafelé vezető úton végzett rövid közvélemény-kutatás egyértelmű eredménye az volt, hogy feltétlenül szükség van ilyen kirándulásokra és meghívásokra a jövőben is.
Köszönjük a szervezőknek és a részvevőknek, hogy ez az alkalom létrejöhetett!

Henter Izabella MDOSZ főtitkár

 

---

A probiotikus baktériumok szerepe
a bélrendszeri betegségek tüneteinek enyhítésében

A mikroorganizmusok speciális csoportja, a probiotikus mikroorganizmusok számos egészségügyi és élelmiszer-tudományi kutatás középpontjában állnak. Bár az első baktériumok izolálása és meghatározása a XIX. és a XX. század fordulójára tehető, az érdeklődés csak a hatvanas évektől kezdődően fordult feléjük intenzívebben. Ebben az időben kezdték ezeket a mikroszervezeteket az állattenyésztésben, az állatok takarmányozásában táplálékkiegészítőként alkalmazni. Ezt követően kezdődött annak a kutatása, hogy milyen hatást gyakorolnak az emberi szervezetre, s milyen szerepet tölthetnének be az emberi táplálkozásban.
Probiotikus mikroorganizmusként többnyire tejsavbaktériumokat tartanak számon, de fellelhetők közöttük más baktériumnemzetségek tagjai, valamint élesztőgombák is. Hogy milyen mikroorganizmusok sorolhatók közéjük, annak szigorú feltételei vannak. Ha egy mikroszervezet megfelel az alábbi öt kritériumnak, akkor jelenlegi tudásunk szerint probiotikusnak nevezhető:
- emberi szervezetből izolált legyen,
- ne legyen patogén,
- álljon ellen a gyomorsavnak és a vékonybél emésztőenzimeinek, hogy megőrizze életképességét a bélcsatorna egymást követő szakaszaiban,
- maradjon életképes az élelmiszer-ipari technológiai folyamatok során és a termék minőségmegőrzési idejének végéig,
- bizonyított legyen az egészséget kedvezően befolyásoló hatása.

Az Európai Unió Bizottsága a kutatási és technológia-fejlesztési keretprogramjában számos kutatást támogat annak érdekében, hogy tudományos adatok sokasága álljon rendelkezésre a probiotikus baktériumok témakörében.
A jelenleg is folyó kutatások szerint valószínűsíthető, hogy néhány tejsav-baktériumfaj képes:
- csökkenteni olyan mikrobiális enzimek aktivitását, amelyek prokarcinogén anyagokat képesek karcinogén vegyületekké alakítani (pl. a-glükuronidáz, a-glükozidáz, nitroreduktáz, ureáz),
- növelni a szervezet rezisztenciáját a fertőzésekkel szemben (különösen a hasmenést okozó fertőzésekkel szemben),
- erősíteni a bélflóra aktivitását számos allergiát kiváltó tényezővel szemben,
- enyhíteni a gyulladásos bélbetegségek tüneteit, így javul a betegek életminősége.
Az eredmények nagyon biztatók, de még sok vizsgálatra van szükség megerősítésükre. Az alábbi hatások tekintetében viszont már most egyetértenek a kutatók. Ezek a mikroorganizmusok:
- serkentik az immunfolyamatokat,
- csökkentik a patogén baktériumok aktivitását a bélrendszerben.

A sokféle eredmény közül azok a legígéretesebbek, amelyek arra utalnak, hogy a hasmenéses és a gyulladásos bélbetegségek megelőzésében és kezelésében szerepük lehet a probiotikus mikroorganizmusoknak.
Megfigyelték, hogy a rotavírus okozta fertőzések esetén csökkent a hasmenés időtartama, s enyhültek a tünetek, ha a beteg probiotikumot is kapott. Különösen a Lactobacillus acidophilus, a Lactobacillus GG és a Bifidobacterium bifidum adagolásával értek el jó eredményeket.
Az antibiotikumos kezelésekkel összefüggő hasmenéses állapotok megelőzésére olyan joghurtot adtak a betegeknek, amely a normál joghurtkultúra mellett Lactobacillus GG-t is tartalmazott. A hasmenéses napok száma a negyedére csökkent a kontrollcsoporthoz képest, akik nem kaptak probiotikus baktériummal kiegészített tejkészítményt.

Jelenleg a következő folyamatoknak tulajdonítják ezt a hatást:
- számos tanulmány szerint a probiotikus baktériumok képesek megkötődni a bélfal sejtjeinek felszínén, miközben ezekért a kötőhelyekért versengenek a patogén vírusokkal és baktériumokkal. Így képesek a kívánt célnak megfelelően szabályozni a bélflóra összetételét,
- más eredmények arra utalnak, hogy a probiotikus baktériumok olyan anyagokat, ún. bakteriocineket (például nisint) termelnek, amelyek képesek gátolni a patogén baktériumok növekedését,
- az immunrendszerre gyakorolt hatásuk segítségével képesek megelőzni a hasmenéses megbetegedéseket, illetve enyhíteni a tüneteket.
Az élelmiszeriparban ezeket a baktériumokat leggyakrabban a tejkészítmények, tejtermékek előállításához használják fel. A számos faj közül azokat részesítik előnyben, amelyek humán bélflóra eredetűek, mert ezek alkalmasabbak a gazdaszervezet élettani igényeinek kielégítésére, s könnyebben képesek megtelepedni a bélrendszerben, mint a vad törzsek. Az emberi bélflóra eredetű törzsek közé tartozik a Bifidobacterium adolescentis, a B. bifidum, a B. breve, a B. infantis, a B. longum, a Lactobacillus acidophilus, az L. casei subsp. rhamnosus és az Enterococcus faecium. A tejipar e fajok adott célnak legjobban megfelelő tulajdonságú törzsei közül választ termékeinek előállításához.
A különböző tejipari cégek egyre nagyobb választékban kínálnak probiotikus baktériumokkal előállított készítményeket. Egészségünk megőrzése érdekében érdemes közülük naponta fogyasztani!

Varga Zsuzsa főiskolai adjunktus

 

---

Hosszan friss!
 

A tejpiac néhány szereplője között a közelmúltban kialakult vita - miszerint az ultrapasztőrözéssel készült és a meghatározott csomagolásban forgalmazott fogyasztási tej mennyire jogosultan vagy megtévesztően használja a "hosszan friss" (a termékeken helyesírásilag helytelenül hosszanfriss) elnevezést - indokolttá teszi, hogy az alábbiakban szakmai igényességgel áttekintsük a tejfogyasztásnak a nevezéktannal összefüggő történelmét.
A világ tejgazdaságának fejlődéstörténete során többféle fogyasztási tejféleség alakult ki. Évezredeken át az emberiség fogyasztási teje a nyers tej volt, annak valamennyi közegészségügyi veszélyével (például tébécével, tejjárványokkal) együtt. A pasztőrözés ipari térhódítása, illetve a pasztőrözött tejféleségek megjelenése - sok mással együtt - a XX. század vívmánya. Ma négy markáns pasztőrözött tejféleség különíthető el: az ún. hagyományos, a laktoperoxidázos, a kiterjedt eltarthatóságú (ESL), valamint a hosszú ideig eltartható pasztőrözött tej.
A következőkben a felsorolt tejféleségekre vonatkozóan röviden vázoljuk a "friss" szó használhatóságát, figyelembe véve a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Nyelvtudományi Intézetének mértékadó szakvéleményét, továbbá a nemzetközi és nemzeti nevezéktani szabályozás eddig összegyűlt szakmai ismereteit.

1. A nyers tej
A történeti fejlődés teljes mértékű konzervatív tagadása esetén a "friss" szó csupán a frissen fejt, tőgymeleg tejet illethetné meg, mégpedig maximum a fejés után két-három óráig, ameddig meleg állapotban a nyers tej bakteriosztatikus/baktericid hatása tart. Ha a tejet bármi módon lehűtik, az már nem lenne "friss"-nek nevezhető. Az MTA Nyelvtudományi Intézetének már említett szakvéleménye szerint a "friss" szó ugyanis eredendően élelmiszerre/tejre értelmezve "újonnan termett, most keletkezett, készített, szedett vagy szerzett" tartalmat takar (pl. friss gyümölcs, kenyér, tojás stb.).

2. A hagyományos pasztőrözött tej
A rohamos fejlődést felmutató XX. században egyre világosabbá vált, hogy nyers tejjel/tejtermékekkel már nem lehet ellátni a világ lakosságát, sőt, élelmiszer-biztonsági, közegészségügyi okokból ez határozottan ellenjavallt is volt. Így született meg és vált globalizálttá a XX. század második felében az a világtörvénykezés, amely szerint tejfeldolgozó üzemekből kizárólag pasztőrözött, közegészségügyileg biztonságos tejek/tejtermékek kerülhetnek ki. A nyers tej csupán a szabadpiaci forgalomra zsugorodott, s ott is fokozott korlátozások és szigorú ellenőrzések alatt áll. A bármeddig fogyasztható pasztőrözött tej így a "friss" szó eredeti/ősi jelentése szerint nem is minősülne "friss"-nek. Csakhogy a technológiai-technikai fejlődéssel párhuzamosan világviszonylatban átértékelődött, relatívabbá vált a "friss" melléknév jelentéstartalma, amely az MTA Nyelvtudományi Intézete szerint "minőségét őrző, minőségkorlátozás nélkül élvezhető" tejet (élelmiszert) jelent. Az MTA-szakértői vélemény kiegészítő magyarázatul még megjegyzi, hogy "a mai jelentésű friss szó nem csak szakkifejezés ma már. A különböző, tartósságot növelő technológiák elterjedése visszahat a vásárlók tudatára, fogalmaira és szóhasználatára is. Ma a vásárló, ha bizonyos élelmiszer-ipari terméket vásárol, nem hiszi (nem hiheti), hogy a termék néhány órája jött csak létre. A friss szón ilyen esetben tehát sokkal inkább érti, értheti azt, hogy ťa minőségét (a megadott határidőig) őrzőŤ, mint az eredeti jelentést".
A "friss" szó mai jelentéstartalma szerint tehát minden olyan élelmiszerre, jelen esetben a többféle fogyasztási tejféleségre alkalmazható, amely az előírt határidőig megőrzi minőségét, minőségkorlátozás nélkül élvezhető, fogyasztható, vagyis - egyszerű szavakkal - nem romlott meg. Az lehet csupán szakmailag a vitakérdés, de egyben elvárás is, hogy a különböző fogyaszthatósági idejű tejeket milyen "friss megnevezésű" csoportokba soroljuk be: vajon meddig tarthat a "rövid ideig friss", s mikor kezdődhet a "közepesen friss" és a "hosszan friss" kategória? Az mindenképpen kijelenthető - és ma már sehol a világon nem vita tárgya -, hogy a gyors pasztőrözéssel készült és hűtés mellett három-hét napig fogyasztható ún. hagyományos pasztőrözött tej "friss"-nek minősül, de az az eddig és ezután leírtak szerint nem sajátítható ki csupán e tejféleségre.

3. A laktoperoxidázos pasztőrözött tej
Hazánkban nem ismert, de az Egyesült Államokban már mintegy másfél évtizede egyre kiterjedtebben forgalmazott tejféleség, amely az utóbbi időben nemcsak a világ fejlett, hanem a fejlődő, meleg égövi országaiban is terjed. Gyártási eljárásának az a lényege, hogy a tejből (jellemzően a sajttejből, ahol arra nincs szükség) korszerű membránszeparációs eljárásokkal kivonják a mikrobaszaporodást gátló ún. laktoperoxidáz- (LP-) rendszer fehérjetermészetű hatóanyagait, s ezeket részben vagy együttesen olyan koncentrációban adják hozzá a fogyasztási tejhez, hogy az hűtés mellett tizenöt-tizenhét napig eltartható legyen. A szakmailag fejlett és szellemes megoldásnak nincs törvényi akadálya, mivel tejből kivont anyagok valamennyi tejtermékhez korlátozás nélkül adhatók.

4. A kiterjedt eltarthatóságú (ESL) pasztőrözött tej
A közelmúlt korszerű kutatómunkájának eredménye ez a teljesen új fogyasztási tejféleség. A szakma ma nemzetközileg egységesen ezt a tejet "kiterjedt eltarthatósági idejű" (angol nevén "Extended Shelf Life"), röviden ESL-tejnek nevezi. Az ESL-tej a mikroszűrés és a pasztőrözés kombinációjával készül, s hűtötten jellemzően harminc napig (egy hónapig) fogyasztható. A vonatkozó kutatások a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézetben is eredményesen lezajlottak, de ennek az új tejféleségnek az ipari gyártását, illetve kereskedelmi forgalmazását itthon még nem kezdték el.

 

5. A hosszú ideig eltartható/fogyasztható pasztőrözött tej
E tejféleség korszerű gyártástechnológiájának kulcsa a 136-142 Celsius-fokon néhány másodpercig tartó hőkezelés, majd az azt követő aszeptikus (mikrobamentes) letöltés, amelyet a szakma ultrapasztőrözésnek hív. Az ultrapasztőrözött, röviden UHT- (Ultra High Temperature) tejet az angol szóhasználatban "Long Life Milk"-nek, vagyis szó szerint "hosszú életű tej"-nek nevezik. Ennek megfelelője a német nyelvben a "Haltbare Milch", röviden a H-tej névhasználat. A Haltbare Milch pontatlan magyar fordítása állhat annak hátterében, hogy a köznapi nyelvben a "tartós tej" elnevezés is fellelhető, de törvényi megnevezése a Magyar Élelmiszerkönyvben "ultrapasztőrözött tej".
Az ultrapasztőrözött tejet csaknem három évtizede, 1975 óta gyártják és forgalmazzák hazánkban, de itthoni bevezetésének időpontját a fejlett országokban jóval megelőzték. Fogyasztásának rohamos bővülése a rendszerváltás (1990) után következett be, s a folyamat napjainkban is tart.
Az ultrapasztőrözött tej térhódítása ugyanakkor korántsem magyar, hanem világjelenség. Ennek hátterében az áll, hogy ún. "kényelmi (convenience)" élelmiszernek minősül, miután szobahőmérsékleten sem áll elő romlásveszély. Figyelemre méltó továbbá, hogy ízkedveltsége az ifjúság körében meghaladja a mindössze három-hét napig fogyasztható ún. hagyományos pasztőrözött tejét.

A FOGYASZTÁSI TEJFÉLESÉGEK TÁPÉRTÉKÉNEK ÖSSZEHASONLÍTÓ JELLEMZÉSE
Noha csak a frissen fejt, tőgymeleg, nyers teljes tejre jellemző az élettanilag előnyös valamennyi tulajdonság, ez a tejfajta - a már ismert okokból - nem jöhet számításba az emberiség tejellátása szempontjából. Erre tekintettel a következőkben a különböző pasztőrözött tejek táplálkozási értékének lényegi összehasonlításáról lesz szó. Ennek kapcsán - látszólag meglepően - általánosságban az a tudományos megállapítás, következtetés vonható le, hogy az előzőkben felsorolt, hosszabb eltarthatóságú tejféleségek mindegyikének tápértéke valamelyik jellemzőjében felülmúlja a három-hét napig frissen megmaradó hagyományos pasztőrözött tejét.
A tizenöt-tizenhét napig frissen megmaradó ún. laktoperoxidázos tej azáltal emelkedik a többi pasztőrözött tejféleség fölé, hogy olyan különleges élettani értékű bioaktív (egészségvédő) tejalkotókban gazdagított, amelyek a nemkívánatos mikrobák szaporodásának hatékony gátlásán túl közreműködnek a szervezet vasellátásában, antioxidáns tulajdonságuk révén aktívan részt vesznek a szervezetben keletkező agresszív, rákkeltő szabad gyökök eltakarításában, gátolják az érelmeszesedést, valamint lassítják az öregedési folyamatokat, vagyis korunk vezető betegségei ellen hatnak. Becses élettani hatásuk még, hogy megelőzik/gyógyítják az allergiás eredetű ízületi gyulladásokat és az isémiás szívpanaszokat, s a káros lipidperoxidáció ellen hatnak, továbbá igen hatékonyan védik a hámsejteket az ultraibolya (UV) napfénysugárzás pörkölő, káros hatásaitól.
 

A jellemzően egy hónapig frissen megmaradó ún. ESL-tej különleges táplálkozási előnye éppen gyártási eljárásában rejlik. A mikroszűréssel ugyanis eltávolítják a tejalapanyagból a nemkívánatos mikrobák kilenctizedét, így a mikroszűrést követő pasztőrözés után ennyivel kevesebb holt mikrobasejt marad a tejben, következésképpen ennyivel kevesebb annak nemkívánatos endoenzim-, metabolit- és esetleges sejttoxintartalma.
A jellemzően három hónapig frissen, romlás nélkül megmaradó UHT-tej tápértéke több jellemzőjében is előnyösebb a többi pasztőrözött tejénél. Az alkalmazott magasabb pasztőrözési hőmérséklet miatt csaknem teljes mértékűvé válik a savófehérjék denaturációja, márpedig tudományosan egyértelműen bizonyított, hogy a denaturált fehérjék lényegesen jobban emészthetők, mint a natívak. Az is tudományosan igazolt, hogy a különböző pasztőrözési módoknak az ásványi anyagokra és a vitaminokra gyakorolt károsító hatásai között jóval kisebbek (5-10%) a különbségek a termékek tárolása során a fény és az oxigén hatására bekövetkező károsodások értékeinél (30-50%). Márpedig az UHT-tej ötrétegű, laminált csomagolóanyaga (doboza) közismerten tökéletesen véd a fény és az oxigénmolekulák károsító hatásai ellen, a többi csomagolási megoldással szemben. Ismert az is, hogy a tejben levő ásványi anyagok közül a kalcium, a foszfor és a kálium különös jelentőségű az emberi szervezet számára. Kísérletekkel igazolták, hogy a steril, az UHT- és a nyers tej kalciumának hasznosulása a felnőtteknél azonos volt. A csecsemőknél végzett felszívódási vizsgálatok továbbá azt bizonyították, hogy UHT-tejből a foszfor retenciója azonos, míg a kalciumé és a káliumé nagyobb volt, mint a hagyományos pasztőrözött tejből.

ÖSSZEGEZÉS
Az előbbiekben leírtak egyértelműsítik, hogy a "friss" jelző valamennyi ma ismert pasztőrözött fogyasztási tejféleségre szakmai (besorolási, nevezéktani) és marketingszempontból egyaránt korlátozás nélkül alkalmazható. Az is tudományosan bizonyított, hogy a hosszabb ideig frissen, romlás nélkül megmaradó tejféleségek tápértéke nemhogy kisebb lenne, mint a három-hét napig frissen megmaradó ún. hagyományos pasztőrözött tejé, hanem több tulajdonságukban meg is haladják annak tápértékét. A "friss" jelző korlátozását célzó érdekrendszeri vita tehát tudományos, szakmai és piaci szempontból egyaránt teljesen megalapozatlan, de arra sajnálatosan jó, hogy további bizalmatlanságot keltsen a magyar fogyasztók körében a csaknem 40% részarányt képviselő fogyasztási tejekkel szemben, rontsa ezeknek az imázsát, mindezek által pedig csökkentse a hazai fogyasztásukat egy olyan országban, ahol a tejtermékfogyasztás mértéke nemcsak az Európai Unió átlaga, hanem az élettanilag megkívánt minimális szint alatt is van.

Dr. Szakály Sándor egyetemi tanár

 

---

Mai ismereteink a diétás (élelmi) rostokról - újabb fejlemények és állásfoglalások

Összefoglalás
A diétás (élelmi) rost élelmiszereinknek ma már egyértelműen elfogadott, fontos összetevője. Definíciója elsősorban fiziológiai szempontokat tükröz, a fogalomba hasonló élettani hatású, de eltérő kémiai összetételű és viselkedésű vegyületek sora tartozik. Ez megnehezíti egy egységes, a mennyiségi meghatározásra alkalmas analitikai módszer kidolgozását, illetve elfogadását. Az első definíció közzététele óta eltelt mintegy harminc év alatt szaporodott a definíciót kielégítő vegyületek száma, s változtak az ezekkel szinkrónban lévő analitikai módszerek. A legújabb megfogalmazás alapja továbbra is az eredeti definíció, amely szerint a diétás (élelmi) rost az emberi emésztőenzimek által nem hidrolizálódó növényi poliszacharidok és lignin összessége, de ezt kissé részletesebben megfogalmazva a bizonyított élettani hatással is pontosítják és kiegészítik. Meghatározására az enzimes gravimetriás módszerek a legalkalmasabbak, bizonyos esetekben azonban kiegészítő analízisek is szükségesek.

Bevezetés
Élelmiszereink diétás(élelmi)rost-tartalmának ismerete a táplálkozástudomány terén az elméleti és gyakorlati tevékenységek szempontjából egyaránt elengedhetetlen, a közzétett adatok terén azonban számtalan ellentmondással találkozunk. Ennek az az oka, hogy a fogalom olyan vegyületek gyűjtőneve, amelyeknek hasonló az élettani hatásuk, de a kémiai összetételük eltérő, s együttes meghatározásuk a kémiai tulajdonságokon alapuló analitikai módszerekkel lehetetlen. A diétás (élelmi) rostokkal kapcsolatos kutatások körülbelül harminc évre tekintenek vissza. Ennyi idő alatt olyan mérvű volt a kémiai és az élettani ismeretek fejlődése, hogy megkérdőjelezte az eredeti definíció helyességét, s állandó motorja volt a definícióval legjobban szinkrónba hozható analitikai módszer kidolgozására irányuló erőfeszítéseknek.

 

 

A diétás (élelmi) rost definíciójának története
Általánosan elfogadott tény, hogy a növényi sejtfalat alkotó emészthetetlen anyagoknak először Hipsley (1953) adta a "dietary fibre", azaz a "diétás vagy élelmi rost" elnevezést.1 1972 és 1976 között többen használták ezt az elnevezést a növényi eredetű, emészthetetlen, de fiziológiai hatású anyagokra, s felállították a "diétás (élelmi) rost hipotézist". Ebben az időszakban e fogalmon elsősorban a növényi sejtfalalkotó anyagokat értették, a cellulózt, a hemicellulózt, a lignint és a hozzájuk kapcsolódó néhány kisebb jelentőségű vegyületet (viaszokat, kutint, szuberint), majd bekerültek a rostkomponensek közé a sejtfal ragasztóanyagaiként ismert pektinek is. A kémiai kutatások fejlődése, az újabb ismeretek vezettek a definíciónak a lényegében ma is helyesnek tartott formájára 1976-ban, amelyet nem korlátoztak csak a növényi sejtfalanyagokra, hanem - megtartván a definíció fiziológiai alapját - a komponensek sorát kibővítették az emészthetetlen növényi tartalék poliszacharidokkal, azaz a diétás (élelmi) rost "a növényi poliszacharidok és lignin, amelyeket az emberi emésztőenzimek nem hidrolizálnak". Ez a kibővített definíció a következő vegyületeket foglalja magában: cellulóz, hemicellulóz, lignin, növényi gumik, módosított cellulóz, növényi nyálkák, emészthetetlen oligoszacharidok és pektinek, valamint a hozzájuk kapcsolódó kisebb jelentőségű vegyületek, amilyenek a viaszok, a kutin és a szuberin (Trowell és mtsai, 1976).2
 

A diétás (élelmi) rostnak mint élelmiszer-összetevőnek a meghatározására számos analitikai módszert dolgoztak ki, azonban bonyolult összetétele, inhomogenitása következtében a definíció és a különféle elméleti alapokon kidolgozott analitikai módszerek nem voltak összhangban, s a különböző módszerekkel meghatározott diétás (élelmi)rost-mennyiségek nem ugyanazokat a rostkomponenseket tartalmazták. Az összhang megteremtése érdekében a kutatók egyre több igyekezetet fejtettek ki. Némelyek a definíció újraértékelését, megváltoztatását sürgették (Asp, 1995,3 Prosky, 19954), míg mások (Heaton, 1995) nagyobb jelentőséget tulajdonítottak a diétás (élelmi) rost fizikai-kémiai tulajdonságainak, mint kémiai összetételének. Mivel a különböző módszerekkel kapott eredmények nem vagy csak bizonyos határok között voltak összehasonlíthatók, nehézkes volt az élelmiszerek címkéin feltüntetett összetételi adatok között a diétás(élelmi)rost-tartalom megadása is. Ezt úgy hidalták át, hogy a számérték megadása után a mérési módszert is feltüntették.
Az Európai Unió által kezdeményezett és finanszírozott nemzetközi tudományos akciók egyikeként a COST 92 akció 1990 és 1995 között a diétás (élelmi) rostokkal foglalkozott, s tevékenységét azzal a megállapítással zárta, hogy sem nemzetközileg egységesen elfogadott definíció, sem mérési módszer nem állt rendelkezésre, míg a diétás (élelmi) rostok élettani szerepének elfogadása minden kétségen felüli.5
Az AOAC-nak (Association of Official Analytical Chemists) a diétás (élelmi) rost definíciójával és meghatározásával foglalkozó nemzetközi tudományos ülésén 1995-ben, Memphisben megegyezés született arról, hogy a definíciónak a kémiai és fiziológiai szempontokat továbbra is tükröznie kell, ezért javasolták, hogy az emésztésnek ellenálló oligoszacharidok kiemelten kerüljenek be a definícióba.
1998-ban változatlanul az 1976-ban elfogadott megfogalmazást tartották érvényesnek, annyi módosítással, hogy "a diétás (élelmi) rost az ehető növényi sejtek maradékaiból, poliszacharidokból, ligninből és hozzájuk kapcsolódó vegyületekből áll, amelyek a humán emésztőenzimek hidrolizáló hatásának ellenállnak". Ez összhangban volt az AOAC 1985-ben elfogadott analitikai módszerével, azaz a meghatározás, amely enzimes bontások sorát követő gravimetriás mérésen alapul, anélkül érinti a definíció szerinti vegyületek összességét, hogy a diétás (élelmi) rost kémiai összetételét pontosan ismernénk.
Az AACC (American Association of Cereal Chemists) 1998 novemberében bizottságot hozott létre a diétás (élelmi) rost definíciójának felülvizsgálatára és pontosítására. A bizottság az AACC elnöki testületének tett jelentésében (2001-ben) a következő ajánlást fogalmazta meg: elfogadja alapul a csaknem harminc éve született definíciót, de annak tartalmát bővebben kifejtve azt pontosabbá teszi.
"A diétás (élelmi) rost az ehető növényi részeknek vagy analóg szénhidrátoknak az a része, amely ellenáll az emésztésnek és az emberi vékonybélben való abszorpciónak, s teljesen vagy részlegesen fermentálódik a vastagbélben. A diétás (élelmi) rostot poliszacharidok, oligoszacharidok, lignin és a hozzájuk kapcsolódó növényi anyagok összessége alkotja. A diétás (élelmi) rost kedvező fiziológiai hatásokat fejt ki: elősegíti a jó bélműködést, és/vagy hozzájárul a vér koleszterinszintjének csökkentéséhez, és/vagy hozzájárul a vér glükózszintjének csökkentéséhez."6 Az és/vagy megfogalmazás azért került a definícióba, mert nem az összes rostösszetevőre jellemző a feltüntetett hatás, de legalább egy komponensnek van ilyen tulajdonsága.
 

A diétás (élelmi) rost összetevői és meghatározása
Ez a megfogalmazás lényegében ugyanazokat az összetevőket tartalmazza, mint az 1976-os klasszikus definíció, de a mai kémiai ismereteknek megfelelően felsorolja a komponenseket, s utal a fiziológiai hatásra is. Tartalmazza az összes nem keményítő poliszacharidot, a kisebb móltömegű oligoszacharidokat, amelyek a vékonybélben nem hidrolizálnak és a vastagbélben fermentálódnak. Az analóg szénhidrátok emésztéssel szembeni rezisztenciája, fermentációja és fiziológiai tulajdonságai azonosak a természetes eredetű poliszacharidokéival. A lignin a diétás (élelmi) rost nem szénhidrát komponense, aromás gyűrűket tartalmazó polimer molekula. A sejtfalban a cellulózhoz kötődik, s az emésztésnek rendkívül ellenálló vegyület. A viaszok és a kutin (amely zsírsavas észterek elegyéből álló viaszszerű, víztaszító anyag) a sejtfalak felületén hoznak létre viaszos réteget, feltehetően hozzájárulnak a csatlakozó szövetek emésztéssel szembeni rezisztenciájához. A szuberin többfunkciós fenolokból, hidroxisavakból és dikarbonsavakból keresztkötésekkel felépülő, sok elágazást tartalmazó anyag, amely észterkötéssel kapcsolódik a sejtfalhoz. A fitát az inozit foszforsavszármazéka, a gabonamagvakban a foszfor tárolási formája. A tanninok (csersavak) a növényvilágban elterjedt galluszsav származékai. A szaponinok szteránvázas aglikonrészt tartalmazó glikozidok.
A diétás (élelmi) rost összetevőit az 1. táblázat foglalja össze.

1. táblázat A DIÉTÁS (ÉLELMI) ROST KOMPONENSEI
Nem keményítő poliszacharidok és rezisztens oligoszacharidok
- cellulóz
- hemicellulózok
- arabinoxilánok
- arabinogalaktánok
- polifruktózok
- inulin
- oligofruktánok
- galakto-oligoszacharidok
- gumik
- nyálkák
- pektinek
Analóg szénhidrátok
- emészthetetlen dextrinek
- rezisztens maltodextrinek
- rezisztens burgonyadextrinek
- szintetikus úton előállított szénhid-rátvegyületek
- polidextrózok
- metil-cellulóz
- hidroxi-propil-metil-cellulóz
- rezisztens keményítő
Lignin
A növények nem keményítő poliszacharidjaihoz és a ligninhez kapcsolódó vegyületek
- viaszok
- fitát
- kutin
- szaponinok
- szuberin
- tanninok

Az AOAC 1985-ben elfogadott analitikai módszere és az AACC használatos metodikái csakúgy, mint az egyéb enzimes gravimetriás módszerek, amelyek mind az oldhatatlan, mind az oldható rostokat mérik, a definícióval szinkrónban vannak. Olyan élelmiszerek esetében azonban, amelyek fruktánokat, módosított dextrineket és szintetikus diétás
(élelmi)rost-analógokat tartalmaznak, a mennyiségük külön meghatározására van szükség, s az eredeti módszerrel meghatározott rostmennyiséget ennek eredményével ki kell egészíteni. Ezek a metodikák enzimes gravimetriás módszerrel mérik az oldhatatlan, illetve az összes diétás (élelmi) rost mennyiségét, s az oldható rostok mennyiségét ezek különbségeként adják meg, vagy az oldható rostokat egy rész víz és négy rész 95%-os etanol keverékével való lecsapás után gravimetriásan határozzák meg.
 

A diétás (élelmi) rost élettani szerepe
A diétás (élelmi) rostok fiziológiai hatása a vékonybélben a zsír- és a szénhidrát-anyagcserére bizonyított, ez elsősorban a definícióban megfogalmazott glükóz- és koleszterinszint csökkentésében tapasztalható, ugyanakkor e hatások mechanizmusa még nem tisztázott. Hozzájárulnak a teltségérzet kialakulásához, s az anyagcserére gyakorolt befolyásuk következtében kedvezőnek bizonyul a fogyasztásuk koronáriás szívbetegségek, elhízás, diabétesz, epekövek és különféle bélbetegségek esetén.
A vastagbélbe jutó nem keményítő poliszacharidok (növényi sejtfalalkotó szénhidrátok) és oligoszacharidok - mivel a vastagbél baktériumai számára megfelelő tápanyagok - befolyásolják a vastagbélben végbemenő fermentációt. A sejtfalalkotó szénhidrátok elsősorban fizikai szerkezetüknél fogva gyakorolnak hatást a bélfunkciókra, felületet nyújtanak a baktériumok növekedéséhez, s hozzájárulnak a széklet szerkezetének kialakításához. Az oligoszacharidok bizonyos baktériumok (pl. a bifidobaktériumok) növekedését segítik elő. A fermentáció során különféle termékek keletkeznek. A rövid szénláncú zsírsavaknak (SCFA) fontos szerepük van abban, hogy a vastagbél hámszövete egészséges legyen, s befolyásolják az epesavak metabolizmusát is. A vastagbélben végbemenő fermentáció kapcsolatban van különféle betegségekkel; ilyen például a székrekedés, a vastagbélpolip és -rák, a divertikulózis és a Crohn-betegség, amelyekben a diétás (élelmi) rost jótékony hatású.
A diétás (élelmi) rostok felsorolt, részben már bizonyított fiziológiai hatása a komponensek fizikai-kémiai tulajdonságán alapul. Ezek közül kiemelkedően fontos a vízkötő és víztartó képesség, amelyek elsősorban a pektinek és a vízoldható hemicellulózok tulajdonságai. Kationcserélő kapacitása a pektineknek, némely hemicellulóznak, a fitátoknak és a ligninnek van. E képességük azonban kedvezőtlen hatással is járhat, mivel a szükséges fémionokat is képesek megkötni. A diétás (élelmi) rostok szerves molekulákat is megkötnek a felületükön, míg a pektinek és a lignin az epesavakat kötik meg.
A tápanyagtáblázatok - így a hazai is - egyre gyakrabban tüntetik fel az élelmiszer-összetevők között a diétás(élelmi)rost-tartalmat, s egyre sürgetőbb feladat az élelmiszerek csomagolásán a többi komponens mellett a diétás(élelmi)rost-tartalom feltüntetése is. Annak, hogy ez az élelmiszer-összetevő elfoglalja méltó helyét a többi komponens között, az a feltétele, hogy egységes, egyszerű, reprodukálható eredményeket adó meghatározási módszer alakuljon ki, amely minél jobban szinkronban van a diétás (élelmi) rost igen komplikált összetételével, azaz minél kevesebb analitikai lépéssel legyen képes a rostalkotók együttes mennyiségének meghatározására. A jelenleg elfogadott és használatos enzimes gravimetriás módszerek, ha nem is egyszerűk, de már alkalmasak erre a célra, ám további finomításuk, csakúgy, mint a definíció körüli vita, még most is folyamatban van.

Irodalom
1. Hipsley, E. H.: Dietary "fibre" and pregnancy toxaemia. British Medical Journal, 2, 420-422, 1953.
2. Trowell, H. C., Southgate, D. A. T., Woever, T. M. S., Leeds, A. R., Gassull, M. A., Jenkins, D. J. A.: Dietary fibre redefined. Lancet, 1, 967-968, 1976.
3. Asp, N.-G.: Classification of carbohydrates for nutritional purposes. Recent progress in the analysis of dietary fibre. Proc. of workshop COST 92, 1994, Copenhagen, 37-41, 1995.
4. Prosky, L.: Enzymatic gravimetric AOAC/Prosky method for dietary fibre. Recent progress in the analysis of dietary fibre. Proc. of workshop COST 92, 1994, Copenhagen, 113-118., 1995.
5. Heaton, K. W.: The dietary fibre concept. Time for a re-evaluation? Recent progress in the analysis of dietary fibre. Proc. of workshop COST 92, 1994, Copenhagen, 15, 1995.
6. AACC: The definition of dietary fiber. Report of the Dietary Fiber Definition Committee, 1-39, 2001.
7. Cummings, J. H. (ed.): Metabolic and physiological aspects of dietary fibre. COST 92 Final Report, Brussels, Luxembourg, 1-28, 1996.

Dr. Horváthné dr. Mosonyi Magda
Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Dietetikai Tanszék

 

---

Instant italok

A cégről
Az AG FOODS instant élelmiszer-ipari termékek fejlesztésével, gyártásával és saját üzletkötői hálózaton keresztül a forgalmazásukkal foglalkozik. A cég központja Csehországban van, ahol több mint tíz éve folytatja tevékenységét. Jelenleg már négy országban lehet megvásárolni a cég termékeit.
 

Az AG FOODS Kft. 1998 őszén kezdte meg a cég termékeinek magyarországi forgalmazását, s mára több mint ezerkétszáz közintézményi vásárlója van. Az AG FOODS Kft. 2000. szeptember 1-jétől 100%-ban a gyártó cég tulajdonába került. Vásárlóink közintézmények, amelyeknek a köre kiterjed a bölcsődéktől és óvodáktól a kórházakon és különböző szociális intézményeken át a büntetés-végrehajtó intézményekig.
Az elért eredményeknek, illetve a nagyarányú fejlődésnek köszönhetően az AG FOODS Kft. szolgáltatásainak bővítése céljából az italautomata-piacon elsősorban töltőanyag forgalmazásával jelent meg.
Azt az eljárást, amellyel a folyékony alapanyagból instant terméket - száraz port - nyerünk, spray-szárításnak nevezzük. Ennek a folyamatnak por, kristályos keverék a végterméke, amelynek összetevői nagyságukban és nedvességgel szembeni ellenállásukban különböznek egymástól. Az egész folyamat egy külön erre a célra kifejlesztett ún. instantizáló berendezésben vagy szárításra alkalmas gépben zajlik le.
Hogy készítik ilyen eljárással a teát?
A tealevelekből nagyon erős teafőzetet készítenek, amelyet állandóan sűrítenek. A tealevelek a kifőzés előtt nagyon szigorú minőségi ellenőrzésen esnek át. Ez teszi lehetővé, hogy a szárítással nyert teakivonat megfeleljen a magas minőségi követelményeknek. Az ilyen eljárással nyert teakivonatot tovább vegyítik csekély kalóriatartalmú édesítőszerekkel, a természetessel azonos aromákkal és egyéb összetevőkkel.
Az AG FOODS Kft. kínálatában többfajta teát fedezhetnek fel a kedves vásárlók, vagyis cégünk is különböző teakivonatokat használ fel alapanyagként.
Fekete teakivonat - ceyloni teafűből nyert kivonat, amelynek esetében teljes fermentáció megy végbe az érés során; teint és teofillint tartalmaz.
Zöld teakivonat - ceyloni teafűből nyert kivonat, amelynek esetében teljes fermentáció nem megy végbe az érés során; teint és teofillint tartalmaz.
Hibiszkusz-teakivonat - a kínai rózsa (Hibiscus rosa-sinensis) virágából nyert kivonat, amely teint nem tartalmaz.
Csipkebogyó-teakivonat - a vadrózsa (Rosa canina) terméséből, a csipkebogyóból nyert kivonat, amely teint nem tartalmaz.
A fent említett előállítási folyamatnak köszönhetően az instant élelmiszer-ipari termékekből nagy koncentrációjú és teljes értékű ital készíthető, amely olyan, mint amilyen az instantizációs folyamat megkezdése előtt volt.

A termékekről
A cég termékskáláján vannak üdítőitalok, tejkoktélok, teák, kakaóitalok és tejeskávéitalok, amelyeket különböző összetételben és ízben hozunk forgalomba. Mindegyik termékünkre jellemző, hogy a legkiválóbb alapanyagokból készülnek, s mivel a gyártásukhoz és a csomagolásukhoz is a legmodernebb technológiájú, számítógéppel vezérelt gépsorokat használunk, a cég 2000. május 29-étől megkapta az ISO 9002 nemzetközi szabvány szerinti minőségügyi besorolást. Termékeinket az OÉTI és az ÁNTSZ megvizsgálta, nem tartalmaznak sem mesterséges színezőanyagot, sem vegyi tartósítószert. A csomagolást tekintve valamennyi termékünkre jellemző, hogy egy tasakból 10-12 liter ital készíthető. Minőségüket 9-12 hónapig őrzik meg.
Üdítőitalaink aszpartammal vannak édesítve, így cukorbetegek is fogyaszthatják.
Fekete és zöld teáink eredeti ceyloni teakivonatot, gyümölcsteáink csipkebogyó- és kínairózsa- (hibiszkusz-) kivonatot tartalmaznak.
Tejkoktélitalaink változatosságot visznek a gyermekélelmezésbe, nem véletlen, hogy a bölcsődékben és az óvodákban a legkedveltebbek.
Tejeskávé- és csokoládéitalaink íze közkedvelt, az áruk kedvező, s az elkészítésük nagyon egyszerű, hiszen a port csupán forró vízben kell feloldani.
(x)

 

---

A fekélybetegség diagnosztikájának és diétás kezelésének története

Történeti áttekintés
A peptikus fekély a klinikai (M. Baille, 1799) és patológiai (Cruveilhier, 1830; Rokitansky, 1847) leírásának idején igen ritka betegségnek számított. Cruveilhier szerint a betegség oka a gasztritisz. R. Wirchow a fekély okait a gyomor érrendszerének lokális károsodásában látta, de elmélete nem nyert bizonyítást. A betegség peptikus genezisét sok kutató hagsúlyozta, ám ennek elismerése nagymértékben csökkent, amikor beigazolódott, hogy a peptikus betegség különböző gyomorsav-szekréciós állapotok és savhiány esetén is kialakulhat. L. Aschoff szerint a fekélyesedés oka a kis gyomorgörbület mechanikai traumája, amelyet a falat okoz. A feltételezés Waldeyer elméletére épült, amely szerint a gyomor kis görbületének nincs specifikus szekretorikus funkciója, és szerepe a gyomortartalom továbbítása. Később a betegségnek nem a lokális okait keresték, hanem az egész szervezet betegségének tekintették, így R. Bálint szerint a szervezet acidozitása hozzájárul a fekély kialakulásához.
Ahogy fejlődtek a diagnosztikai módszerek, úgy változtak a gyomorfekély kialakulásával és kezelésével kapcsolatos állásfoglalások. A gyomor sósavának mérése a XIX. század elején kezdődött el (W. Prunt, 1805), majd a röntgensugár felfedezése (1885) után az 1920-as években megindult a gyomor és a nyombél kontrasztanyagos vizsgálata. Nagy előrehaladást jelentett 1932-ben a gasztroszkóp, majd 1958-ban (Hirschowitz B. I. et al.; Edmonson J. M., 1991) a flexibilis, száloptikás eszközök bevezetése lehetővé tette a fekély pontos diagnózisát. Ezzel párhuzamosan terjedtek el a gyomorszekréció funkcionális vizsgálati módszerei, amelyek a HCl szekréciójának tulajdonítottak központi szerepet a peptikus fekély kialakulásában (Schwartz K.,1910). Később kutatások folytak a fekélybetegség bakteriális eredetének bizonyítására is (orális baktériumok, gócfertőzés, Streptococcus-fertőzés, bakteriális toxinok, limfoid follikulitisz), végül 1983-ban Marshall B. I. és Warren J. R. közölte le a Helicobacter pylori bacilus jelenlétét krónikus gasztritiszes, majd fekélybetegek gyomrában. Ez a felfedezés áttörést jelentett a fekélybetegség gyógyításában is. Az 1990-es években megjelentek az első ajánlások, állásfoglalások, amelyek meghatározták a további kutatásokat, s megfogalmazták a gyakorlati diagnosztikai és terápiás tennivalókat. 1987-ben megalakult az Európai Helicobacter Pylori Munkacsoport (European HP Study Group, EHPSC). Magyarországon 1987-ben megjelent az ezzel kapcsolatos első közlemény (Csiszár K. és mtsi), amelyet számos kutatás követett.

A dietoterápia történetéből
Az 1800-as évek végén gyógyítási kurzusokat szerveztek fekélybetegek részére. Ennek példája a W. Leube által kidolgozott étrend, amelynek elején csak rektális táplálkozást engedtek meg, majd nagyon óvatosan adagolták az ételt orálisan. A diéta elve a gyomor maximális kíméletén alapult. Akkoriban nem volt ismert az egyes táplálékok hatása a gyomor szekréciós működésére. Ezért a diéta olyan élelmiszereket is tartalmazott, amelyek a gyomorsavképződést serkentik. Idetartozott a húsleves, a nyers húspüré és a spenót. Ennek ellentéteként Lenhartz véleménye szerint ez a diéta nem tartalmazza a gyógyulási folyamathoz szükséges tápanyagmennyiséget, ezért a javaslata alapján megváltozott diétás elveknek köszönhetően javult a betegek tápláltsági állapota. A beteg már a vérzés befejeződése után rögtön kaphatott folyékony ételt, majd az étrend gyorsan bővült, s rövid időn belül a felvett energia nagy értékeket ért el. Ez idő tájt tehát két különböző irányzat volt jellemző a fekélybetegek diétás kezelésére.
1910-ben Einhorn volt az, aki a transzduodenális étkeztetési módszert javasolta. A betegnek bevezették a duodenális szondát ezüst perforált kanüllel a végén, s tizenkét-tizenöt napon keresztül minden második órában egy pohár tejet, glükózt, valamint tojássárgáját, tejszínt és gyümölcslét adtak a betegnek.
Szintén a XX. század elejére tehető, amikor egy bizonyos B. W. Sippy a gyomor neutralizációján alapuló módszert dolgozott ki. A diétában a beteg kizárólag tejet ivott egész nap, minden órában 1 dl tej és tejszín keverékét kapta. Minden alkalommal alkalikus port is kapott, amely szódabikarbóna és magnézium keverékéből állt. Miután sikerült semlegesíteni a gyomorsavat, a diétát fokozatosan bővítették, így vajat, tojást, száraz kenyeret és gabonakását kapott úgy, hogy az egyes ételek tömege nem haladta meg a 20 dkg-ot. Ezt a diétát a beteg három-négy hétig tartotta. Némely esetben klinikai javulást észleltek, de az is kiderült, hogy ilyen nagy mennyiségű bázikus anyag felvétele alkalózist idézhet elő, illetve bizonyos esetekben vese- és epekövek keletkezhetnek.
Később H. Kalk olyan diétát dolgozott ki, amelynek során mindennap újabb és újabb ételeket vezettek be, s növelték a táplálék mennyiségét. A diéta teljes éhezéssel kezdődött. A folyadékot beöntés formájában, míg intravénásan a glükóz 40%-os hipertóniás oldatát adták. Szájon át 5%-os cukoroldattal kezdték a táplálást, majd tejet, nyákleveseket, kásákat, tojást, vajat és a gyomorfekélyesek diétájában alkalmazható egyéb táplálékokat adtak. A diétának elsődlegesen szénhidrát jellege volt, s a diéta szigorú változatát ajánlották gyomorvérzések és súlyos fekélybetegség esetén. A továbbiakban a teljes éhezéssel való kezelést nem tartották elfogadhatónak, mert kimeríti a szervezet tartalékait, s nem vezet a gyomor nyugalmára (üres gyomorban is nagy mennyiségű aktív gyomornedv képződik).
Az 1950-es évek elején N. I. Leporszkij azt javasolta, hogy a nyombélfekély szokásos diétáját egészítsék ki olívaolaj fogyasztásával, amelyet étkezés előtt - 25-40 g mennyiségben - naponta kétszer ajánlott. Ezáltal a gyomorsavtermelés gátlását és a vékonybél működésének stimulálását érték el. Ugyanezt a diétát M. I. Pevzner halolajjal valósította meg.
Hazánkban is foglalkoztak hozzáértő orvosok már az 1930-as években az egyes kórállapotok kialakulásával és azok diétáinak kidolgozásával, köztük a fekélyes állapotokban alkalmazandó diétával is. Egyik képviselőjük, Rosenberg László, Budapest székesfőváros diétás éttermének vezető orvosa a gyomorsavtúltengéses állapotok és az életmód kapcsolatát kutatta. Könyvében a következőket írja: "Tekintettel kell legyünk az ideges eredetű (neurogén) gyomorsavtúltengésre is. Ez ma valóban kultúrbetegségnek tekinthető. A rohanó, siető életmód, rendetlen időbeosztás, gondatlan evés, rossz fogak, rossz rágás, túl forró, túl hideg ételek a gyomor mirigyeit nagymértékben izgatják. Mindehhez hozzájárulnak az elkerülhetetlen mindennapi gondok, amelyeket dohányzással, alkohollal és egyéb abusussal igyekeznek elnyomni, de amelyek a gyomorsavtúltengés okozóivá válhatnak. Ezért a neurogén eredetű gyomorsavtúltengés nem gyógyítható egyedül diétával, hanem csupán az életmód célszerű rendezésével." Fontosnak tartotta a beteg egyéni tűrőképességének megállapítását a diéta alkalmazása során, de általános elvei szerint: "Nem adunk olyan ételeket, amelyek a savat fokozzák, és bőven adunk olyanokat, amelyek a savat kötik. Ennek az elvnek a betartása nem annyira az élelmiszerek megválasztásától, mint az ételek elkészítési módjától, tehát a helyesen megválasztott konyhatechnikától függ."
Az 1960-as években a magyar dietetika meghatározó alakjainak - Soós Józsefnek, Rigó Jánosnak és másoknak - a javaslata szerint a gyomor-, illetve a nyombélfekély esetén a beteg állapotától függően adták a megfelelő diéták rost- és fűszerszegény változatát folyékony vagy pépes formában. Később fokozatosan bővítették a diétát a gyógyintézeti alapétrend előírásáig. Ezáltal egyrészt kímélték e szerveket, másrészt gondoskodni tudtak a megnövekedett tápanyagszükségletről. Ezeken az elveken alapulva indult meg hazánkban az elmúlt évtizedekben a fekélybetegség diétájának alkalmazása.
Az 1980-as és 1990-es években Zajkás Gábor nevéhez fűződnek azok az étrend-összeállítási elvek, amelyek különösképpen figyelembe veszik az egyéni tűrőképességet. Fontosnak tartja a gyomorbetegek megfelelő tájékoztatását, hiszen sokan közülük meg nem alapozott hiedelmek, vélekedések miatt ártalmasnak gondolják a táplálékok bizonyos összetevőit, ezáltal szűkítik, egyoldalúvá teszik táplálkozásukat, s ez tápanyag-felvételi hiányokra vezethet.

Dr. Greiner Erika
Fodor József Országos Közegészségügyi Központ - Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet

 

---

Két érdekes LEKVÁR

Az ÁGÉ-MIKRO társaság két lekvárt hozott forgalomba. Az egyik a Nass lekvár, amelyet székrekedésben szenvedőknek javaslunk fogyasztásra, a másik, a vegyes gyümölcs-zöldség lekvár elsősorban fiatalok és időskorúak számára ajánlott.
Az egészségmegtartó és -megelőző programban a prevenció a táplálkozáson keresztül is hangsúlyt kap. A táplálkozás-epidemiológiai vizsgálatok egyértelműen kimutatták számos vastagbélbetegség és a rosthiányos táplálkozás összefüggéseit. A rosthiányos táplálkozás következtében a "megnyúlt tranzitidő" elősegíti, hogy az epesavak a vastagbél nyálkahártyáját irritáló karcinogén vegyületekké alakuljanak. A rostgazdag táplálkozás csökkenti a karcinogéneknek a bélbaktériumok általi kialakulását és a bélfalra kifejtett negatív hatását.

A NASS LEKVÁRT szilva, alma-mikroőrlemény, fűszernövények és kevés folyékony cukor alkotja. Ezek az anyagok alkalmasak arra, hogy az emésztést elősegítsék és a bélműködést serkentsék. A megfelelő sav- és cukorarányok - beleértve a gyümölcssavakat is - adják a készítmény kellemes ízhatását. Vacsora után, de alkalmanként már ebéd után is fogyasztható, ajánlott mennyiség felnőtteknek: 1-2 kávéskanál, gyerekeknek: 1 mokkáskanál. A Nasslekvár fogyasztása könnyű székletet eredményez, s fizikokémiai tulajdonságánál fogva a székrekedést megelőzi. A vizsgálatok és a tapasztalatok szerint a "kemikáliás hashajtó" hatása érhető el vele természetes úton. A terméket háziorvosok, a BM Központi Kórház, valamint az Országos Dietetikai Intézet megvizsgálta, tesztelte és alkalmasnak találta étrend-kiegészítőkénti fogyasztásra a hazai táplálkozásban.

A VEGYES ZÖLDSÉG-GYÜMÖLCS LEKVÁR nagy karotin- és káliumtartalma, valamint rostgazdagsága miatt elsősorban a közétkeztetésben válhat széles körben ismertté, s az elhíresült "Hitler-szalonnát" helyettesítheti. Késsel vágható, így adagolása is kényelmesebb. A gyermekétkeztetésben tapasztaltak alapján a gyermekek örömmel fogadták ezt a készítményt, s rendkívül ízletesnek találták. Az egészséges étrendben a hagyományos lekvároknál az összetételénél fogva alkalmasabb a fogyasztásra.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az ÁGÉ-MIKRO-termékek fogyasztása harmonikus ízükkel és kedvező élettani hatásukkal mindenki számára javasolt.
(x)

 

---

A veszélyelemzés (HACCP) fontossága a gyógyintézeti diétás ellátásban

A vendéglátás és közétkeztetés keretében történő élelmiszer-előállítás és -forgalmazás feltételeiről szóló 80/1999. (XII. 28.) GM-EüM-FVM együttes rendelet értelemszerűen kiterjed a gyógyintézeti élelmezésre is. A kórházakban fekvő betegek mintegy kétharmadát kell diétás ellátásban részesíteni. Az egységes diétás rendszer, amelynek hagyományai évtizedekre vezethetők vissza, már a maga módján lehetővé tette a betegeket veszélyeztető étkezési szokások kiküszöbölését. Ez nemcsak lehetőség, hanem alapvető célkitűzés is. Sajnos, mindmáig nem sikerült e célkitűzést teljesen megvalósítani. Ennek a gazdasági következményei is eléggé hátrányosak, részben a meg nem valósult egészségvédelem, részben pénzügyi következményei miatt. Most, hogy a HACCP - amelynek alkalmazása a rendszerbe foglalt károsító tényezők kiküszöbölését hivatott megvalósítani - az élelmezésben kötelezővé vált, szükségesnek érezzük az egységes diétás rendszer átgondolását is. Igyekszünk néhány gondolattal a gyógyélelmezés hiányából adódó veszélyhelyzetekre is felhívni a figyelmet. Csak azokra a részekre térünk ki, amelyeket mondanivalónk szempontjából szükségesnek gondolunk. Egyebekben a Magyar Élelmiszerkönyv, a vonatkozó szabványok és irányelvek, a dietetikai jegyzetek, a tankönyvek, a tápanyagtáblázatok, a szakcikkek stb. adnak bővebb tájékoztatást.
A Codex Alimentarius Hungaricus, vagyis a Magyar Élelmiszerkönyv legutóbb 1999. július 1-jén léptette hatályba az 1-2-18/1993. számú előírást, amely a veszélyelemzés, a kritikus szabályozási pontok (HACCP) rendszerének alkalmazásáról szól. Ez a vezérfonal a veszélyt jelentő kockázatok rendszerezett elemzését írja elő, emellett a döntési lehetőségek ellenőrzési pontjait logikus rendszerben, alapelvként jeleníti meg. Másik fejezetében az alkalmazási lehetőségeket általános iránymutatásként közli. Ennek a vezérfonalnak a fogalmairól meghatározást, magyarázatot is ad. A rendszer alkalmazóinak érdemes ezeket a fogalmakat megismerniük.
A HACCP-rendszer alapelveit az élelmiszerlánc egészére ajánlatos alkalmazni, ezért függetlenül attól, hogy csak valamely szakaszában dolgozunk, a rendszer egészének úgy kell működnie, hogy az egyúttal megfeleljen a Codex Alimentarius élelmiszer-higiéniai általános alapelveinek, a megfelelő gyakorlati szabályzatoknak és a vonatkozó élelmiszer-biztonsági előírásoknak. Mindezek miatt a jó hatásfokkal működő HACCP-rendszer csak akkor alkalmazható, ha az irányítók, az egész vezetés magáénak érzi a feladatokat, s elkötelezett az eredményesség érdekében. A rendszer felépítésének, tervezésének és alkalmazásának minden lépésénél figyelembe kell vegyük, hogy a veszélyek felismerése, értékelése már a tervezés során a szokások ismeretében történjen. Arra kell törekednünk: úgy tervezzük meg a rendszert, hogy az eddig felismert rossz szokások eleve alkalmazhatatlanok legyenek a munkavégzés során, s ne kerülhessenek a folyamatba.
A HACCP-rendszer úgy szabályozza a folyamatokat, hogy a kritikus ellenőrzési pontokra összpontosít. A felismert veszélyek szabályozására nem mindig van lehetőség. Ilyenkor nincs olyan beavatkozási pont, amellyel elfogadhatóvá tehető a folyamat. Ez esetben a folyamatot meg kell változtatni, be kell építeni a megfelelő biztosítékokat, a kritikus szabályozási pontokat, más szóval: ha e tevékenységben a veszély miatt a folyamat nem helyesbíthető vagy nem javítható, akkor a tevékenység átalakításával kell a hibát kiküszöbölni. Minden tevékenységre külön-külön kell a HACCP-t alkalmazni.
Alapvető feladat olyan munkacsoportot összeállítani, amely az adott hely (kórház) élelmiszerrel foglalkozó szakembereiből is áll, akiknek kellő szakértelmük van. Ajánlatos, hogy a kórház HACCP-munkacsoportjában élelmezésvezető, anyagbeszerző, raktáros, főszakács, hentes, cukrász és dietetikus legyen. Diétetikus akkor is legyen a csoportban, ha az élelmezésvezetőnek dietetikusi végzettsége van. Legyen benne a csoportban a kórház higiénikusa, de bővíthető más orvossal vagy műszaki-gazdasági szakemberrel is. Hasznos lehet - ha van a kórházban - minőségügyben járatos szakember bevonása a munkába. Ha a kórházban nincs megfelelő szakember, akkor külső szakértőt kell felkérni. A betegélelmezés esetében a HACCP-munkacsoportnak a nyersanyag beszerzésétől az étel elfogyasztásán át az edények elmosogatásáig az élelmezési lánc teljes folyamatában alkalmazható HACCP-tervet kell kidolgoznia. A munkacsoport feladatát ennek megfelelően kell meghatározni, azaz az ilyen HACCP-tervnek, illetve az azt készítő munkacsoportnak a kórházi betegélelmezésben megjelenő minden veszélycsoporttal foglalkoznia kell.
További lényeges feladat: a betegek számára készítendő diétás ételek, italok leírását úgy kell megfogalmazni, hogy a leírás tartalmazza az elkészítendő ételek összetételét, fizikai és kémiai tulajdonságait, az ételkészítés folyamán alkalmazott eljárásokat, a mikrobapusztító és szaporodásgátló kezeléseket, az eltarthatóságot, a tárolási módokat és körülményeket, valamint a szállítás módjait.
 

---

EFAD FÓRUM Budapesten
Az ötödik EFAD FÓRUM Budapesten lesz 2003. május 4-e és 7-e között a margitszigeti Thermal Hotelben. A konferencia regisztrációs díja: 

A regisztrációs díj tartalmazza a tudományos programokon való résztvételt, a kiállítás látogatását, a megnyitókor tartott fogadást, három meleg ebédet, öt kávészüneti büfét, a programfüzetet, az absztraktok gyűjteményét, a gálavacsorát és -koncertet.

MDOSZ-MAVE konferencia
A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége és a Magyar Védőnők Egyesülete május 16-án rendezte meg harmadik közös konferenciáját a Semmelweis Egyetem Elméleti Tömbjének dísztermében. A plenáris ülésen dr. Jávor András az Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program jelenlegi helyzetéről számolt be, majd dr. Zajkás Gábor az egészséges táplálkozás népszerűsítésében elért eredményeket részletezte. Prof. dr. Barna Mária a magyarországi Élelmiszer Adatbank problémakörét tárgyalta, ezt követően pedig az anyatejes táplálás jelenlegi magyarországi helyzetébe nyerhettünk betekintést Tóth Gyuláné előadásában.
A program egymást követően három szekcióban folytatódott. Az első részben dr. Sal Péter a csecsemőtáplálás és -ápolás történetéből mutatott be szemelvényeket. Dr. Tomsits Erika a zsírok szerepéről tartott előadást a koraszülöttek és a csecsemők vonatkozásában. Dr. Hosszú Éva a gyermekkor csont- és ásványianyag-jellemzőit mutatta be. Az első programot Molnárné Tóth Magdolna és munkatársai zárták azzal az előadásukkal, amelyben ötödik osztályos tanulók körében végzett védőnői felmérésük eredményeiről számoltak be.
A második részben dr. Veres Gábor a gyermekkor immunszisztémáját tárgyalta, majd ezt követően Kassai Krisztina részletes gyakorlati dolgokat is tartalmazó előadásában a táplálékallergia gyermekkori sajátosságait mutatta be. Dr. Szamosi Tamás a metabolikus szindróma gyermekkori gyökereire hívta fel a hallgatóság figyelmét.
A program harmadik részében dr. Mramurácz Éva a csecsemő- és kisdedkor táplálására vonatkozó módszertani ajánlást részletezte. Erdélyi Aliz a média szerepét emelte ki az egészséges táplálkozás népszerűsítésében. A tematikát Harn Anikó gyakorlati tapasztalatait bemutató előadása zárta.
A közös konferencia zárszavában Kubányi Jolán, az MDOSZ elnöke fontosnak tartotta kiemelni, hogy a Népegészségügyi Programban csak szakmai összefogással lehet eredményeket elérni. Csordás Ágnes, a MAVE elnöke elmondta: célszerű lenne eljutni oda, hogy minden védőnőnek "legyen egy dietetikusa", amely a közös munkát szimbolizálja.

VI. Szakmai Konferencia
A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége 2002. október 12-én (szombaton) rendezi meg VI. Szakmai Konferenciáját Budapesten, a Magyar Kultúra Házában (1014 Bp., Szentháromság tér 6.). A téma három területet ölel fel: a fitoterápia és a gyógyszeres kezelés összhangja, a testtömegcsökkentő táplálékkiegészítők felhasználása, különös tekintettel a sportolók táplálkozására, valamint az új táplálkozási irányzatokkal szemben felmerülő hitek és tévhitek.
A rendezvény pontszerző konferenciának minősül. A konferencia jelentkezési lapját az újságban mellékeltük, kérjük a kollégákat a visszaküldés időpontjának pontos betartására. A program részletes anyagát az Új Diéta 2002/3. számában közöljük.

 

Konyhaművészet a közétkeztetésben
Március 28-án tartották a Közétkeztetők II. Országos Szakácsversenyét, amelynek felelőse az Unilever Gasztronómiai és Sütőipari Üzletága volt, szakmai védnökei pedig a Nemzeti Gasztronómiai Szövetség és az Élelmezésvezetők Országos Szövetsége. A szervezők legfőbb célkitűzése a közétkeztetés megfelelő szakmai rangra emelése, továbbá az ezen a területen fellelhető tehetségek megismerése. Az esemény csúcspontja a versenyzők többórás főzési, sütési, tálalási műveletei után az elkészült remekművek megismerése, szakmai zsűrizése és kóstolása volt. 2002-ben a legjobb közétkeztetési csapatot a Plural Kft. Mol konyhájának szakácsai alkották, aranyérmes lett a Sodexho Kft. Siemens éttermének két szakácsa is, továbbá egyéb nívós különdíjakat is kiosztottak.

Hírek
Megalakult a Magyar Wellness Társaság; filozófiája a mai kor emberének kialakított reforméletforma, amelyben a wellnesst gyakorló jól érzi magát és egészséges. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége és a Magyar Gyógytornászok Társasága kapcsolódik a program szakmai megvalósításához, amelyről a későbbiekben részletesen tudósítunk.

Kiadványcsomag
Tájékoztatjuk a kollégákat, hogy a Magyar Táplálékallergia és Táplálékintolerancia Adatbank 2002. évi kiadványcsomagja megjelent. A tíz füzetből álló csomag a szövetség irodájában 1500 Ft-ért megvásárolható!

Figyelem!
A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének telefonszáma megváltozott! Új számok: tel./fax: 06-1/374-1347, tel: 06-1/374-1328. A szövetségi iroda címe és e-mail címe változatlan: 1051 Bp., Arany János u. 31. IV/65., e-mail: mdosz@mail.externet.hu Internetelérhetőség: www.diet.hu

Fitt. info
A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége a fitt.info folyóirat szakmai partnere. Felhívjuk a dietetikus kollégák figyelmét, hogy az újság szerkesztősége várja a szakemberek ötleteit, cikkeit az alábbi címen: 1253 Budapest, Pf. 83., tel.: 06-1/204-4050, fax: 06-1/464-3406, e-mail: szerkeszt@fitt.info

Megjelent
Hellmut Lützner Aktív dietetika című könyve kapható, illetve megrendelhető "A rák ellen, az emberért, a holnapért!" Társadalmi Alapítványtól. Elérhetőség: 1096 Budapest, Mátyás út 18., Tel./fax: 06-1/217-0404.
 

Az MDOSZ társadalmi szervezet beszámolója szerinti
egyszerűsített mérlege 2001. december 31.

Az MDOSZ elnökségének javaslatára a küldöttértekezlet egyhangúlag elfogadta a társadalmi szervezet 2001. évi beszámolóját az alábbiak szerint.
Az egyszerűsített mérlegben kimutatott
- eszközök és források egyező végösszege 1130 e Ft,
- saját tőke összege: 919 e Ft.

 

---

Gazdaságosan, kényelmesen Knorr-ral

Az élelmiszeripar által kínált convenience, azaz kényelmi termékek - azon túl, hogy az átlagfogyasztók napi étkezését, ételeik elkészítését megkönnyítik - a vendéglátóipar számára is vitathatatlan előnyöket teremtenek.
A kényelmi élelmiszer fogalmába olyan előkészített, félkész és kész termékek tartoznak, amelyek a nyersanyagoknál magasabb készültségi fokúak, így csekély idő- és energiaráfordítás után már fogyaszthatók is. Az Unilever Gasztronómiai és Sütőipari Üzletágának Knorr kényelmi termékei új lehetőséget jelentenek a megváltozott táplálkozási szokásokhoz való alkalmazkodásban, jobban megfelelnek az időben széthúzódó igényeknek, széles választékban, kiváló minőségben állnak rendelkezésre.
A közétkeztetésben a gazdaságosság az egyik legfőbb követendő irány. Mivel az árakat nem a szolgáltató határozza meg, így nagyobb profitra akkor tehet szert a vállalkozás, ha ugyanazt az eredményt a lehető legkisebb ráfordítással tudja elérni.
Ebben segítenek a költségcsökkentő, a termelési folyamatot gazdaságosabbá tevő kényelmi termékek. A Knorr segítségével csökkenthető az élőmunka költsége, az előkészítési és főzési idő rövidülésével mérsékelhetők az energiaráfordítások, emellett a raktározás költségein is spórolhatunk, ha a könnyebben, hosszabb ideig és kisebb területen tárolható kényelmi alapanyagokat alkalmazzuk. A kényelmi termékek jobb munkaszervezést is lehetővé tesznek, az ételkészítés bizonyos részeinek elhagyásával számottevőmunkaidő takarítható meg.
A Knorr kényelmi termékek garantálják a változatlan minőséget, a folyamatos kiváló ízeket, színeket, állagokat - így segítségükkel kiküszöbölhetők a gyengébb nyersanyagok, a nem megfelelő konyhatechnológiák okozta hiányosságok. Ezek az állandó minőségben készülő ételek nem jelentenek egyúttal egyhangúságot, hiszen csak a szakácsok kreativitásán múlik az alaptermékek mind szélesebb körű felhasználása.
Az intézményi vendéglátás azon konyhái, amelyeknek nincsenek modern konyhatechnológiai berendezéseik, bizonyos ételkészítési folyamatok elhagyásával gyorsíthatják a munkafolyamatokat, mérsékelhetik a kiszolgálásban a fennakadást. Mindemellett szélesíthető az ételkínálat is, hiszen a Knorr-termékekkel a kisebb alapterületű és raktárú üzleteknek is van lehetőségük változatos étlap összeállítására.
Az utóbbi években egyre népszerűbbek az egzotikus és nemzeti ételek, például az olasz vagy a kínai konyha specialitásai. A Knorr sütésre kész rakott ételeket, nemzeti kuriózumokat, mártásokat és leveseket is kínál.
A Knorr kényelmi termékek az Élelmiszerkönyvben meghatározott előírásoknak tökéletesen megfelelnek, így a közétkeztető saját minőségbiztosítási rendszerének működtetése során előnyt jelent az alkalmazásuk: segítségükkel kiküszöbölhetők az előkészítés során felmerülő, veszélyt hordozó kritikus pontok. A Knorr-termékekkel elhagyhatók bizonyos szennyező munkafolyamatok (zöldségtisztítás, húsfeldolgozás), tisztábbá válik a termelési tevékenység, mert mérséklődik a keletkezett hulladék mennyisége, sőt, annak szállítási költsége is. Mindezek által nagymértékben csökkenthető a higiéniai kockázat.
A kényelmi Knorr-termékek hőkezelésen esnek át a kötelező minőségbiztosítási rendszernek megfelelő gyártás során. A vízelvonásos gyártási technológia megakadályozza a kórokozók szaporodását a tárolás során, hiszen nincsenek meg az életfeltételeik. A dehidratálással készülő termékek semmilyen tartósítószert sem tartalmaznak, valamennyi Knorr-készítményt természetazonos aromákkal ízesítenek. Az alapanyagok kiváló minőségű természetes élelmiszerek, amelyeket a világ minden tájáról szereznek be. Mikrobiológiai szempontból a Knorr kényelmi termékek biztonságosan elkészíthetők, nem tartalmaznak semmilyen egészségre ártalmas adalék- vagy színezőanyagot. A már forgalomba kerülő alaptermékek szigorú minősítéssel rendelkeznek.
Az egészséges táplálkozás követelményrendszerébe jól beilleszthető a Knorr kényelmi termékeinek széles skálája, hiszen lehetővé teszi a változatos étkezést. Az alapanyagok sokoldalúsága jellemzi a Knorrt, így például a burgonyapürépor felhasználható köretként, egytálételként, feltétként, kötő- és sűrítőanyagként is. A Knorr kényelmi termékeivel a dietetikusok is eredményesebben alkalmazkodhatnak a sokféle, különleges igényeket kielégítő étrendhez és az ehhez kapcsolódó, változó létszámhoz.
A kényelmi termékeknek kiemelkedő szerepük lehet a fogyasztók minőségi, gazdaságosan elkészíthető ételekkel való ellátásában. A standardizált, ugyanakkor változatos ízeket kínáló, kiegészített étrend az intézményi vendéglátásban is lehetővé teszi a hagyományos ízek megőrzését. Így a Knorr segítséget nyújt a közétkeztetéstől elfordult fogyasztók érdeklődésének felkeltéséhez és a fogyasztói igények magasabb szintű kiszolgálásához.
(x)

Szövetségünk

Letölthető

Új Diéta

Rendezvények

MDOSZ tagoknak

Regisztráció