• Főoldal
• Kapcsolat
• Hírek
• Tanácsadás
• Könyvajánló
• Regisztráció
• English

Új Diéta 2001/03-04-es szám:

<<vissza az előző oldalra

 

01 - Boldog Karácsonyt! [3]
02 - Gyulladásos bélbetegségek: colitis ulcerosa és Crohn-betegség [4]
03 - A gyulladásos bélbetegségek étrendi kezelése [8]
04 - Crohn- és vastagbél-gyulladásos betegek diétája [9]
05 - A hasmenés étrendi kezelése [13]
06 - Sebészet és gyulladásos bélbetegségek [14]
07 - A húsfogyasztás jelentősége az emberi táplálkozásban[16]
08 - Egészségmegőrző baktériumok [19]
09 - Az élelmi rostokból származó zsírsavak élettani hatása [20]
10 - Tájékoztató az élelmiszer-adalékanyagokról [23]
11 - A vércsoportdiétáról és a lektinek jelentőségéről [24]
12 - Karácsonyi receptajánló [28]
13 - Az emésztőrendszer és a lelki működés [29]
14 - Híres irodalmi személyiségek - hétköznapi kórok [30]
15 - A bodza - gyógynövény és élelmiszer-ipari alapanyag [31]
16 - Húsz kilóm története [32]
17 - Dietetikusi tapasztalataim Angliában [34]
18 - A tej szerepe az emberi táplálkozásban [36]
19 - Szövetségi élet [38]
20 - Irodalomfigyelő [40]
21 - Érdekességek [41]
22 - A májerősítő és az emésztést segítő padlizsán [41]
23 - Karácsonyi ünnepkör [42]
24 - Álláshirdetések

 

---

Boldog Karácsonyt!

Kedves Kollégák! Mint azt észrevettétek, a várva várt harmadik lapszám nem a szokásos időben jelent meg, hanem most, összekapcsolódva az utolsó lapszámmal. Ebben igen sok tényező játszott közre, amelyre most itt nem térnék ki, inkább felhívnám a figyelmet az összevonás előnyére. A mostani fő témánk a gyulladásos bélbetegségek, amelyet a nagyobb terjedelem adta lehetőségekkel élve még részletesebben van módunkban kifejteni.

Ezúton szeretném megköszönni azoknak a kollégáknak a segítségét, akik szakmai rendezvényünkön azzal segítették munkánkat, hogy kitöltötték és visszajuttatták részünkre az újságunkkal kapcsolatos kérdőívet. A válaszokat kiértékelve a következő eredményt kaptam: kivétel nélkül, mindenki örült a régi nevünk visszatérésének. A lap szakmai színvonalát, információtartalmát, érthetőségét mindenki ötösre osztályozta; a megjelenő táblázatok, grafikonok számát, a lap terjedelmét úgyszintén. A gyakorlati munka segítése csak négyes osztályzatot kapott. Ezen igyekszünk majd javítani. A rovatok tetszési indexe a várakozásoknak megfelelően alakult. Mindenki által közkedvelt a Belgyógyászati és gyakorlati dietetika, a Táplálkozástan, a Táplálkozáspszichológia, a Fórumon..., a Szövetségi élet, a Kitekintő című rovat. Kevesebb az érdeklődés a Piaci körséta, a Sebészeti dietetika, a Hallgatóinkról, az Ahol dolgozom rovatra. Számomra meglepő volt, hogy a Beteginfo rovatot, amely a gyakorlati élet segítése érdekében indult, szinte az utolsó helyen említették a válaszadók. Kaptunk néhány ötletet, javaslatot a következő évre vonatkozóan. Ezeket természetesen a lehetőségekhez képest igyekszünk majd megvalósítani. Ilyen kérés volt például, hogy részletesebben tegyük közzé a megrendezésre kerülő konferenciák, továbbképzések helyét és időpontját. Valamilyen formában foglalkozzunk az érdekvédelemmel, az érdekek érvényesítésével. (Erre a problémára mindenkinek figyelmébe ajánlom az Ahol dolgozom című rovatunkat!) Az egyéb közölnivalók között sok biztatást és gratulációt kaptunk munkánkért, amiért igen hálásak vagyunk.

Mivel utolsó, összevont számunk szinte karácsony előtt jut el hozzátok, ezért a szeretet ünnepe alkalmából engedjétek meg, hogy ne saját szavaimmal, hanem Hankiss Jánost idézve kívánjak az egész szerkesztőbizottság nevében boldog karácsonyi ünnepeket mindenkinek:
"Az emberek a szeretettel visszaélnek: áruvá alacsonyítják. Azt mondják: sose törődött velem, mért szeressem? Vagy: mindig utálatos és szeretetlen volt irányomban. Mit vár most tőlem?
Jó lenne persze rosszabb időkre a szeretetet a bankba tenni, hogy öregségünkre, betegségünkre, ha egyedül maradtunk, akkor kamatostól igénybe vegyük. De ez az alku emberek között nem érvényes, még Lloyd-biztosítás sem köthető rá csodálatos módon.
Csak befektetni lehet, előlegezni vakon, és nap mint nap energiával, magunkat átadással, nehéz önzetlenséggel, lemondással, ezernyi bizalommal szítani, fújni kifulladásig, ahogy az ősember tette a tűzzel, amelytől élete, családja, mindene függött." (Hankiss János: Hajnali három - Habfürdő. Gondolat Kiadó, Budapest, 1998.)

Mák Erzsébet főszerkesztő

 

---

Gyulladásos bélbetegségek:
colitis ulcerosa és Crohn-betegség

A colitis ulcerosa és a Crohn-betegség a gastrointestinalis traktus idült, gyulladásos betegségei. Felismerésük és diagnózisuk klinikai, endoszkópos és szövettani jellegzetességeik alapján lehetséges. Colitis ulcerosában a gyulladásos jelenségek a nyálkahártyára és a submucosára korlátozódnak, míg Crohn-betegség esetén a bélfal minden rétege érintett a mucosától a serosáig. A colitis ulcerosa a vastagbélre lokalizálódó betegség, így ha szükségessé válik a vastagbél eltávolítása, teljes gyógyulás következik be. Ezzel szemben a Crohn-betegség potenciálisan a teljes emésztőrendszert érintheti a szájtól a végbélig. A gyulladt szakasz eltávolítása nem hoz gyógyulást, a betegség visszatérhet a gastrointestinalis traktus más területén. Ezen különbségek ellenére nincs olyan specifikus eltérés, amelynek alapján differenciálni lehetne a két betegséget. Sőt, bizonyos betegek esetében az osztályozás egyáltalán nem lehetséges; őket a nem meghatározható colitis-csoportba sorolhatjuk.

Epidemiológiai adatok
Az előfordulásban különbség van a földrajzi helyzet szerint. Az északi országokban gyakoribb (35-100/100 000 lakos colitis ulcerosánál, 10-100/100 000 lakos Crohn-betegségnél), míg dél felé haladva a gyakorisága egyre csökken. Hazánkban Borsod megyében végeztek felmérést: a frissen felfedezett colitis ulcerosás esetek száma 3,6/100 000 lakos/év. Az askenázi zsidók között a gyulladásos bélbetegség előfordulása kétszerese-négyszerese az átlagosnak. Az elmúlt években a Crohn-betegek száma szaporodni látszik. Az életkor szerinti előfordulásban két csúcs látható: egy nagyobb 15-25 éves korban és egy kisebb 55-65 éves korban. A betegség gyakoriságában a nemek közt nincs lényeges különbség. Érdekes összefüggést találtak a dohányzás és a gyulladásos bélbetegség között. A nem dohányzók vagy a cigarettázásról leszokók között nagyobb a colitis ulcerosa kialakulásának esélye. A Crohn-betegek között nagyobb a dohányosok száma. A dohányzás abbahagyása az utóbbi csoportban javítja a klinikai képet.

Etiopatogenezis
A betegség eredete ismeretlen; belső és külső tényezők egyaránt szerepet játszanak a kialakulásában. A genetikai faktorok hatása bizonyítottnak látszik; a betegek 15%-ánál az egyenes ági leszármazottaknál szintén kialakul a betegség. Az immunrendszer működési zavara is döntő jelentőségű. A bél lumenében jelen levő antigének hatására immunfolyamatok jönnek létre, s e mechanizmus gátlása a szuppresszorrendszer hibája miatt elégtelen. A környezeti hatások közül a fertőzésnek tulajdonítanak szerepet, bár mind ez idáig bizonyítható kórokozót nem sikerült találni. Esetleg bizonyos táplálkozási antigének is közreműködhetnek a betegség kialakulásában. Ezenkívül pszichoszociális faktorok is részt vehetnek főképp a tünetek aktivitásában.

A colitis ulcerosa klinikuma és lefolyása
Tünetek: a betegek fő panasza a hasmenés, a sokszor, de nem mindig véres széklet ürítése. A székletek száma és a vér mennyisége korrelál a betegség aktivitásának mértékével. A végbél gyulladására (proctitis) a gyakori székelési inger és a kis mennyiségű széklet ürítése utal. Ha a betegség csak a végbélre korlátozódik, a széklet formált, de a felszínén vér-nyák fordulhat elő. A felsőbb vastagbélszakaszok gyulladásakor a vér a székletbe keveredik. További tünet a láz, a hasi fájdalom, esetleg a fogyás. Ezek a szisztémás tünetek kiterjedt bélgyulladásra utalnak. A betegek felében az első megjelenés enyhe vagy közepes súlyosságú, előfordulhat azonban fulmináns kórfolyamat is, nagy vérvesztéssel, hipotóniával, a bélfal kóros kitágulásával (toxikus megacolon). A betegek kb. 18%-ánál a heveny periódus után a betegség többé nem újul ki. (Az évtizedekig tartó remisszió a diagnózisunk helyességét megkérdőjelezi.) A betegek túlnyomó többségénél azonban krónikus intermittáló vagy állandosuló panaszok jellemzik a lefolyást.

A Crohn-betegség klinikuma
A gyulladás kiterjedését illetően három fő megjelenési forma van. A betegek kb. 40%-ánál az ileum és a cecum érintett, 30%-ánál csak a vékonybél beteg, 25%-ánál pedig csak vastagbélgyulladás áll fenn. Az utóbbi csoportban legtöbbször a teljes vastagbél megbetegszik, de kb. egyharmaduknál a gyulladás szegmentalis jellegű, azaz ép és károsodott szakaszok váltják egymást, s a rectum gyakran megkímélt. (Colitis ulcerosa esetén a gyulladás mindig a végbéltől indul, s oralis irányban haladva a kiterjedése folytonos.) Ha a vékonybél részese a gyulladásos folyamatnak, a terminális ileum megbetegedésének valószínűsége 90% (ileitis terminalis). Ritkán előfordul, hogy a száj, a nyelőcső, a gyomor vagy a nyombél is érintett.
A tünetek hasonlók a colitis ulcerosáéihoz, a hasmenés azonban sokszor nem véres jellegű, gyakran a hasi fájdalom áll előtérben, s a fogyás kifejezettebb lehet. A betegség kezdete sokszor tünetszegény, s évekig tartó hasi fájdalom, időszakos hasmenés előzi meg a diagnózis felállítását. A colon gyulladása a colitis ulcerosáéihoz hasonló tüneteket produkál. A vékonybélbetegség esetén azonban a hasmenés kifejezettebb, vér nem látható. Jellegzetes a jobb oldali alhasi fájdalom, amely főképpen étkezés után támad. Sokszor a már évek óta tartó gyulladás következtében kialakuló szűkületet jelzi. A fizikális vizsgálat során gyakran tapintható ezen a területen gyulladásos bélkonglomerátum. A fogyást a vékonybél megbetegedése, felszívódási zavar okozza, de a csökkent táplálékfelvétel is szerepet játszik a kiváltásában. A transmuralis gyulladás a bélfal megvastagodására, szűkületére, bélkonglomerátum kialakulására vezet. Gyakori a tályog- és sipolyképződés is, amely lázas állapotot idézhet elő. Fistula leginkább a végbél környékén alakul ki, de képződhet a különböző bélszakaszok, a bél és a húgyutak vagy a női nemi szervek között is.
A betegség lefolyásában - a colitis ulcerosához hasonlóan - heveny és inaktív periódusok váltják egymást.
 

Extraintestinalis tünetek
Mindkét betegségnél előfordul, hogy a bélen kívül más szervrendszert is érint a folyamat. Ezeknek a tünetei akár évekkel megelőzhetik a bélpanaszok megjelenését, s időnként több problémát okoznak, mint a bélgyulladás. E megjelenési formák egy csoportjában a tünetek párhuzamot mutatnak a bélgyulladás aktivitásával, más részük ettől független. A leggyakoribb panasz az ízületi gyulladás. Főképpen a nagy ízületek érintettek, amelyek fájdalmassá, duzzadttá válhatnak. Idesorolható a csigolyák megbetegedésével járó spondylitis is. A hepatikus komplikációk közé tartozik a zsírmáj, az idült májgyulladás, a cirrózis és bizonyos epeúti bajok, például a pericholangitis és a primer szklerotizáló cholangitis. Az ileumot érintő Crohn-betegség koleszterines epekövességre hajlamosít. Szintén a malabszorpcióval van összefüggésben az ileitis terminalisban gyakori vesekövesség (oxalátkő) is. Veseszövődménnyel, ureterleszorítással, hydronephrosissal járhat, ha a vékonybélgyulladás a retroperitoneum felé terjed. A bőrkomplikációk közé tartozik a pyoderma gangrenosum (gyorsan terjedő, gennyes váladékkal borított fekélyes elváltozás) és az erythema nodosum (fájdalmas, vörös, nem kifekélyesedő csomó, leggyakrabban a láb feszítő felszínén). A szájnyálkahártyán gyakoriak az aftaszerű elváltozások. Előfordulhatnak szemet érintő gyulladásos szövődmények is, így uveitis és episcleritis. A gyulladásos bélbetegség mindkét formájában gyakoriak a tromboembóliás betegségek.

Diagnózis
A betegség felismeréséhez a klinikai kép, az endoszkópia, a radiológiai eljárások és a szövettani jellegzetességek egyaránt hozzásegítenek. Az endoszkópia során láthatóvá válnak a gyulladásos eltérések, s mód van szövettani mintavételre is. A cél a betegség kiterjedésének és súlyosságának megállapítása. Hangsúlyozandó, hogy az endoszkópos kép nem teljesen specifikus a gyulladásos bélbetegségre, mert pl. a fertőző hasmenések okozta gyulladás hasonló eltérést hozhat létre. Heveny stádiumban előkészítést nem igénylő sigmoidoscopia is elegendő, hiszen a hashajtás ronthatja a beteg állapotát. Totál colonoscopia a heveny szak lezajlása után kerülhet sorra. Ennek célja a betegség kiterjedésének vizsgálata, tíz évnél hosszabb ideje tartó folyamat esetén pedig a daganatszűrés.
Mindkét betegségnek vannak szövettani jellegzetességei, de ezek nem elég specifikusak ahhoz, hogy az egymástól vagy más bélgyulladástól (pl. infekciók, ischaemia) való elkülönítést lehetővé tegyék. A Crohn-betegség korai jele lehet az aftás fekély, de legtípusosabb a granulomák kimutathatósága a szöveti mintában.
A radiológiai módszerek közül a natív hasi átvilágítás toxikus megacolon (ez a bél extrém mértékű kitágulása, amely végső esetben a bél perforációjára vezethet) gyanújakor indokolt. A kettős kontrasztos irrigoscopia nagy segítséget nyújthat a szűkült bélszakaszok vizsgálatához, a sipolyok kimutatásához. A vékonybelek precíz vizsgálatát a szelektív enterographia teheti lehetővé. A komputertomográfia (CT) és a hasi ultrahangvizsgálat a tályogok és a megvastagodott bélszakaszok kimutatásához hasznos. Az izotópos módszerek közül a fehérvérsejt-szcintigráfia segíthet a Crohn-betegség felfedezésében.
A laboratóriumi leletek közül gyorsult süllyedés, anaemia (gyakran vashiányos jellegű, de a terminalis ileum megbetegedésénél B12-hiány is kialakulhat, a Salazopyrint szedőknél pedig folsavhiány léphet fel), thrombocytosis, hypoproteinaemia, hypalbuminaemia, hypokalaemia, cinkhiány és más nyomelemek, vitaminok hiánya említhető.
 

Differenciáldiagnózis
A gyulladásos bélbetegség diagnózisánál elsődleges dolog a fertőzéses eredetű hasmenések kizárása. Rövid ideje tartó hasmenés (1-2 hét) esetén sem a tünetek, sem a vizsgálati eredmények nem különböztetik meg a két kórképet. A széklet bakteriológiai vizsgálatán kívül parazitológiai, bizonyos esetekben (pl. megelőző kórházi kezelés vagy antibiotikum szedése esetén) pedig a Clostridium difficile toxinját kimutató vizsgálatot kell végezni. Gyógyszerek mellékhatásaként is felléphet hasmenés, sőt, fekélyes bélgyulladás is, pl. a nem szteroid gyulladáscsökkentők használatakor. Időskorban diverticulitis okozhat hasmenéssel, lázzal, hasi fájdalommal járó tüneteket. Szintén az idősebb korosztály betegsége a vérkeringési zavar miatt kialakuló ischaemiás colitis. Fájdalommal, véres hasmenéssel járhat, szűkület létrejöttére vezethet. A vastagbéldaganat kizárása már a középkorúaknál feltétlenül szóba jön. A nőgyógyászati tumorok kezelésére használt besugárzás gyakran hoz létre fekélyes gyulladást a végbélben, következményes véres, nyákos székürítéssel. Az enyhe proctitist el kell különíteni az aranyérbetegség vagy az anális berepedés (fissura) okozta panaszoktól. Végül az organikus eltéréssel nem járó irritábilis bélbetegségben is mutatkozik hasmenés, hiányzik azonban a véres széklet, az éjjeli székletürítés és a fogyás.
A gyulladásos bélbetegség két formájának elkülönítése a legtöbb terápiás döntésnél nem fontos. Bizonyos körülmények között - pl. műtét tervezésénél - azonban rendkívüli jelentőségű lehet, hiszen míg colitis ulcerosa esetén a vastagbél eltávolítása gyógyulásra vezet, Crohn-betegségben nem törekszünk kiterjedt rezekcióra, hiszen a betegség a bélrendszer más területein valószínűleg kiújul.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy colitis ulcerosában csak a vastagbél beteg, a gyulladás mindig érinti a végbelet, ahonnan az egyenletesen terjed orális irányban. Ép szakasz a betegség felső kiterjedésének határáig sehol sem látható. Crohn-betegségben a teljes gastrointestinalis traktus érintett lehet, típusosak a végbél körüli tályogok és sipolyok, a végbél nyálkahártyája sokszor ép, jellegzetes a szegmentális gyulladás, s a mély fekélyek közötti nyálkahártya épnek látszik.
Az esetek kb. 10%-ában fordulnak elő olyan esetek, amikor pontos diagnózis nem mondható; ezeket a betegeket a nem meghatározott colitisek csoportjába soroljuk. Hosszabb-rövidebb idő elteltével azonban náluk is megjelennek olyan tünetek (pl. végbélsipoly), amelyek segítenek a differenciálásban.

A gyulladásos bélbetegség kezelése

Táplálkozási megfontolások
Az alultápláltság gyakori klinikai probléma, főképpen a Crohn-betegeknél. Ennek csökkent kalóriafelvétel, a gyulladásos folyamatok miatt kialakuló fokozott kalóriaigény, felszívódási zavar, hasmenéssel járó fehérje- és elektrolitvesztés lehet az oka. A legtöbb beteg esetében elegendő az a diétás tanács, hogy megfelelő mennyiségű ételt tartalmazzon a kiegyensúlyozott étrendje. A betegek sokszor az elfogyasztott ételben keresik a betegség kiújulásának okát, pedig annak természetéből adódik a recidívára való hajlam. Csak azokat az ételeket indokolt kihagyni, amelyek ismételten, konzekvensen panaszt okoznak. A betegek egy részénél előfordulhat laktózintolerancia. Ha szűkület alakul ki, a rostos ételeket kerülni kell. A Crohn-betegeknél - főképp a vékonybél érintettsége esetén - a felszívódási zavar miatti tápanyaghiány (nyomelemek, vitaminok) pótlására van szükség. E betegcsoportban a zsírfelszívódás zavara súlyosbíthatja a hasmenést, ezért a zsíros ételek kerülése, valamint a közepes szénláncú trigliceridek fogyasztása ajánlott. Ha az emésztőszervi panaszok miatt a szokványos táplálék fogyasztása nehézségbe ütközik, hasznosnak bizonyul a folyékony tápszerek adása. Az orális táplálásnak általában nincs akadálya, parenterális táplálás csak ritkán, pl. vékonybél-elzáródás esetén jön szóba. Colitis ulcerosában jóval kevesebb a malnutríció okozta probléma.
Némely elmélet szerint a diétának a gyulladás mérséklésében is szerepe lehet. Ebből a megfontolásból fejlesztették ki az elemi diétát, amely aminosavakból, mononukleozidokból, vitaminokból, ásványi anyagokból és esszenciális zsírsavakból áll.

Gyógyszeres kezelés
A tüneti kezelés a hasmenés elleni szerek és a görcsoldók adását jelenti. A loperamid (Imodium) enyhe aktivitású betegségben használható; csökkenti a székletszámot és a székelési ingert. Súlyosabb gyulladás esetén ellenjavallt az adása, mert toxikus megacolon kialakulására hajlamosít. A görcsoldók adásának hasonlók a korlátai, azzal kiegészítve, hogy alkalmazásuk bélelzáródásban is kontraindikált.
A sulfasalazine (Salazopyrin) több mint negyven éve előszeretettel alkalmazott készítmény a vastagbélgyulladás terápiájában. Az összetett vegyület hasznos alkotóeleme az 5-aminoszalicilsav (5-ASA). Hatékonysága dózisfüggő, a teljes hatás kialakulásához két-három hétre van szükség. Fenntartó kezelésként is alkalmazható. A tablettás kiszerelés mellett kúp formájában is hozzáférhető. A vékonybél gyulladására nem hat. Mellékhatásait főképpen a szulfapiridin alkotórész okozza (pl. fejfájás, hányinger, kiütés, láz, vérképzőszervi eltérések). Férfiaknál infertilitás következhet be. Szedése alatt folsavhiány léphet fel, azért ezt a vitamint rendszeresen pótolni kell. A gyógyszer szedhető terhesség és szoptatás alatt is.
 

Az ún. 5-ASA-készítmények alkalmazása sulfasalazine-intolerancia vagy vékonybélbetegség esetén indokolt. Az olsalazine (Dipentum) a vastagbél gyulladása esetén hatékony. A mesalazine (Pentasa, Salofalk) már a vékonybélben hatni kezd. Orális és rektális kiszerelésük is létezik.
A kortikoszteroidok (metil-prednizolon, prednizolon) gyulladáscsökkentő hatása az említett készítményekénél jóval erősebb és gyorsabb. Súlyos esetben parenterálisan is adhatók. A reggeli egyszeri dózis hatása a legtöbb beteg esetében ugyanolyan, mint az osztott adagolásé. Az egyszeri adagolás azonban kevésbé nyomja el a mellékvese hormontermelését. Mellékhatásuk dózisfüggő, de az egyéni érzékenység is szerepet játszik benne. A gyakoribbak közé sorolható a magas vérnyomás, a vércukor-emelkedés, a hízásra való hajlam, a szürke és a zöld hályog, a csontritkulás, férfias szőrzet kialakulása a nőkön, a fertőzésekre való fokozott hajlam.
A budesonidot a kortikoszteroidok kellemetlen és veszélyes mellékhatásainak kiküszöbölése végett fejlesztették ki. A felszívódása után gyorsan lebomlik, így szisztémás toxicitása sokkal kisebb. Szintén létezik szájon és végbélen át adható formája. A lokálisan adott kortikoszteroidok kevésbé szívódnak fel, mint az orális készítmények, de a felszívódásuk némely beteg esetében akár az 50-75%-ot is elérheti.
Míg a kortikoszteroidok az aktív gyulladás megszüntetésére igen hatásosak, a nyugalmi stádiumban levő beteg esetében a kiújulás megelőzésére nem alkalmasak.
Az immunmodulátorok hatását főképpen Crohn-betegségben vizsgálták. Az azathioprin (Imuran) egyrészt azoknak ajánlott, akiknek a betegsége kortikoszteroiddal nem hozható nyugalomba, másrészt azoknak, akiknek a jó állapota ugyan kortikoszteroiddal fenntartható, de az elhagyására tett kísérlet a panaszok fellángolására vezet. Hatása három-négy hónap alatt alakul ki, ezért a kortikoszteroidos kezelés csak ezután hagyható el. A sipolyozó Crohn-betegség terápiájában az elsők között szerepel. Legfontosabb mellékhatásai a csontvelő-toxicitás (ezért a vérképet rendszeresen ellenőrizni kell) és a hasnyálmirigy-gyulladás.
A methothrexatos kezeléssel kevesebb a tapasztalat, hatékonyságát főképp parenterális adagoláskor mutatták ki. Májtoxikus lehet, terhességben nem adható.
A cyclosporin nagyon hatékony immunszuppresszív szer, amelyet főleg a transzplantáltaknak adnak. Az előző készítményektől eltérően a hatása már egy-két nap alatt észlelhető. Súlyos, toxikus colitisben infúzióban adva elkerülhetővé válhat az azonnali sebészi beavatkozás.
Az immunszuppresszív készítmények tartós adása colitis ulcerosában megfontolást kíván, hiszen biztosan gyógyító megoldás a teljes vastagbél eltávolítása.
Az antibiotikumoknak a szepszist kivéve nincs szerepük a colitis ulcerosa kezelésében.
Crohn-betegségben azonban a gennyes szövődmények (tályog, sipoly) kialakulásakor a metronidazolnak (Klion) és a ciprofloxacinnak (Ciprobay) bizonyítottan jelentősége van.
A proctitis ulcerosa kezelésére számos lehetőség kínálkozik. Elsősorban lokális terápia ajánlott sulfasalazine, illetve 5-ASA-tartalmú kúp vagy gyógybeöntés formájában. Súlyosabb esetben kortikoszteroid adható hasonló kiszerelésben. (A kúp a végbélnyílástól kb. 20 cm-ig terjedő gyulladás esetén hatékony, a beöntés kb. 60 cm-ig, de sokszor a vastagbél jobb oldalán is kimutatható a hatása.) Szükség esetén az orális készítmények szedése is szóba jön. A panaszok megszüntével a kiújulás megelőzésére fenntartó kezelés ajánlott a kortikoszteroidon kívül a fenti szerek bármelyikével. A jelenlegi gyakorlat szerint a fenntartó dózis alig kisebb a terápiásnál.
A kiterjedt colitis ulcerosa vagy Crohn-colitis enyhe vagy középsúlyos formájában elsőként választandó az orális sulfasalazin, illetve az 5-ASA-készítmény. Súlyos tünetek esetén orális vagy parenterális kortikoszteroid adandó. Toxikus állapotban, a vastagbél kitágulását észlelve, parenterális táplálásra és kezelésre van szükség. Ennek sikertelensége esetén a sebészi megoldás mérlegelendő. Ezeknél a betegeknél utolsó lehetőségként cylosporin jön szóba. Fenntartó kezelés az ő esetükben is indokolt orális készítmény formájában. Ismételten kiújuló panaszok esetén a gyógyszerszedés élethossziglan ajánlott.
A Crohn-betegség kezelése a sokféle anatómiai megjelenés és klinikai forma, valamint a többféle szövődmény miatt lényegesen szerteágazóbb. A hasmenést nemcsak a gyulladás, hanem pl. a bélműtétet követő felszívódási zavar, az epesavas hasmenés is magyarázhatja. Zsírszegény étrenddel, cholestyraminnal (Questran-por), hasmenés elleni szerekkel gyógyítható. A terápia azonban alapvetően megegyezik a colitis ulcerosáéval, a vékonybél érintettsége esetén azonban az 5-ASA-szerek előnyösebbek. Kortikoszteroidtól való függőség esetén kevesebb mellékhatása miatt azathioprinnal való kezelés kezdhető.
Ebben a betegcsoportban is bebizonyosodott a fenntartó kezelés hatékonysága, amely sulfasalazine-nal vagy 5-ASA-készítménnyel végezhető. Akiket az immunmodulátor segített a javuláshoz, azoknál az ilyen szer akár éveken keresztül alkalmazandó. A fenntartó kezelésnek rendkívül nagy jelentősége van a műtéten, főleg a több műtéten átesettek körében.
Szövődmények (tályog, sipoly) megjelenésekor a sebészi megoldás mellett a gyógyszeres (antibiotikumos, immunmodulátoros) kezelésnek is szerepe van. A perianalis fistula különleges elbírálást igényel. A cél a fájdalom megszüntetése és a végbélzáró izomgyűrű működésének megtartása. A kismértékben váladékozó sipoly sebészileg nem kezelendő. Az aktív bélgyulladásra utaló tünetek, pl. a hasmenés mérséklése feltétlenül indokolt. Szűkület kialakulásakor parenterális kezelésre és táplálásra van szükség. A rövid időn belüli javulás hiánya heges szűkületre, műtét szükségességére utal.
A vastagbéldaganat kialakulásának kockázata jóval nagyobb colitis ulcerosa esetén, mint az átlagnépességben. A rizikó a kb. nyolc-tíz éve tartó betegség esetén nő meg. A bal colonfelet magában foglaló betegség esetén kisebb a kockázat, mint a teljes vastagbelet érintő gyulladásnál. Megelőzésére rendszeres kolonoszkópos ellenőrzésre van szükség, többszöri szövettani mintavétellel. Sokszor az épnek látszó területről vett biopsziában mutatható ki a dysplasia, amely rákelőző állapot. A Crohn-colitis is daganatképződésre hajlamosít, de kisebb mértékben, mint a colitis ulcerosa. A vékonybél Crohn-betegsége növeli a vékonybél-carcinoma rizikóját.

Terhesség és gyulladásos bélbetegség
A nemzőképesség mindkét betegségben normális vagy csak minimálisan csökkent. A férfiak nemzőképességét a sulfasalazine csökkentheti, de a gyógyszerszedés abbahagyása után ez helyreáll. Heveny betegség esetén a megtermékenyülés nehezebb, a vetélések száma nagyobb, ezért igyekezni kell a nyugalmi állapot elérésére még a terhesség kialakulása előtt. A bélgyulladás kezelésére használt gyógyszerek (sulfasalazine, 5-ASA, kortikoszteroid, azathioprine) kevésbé veszélyeztetik a magzatot, mint maga az aktív gyulladás.
A gyermekkorban kezdődő betegség kezelése lényegében a fentiekkel egyező. A legfőbb probléma az alultápláltság és kortikoszteroidos kezelés miatt kialakuló növekedésbeli és fejlődésbeli elmaradás, ezért a táplálkozásnak, az immunmoduláló kezelésnek és colitis ulcerosában az időben végzett műtétnek rendkívüli jelentősége van.

Irodalom
1 Yamada, T. (szerk.): Textbook of gastroenterology. Lippincott, Philadelphia, 1999.
2 Sleisenger, M., Fordtran, J. (szerk.): Gastrointestinal disease. Saunders, Philadelphia,1989.
3 Bayless, T., Hanauer, S. (szerk.): Advanced therapy of inflammatory bowel disease. Decker, London, 2001.
4 Varró, V. (szerk.): Gastroenterologia. Medicina, Budapest, 1997.
5 Kovács, Á.: A vastagbél gyulladásos betegségei. Medicina, Budapest, 1986.

Dr. Fried Katalin gasztroenterológus
Szent László Kórház, Budapest

 

---

A gyulladásos bélbetegségek étrendi kezelése

A gyulladásos bélbetegségek gyógyításában kitűnő készítmények állnak az orvosok rendelkezésére, azonban ez egymagában nem elegendő, mert optimális eredmény csak akkor érhető el, ha a beteg egyidejűleg diétázik is.
A Crohn-betegség leggyakrabban a fiatalkorban kezdődik, s élethosszig tart, de ugyanez vonatkozik a colitis ulcerosára is. Ezért célszerű a betegeket megtanítani arra, hogy otthonukban milyen szempontok vezéreljék étkezésüket. Crohn-betegség esetén elsősorban nem a betegséget kell kezelni, hanem a beteget kell nevelni.
A komplex terápia célja a betegség aktivitásának mielőbbi megszüntetése, a tünetmentesség minél hosszabb ideig tartó fenntartása, valamint a visszaesés megelőzése. Alapvetően fontos a megfelelő diéta alkalmazása, azonban joggal vetődik fel a kérdés egy ismeretlen eredetű, változatos klinikai formában megjelenő, különböző súlyossági fokú betegség esetén, hogy milyen diétás kezelést vessünk be. Pontos étrendi mintát nem adhatunk, de a betegség patomechanizmusának mind részletesebb megismerése alapján a diétás kezelés irányelvei körvonalazhatók.
A Crohn-betegség és a colitis ulcerosa diétájának célja az ingerlékeny bélszakasz megnyugtatása, a meglevő energia- és tápanyaghiány megszüntetése, a kóros anyagcserezavarok kivédése, az étvágytalan beteg erőnlétének javítása, valamint jóízű, étvágygerjesztő ételek adása. Az étrend függ a beteg tápláltsági állapotától és a betegség szakaszától.

A tápláltsági állapot meghatározása
A tápláltsági állapot meghatározásakor a következő kérdésekre keressük a választ:
- Van-e alultápláltságra utaló tünet, illetve ok az alultápláltság feltételezésére?
- Milyen tápanyagok (fehérje, zsír, szénhidrát, vitamin, ásványi anyag) elégtelenségéről van szó?
- Milyen súlyos a hiány?
A heveny szakaszban előnytelen a tej, a nyers gyümölcs, a zöldség, valamint az erősen fűszeres, zsíros étel.
A Crohn-betegség igen gyakran érinti a vékonybelet, ahol a tápanyagok felszívása történik. Az elvesztett tápanyagok pótlása az egyik legfontosabb szempont az étrend megtervezésénél, vagyis meg kell akadályozni a fogyást és az alultápláltságot.
A betegek számára a létfontosságú tápanyagokban, vitaminokban gazdag étel a legideálisabb, amely kis térfogatú kell legyen, s lehetőleg kevés salakanyagot tartalmazzon. Kerülni kell a durva növényi rostokat (a kukoricát, a lencsét, a babot, a káposztaféléket, a zöldpaprikát).
Fontos a tápcsatorna kímélete és a hasmenések megszüntetése. A tünetek ismeretében a tej fogyasztása nem feltétlenül javasolt. Jó, ha a Crohn-beteg a szénsavas üdítőitalokat is mellőzi, s kihagyja étrendjéből a panírozott, bő zsírban készült ételeket. Kerülendők a gyorséttermi ételek is.
Ügyeljünk az étel elkészítésének módjára! Lehet főzés, sütés, fóliában sütés, kuktában főzés és grillezés, de mindenképpen zsiradékmentes vagy kevés zsiradékot használó legyen az eljárás. Zsiradékként a növényi eredetűek a legideálisabbak: a napraforgó-, a kukorica- és az olívaolaj, valamint a margarin.
A szövődményeket illetően az étrend összeállításánál célszerű figyelembe venni az epekőre való hajlamot. A betegséggel járó vesekőhajlam tekintetében is célszerű a diétát bővíteni, s kerülni kell mindazokat a nyersanyagokat, amelyek oxalátkő kialakulására vezethetnek: kakaó, csokoládé, sóska, spenót, egres, rebarbara, narancs, ribizli, valamint a belőlük készült lekvárok, dzsemek, szörpök. A fokozott gyomorsavképződés miatt célszerű a paradicsomos ételeket, a ketchupot, a mustárt, a zacskós leveseket, a savanyúságokat és a savanykás gyümölcsöket kerülni.
A hasmenéses időszakban a gyümölcsök közül előnyben kell részesíteni azokat, amelyek a tüneti kezelés szempontjából előnyösek; ilyen pl. a banán. Abban az esetben, ha szűkület vagy aktív gyulladás áll fenn, a főzelékféléket és a gyümölcsöket nagyon puhára főzve, lehetőleg paszírozva kell fogyasztani.
A vas-, a fehérje- és a kalciumhiány pótlása végett minél több sovány húsfélét és tejterméket iktassunk a beteg étrendjébe. Az alkohol, a gyakori erős kávé és tea nem javasolt. Meg kell említenünk, hogy a betegség bizonyos szakaszaiban a tápszerek alkalmazása szinte nélkülözhetetlen. A szélsőséges étrenden - pl. vegetáriánus étrenden - élők figyelmét fel kell hívni arra, hogy az egyébként is fennálló hiányállapotot szigorú reformtáplálkozással ne tetézzük.
A Crohn-betegségben szenvedők általában kívánják az édességeket. Nekik elsősorban kekszeket, otthon készült pitéket, felfújtakat és piskótákat kínáljunk.

Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy az energiát elsősorban szénhidráttartalmú nyersanyagokkal (zöldfőzelékekkel, burgonyával, rizzsel, gabonaneműekkel) jutassuk be a szervezetbe, s mellőzzük a bélmozgást fokozó egyszerű cukrokat. Ügyeljünk a vitaminok és az ásványi anyagok pótlására! A leromlott szervezetet roborálni kell. Ha ez a megszokott napi étkezésekkel nem oldható meg, a kiegészítő klinikai tápszereket vegyük számításba. A klinikai vagy enterális tápszerek olyan teljes értékű (esszenciális aminosavakat tartalmazó) készítmények, amelyek minden fő tápanyagot - fehérjét, zsírt, szénhidrátot, nyomelemeket, vitaminokat és ásványi anyagokat - megfelelő arányban és mennyiségben tartalmaznak. Ha tehát valaki egész nap csak effélét fogyaszt a számára szükséges mennyiségben, akkor nem alakul ki hiányállapota. Az említett tápszerek kisebb adagban ideális kiegészítői a normál és a diétás étrendnek.

Jó tanácsok
- A betegség kiújulásának észlelésekor a szövődmények elkerülése érdekében haladéktalanul orvoshoz kell fordulni.
- Tünetmentesség esetén is évente legalább háromszor ellenőrzésen kell megjelenni.
- Jó módszernek tartjuk az étkezési napló vezetését, mert ezáltal könnyebben kiszűrhető a panaszt okozó ételek csoportja.
- A sport igen hasznos lehet a jó periódusban, ám gyulladás esetén kíméletre van szükség.
- Külföldi utazás esetén még körültekintőbben kell ügyelni a higiéniai szabályok betartására, főleg az étkezésekre vonatkozóan.
- Kerülni kell az erős napfényt.
- Mellőzni kell az alkoholt és a dohányzást.
- Erős hasmenéskor a gyógyszeres kúrával egyidejűleg kerülni kell a tüneteket okozó zöldség- és gyümölcsféléket.
- Székrekedés esetén rostos ételeket kell fogyasztani, de többletrostbevitel alkalmával ügyelni kell arra, hogy legalább napi két liter folyadék jusson a testbe.
- A nyugalom és a pihenés legalább olyan fontos, mint a gyógyszer és a diéta.
- A sztómával élő betegek minden tekintetben az átlagember életmódját folytathatják.
- A végbél körül kialakult tályog rendszeres ápolása megelőzheti a szövődményeket.
- A szövődmények kialakulásakor azonnal a kezelőorvoshoz kell fordulni.
- 1993 óta működik a Crohn-Colitis Betegek Egyesülete, amely nagymértékben segít a betegeknek a különböző problémák megoldásában.
Az utóbbi időben elterjedtek a táplálékkiegészítők, amelyeknek fogyasztását a szóban forgó betegcsoportnál javasolhatjuk, de minden esetben ki kell kérni a kezelőorvos és a dietetikus tanácsát a termék összetételére vonatkozóan. A leginkább azok a gyógynövénycsoportok ajánlottak, amelyek fontos szerepet játszanak a gyulladáscsökkentésben, ilyenek pl. az aloe vera gélt tartalmazó készítmények.

Miháldy Kinga dietetikus
Országos Dietetikai Intézet

---

Crohn- és vastagbél-gyulladásos betegek diétája és a klinikai tápszerek

Cikkünkben a Crohn-betegségben és a vastagbélgyulladásban (colitisben) kialakuló alultápláltság okait ismertetjük. Tapasztalatainkat és a szakirodalmat összevetve elemezzük a hiperalimentáció jelentőségét Crohn-betegség és vastagbélgyulladás esetén. Bemutatjuk a Magyarországi Crohn-Colitises Betegek Egyesületét (MCCBE) és a dietetikusoknak az egyesületbeli munkáját.

A klinikai tápszerek egyre ismertebbé válnak a betegek körében is, hiszen csaknem az 50%-uk fogyaszt jobbára iható tápszert. Szakmai kihívásnak éreztük, hogy megismertessük a betegekkel, miképp tudják megfelelő módon alkalmazni ezeket a készítményeket. Az ezzel kapcsolatban elért eredményeinket és tapasztalatainkat foglaltuk össze az alábbiakban.
Crohn-betegségben és vastagbélgyulladásban nagy jelentősége van a hiperalimentációnak és az enterális táplálásnak. A betegek gyakran alultápláltak. Ennek hiányos táplálékfelvétel (étvágytalanság, rosszul alkalmazott diéta), felszívódási zavar, a tápanyagok java részének elvesztése (fehérjevesztő enteropátia, vérzés, gyógyszeres terápia mellékhatása), végül fokozott energia- és tápanyagigény (láz, sipolyok, idült gyulladás, serdülők növekedése, terhesség stb.) az oka (1. táblázat).

A hiányos tápláltság következtében a betegek kevésbé reagálnak a gyógyszeres kezelésre, a műtét után a sebgyógyulás elhúzódik, nehezen záródnak a sipolyok, az immunkompetencia gyengül. A hiperalimentációval az anabolikus anyagcsere-folyamatok túlsúlyba kerülnek, a hiánytünetek csökkennek vagy megszűnnek, a szervezet immunapparátusának működése javul. A bél mechanikai és kémiai kímélésének hatására csökken a hasi fájdalom és a hasmenés gyakorisága, míg a testtömeg növekszik. A hiányos táplálkozás megszüntetése azért is fontos, mert az esetleges műtét halasztható, s az addig hatástalan gyógyszeres kezelés eredményes lehet.
A hiperalimentáció a kémiailag meghatározott klinikai tápszerekkel is elérhető.

Folyékony, iható és por alakú klinikai tápszerek
Önálló, kizárólagos táplálásra, illetve kiegészítő táplálékként egyaránt alkalmasak. Kiegészítésként napi 1-3 doboznyi, 15-40 evőkanálnyi (300-900 kcal), míg kizárólagos táplálékként napi 5-7 doboznyi (1600-2100 kcal) por alakú készítményre van szükség a kiszereléstől függően. Az jellemző rájuk, hogy viszonylag kis térfogatban nagy energia-, tápanyag-, vitamin-, ásványianyag- és nyomelemtartalmúak. Vitamin-, ásványianyag- és nyomelem-kiegészítőként is alkalmazhatók.
Állandó összetételűek, speciális zsírsav- és antioxidáns-tartalmuk előnyös IBD-ben (Inflammatory Bowel Diseases), gyulladásos bélbetegségekben. Eszközös vizsgálatokat megelőzően és szűkületek esetén a salakanyagmentes készítmények jól beiktathatók az étrendbe.

Gyakorlati tanácsok iható, ízesített klinikai tápszerekhez:
- a tápszer zárt dobozban szobahőmérsékleten tárolható,
- a felbontást követően hűtőszekrényben (a tápszertől függően) 24-48 óráig tárolható, ezután a tápszer nem fogyasztható,
- a szavatossági időt ellenőrizni kell,
- nagyon lassan, kortyolva ajánlatos itatni, 2-3 dl folyadékot 2-3 óra alatt javasolt elfogyasztani,
- ha más táplálékot is eszik a beteg, az étkezések között érdemes a tápszert folyadékként iszogatni, mert az étkezések előtt fogyasztva csökkenti vagy elveszi a beteg étvágyát,
- az iható klinikai tápszerrel dúsított, kiegészített ételt el kell fogyasztani, mert maximum 24 órán át tárolható a csomagoláson feltüntetett előírásoknak megfelelően,
- a tápszer tápanyagtartalma akkor marad leginkább sértetlen, ha az elkészült ételhez keverjük,
- az iható tápszerek egy része a melegítés és a hűtés során sötétebbé válik.

Édes ízesítésű, iható klinikai tápszerek:
- szobahőmérsékleten vagy hűtve fogyaszthatók,
- kellemes ízüket a hidegen tálalt készítmény jobban kiemeli,
- bizonyos esetekben a dobozos kiszerelésű tápszer a mellékelt szívószállal azonnal fogyasztható,
- nem átlátszó pohárba, kehelybe tálalva növelhető a tápszer élvezeti értéke,
- pohárba, tálkába kitöltve tovább dúsítható, ízesíthető a beteg toleranciájának figyelembevételével, pl. gyümölccsel (idénygyümölccsel, kompóttal, befőttel, aszalt gyümölccsel), puffasztott rizzsel, tojásfehérje habjával, más por alakú tápszerekkel, friss vagy szárított fűszernövényekkel (pl. fahéjjal, vaníliával, mentával, citromhéjjal),
- ha nincs eltiltva a beteg a minimális alkoholfogyasztástól, koktélok is készíthetők tápszer felhasználásával,
- az édes ízesítésű folyékony tápszerrel dúsított étel újramelegítése nem ajánlott,
- édes, iható tápszerrel dúsítható ételek: gyümölcsleves, gyümölcsturmix, gyümölcsszósz, sodók, pudingok, édes krémek, töltelékek, öntetek, gyümölcsös rizs és dara stb.
 
Sós ízesítésű, iható klinikai tápszerek:
- önálló fogyasztása előtt feltétlenül melegítsük fel:
- a dobozt vízzel telt edénybe téve kb. 5 perc alatt,
- csészébe öntve, mikrohullámú sütőben kb. 60 s alatt,
- ha edénybe öntve melegítjük, a beteg ízlésének figyelembevételével egyéb friss vagy szárított fűszernövények hozzáadásával ízesebbé tehető, illetve levesként egyéb nyersanyagokkal, pl. pirított zsemlekockával, főtt tésztával, különböző levesbetétekkel, tojással dúsítható,
- az ételeket sós ízesítésű tápszerekkel való dúsításkor szükség esetén melegíteni, forralni lehet,
- sós, iható tápszerekkel dúsítható ételek: sós levesek, mártások, szószok, öntetek, sós piték, töltelékek, főzelékek, zöldségpürék stb.

Por alakú klinikai tápszerek alkalmazásának lehetőségei:
- zárt dobozban szobahőmérsékleten tárolhatók,
- a szavatossági időt minden esetben ellenőrizni kell,
- ételekhez, italokhoz keverhetők,
- a tápszerhez mellékelt adagolókanállal vagy szokványos háztartási mérőeszközzel a szükségletnek megfelelő mennyiségben mérhető ki,
- felbontás után lezárva, hűvös, száraz helyen, de nem hűtőben tárolandók,
- jól oldódnak,
- némelyek semleges ízűek, így kiegészítőként szinte minden ételbe, italba belekeverhetők, dúsításra kiválóan használhatók, továbbízesíthetők,
- a nagy energiatartalmú szénhidrátkészítmények édes ízt eredményeznek, de megfelelő mennyiségben és módon alkalmazva nem okoznak ozmotikus hasmenést,
- úgy adagolhatók legkönnyebben az ételhez, ha kevés hideg vízzel vagy lehűlt főzőfolyadékkal csomómentesre keverjük őket,
- folyadékhoz való adagoláskor a jobb eredmény elérése végett először kis mennyiségű folyadékkal keverjük össze a készítményt; ha a keverék krémszerűvé vált, folyamatosan adjuk hozzá a maradék folyadékot állandó keverés mellett; jobb eredményt érhetünk el, ha turmixgéppel a legkisebb sebességgel (vagyis a habképződést csökkentve) összeturmixoljuk a tápszert a teljes folyadékmennyiséggel,
- a kész ételekhez, italokhoz való adagolás után az étel fogyasztható, amely az előírásoknak megfelelően maximum 24 óráig tárolható,
- a tápszermodullal (maltodextrinnel) dúsított ételek 24 órán belül felmelegíthetők, forralhatók,
- ha a por alakú klinikai tápszer önálló tápszerként is alkalmazható, a dobozon feltüntetett hígítási előírásnak megfelelően készítsük el, de mindig csak egy napra való mennyiséget,
- a por alakú tápszert megfelelően hígítva és egyénre szabottan ízesítve önálló ételként, italként is elkészíthetjük; ügyeljünk a tálalási hőmérsékletre,
- ha hígított formában, kiegészítő táplálékként kapja a beteg, érdemes a főétkezések között fogyasztani, mert az étkezések előtti tápszeretetés csökkenti vagy elveszi a beteg étvágyát,
- az egyéni szükséglet és tolerancia figyelembevételével a következő ételek dúsíthatók por alakú klinikai tápszerekkel: tejes ételek, turmixok, kásák, pelyhek, pudingok, levesek, mártások, szószok, burgonyapürék, zöldségpürék, főzelékek, párolt zöldségek, gyümölcs- és zöldségkocsonyák, hús- és májpástétomok, vagdaltak, raguk, omlettek, rakott, töltött és csőben sült ételek, salátaöntetek, sós és édes torták, palacsinták, piték, tízórai és uzsonnakrémek stb.
A tápszergyártó cégek által kiadott tájékoztatók az egészségügyi szakemberek számára készültek. Felhívjuk a dietetikus kollégák figyelmét arra, hogy e kiadványok alapján a betegség és az egyéni tolerancia függvényében ajánlják a tápszerrel dúsított ételeket. A klinikai gyógytápszereknek nemcsak a jelentőségét kell hangsúlyozni, hanem fel kell hívni a beteg figyelmét arra, hogy milyen tápszert, mennyi időre, mennyi támogatottság mellett ki írhat fel (2. táblázat).
 

Magyarországi Crohn-Colitises Betegek Egyesülete (MCCBE)
Magyarországon kb. 15 000 beteg szenved idült bélbetegségben. Nekik meg kell tanulniuk együtt élni betegségükkel. Ebben nagy segítséget nyújt az 1997-ben megalakult egyesületük, amely azt a célt tűzte ki, hogy előmozdítja a helyi szervezetek megalakulását és működését, tájékoztatja a betegeket, közreműködik az életminőség javításában, lehetőséget ad betegek időnkénti találkozására stb. Az egyesület tagjai között a betegek és családtagjaik mellett a támogató cégek képviselői, vállalkozók, orvosok és dietetikusok is vannak. Az egyesületet még megalakulása évében felvették az IBD-betegek európai szövetségébe (EFCCA). A budapesti szervezet mellett az első vidéki tagszervezet Pécsett alakult meg (jelenleg kb. 550 tagja van), de az utóbbi időben a veszprémi betegekben is megfogalmazódott a tagszervezet létrehozásának gondolata.
Aki meg szeretne ismerkedni az egyesülettel és programjaival, módja van rá, hogy részt vegyen a minden hónap utolsó hétfőjén 17 órakor az Erzsébet Kórház tanácstermében (Budapest, VII., Alsó erdősor u. 7., II. em.) tartott összejöveteleken, amelyeken alkalmanként negyven-ötven beteg jelenik meg. Előbb a betegségükkel kapcsolatos előadásokat hallgatnak meg, majd kötetlen beszélgetés keretében gondolatokat, tapasztalatokat cserélhetnek. Az előadás előtti órában táplálkozási tanácsadást tartunk a betegek és hozzátartozóik részére. A tanácsadás során hangsúlyt helyezünk a diétának a gyógyításban való szerepére és jelentőségére. Felhívjuk a bélbetegek figyelmét arra, hogy a diéta egymagában nem elegendő a panaszmentesség eléréséhez, de nélkülözhetetlen a heveny szak lerövidítéséhez és a nyugalmi szak meghosszabbításához.
Az elmúlt két évben megrendezett országos Krónikus Bélbetegek Napján előadással, mintaétlapokkal és receptúragyűjteménnyel is segítettünk betegeinknek. Ezenkívül az internet (www.extra.hu/mccbe), valamint az e-mail (mccbe@freemail.hu) is segít a további tájékozódásban. Minden érdeklődőnek szíves figyelmébe ajánljuk ezeket a lehetőségeket. Várjuk a betegek és kollégáink észrevételeit, véleményét, tapasztalatát a témával kapcsolatban.
A Magyar Közlöny 2001. június 21-ei számában megjelent A gyógyszerek rendeléséről és kiadásáról szóló 3/1995. (II. 8.) NM-rendelet módosítása.
39. Táplálékfelvétel és -utilizáció súlyos károsodásával járó kórképek esetén - beleértve a rosszindulatú betegségeket is - a szakintézeti szakorvos javaslata alapján - a javaslat keltétől számított három hónapon át - a kezelőorvos az alábbi tápszereket írhatja fel 90% támogatottsággal: (ld. 2. táblázat).

 2. táblázat: tápszerek 90%-os támogatottsággal

Irodalom
1 Thomas, B.: Manual of dietetic practice. Edited for the British Dietetic Association 1994. Inflammatory Bowel Disease 384-390.
2 Bíró, Lindner: Tápanyagtáblázat. Medicina, 1998., 90.
3 Gold, D. M. et al: Nutritional aspects of inflammatory bowel disease. Children�s Hospital Quarterly, 5(1), 1993.
4 Fernandez, F. et al: How effective is enteral nutrition in including clinical remission in active Crohn disease? A meta-analysis of the randomized clinical trials. J. Clin. Nutr., 19(5), 356-361.
5 Fernandez, F. et al: Enteral nutrition as primary therapy in Crohn�s disease. Gut Supplement, 1, S 55-S 59.
6 Lakatos, L.: Krónikus gyulladásos bélbetegség. Magyar EgészségPiac, 2001. március, 52-56.
7 B. Kovács, J.: Krónikus nem specifikus emésztőszervi gyulladások gyermekgyógyászati vonatkozásai. Táplálkozás-Anyagcsere-Diéta, 1999. április, 7-14.
8 Harsányi, L., Bukovácz, R.: Mesterséges táplálás gyulladásos bélbetegségekben. Táplálkozás-Anyagcsere-Diéta, 1997. augusztus, 2-9.
9 Gyulladásos bélbetegségek. Orvostudomány, 1997. március.

Henter Izabella dietetikus, Numil Kft.
Tátrai Lászlóné dietetikus, Erzsébet Kórház
Molnár Andrea dietetikus és
Fekete Krisztina dietetikus
Országos Egészségfejlesztési Központ 

 

---

A hasmenés étrendi kezelése

A vastagbélbe körülbelül az étel elfogyasztását követő öt-hat óra múltán jut a táplálékmaradvány, amely igen híg: emészthetetlen tápanyagokat, növényi rostokat, sókat, vizet és bélfalról levált sejteket tartalmaz. A víz és az oldott ásványi anyagok nagy része felszívódik, így a béltartalom egyre inkább bekoncentrálódik. Ennek eredményeként alakul ki a széklet, amely 25%-ban szilárd anyagot és kb. 75%-ban vizet tartalmaz. Szokványos táplálkozás esetén az ember általában egy vagy két alkalommal mintegy 75-170 g székletet ürít naponta.
Hasmenésen híg széklet ürítését értjük, amelyre a nap folyamán többször is sor kerül. A bélbetegségek általános tünetei közé tartozik, de számos más betegség esetén előfordulhat. A hasmenés kialakulásában több mechanizmus játszik szerepet.
 

Beszélhetünk:
- ozmotikus,
- szekretoros (kiválasztásos),
- felszívódási zavar miatti,
- exudatív (okozhatja Crohn-betegség, colitis ulcerosa, bizonyos daganatok),
- gyorsuló bélmotilitás okozta,
- baktériumok túlszaporodása
miatt kialakuló hasmenésről.
Hasmenés esetén a diéta célja a folyadék- és elektrolit-egyensúly fenntartása, illetve helyreállítása, a bél munkájának csökkentése, a megbetegedett nyálkahártya gyógyulásának elősegítése. A diéta elkezdése előtt tisztázni kell, hogy heveny vagy idült állapotról van-e szó, s fel kell tárni a hasmenés okát. Az idült hasmenés legalább két hétig tart.

Veszélyek, szövődmények
A hasmenés esetén és annak következményeképpen a nyálkahártyafelszín megkisebbedik, s csökken vagy ideiglenesen megszűnik bizonyos diszacharidáz enzimek aktivitása (pl. laktáz hiányában a tejcukor nem képes lebomlani, s ozmotikus hatásánál fogva fokozza a hasmenést). Kialakulhat malabszorpció is. A súlyos hasmenés fokozott vízvesztésre (kiszáradásra), továbbá ásványianyag-, elsősorban nátrium-, kálium-, magnézium- és klórvesztésre vezet. Emiatt a vérnyomás oly mértékben csökkenhet, hogy ájulás, ritmuszavar alakulhat ki, s megbomlik a vér sav-bázis egyensúlya.
A helyzetet súlyosbítja, hogy a hasmenéshez sokszor hányás és láz is társul, amelyek fokozzák a folyadék- és ásványianyag-vesztést. Az idős emberek szervezetének kisebb a víztartalma, ráadásul a szomjúságérzetük csökkent, ezért a hasmenésük következtében kialakuló vízvesztés szintén gyorsan kiszáradást okoz. Kismérvű kiszáradás esetén a testtömegcsökkenés nem több, mint 4-5%, a folyadékhiány 40-50 ml/kg. Középsúlyos állapotban a testtömegcsökkenés 9% is lehet, míg a folyadékveszteség 60-90 ml/kg.

Diéta
A hasmenés kezelése a kiváltó októl függ. A diéta legfontosabb célja a kímélet és a megbetegedett bélnyálkahártya gyógyulásának elősegítése. Mindezeket lépésről lépésre érhetjük el.
A diéta progresszív jellegű. Legfontosabb a folyadék és az ásványi anyag pótlása. Szilárd ételt az első szakaszban nem adunk.
Ebben a szakaszban a beteg a következőket kaphatja: sötétre főzött tea (cukor nélkül), zöldségfőzet, főtt burgonya leszűrt leve, natúr sárgarépaleves. Az utóbbi úgy készül, hogy a megmosott, letisztított sárgarépát lereszeljük, hideg sós vízben puhára főzzük, áttörjük és összeforraljuk. A burgonya és a sárgarépa jó káliumforrás, semleges, illetve inkább kissé édeskés ízük miatt jól sózhatók.
A második szakaszban alkalmazható: nyákleves, rántott leves, vizes burgonyapüré, burgonyahab, pirított kenyér, ropi, nyers reszelt alma (mennyisége napi 1-1,5 kg), főtt rizs. Ebben a szakaszban a folyadék- és ásványianyag-pótláson túl energiát szolgáltató keményítőt is adunk. Az élelmi rostok közül egyedül a pektintartalmú nyersanyagok engedhetők meg. A rántott leves természetesen száraz rántással készül.
A harmadik szakaszban már adhatunk sovány húsokat, sovány sajtot, gépsonkát, tehéntúrót és lágy tojást. A tejet nem erőltetjük. Fehérjeforrásként a zsírszegény készítményeket részesítjük előnyben, s hozzáadott zsiradékot nem használunk. A konyhatechnikai műveletek közül a főzést és a gőzben főzést alkalmazzuk.
A negyedik szakaszban a zsírszegény, könnyű, vegyes étrendre térünk át. Ehhez felhasználjuk mindazokat a konyhatechnikai eszközöket és módszereket (alufóliát, teflonedényt, mikrohullámú sütőt, sütőzacskót, párolást), amelyeknek révén az étel készítéséhez csak kis mennyiségben kell zsiradékot használni.

Az étrendre általánosságban jellemző:
- csak ép és romlatlan nyersanyagokból áll,
- nem tartalmaz olyan anyagokat, amelyek fokozzák a bélperisztaltikát, amelyek ingerlik a bélnyálkahártyát. Ilyenek a csípős fűszerek, a tömény cukoroldat, a lekvár, a dzsem, a zsíros, füstölt húsok, az aprómagvas gyümölcsök és a vízben nem oldódó rostok.
A heveny hasmenést leggyakrabban az emésztőtraktus valamilyen fertőzése okozza. Az idült hasmenés okai között ellenben a máj, a hasnyálmirigy, a vékony- és a vastagbél betegségei, hormonális zavar, bizonyos daganatfajták is szerepelhetnek, de a veseelégtelenséget és a pajzsmirigy túlműködését is ilyen hasmenés kísérheti.
A diéta alkalmazásakor, főleg idült hasmenés esetén, különösen figyelni kell a beteg tápláltsági állapotának javítására, az alapbetegség diétás irányelveinek összehangolására. A túlzott megszorítás és a betegnek a táplálkozás miatt fokozódó hasmenéstől való félelme nagymértékben ronthatja az állapotát, ezért folyamatos konzultációra, a diéta szakszerű, de nem drasztikus összeállítására, valamint a beteg felvilágosítására van szükség.

Erdélyi Aliz dietetikus
Az MDOSZ főtitkára

 

---

Sebészet és gyulladásos bélbetegségek

Bevezetés
Az összefoglaló nevükön gyulladásos bélbetegségeknek (Inflammatory Bowel Disease = IBD) nevezett betegségekről könyvtárnyi szakirodalom szól. E betegségek kialakulásáról, immunológiájáról, belgyógyászati-gyógyszeres vagy éppen diétás kezeléséről bőségesen olvashatnak az érdeklődök. Ezen ismeretekből csak felidézés céljából válogattam néhányat, s inkább az egyébként nem előtérben álló sebészi kezelésről ejtenék több szót.

Definíció
IBD néven a colitis ulcerosát és a Crohn-betegséget együttesen nevezzük. A közös név használatának az az oka, hogy bár a szövettani kép gyökeresen különbözik, gyógyszeres terápiájukban gyakorlatilag ugyanazok a készítmények használhatók. Nemegyszer előfordul, hogy kezdeti, enyhe megjelenésű esetekben sem a klinikai kép, sem a szövettani vizsgálat alapján nem sorolható be a beteg, s a pontos diagnózis csak hosszabb megfigyelés után válik lehetővé. Természetesen ez mindig felveti a közös ok gyanúját, azonban a két betegség eredete máig sem tisztázott.
A Crohn-betegség idült, ismeretlen eredetű gyulladás, amely a bélfal minden rétegét érinti (transmuralis), a szájtól a végbélig a tápcsatorna bármelyik részét megbetegítheti, és számos bélen kívüli tünetet okoz. Leggyakrabban az ileum és/vagy a colon, továbbá a végbélnyílás régiója vesz részt a gyulladásos folyamatban, de a kiterjedése általában nem folytonos, hanem a bél különböző részein beteg és ép szakaszok váltakozhatnak.
Colitis ulcerosa esetén csak a vastagbélben van gyulladás. A gyulladásos reakció csak a nyálkahártyára lokalizálódik, magát a bélfalat nem érinti, a kiterjedése viszont folytonos. A rectum majdnem mindig, a sigma és a bal colonfél gyakran, az egész vastagbél csak ritkán érintett.
 

Előfordulás
A betegség kialakulásának okaira is próbálunk következtetni az epidemiológiai adatokból. Európában mindkét betegség gyakrabban fordul elő északon, mint délen. Amerikában leírták, hogy mindkét betegség gyakoribb a zsidók, közöttük is az askenázi zsidók között. Magyarországon kb. 4/100 000 a gyakorisága. Mindkét betegség gyakoribb 15-25, illetve 55-65 év között, mint a többi életkorban. A nők és a férfiak nagyjából azonos gyakorisággal betegszenek meg, míg a tízévesnél fiatalabb gyermekek körében a colitis gyakoribb.

Klinikai kép
Colitis ulcerosa
A vezető tünet a gyakori hasmenéses, véres széklet ürítése. A széklet mennyisége egy-egy alkalommal nem nagy, s kínzó székelési inger kísérheti. Aktívabb és békésebb időszakok váltják egymást. A székletek száma és a vérzés mennyisége általában megfelel a betegség aktivitásának. A legintenzívebb gyulladással járó fellángolások általában a téli hónapokban következnek be, míg az enyhébbek márciusban és szeptemberben fordulnak elő. A hasmenés organikus eredetére utal, hogy éjszaka is előfordul. Súlyos aktivitáskor az esetek 19%-ában hőemelkedés vagy láz is tapasztalható, s ilyenkor életet veszélyeztető szövődmények alakulhatnak ki.
 

Crohn-betegség
Leggyakoribb és jellemző tünetek a hasmenés, a hasi fájdalom, a fogyás és a végbél környéki elváltozások (gyulladás, bőrpír, esetleg sipolyjáratok). Klasszikus esetben fellángolások és remissziók váltják egymást. Nem ritka, hogy fekélyt vagy éppen vakbélgyulladást utánoz, nemegyszer appendectomia kapcsán ismerjük fel. Jellegzetes, hogy az aktív szakban sipolyok képződnek, mégpedig mind a szomszédos belek, mind a húgyhólyag és a hüvely, mind a külvilág, azaz a bőr felé; az utóbbiak általában a végbél környékén. A sipolyok spontán remisszió esetén sem gyógyulnak meg. Főként a sipolyképződés miatt gyakoriak a szövődmények: 15-20%-ban alakulnak ki tályogok. A betegek 30%-ára spontán remisszió lehet jellemző. A betegek nemegyszer hátrányba kerülnek a munkahelyükön a gyakori hiányzások miatt.

Sebészi beavatkozások
Alapvetően nem sebészeti betegségekről van szó, még akkor sem, ha - mint látni fogjuk - bizonyos esetekben definitív gyógyulást hozhat a műtét. Az IBD belgyógyászati betegség, s alapvetően - jelenlegi tudásunk szerint - a (gyakran kombinált) gyógyszeres kezelés a terápia kulcsa. A sebészet szerepe ezekben a kórképekben másodlagos. Elsősorban nem a betegséget, hanem annak szövődményeit lehet/kell műtéti úton kezelni. Mindkét betegségnek számos, csak sebészi úton meggyógyítható szövődménye alakulhat ki, mind akutan, mind a krónikus (hosszú távú) lefolyás kapcsán.
 

Colitis ulcerosa
Sürgős műtéti indikációt jelent az egyik legrettegettebb szövődmény, a toxikus megacolon. Ez leginkább akkor fordul elő, ha az egész colonra terjedő, aktív gyulladás áll fenn. Ilyenkor a colon teljes egészében kitágul, mozgása gyakorlatilag leáll, s fenyegető veszély a vastagbél kilyukadása (perforációja), amely egyébként toxikus megacolon nélkül is bekövetkezhet. A beteg súlyos, szeptikus állapotban van. A kórkép intenzív osztályos ellátást igényel, ahol 72 órás kezelést engedélyezhetünk. Ha ezalatt a beteg állapota nem javul, műtétet kell végezni. Ez az ilyen esetek 70-80%-ban nem kerülhető el. A másik akut műtéti indikáció a súlyos, nem csillapítható vastagbélvérzés.
Elektív (tervezett, előkészített) műtétre van szükség, ha a gyógyszeres kezelés minden lehetőségét kimerítve sem érhető el javulás, vagy a gyógyszernek súlyos mellékhatásai vannak, vagy tumor alakul ki a vastagbélben. Akiknek a betegsége már kezdetben súlyos fokú, két éven belül az 50%-uk műtétre szorul, míg a középsúlyos-enyhe lefolyású eseteknek kevesebb mint a 10%-át kell megoperálni tíz év alatt. A colitis ulcerosás betegeknek nyolc-tíz évi betegség után 3-5% közötti esélyük van a rákra; ez jóval nagyobb arány, mint amely a normál lakosságra jellemző. Ilyenkor, mivel az egész vastagbelet érintő betegségről van szó, 26%-ban a rák is többgócú. Nyolc-tíz év után ezért évente vastagbéltükrözést kell végezni.
Műtéti megoldás. A colitis ulcerosa sebészileg definitíven megoldható, ennek azonban súlyos ára van. Mindazonáltal a műtét gyógyító, s a betegség megszűnik. A betegség alapvetően csak a vastagbélre, de arra teljes egészében ráterjed, ezért a vastagbél részleges eltávolítása, a rezekció nem vezet eredményre. Ráadásul varratsort kellene készíteni két bélvég között, amelyek közül legalább az egyik csaknem bizonyosan beteg. A károsodott bélen készített varratsor szinte biztosan elégtelen lesz, azaz a béltartalom kifolyik a hasüregbe, s hashártyagyulladást okoz. Colitis ulcerosában a megfelelő műtét a totális procto-colectomia, azaz a végbél és a teljes vastagbél eltávolítása. Ilyenkor a vékonybelet kell kivezetni a külvilágba. A beteg számára legjobb módszer, ha az eredeti végbél helyén, a kismedencében alakítunk ki vékonybélkacsokból egy "tasakot", amely képes valamelyest tárolni a béltartalmat. Mindenképpen specialista által végzendő, igen nehéz, sokórás műtétről van szó, azonban sikeres esetben a beteg életminősége látványosan javul, napi néhány széklet ürítésével jó életminősége lesz.
Technikailag könnyebb (de még mindig nehéz), ha a vékonybelet a hasfalon vezetjük ki; ez is történhet tasakképzéssel vagy a nélkül, bár az utóbbi esetben a vékonybéltartalom, amely napi több liter is lehet, folyamatosan ürül, s ez igen megnehezíti a beteg életét.

Crohn-betegség
Műtét indokolt tályog kialakulásakor, fistulajáratok, perforáció esetén, a bélben akadályt képező szűkület vagy bélelzáródás megjelenésekor, illetve gyógyszeresen kezelhetetlen esetben. Crohn-betegség esetén is gyakoribb a vastagbélrák, bár nem olyan mértékben mint colitisben. Tíz éven belül a betegek 60%-a szorul műtétre, a recidíva a műtét után kb. 70%, s 50%-ban van szükség újabb műtétre. Nincs olyan műtéti megoldás, amely a betegséget meggyógyítja, hiszen az a szájüregtől a végbélig terjed. Minden beavatkozás palliatív jellegű, s a műtét típusa az aktuális műtéti indikációtól függ. Természetesen ileus esetén rezekcióra is sor kerülhet, s egy időben ajánlották a szűkült szakaszok plasztikáját is. Fontos, hogy minden rezekciót takarékosan kell végezni, hiszen a későbbiekben csaknem bizonyosan szükség lesz újabb (és újabb) műtétre, amely az összenövések miatt egyre nehezebb. Az egyébként gyakori végbél környéki tályogok esetén azokat csak megnyitjuk.

Levezetés
Láthatjuk, hogy csak végső kétségbeesésünkben operálunk meg IBD-s beteget. A műtét nehéz, gyakoriak a műtét utáni közvetlen szövődmények, s a hosszú távú eredmény nem mindig jó. Sokkal jobb lenne, ha meg lehetne előzni a bajt.
Érdekes megfigyelést tettek a dohányzás és az IBD összefüggését illetően. A dohányzás ellentétesen hat a két betegségre: colitis ulcerosában védőhatású, míg Crohn-betegség esetén súlyosbítja a bajt. A gyakoriságát is a kétszeresére növeli, s a visszaesések is gyakoribbak a dohányzó Crohn-betegek körében.
A hatás (főleg a rosszabbító) a passzív dohányzásra is vonatkozik, beleértve azt is, hogy a gyermek otthon füstöt szív. A jelenlegi gyakorlat szerint senkinek sem javasoljuk a cigarettát, de a dohányzó colitisesnek napi tíz szálig engedélyezzük, míg a Crohn-beteget kategorikusan eltiltjuk a dohányzástól.
Nagyon ellentmondásos az étrend szerepének megítélése. Általában megbetegedett egyéneket vizsgálnak, s a vizsgálat hibája, hogy a betegeknek évekre visszamenőleg kellene felidézniük táplálkozási szokásaikat, jóllehet legtöbben azt sem tudják, hogy tegnap mit ettek. Régebben megfigyelték, hogy főleg a Crohn-betegek sok cukrot, kólát és csokoládét fogyasztanak. Úgy látszik azonban, hogy ez inkább okozat, s nem a betegség oka. Újabban inkább a zsírokat tartják fontosnak. Némely tanulmány szerint kifejezetten védőhatásúak a halolajok, de figyelemre méltók a hosszú szénláncú trigliceridek és az w-6 típusú zsírsavak is.

Dr. Telkes Gábor sebész-gasztroenterológus
Semmelweis Egyetem Transzplantációs és Sebészeti Klinika

 

---

A húsfogyasztás jelentősége az emberi táplálkozásban

Bevezetésként néhány statisztikai adat és nemzetközi összehasonlítás. Más európai országokkal összehasonlítva a magyarországi húsfogyasztás mértékét, megállapítható, hogy nem állunk a fogyasztási statisztika élén. Miért fontos a hús fogyasztása? Mivel nélkülözhetetlen tápanyagok jutnak a szervezetünkbe a húsokból. Az állatok tenyésztési körülményei befolyásolják a hús minőségét. Itt külön kiemelem a természetes körülmények között tartott állatok húsának jobb minőségét, illetve a nagyobb élelmiszer-biztonságot, pl. nitrit, nitrátsók, növényi fehérjék és egyéb adalékanyagok használatát.
 

Magyarországon az elmúlt évtizedben mérséklődött a húsfogyasztás. Míg 1990-ben 75,8 kg húst fogyasztottunk évente és fejenként, addig 1998-ra ez a mennyiség 63 kg-ra csökkent. Ha ehhez hozzászámítjuk a 3 kg-os fejenkénti halfogyasztást, akkor is sereghajtónak számítunk húsfogyasztásban az európai országok között. Ausztria, Dánia, Franciaország, Írország, Szlovénia, Spanyolország fogyasztóinak asztalaira majdnem kétszer annyi, 103-110 kg hús és jelentős mennyiségű, 12-41 kg hal kerül évente. Svédország, Norvégia, Finnország lakossága, hasonlóan hozzánk, 61-67 kg húst fogyaszt el évente, de - hasonlóan az előbbi országokhoz - ez a mennyiség 35-44 kg hallal egészül ki. Az európai országok közül csak Romániában fogy kevesebb hús, mint Magyarországon.
A csökkenés okait keresve sokan azonnal a húsárak drasztikus emelkedésében, a vásárlóerő csökkenésében találják meg a választ. Emellett azonban szerepet kaptak azok az információk is, amelyek megkérdőjelezik a húsok szerepét az egészségmegőrző táplálkozásban. Eltúlozzák vagy tévesen ítélik meg szerepüket az elhízásban és a különböző betegségek előidézésében. Mindehhez járult még, hogy az előző években a Nyugat-Európa állatállományában fellépő tömeges megbetegedések (száj- és körömfájás, BSE), a belgiumi dioxinnal szennyezett takarmány ügye a fogyasztók bizalmát megrendítette.
A közvélemény figyelme fokozottan irányul a hússal kapcsolatos élelmiszerbiztonsági veszélyekre. Egyre fontosabbá válik az állat-egészségügyi ellenőrző rendszer, felértékelődik a természetes tartási körülmények között tenyésztett állatok húsa.
Étrendünket továbbra is az öt alapélelmiszer-csoportból (gabonafélék és az azokból készült termékek, zöldségfélék, gyümölcsök, tej-tejtermékek, húsok, húskészítmények) megfelelő mennyiségben és arányban kell összeválogatnunk. Így biztosítható a legjobban, hogy a különböző tápanyagok szervezetünkbe a megfelelő mennyiségben és minőségben jussanak be.
A kiegyensúlyozott táplálkozásban a húsok is fontos helyet kapnak. A húsnak élvezeti értéke mellett jelentős a táplálkozás-élettani értéke is. Ez kémiai összetételének, elsősorban fehérje-, vitamin- és ásványianyag-tartalmának köszönhető.

A húsok fehérjetartalma
Első helyen kell megemlíteni, hogy a húsok nagy biológiai értékű fehérjéket tartalmaznak A húsok átlagos fehérjetartalma 20%, s ennek jelentős része teljes értékű fehérje. Ezért a tojással, tejjel, tejtermékekkel együtt szinte nélkülözhetetlenek az egészségmegőrző táplálkozásban.

A húsok zsiradéktartalma
A húsok zsiradéktartalma tág határok között változik. Függ az állat fajtájától, korától, nemétől, tápláltsági állapotától, s nem utolsósorban attól, hogy az állatnak mely testrészéből származik a hús. A zsírszövet egyes húsféleségeknél (pl. a nagy vágóállatok húsában) átszövi az izomzatot. Ez a zsiradék nem vagy nem könnyen távolítható el. Más húsok esetén, pl. a baromfihúsok jó részénél, a zsírszövet a bőr alatti rétegekben és a hasüregben raktározódik, s viszonylag könnyen elválasztható az izomzattól.
A túlzott zsírcsökkentés nemkívánatos, egyebek közt érzékszervi korlátai is vannak, hiszen a zsír aromaanyagok fontos hordozója. Az 1,5%-nál kevesebb zsírtartalmú hús már túlságosan száraz, élvezeti értéke kisebb.
Magyarországon a férfiak csaknem kétszer, a nők másfélszer annyi zsírt fogyasztanak, mint amennyire szervezetüknek szüksége van. A túlzott zsírfelvétel okát sokan a húsok, húskészítmények túlzott mértékű fogyasztásában látják. Táplálkozási felmérések szerint azonban e többletzsiradék több mint fele az ételkészítéshez, sütéshez, főzéshez, sűrítéshez és kenyérkenéshez használt zsiradékokból származik, s csak kisebb hányada a húsokból, húskészítményekből. Természetesen a zsíros húsok kedvelői esetében nagyobb zsírbevitel adódik e termékekből, mint azoknál, akik figyelnek a zsiradéktartalomra, s a soványabb húsrészeket, zsírban szegényebb húskészítményeket választják. A húsok többsége jól beilleszthető az egészséges táplálkozásba. Természetesen a legsoványabb húsok is zsírban gazdag étellé alakíthatók egyes elkészítési módokkal. Ilyenek például a rántott, párizsias, bő zsírban sült változatok.

Koleszterintartalom
Sok vád éri a húsokat a koleszterintartalom miatt. Valóban, a növényi eredetű élelmiszerekben nincs koleszterin, csak az állati eredetűek tartalmazzák. Legtöbbet a tojás, a belsőségek, illetve az azokból készült termékek tartalmaznak. Napi 300 mg koleszterin felvétele a táplálkozási ajánlások szerint nem jelent kockázatot. A húsféleségek nagy részének koleszterintartalma e határon belül van. Például 100 g füstölt comb, füstölt karaj 36 mg, a libamell 58 mg, a sovány sertéshús 68 mg, a szárnyashús 38 mg koleszterint tartalmaz. A húskészítmények közül a párizsi 75 mg, a sonkafélék 45 mg, az alacsony zsírtartalmú felvágottak 50 mg koleszterint tartalmaznak 100 grammonként. Kellő odafigyeléssel, a húsforrások és a mennyiségek jó megválasztásával a koleszterinfelvétel húsfogyasztás esetén is megfelelő korlátok között tartható.

Vitamin- és ásványianyag-tartalom
A hús sok értékes ásványi anyagot és vitamint (A-, D-, B1-, B2-, B6-,B12-vitamin, niacin, vas, cink, réz, mangán, szelén stb.) tartalmaz. A B12-vitamin és a vasszükséglet húsfogyasztás nélkül csak nehezen kielégíthető. A húsokban lévő vas 50-60% hemhez kötött, amelyből nagyobb mennyiség, 15-35% hasznosul, míg a növényi eredetű vas alig szívódik fel. Hazánkban a 8-36 hónapos korúak 19-41%-a, a 4-6 évesek 53%-a vashiányos. Fejlett országokban ez a szám nem haladja meg a 10-12%-ot. A vashiány megelőzése táplálkozási feladat.
A húsokban található cink felszívódása (20-40%) szintén jó. A húsok átlagos fogyasztás mellett biztosítják a cinkfelvétel egyharmadát. A húsok szeléntartalma jelentős mértékben hozzájárul a szervezet szelénszükségletének kielégítéséhez, mivel az újabb adatok azt mutatják, hogy a szelén felszívódása a húsokból megközelítően olyan mértékű, mint a növényi élelmiszerekből.
A halak fogyasztása Magyarországon feltűnően kevés, pedig könnyű emészthetőségük, kedvező tápanyag-összetételük - alacsony zsírtartalmuk, teljes értékű fehérjéik, a húsokhoz hasonló vitamin- és ásványianyag-készletük - indokolttá tenné, hogy gyakrabban kerüljenek az asztalra. Ezen túlmenően - főként a tengeri, de kisebb mértékben az édesvízi halak is - olyan zsírsavakat szolgáltatnak, amelyek kedvezők a szív- és érrendszeri betegségek megelőzésében.
A húsok és húskészítmények tehát nélkülözhetetlenek az ember számára. A mértékletes húsfogyasztás nem ártalmas az egészségre, sőt, a nagy fehérjeigényű csoportok (gyerekek, terhes és szoptatós anyák, fizikai munkát végzők) részére kifejezetten ajánlott. A húsféleségek közül válasszuk az alacsonyabb zsírtartalmúakat, illetve a felesleges zsiradékot tisztítsuk le. A húsételek mellé lehetőleg ne zsíros köretet, hanem párolt zöldségeket, salátaféléket fogyasszunk.

Varga Zsuzsa főiskolai adjunktus
Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar
Dietetikai Tanszék

 

---

Egészségmegőrző baktériumok

Az élelmiszer-ipari termékek címkéjén egyre gyakrabban olvashatjuk a következő feliratokat: "probiotikus kultúrát tartalmaz", vagy "Bifidobacteriumot tartalmaz", vagy "L. caseit, L. acidophilust tartalmaz". Ezek az információk számos kérdést vetnek fel a fogyasztóban: Mit takar a probiotikus elnevezés? Előnyös-e, ha a szervezetünkbe kerülnek? Hogyan befolyásolják az egészségünket?
 

A probiotikus kifejezés görög eredetű, jelentése az életért, az élet számára. Kezdetben az állatgyógyászatban és az állattenyésztésben jelöltek ezzel az elnevezéssel olyan táplálékkiegészítőket, amelyek segítették a bélflóra kívánatos egyensúlyát fenntartani a szervezetben.
Az utóbbi tíz évben a probiotikumokat úgy definiálják, mint olyan élő mikroorganizmusokat, amelyek ha kellő mennyiségben kerülnek a bélbe, jótékony hatásúak az egészségre. A szervezetbe vagy szárított formában (pl. kapszulázva), vagy olyan tejtermékekkel kerülnek, amelyeket a megfelelő mikroorganizmusok közreműködésével állítottak elő.
Az emberi bélflóra eredetű probiotikus mikroorganizmusokat ezért mind gyakrabban használják a tejipari termékek előállításához. E fajok alkalmazásának elsősorban az az oka, hogy könnyebben adaptálódnak az emberi szervezetben uralkodó körülményekhez, más tejsavbaktérium-fajoknál könnyebben megtelepednek. Jellemző rájuk, hogy képesek ellenállni a gyomorsavnak és a vékonybél emésztőenzimeinek, így bejutnak a vastagbélbe, s ott elszaporodnak.
A probiotikus mikroorganizmusok közül mind élelmiszer-technológiai, mind táplálkozás-élettani, mind egészségügyi szempontból a Bifidobacterium és a Lactobacillus nemzetség bizonyos fajai a legfontosabbak. Az emberi eredetű fajok közül a B. adolescentist, a B. longumot, a B. bifidumot, a B. brevet, a B. infantist, a L. acidophilust és a L. casei subsp. rhamnosust alkalmazzák leggyakrabban a technológiában.

Bifidobacterium nemzetség
A bifidobaktériumok izolálása és leírása a múlt század utolsó éveiben kezdődött. Jelenleg harminc Bifidobacterium nemzetségbe tartozó fajt ismerünk. A fajok egy része a meleg vérű állatok és az ember bélflórájának természetes összetevői, de a mézelő méhekből is izoláltak fajokat. Az emberi szervezetben előforduló leggyakoribb faj a gyermekek tápcsatornájában megtelepedő B. infantis, B. breve és B. longum. Az újszülöttek béltraktusa közvetlenül a megszületés után még mentes a mikroorganizmusoktól. Az anyatejes táplálás hatására a bifidobacterium-populációja igen gyors növekedésnek indul, s hamarosan a bélflóra 25%-át is kiteszi. Ahogy a gyermek növekszik, az első két faj helyét fokozatosan a B. adolescentis és a B. longum veszi át, amelyek a felnőttek bélcsatornájában is megtalálhatók. Sajnos, az élet során számos kedvezőtlen tényező (pl. antibiotikumos kezelések, hasmenés) következtében a számuk nagymértékben csökken.

Lactobacillus nemzetség
Jelenleg a nemzetség ötvenhat fajt számlál. A tejsavbaktériumok élőhelyei igen változatosak. Megtalálhatók a tápcsatornában, a nemi szervekben, s mind az emberben, mind a magasabb rendű állatokban a bélflóra tagjai.
A tejsavbaktériumok számos faját az élelemiszer-ipari technológiában igen kiterjedten használják, mert nem patogén, biztonságos mikrobák. Sőt, sok faj kifejezetten betegségmegelőző, immunrendszert erősítő, egészséget támogató szerepű, különösen a béltraktus és a nemi szervek tekintetében. Táplálkozás-élettani és egészségvédő szempontból az utóbbi években legnagyobb jelentőséget a L. acidophilusnak tulajdonítanak.
 

A probiotikus tejkészítmények táplálkozási és terápiás hatása
A savanyított tejkészítményeknek fontos az egészségmegőrző táplálkozásbeli szerepe. A tejfehérjék jobb emészthetősége, az ásványi anyagok, különösen a kalcium nagyobb mértékű felszívódása, a biológiailag aktív anyagok képződése csak néhány a sok kedvező táplálkozás-élettani hatás közül.
A probiotikus baktériumokkal előállított tejkészítmények pozitív tulajdonságainak köre még tágabb. Meggátolják bizonyos rákfajták, elsősorban a gyomor-bél rendszer rákjainak kialakulását a karcinogén anyagok lebontása és az immunrendszer serkentése révén. Például számos bélbaktérium nitrózaminokat hoz létre, amelyek potenciális karcinogének. A bifidobaktériumok átalakítják a nitrózaminokat, így csökken a vastagbélbeli karcinóma kifejlődésének kockázata. A fermentáció során képződő tejsav döntő mennyiségben balra forgató, ún. L(+) tejsav, amely részt vesz az anyagcsere-folyamatokban.
A probiotikus baktériumokat tartalmazó élelmiszerek mellett számos gyógyhatású készítmény, illetve gyógyszer is forgalomba kerül. Ezek a baktériumpopulációk fagyasztva, szárított formában, kapszulázva kerülnek az üzletek polcaira. Rendszerint gyomor- és bél rendszeri bántalmak (hasmenés, antibiotikumos terápia mellékhatásainak csökkentése, székrekedés) és májbetegségek esetén válnak be.
A probiotikus baktériumok napjainkban világszerte az érdeklődés középpontjába kerültek. Persze, nem tekinthetők általános, minden betegség kivédésére, illetve gyógyítására alkalmas csodaszernek, de kedvező tulajdonságaik miatt mind a betegségmegelőzésben, mind a gyógyításban helyük van.

Varga Zsuzsa főiskolai adjunktus
Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar
Dietetikai Tanszék

 

---

Az élelmi rostokból származó zsírsavak élettani hatása

Összefoglalás
Az élelmi (diétás) rostok jótékony élettani szerepe ismert. A legújabb kutatási eredmények alapján fontosnak bizonyult a bélben végbemenő fermentációjukból származó rövid szénláncú zsírsavak (SCFA) táplálkozás-élettani szerepének tanulmányozása.
A rövid szénláncú zsírsavak (ecetsav, propionsav, vajsav, izovajsav, valeriánsav, izovaleriánsav) a rostok bélbaktériumok általi fermentációjának legfontosabb végtermékei, amelyek részt vesznek a szervezet anyagcsere-folyamataiban, s ennek következtében preventív szerepük van a vastagbélrák kialakulását illetően.
In vitro emésztési modellel tanulmányoztam olyan rostforrások fermentációja során keletkezett rövid szénláncú zsírsavak mennyiségét és összetételét, amelyek mindennapi étrendünkben gyakoriak (zöldségfélék, gyümölcsök, cereáliák). Az SCFA mennyiségét nagynyomású folyadékkromatográfiás (HPLC) módszerrel határoztam meg.
A zöldségekben és gyümölcsökben levő élelmi rostok fermentációjakor nagyobb mennyiségű rövid szénláncú zsírsav keletkezett, mint a cereáliák esetében. Valamennyi vizsgált mintában az ecetsav aránya 60-75% volt, ezt követte a propionsav (10-15%), a vajsav (8-11%) és a valeriánsav (1-3%). Az izovajsav és izovaleriánsav mennyisége elhanyagolható volt.

Bevezetés
Burkitt és Trowell a következőképpen definiálta az élelmi rostokat 1972-ben: "Azok a növényi sejtalkotó-komponensek, amelyek az emberi emésztőenzimek hidrolízisének ellenállnak". Ezt többnyire úgy értelmezték, hogy az élelmi rostok a szervezetből emésztetlenül, azaz változatlan állapotban távozva fejtik ki a már ismert jótékony élettani hatásukat. Az újabb kutatási eredmények szerint azonban a rostok a bélben a baktériumok szubsztrátjaivá válnak, s részleges, néha majdnem teljes fermentáción mennek át. A fermentáció végtermékei egyrészt gázok, másrészt rövid szénlánú zsírsavak (SCFA), amelyeket a szakirodalomban gyakran butirátoknak is neveznek.1

Mit "takar" a rövid szénláncú zsírsav fogalom?
Régebben "illózsírsavaknak" is nevezték ezeket a vegyületeket az analitikai kimutatási módszer alapján, amellyel savas közegben vízgőz-desztillációval határozták meg őket a béltartalomból. A vízgőz-desztillációt napjainkra felváltotta a gázkromatográfia és a folyadékkromatográfia, s teret nyert a rövid szénláncú zsírsav fogalom használata. Azonban ez a név is csak bizonyos fokig helytálló, mert a szerves kémia terminológiája szerint a természetes zsírok trigliceridjeiben csak hosszabb szénláncúak (pl. palmitinsav vagy sztearinsav) vannak jelen. A rövid szénláncú zsírsavak közül néhány nem alkotója a természetes zsíroknak, s vízoldhatók. Ha teljesen precízek akarunk lenni, akkor a rövid szénláncú zsírsavak két-öt szénatomos, telített, nyílt szénláncú monokarbonsavak. Az emésztőrendszerben más, kis moltömegű karbonsavak is vannak kisebb mennyiségben. Általános megállapodás, hogy pl. a dikarbonsavakat vagy a hidroxi-karbonsavakat, de még a hangyasavat sem sorolják a rövid szénláncú zsírsavak csoportjába. Rövid szénláncú zsírsavnak többnyire az ecetsavat, a propionsavat, a vajsavat, az izovajsavat, a valeriánsavat és az izovaleriánsavat tekintik, amelyek gyenge savak (pH 4,8). A semleges vagy enyhén lúgos kémhatású bélben többnyire negatív töltésű anionok formájában és nem szabad savként vannak jelen.

 

SCFA = rövid szénláncú zsírsavak
C2 = ecetsav
C3 = propionsav
C4 = vajsav

1. táblázat: az in vitro emésztés során keletkező SCFA mennyisége (mmol/g)
és %-os megoszlása zöldségek esetén 
 

Hogyan keletkeznek a rövid szénláncú zsírsavak?
Az élelmi rostok a definíció szerint változatlanul kerülnek a vastagbélbe, ahol a bélbaktériumok fő energiaforrásaivá (szubsztrátjaivá) válnak. A rostokkal együtt azonban egyéb, nem teljesen emésztett vagy abszorbeálatlan tápanyag (zsírok, szénhidrátok, pl. keményítő) is jut a bélbe, s az szintén anaerob bontáson megy át. A fermentáció, beleértve a rostokét is, függ az oldhatóságtól, a részecskenagyságtól, a fermentáció idejétől, valamint a bél mikroflórájától.3 Az élelmi rostok elveszítik a rájuk jellemző szerkezetüket és vízkötő kapacitásukat. A kationcserélő tulajdonságú rostok a megkötött fémionokat "szabadon bocsáthatják", s a fémionok abszorbeálódhatnak. A fermentáció végtermékei a rövid szénláncú zsírsavak és gázok (hidrogén, szén-dioxid, metán, kisebb mennyiségben kén-hidrogén). A szubsztrátok és a keletkezett végtermékek hatást gyakorolnak egymásra és a mikroflórára is.
A fermentáció végtermékei részben a széklettel ürülnek, részben abszorbeálódnak, egy részüket pedig a mikroorganizmusok hasznosítják energiaforrásként. Az abszorbeálódott végtermékeket egyrészt a mucosasejtek hasznosítják, másrészt a szervezet távolabbi részeibe kerülnek. A végtermékek mennyiségét a szubsztrát fizikai-kémiai tulajdonságai (pl. a vízoldhatóság), a részecskenagyság és az emészthetetlen komponensek (lignin, tanninok, polifenol-komponensek) nagymértékben befolyásolják.

 

2. táblázat: az in vitro emésztés során keletkező SCFA mennyisége (mmol/g)
és %-os megoszlása gyümölcsök és cereáliák esetén
 

Miért fontosak, mi a táplálkozás-élettani hatásuk?
A rövid szénláncú zsírsavaknak szerepe van az epesavak metabolizmusában. Az elsődleges epesavak egy része az ileumba jutva abszorbeálódik, s visszajut a májba. Az abszorbeálatlan kólsav és dezoxikólsav a bélbe jutva dehidroxilálódik, s másodlagos epesavakká, dehidroxi-kólsavvá és litokólsavvá alakulnak, amelyek rákkeltők. A SCFA jelenléte csökkenti a béltartalom pH-ját. Kisebb pH-értéken csökken vagy teljesen megszűnik a másodlagos epesavak létrejötte, s ezzel megcsappan a rák eme rizikófaktorainak mennyisége.5
A SCFA-k növelik a bél motilitását, így a tranzitidő csökken. A rövidebb tranzitidő alatt kisebb a karcinogén vegyületek kialakulásának lehetősége, ezenfelül az obstipáció és a divertikulózis is elkerülhető. A hatásmechanizmus még nem teljesen tisztázott.6 Ezenkívül részt vesznek a sejtek szervetlen ionjainak, elsősorban a Na/H ionnak a transzportjában, s ezáltal befolyásolják a sejt sav-bázis egyensúlyát és az intracelluláris pH-t.7
Elsősorban a vajsavnak tulajdonítható a sejtszaporodás gátlása. Kísérletekkel igazolták, hogy a butirát meggátolja a daganatos sejtek osztódását, ráadásul morfológiai változást idéz elő bennük. A ráksejtekhez adva a sejtben dedifferenciálódás következik be, s a sejtek visszanyerik eredeti alakjukat.8
Táplálkozás-élettani szempontból fontos annak ismerete, hogy a mindennapi étrenddel elfogyasztott rostok révén milyen és mennyi rövid szénláncú zsírsav keletkezik a bélben lejátszódó fermentáció végtermékeként. A tudatosan összeállított élelmirost-tartalmú ételek fogyasztásával ugyanis néhány, táplálkozással összefüggő anyagcsere-betegség megelőzhető, illetve a kimenetelük pozitív irányban befolyásolható.9

Anyag és módszer
A rostoknak a bélben való fermentációját többnyire állatkísérletekkel vagy in vitro körülmények között tanulmányozzák. A keletkezett rövid szénláncú zsírsavak mennyiségének és összetételének meghatározása gázkromatográfiás és nagynyomású folyadékkromatográfiás (HPLC) eljárással történhet.
Munkámnak az volt a célja, hogy in vitro körülmények között meghatározzam a különbözó élelmirost-források - zöldségfélék, gyümölcsök, cereáliák - fermentációja során keletkező rövid szénláncú zsírsavak mennyiségét.10,11 In vitro emésztési modellel anaerob körülmények között tanulmányoztam az olyan rostokból keletkező butirátok mennyiségét és összetételét, amelyek gyakoriak a mindennapi étrendünkben.

Következtetések
1. Valamennyi minta pH-ja csökkent 24 órás fermentáció után; ez a rövid szénláncú zsírsavak keletkezésére utalt. A pH-értékek általában 4,5-6,2 között változtak. A főleg oldhatatlan komponenseket tartalmazó rostforrások (pl. cereáliák: búzakorpa, zabkorpa) fermentációja után azonban a pH-érték alig vagy csak nagyon kis mértékben csökkent, míg a több vízben oldódó rostot tartalmazó gyümölcsök és zöldségek esetében a csökkenés lényegesen nagyobb volt. Ez azt jelentette, hogy a vízoldékony rostok fermentációja során nagyobb mennyiségű rövid szénláncú zsírsav keletkezett.
2. A fermentációt minden esetben gázképződés kísérte. A gázok mennyisége általában jellemző volt a mintára. A legtöbb gáz azokból az élelmiszerekből keletkezett, amelyek puffasztó hatásúak. A gázok mennyisége 4 óra elteltével még nem volt számottevő, azonban 10 óra múlva már számottevően megnövekedett. A gázok térfogata 24 óra elteltével 30-70 ml között változott.
3. Valamennyi minta esetében az ecetsav aránya volt a legnagyobb (55-67%). A legtöbb ecetsavat (65-67%-ot) a gyümölcsök esetében mértem, mivel ezekben viszonylag sok vízoldható rost, feltehetően pektin van. A cereáliák fermentációja során több (18-19%) propionsav keletkezett, mint a többi minta esetén. A vajsav mennyisége 12-16% között változott. Kivétel volt a zabkorpa, amelynek esetén a vajsav mennyisége 22%-ot tett ki. A valeriánsav mennyisége független volt a minták jellegétől. Mennyiségük általában 1-5% közötti volt; ez igen alacsonynak tekinthető. Az izoszármazékok mennyisége elenyésző volt, 0 és 3% között változott (1. és 2. táblázat).

 

Irodalom
1 Cummings, J. H. Englyst, H. N.: Measurement of starch fermentation in the human large intestine. Canad. J. Physiol. Pharmacol., 69, 121-129, 1991.
2 Wrong, O. M.: Definition and history. In: Physiological and clinical aspects of short-chain fatty acids. Cummings, J. H., Rombeau J. L., Sakata, T., Cambridge University Press, 1-9, 1995.
3 Fukushima, M.: Chemistry of short-chain fatty acids. In: Physiological and clinical aspects of short-chain fatty acids. Cummings, J. H., Rombeau, J. L., Sakata, T., Cambridge University Press, 15-35, 1995.
4 Hespell, R. B., Smith, C. J.: In: Human intestinal flora in health and disease. 167-187.
5 Schrijver, R. de: Fermentation products in the large intestine - an owerview. In: COST Action 92. Dietary fibre and fermentation in the colon. 79-91, 1983.
6 Cherbut, C.: Effects of short chain fatty acids on gastrintestinal motility. In: Physiological and clinical aspects of short-chain fatty acids. Cummings, J. H., Rombeau, J. L., Sakata, T., Cambridge University Press, 191-207, 1995.
7 Engelhardt, W. von: Absorption of short chain fatty acids from the large intestine. In: Physiological and clinical aspects of short-chain fatty acids. Cummings, J. H., Rombeau, J. L., Sakata, T., Cambridge Univ. Press, 149-170, 1995.
8 Kruh, J., Defer, N., Tichonicky, L.: Effects on cell proliferation and gene expression. In: Physiological and clinical aspects of short-chain fatty acids. Cummings, J. H., Rombeau, J. L., Sakata, T., Cambridge University Press, 275-288, 1995.
9 Akanji, O., Hockaday, T. D. R.: Acetate tolerance and kinetics of acetate utilization in diabetic and non diabetic subjects. Am. J. Clin. Nutr., 4, 112, 1991.
10 Fardet, A., Guillon, F., Hoebler, C., Barry, J-L.: In vitro fermentation of beet fibre and barley bran, of their insoluble residues after digestion and of ileal effluents. J. Sci. Food and Agricult., 75, 315-325, 1997.
11 Kontraszti, M.: Determination of SCFA formed at fermentation of dietary fibre from Hungarian foods, an in vitro study. In: Proc. Eur. Food Chem., 2, 354-358, 1999.

Dr. Kontraszti Mariann
Fodor József Országos Közegészségügyi Központ
Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézete

 

---

Tájékoztató az élelmiszer-adalékanyagokról

Már hónapokkal ezelőtt megjelent és azóta időről időre felbukkan a "Düsseldorfi Egyetem Gyermekrákkutató Klinikájának közlése"-ként feltüntetett lista az élelmiszer-adalékanyagokról, amelyen ártalmatlan, gyanús, veszélyes, egészségkárosító és rákkeltő csoportba sorolva találhatók ezeknek az anyagoknak az E-számai, s azok az élelmiszerek, amelyeknek a fogyasztása élelmiszeradalékanyag-tartalmuk miatt elkerülendőnek minősül.

A lista az átlagos magyar fogyasztó számára nemigen tartalmaz értékelhető információt, hiszen kevesen tudják, hogy mi az az E-szám, s melyik E-szám milyen adalékanyagot jelent. Ennek megfelelően kevés lehetőség nyílik arra, hogy honfitársaink a listának az adalékanyagokra vonatkozó állításait felülvizsgálják vagy ellenőrizzék. Más a helyzet a "rossz példaként" említett élelmiszerekkel, mert ezeket ismerik a vásárlók. Közismertek ugyanis a márkanevek és a termékfajták (rákkonzerv, vaníliapuding, kész szószok stb.). Egy ilyen lista áttanulmányozása után a fogyasztók nagy része - legalábbis átmenetileg - bizonyára óvakodni fog attól, hogy a "hírbe hozott" élelmiszerekből vásároljon. Lehet, hogy ez a közlemény igazi célja? Ki tudja?
Mindenesetre a folyamatosan megnyilvánuló fogyasztói aggodalmak, a szinte naponta érkező telefonhívások és levelek arra utalnak, hogy sokakat megtéveszt vagy megzavar a lista tartalma, ezért szükségesnek tartjuk az alábbiak közzétételét.

Az említett névtelen adalékanyag-lista egyfelől félrevezető információkat tartalmaz, másfelől nyilvánvalóan hamisítvány, s nem kapcsolatos a megjelölt egyetemmel. Ilyen listák - ebben vagy ehhez nagyon hasonló formában - már húsz éve léteznek és forognak közkézen Európában, általában ismert, jó nevű egészségügyi intézetekre, kórházakra hivatkozva.
Évekkel ezelőtt az egyik listán megnevezett híres francia Villejuifi Rákkutató Intézet és Kórház élesen elhatárolta magát az ügytől. Ez év márciusában az illetékes német szövetségi egészségügyi intézet (BGVV) adott ki közleményt a szóban forgó élelmiszeradalékanyag-lista cáfolatára. Itthon az OÉTI is hasonló értelemben foglalt állást már több ízben is a tévében és a sajtóban a lista felbukkanása óta.

Az élelmiszer-adalékanyagok felhasználása hazánkban ugyanúgy, mint a fejlett országokban, nagyon szigorú feltételekhez van kötve. Törvény írja elő, hogy az egészségügyi miniszter által engedélyezett anyagokat csak az adott célra szabad alkalmazni, amelyek az egészségre bizonyítottan ártalmatlanok, s alkalmazásuk technológiailag indokolt és a fogyasztó érdekeit szolgálja.
Az antioxidánsok a zsírok avasodását, valamint a zöldségek és a gyümölcsök elszíneződését gátolják, az emulgeáló anyagok, a habképzők, a stabilizátorok, a sűrítők, a zselésítők és a szilárdító anyagok az élelmiszerek kedvező állagának kialakítását vagy fenntartását segítik, a tartósítószerek késleltetik az élelmiszerek romlását, a savanyítószerek növelik az élelmiszerek savasságát stb. Általában nagyon kevés kell belőlük a kívánt hatás eléréséhez (mennyiségük az élelmiszerekben ezred-tízezred résznyi). A többségük természetes vagy természetes eredetű, sokszor a természetes anyagokhoz hasonló szerkezetű anyag, de vannak mesterséges, az élelmiszerektől vagy élelmiszer-összetevőktől eltérő kémiai szerkezetű adalékanyagok is (színezékek, édesítőszerek stb.). Biztonságos felhasználásukat megfelelő állatkísérletek és egyéb biológiai tesztek eredményei igazolják.
Az Európai Közösség az 1960-as években fejlesztette ki az élelmiszer-adalékanyagok azonosítására az E-számozási rendszert annak érdekében, hogy a soknyelvű közösségben a nevük fordításából adódó problémák és esetleges félreértések elkerülhetők legyenek, illetve hogy az azonosításuk és jelölésük egyszerűbbé váljon.

Az Európai Közösség kezdetben négy élelmiszeradalékanyag-csoportot állapított meg, s ezekre jelölt ki számokat az alábbiak szerint:
1. Színezékek (E 100 - E 199).
2. Tartósítószerek (E 200 - E 299).
3. Antioxidánsok és antioxidáns-szinergisták (E 300 - E 499).
4. Emulgeátorok, stabilizálók, sűrítők és zselésítők (E 400 - E 499).
Később hasonló szabályokat állítottak fel az élelmiszer-adalékanyagok más csoportjaira, és számokat adtak ezeknek az anyagoknak is. Ma már nem állapítható meg egyértelműen az E-szám alapján az adalékanyag technológiai funkciója (pl. a lizozim tartósítószer E-száma 1105, az antioxidáns hatású ón-kloridé 512), mivel hihetetlen mértékben nőtt az élelmiszerek gyártásához felhasználható adalékanyagok száma és technológiai funkciójuk sokfélesége.
Időközben az adalékanyag-csoportokra kijelölt számok elfogytak, s az újaknak nem lehetett a megadott százas kereten belül számot adni. Sok E-szám olyan, széles körben alkalmazott anyagok miatt foglalt, amelyeknek a használatát a mai előírások már nem engedik meg. Bonyolítja a kérdést, hogy egyik-másik élelmiszer-adalékanyag többféle hatás elérésére alkalmazható - a kén-dioxid például tartósítószer is és antioxidáns is -, viszont az E-szám lényegéből fakadóan egy anyag azonosítására csak egy szám használható. Ilyen esetekben az élelmiszer-adalékanyagot a fő funkciójának megfelelő csoportba, esetünkben a kén-dioxidot a tartósítószerek közé sorolták be.

Az élelmiszer-adalékanyagok E-számrendszerének az egyszerű és gyors azonosításon túl az élelmiszerek korrekt jelölésében is fontos szerepe van. A fogyasztó megfelelő tájékoztatása ugyanis megkívánja, hogy a felhasznált anyagok, köztük az adalékanyagok is, fel legyenek tüntetve az élelmiszer csomagolásán.
A bonyolult és sokszor igen hosszú kémiai elnevezések helyett az E-szám alkalmazása jól bevált az Európai Közösség gyakorlatában. Ezt az is bizonyítja, hogy az élelmiszer-világszabványokat kidolgozó Codex Alimentarius is átvette az E-számrendszert. Az élelmiszer-adalékanyagok nemzetközi számozási rendszere, az INS (International Numbering System for Food Additives) az egész világon, tehát Európán kívül is használatos. Az INS-számok azonosak az E-számokkal. Az INS-listán az Európai Unióban engedélyezett valamennyi adalékanyag megtalálható, de vannak rajta olyanok is, amelyek az Európai Unióban nem engedélyezettek.
Az, hogy az élelmiszer-adalékanyagnak van E-száma vagy INS-száma, nem jelenti automatikusan az anyag felhasználhatóságát!

Fontos tudnivaló, hogy az E-szám csak a tisztasági előírásoknak mindenben megfelelő élelmiszer-adalékanyag azonosítására használható. Az élelmiszer-adalékanyagok E-számáról és technológiai hatásáról van egy magyar nyelvű összeállítás, amelyet az OÉTI munkatársai készítettek. Megjelentetését a Magyar Élelmiszer-minősítő Társaság vállalta, s terjeszti is a gyártók és a felhasználók körében. Minthogy a füzet ára 1000 forint körüli, a fogyasztók aligha vásárolják meg. Jó volna az egyszerűsített változatát is elkészíteni a lakosság számára, s ha volna bőkezű vállalkozó a kiadására, akkor a lakosság akár ingyen is hozzájuthatna.
Nemcsak az élelmiszerek (tej, hal, szója, mogyoró, eper stb.), hanem az élelmiszer-adalékanyagok is "allergiás tüneteket" válthatnak ki a különösen érzékeny emberekben, akik a fogyasztók néhány százalékát teszik ki, ezért az adalékanyagok jelenlétét, tájékoztatás végett, az élelmiszerek csomagolásán nálunk is - a legtöbb fejlett országhoz hasonlóan - kötelezően fel kell tüntetni. Rá kell nyomtatni a címkére az adalékanyag fajtáját (antioxidáns, tartósítószer stb.) és kémiai nevét vagy E-számát.
Az élelmiszer-adalékanyagokra vonatkozó honi előírások összhangban vannak az Európai Unió szabályaival, s a fogyasztók egészségének védelmét szolgálják. A minden tudományos alapot nélkülöző, meghamisított listák bizalmatlanná teszik a fogyasztókat, és sokat árthatnak azoknak a gyártóknak, akiknek a termékeit "példaként" megemlítik. Nem lehetetlen, hogy konkurenciaharcok állnak a félrevezető közlések terjesztésének hátterében.

Dr. Sohár Pálné (OÉTI)

 

---

A vércsoportdiétáról és a lektinek jelentőségéről

Összefoglalás
Napjaink egyik új diétás irányzata a vércsoportdiéta, amelyet hazánkban dr. Peter J. D'Adamónak (képünk) Az AB0 terv (CF-NET Kft. Kiadó, 1998) című könyve tett ismertté. A szerző módszerével kapcsolatban számos kétség merül fel. Diétájának elve a táplálékok széles körében megtalálható lektinek hatásán alapul, amelyek a szerző szerint vércsoporttól függően gyakorolnak káros hatást az emberek szervezetére. A könyv szerzője nem ismertet tudományos alapossággal kellő esetszámú vizsgálati eredményt. A lektinek agglutináló hatása ismert (mint in vitro folyamat), s emiatt hisztológiai és vértranszfúziós reagensként használták őket. Az utóbbi időben néhány, elsősorban autoimmun eredetű betegséggel összefüggésben merült fel bizonyos lektinek lehetséges szerepe, a fellelhető szakirodalmi adatok azonban nem utalnak a vércsoportokkal való esetleges összefüggésre.
A vércsoportdiéta némely vonatkozása ellentmond a jelenlegi táplálkozás-egészségügyi ajánlásoknak, elveknek. Bizonyos esetekben meglehetősen egyoldalú táplálkozást, fontos táplálékféleségek mellőzését javasolja, amely hiányállapotok kialakulását vonhatja maga után, illetve adott esetben a jelenlegi táplálkozás-élettani ismeretek alapján kórállapotokra is hajlamosíthat. A könyv kategorikus diétás elveinek követése megfelelő tudományos vizsgálatokkal való igazolás nélkül nem javasolt.

A vércsoportdiéta azon alapul, hogy a táplálékok java részében lektinek vannak, amelyek in vitro vörösvérsejt-agglutinációt okoznak. A szerző elmélete szerint az élelmiszerekben előforduló lektinek másképpen hatnak a különböző vércsoportú emberek szervezetére. Ezen az alapon a más-más vércsoportú emberek számára nemegyszer gyökeresen eltérő diétát javasol. Így a 0-vércsoportúaknak lényegében nagy hústartalmú, ugyanakkor csekély tej-, tejtermék- és cereáliatartalmú étrendet tart kívánatosnak. Az A-vércsoportúak étrendi javaslata vegetáriánus jellegű, kevés tej és tejtermék fogyasztásával. A B-vércsoportúaknak vegyes étrendet, az AB-vércsoportúaknak pedig kis hús- és gabonatartalmú étrendet tart megfelelőnek.

Lektinek
A lektinek olyan fehérjék, amelyek számos növény- és néhány állatfajban (puhatestűekben, emlősökben) előfordulnak. (3) Gyakori növényi forrásaik a magvak és a gumók (pl. gabonafélék, burgonya, babfélék). (6) A lektinek sejtfelszíni glükoproteidek szénhidrátjaihoz kötődnek. Másképp fitohemagglutininnek is nevezik őket, mivel a vörösvérsejtek agglutinációját okozzák. Ez a tulajdonságuk in vitro mérésre használható3, következésképp hisztológiai és vértranszfúziós reagensként alkalmazhatók. (6)
A lektinek nagy része lebomlik az emésztés vagy az ételkészítés, főzés során. Nyers állapotban bizonyos lektinek az állatkísérletek szerint növekedésbeli visszamaradást, néha elhullást okozhatnak. A bél nyálkahártyasejtjeihez kötődve az abszorpcióra nem specifikus gátló hatást fejthetnek ki. (3) A lektinek közül némelyek toxikus, gyulladáskeltő hatásúak lehetnek, ellenállhatnak a főzésnek és az emésztőenzimeknek. (18) Néhány lektin átjuthat a bélfalon, s a távolabbi szervekben lerakódhat. (14, 19)
Az emberi táplálkozás szempontjából főleg a babfélék, elsősorban a Phaseolus vulgaris nagy lektintartalma tart érdeklődésre számot. A lektin hő hatására denaturálódik, így toxicitását elveszti, de nem megfelelő hőhatás esetén toxikus maradhat, s ételmérgezéses tüneteket idézhet elő. A fiatal babot gyakran fogyasztják nyersen, de semmilyen problémát nem okoz, mivel lektintartalma az érésig kicsi. Az embernél a bab lektinjei hasmenést és hányást váltanak ki egy-három órával az elfogyasztásuk után, majd általában gyors a gyógyulás. (12) Az 1970-es években Nagy-Britanniában számos megbetegedés történt amiatt, hogy a nyers babot az áztatás után lassan, 70-80 °C-on főzték. (2) A kockázat, úgy látszik, megszűnik a legalább tíz percig tartó erőteljes forralás után. (3)
Az utóbbi időben néhány egyéb, elsősorban autoimmun eredetű betegséggel összefüggésben merült fel a lektinek lehetséges szerepe. A gliadinban található lektint, amely a bélnyálkahártyához kötődik, tartották a coeliakia kiváltójának, de a megfigyelések szerint a vese glomeruláris kapillárisaihoz, mesangiális sejtjeihez és tubulusaihoz is kötődhet; s IgA-hoz kapcsolódva mesangiális depozitumok alakulhatnak ki. Így a búza lektinje szerepet játszhat az IgA-val kapcsolatos nefropátia patogenezisében. (20, 4)
Elképzelhető, hogy az inzulindependens diabétesz kialakulása összefügghet bizonyos lektinek hatásával. A lektinek stimulálják a II. osztályú HLA-antigéneket olyan sejteken, amelyeken normális esetben nem jelennek meg, pl. a hasnyálmirigy szigetsejtjein. (21) Ugyanakkor a szigetsejt N-acetil-laktózaminjához, amelyhez az autoantitestek kapcsolódnak, a paradicsom, esetleg a búza, a burgonya és a földimogyoró lektinje kötődhet, így a II. osztályú HLA-antigénekkel együtt autoimmun folyamatot provokálhat. (17) Érzékeny egerekben a búza és a szója diabetogén hatását figyelték meg. (15)
A búza lektinje a reumás ízületi gyulladásos betegeknél - de az egészségeseknél nem - jelen levő N-acetil-glükózamin IgG-oldallánchoz kapcsolódva a tünetek fellángolását eredményezheti. (16)
Az állatkísérletek szerint bizonyos lektinek az emésztőrendszer nyálkahártyáját károsíthatják, baktériumok elszaporodását okozhatják, így hozzájárulhatnak a peptikus fekély kialakulásához.(1)
A földimogyoró olajában található lektin, ha az olaj lektintartalmát nem csökkentik, az állatkísérletek szerint hozzájárulhat az érelmeszesedés kifejlődéséhez. (9)
Az idézett szakirodalmi források nem utalnak arra, hogy az élelmiszerekkel elfogyasztott lektinek az eltérő vércsoportú emberek szervezetében különféleképpen hatnának, illetve hogy az autoimmun kórképekre való hajlamot legerősebben a vércsoport határozná meg.
A lektineknek, legalábbis in vitro, hatásos ellenszereik vannak. Szénhidrát-specificitásuk miatt egyszerű cukrokkal és oligoszacharidokkal blokkolhatók (pl. a búza lektinje leköthető N-acetil-glükózaminnal és polimereivel (8), így olyan kórképekben, amelyeknek a kialakulása vagy fennállása lektinekkel hozható kapcsolatba, effektív új gyógyszerekként lehetnek alkalmazhatók.

D'Adamo könyvéről
A könyvben, néhány példát kiragadva, sok helyen előfordulnak szakszerűtlen, pontatlan megállapítások. Pl. a szerző kijelenti: "Egy afrikai és egy kaukázusi A-vércsoportú ember vért vagy akár szerveket is cserélhetne, számos közös adottsággal rendelkezik, hasonló az emésztésük és az immunrendszerük is." (29. o.) (5) Természetesen nem ilyen egyszerű a szervátültetés kérdése, hiszen számos immunrendszeri sajátosságnak kell megfelelőnek lennie, sőt, vértranszfúzió esetén sem csupán az AB0-vércsoportrendszer veendő figyelembe.
A vércsoportok és a betegségekre való fokozottabb hajlam kapcsolatát illetően a legismertebb példák, hogy az A-vércsoport esetében epidemiológiai vizsgálatokkal valamelyest gyakoribb gyomordaganat-gyakoriságot mutattak ki (13, 11), a 0-vércsoportúak körében pedig a nyombélfekély kissé nagyobb gyakoriságát találták.(10) Ezek az összefüggések azonban mérsékelten növekedett hajlamra utalnak, s rajta kívül még számos egyéb hajlamosító tényező veendő figyelembe. A betegségekre, kóros állapotokra való hajlamot adott gének, legtöbb esetben több gén együttes hatása okozza. Különösen igaz ez a legelterjedtebb nem fertőző betegségek, a "civilizációs betegségek" (érelmeszesedés és következményei, nem inzulin-dependens diabetes mellitus stb.) esetében. A rájuk való hajlam az AB0-vércsoport öröklődésével szemben poligénes öröklődést mutat.
A könyv a növényi olajokat fogyást elősegítő táplálék-összetevőként említi. (98. o.) (5) A növényi olajok ismert módon telítetlen vagy egyszeresen telített olajok formájában a vér lipidháztartására előnyösebb hatást gyakorolnak, mint az állati eredetű telített zsírsavak, energiaértékük viszont a zsírokéhoz hasonló.
A szerző szakszerűtlen kifejezéssel említi az aszpirin "vérhígító" tulajdonságát. Vélhetőleg a trombocitaaggregációt gátló hatásra gondol. Hasonlóan szakszerűtlenül többször is utal a 0-vércsoportúak "híg", az A- és AB-vércsoportúak "sűrű" vérére, szintén a véralvadékonyságot értve rajta.
A szerző kijelenti (38. o.) (5): "Én minden látszatra közönséges ételt megvizsgáltam vércsoport-reakció szempontjából, klinikai és laboratóriumi módszerek segítségével egyaránt." Vizsgálatának eredményéről azonban korrekt adatokat nem közöl, erre vonatkozó pontos szakirodalmi hivatkozást nem jelöl. Vizsgálati módszerei közül csupán egy in vitro módszert említ - azt sem részletesen - in vivo megerősítés nélkül. A rendelkezésre álló szakirodalom alapján tudományos igényű vizsgálatok, epidemiológiai felmérések nem erősítik meg a könyv alapállítását, miszerint egyfajta lektin az egyik vércsoportnál káros, míg a másiknál teljesen ártalmatlan. A könyvben közölt esetismertetések egyediségükből következően epidemiológiai következtetések levonására nem alkalmasak. A szerző sokszor több évtizedes forrásokat említ hivatkozásként. Például a könyv végén ömlesztve felsorolt antropológiai témájú szakirodalmi források jó része ötven-hetven évvel a könyv megjelenése előtti, s a legfrissebbek is több mint tíz évvel régebbiek a könyvnél.

Néhány megjegyzés a diétával kapcsolatosan
A könyv étrendi javaslatai sokszor ellentmondásosak. Például a szöveges részek és a táblázatokban szereplő fogyasztási gyakoriságok nem mindig vágnak egybe. Több esetben is megfigyelhető, hogy ha a táblázatban javasolt alsó értékeket vesszük figyelembe, hiányos táplálkozás alakulhat ki, míg ha a felső értékeket vesszük alapul, az elfogadható vagy túlzott fogyasztásra vezethet. A háromnapos mintaétrendek - a nem fogyókúrásak is - kis energiatartalmúak, bár mivel mennyiségek nem szerepelnek, megfelelően nem értékelhetők.
A szerző amerikai terminológiája (pl. a felsorolt kenyér-, bab-, zöldség- stb. fajták) sok esetben nem alkalmazható a honi viszonyok között, nem beszélve az egzotikus fajokat feltüntető listákról.
A 0-vércsoportúaknak javasolt húsfogyasztás, ha a táblázatokban megadott fogyasztási gyakoriságok alsó értékét vesszük figyelembe, elfogadhatónak mondható, viszont az már nem fogadható el, amit a kezdő mondatban ír, miszerint "annyiszor ehetnek húst, ahányszor kívánják", hiszen a nagy húsfogyasztás összefüggésben állhat bizonyos daganatok (emlő-, vastagbél-, prosztatakarcinoma) kialakulásával (7), telített zsírtartalmánál fogva pedig szív- és érrendszeri betegségek létrejöttével. Túlzott húsfogyasztást eredményez, ha a táblázatokban javasolt vörös húst, baromfit és halat összeadva számoljuk.
A 0-vércsoportúaknak ajánlott rendkívül kis tej- és tejtermékfogyasztás csekély kalciumfogyasztást jelent, illetve a tej egyéb hasznos táplálkozás-élettani hatásai is elmaradnak, különösen akkor, ha a táblázatokban említett alsó értéket (0-szor hetente) veszi valaki figyelembe. A tojásfehérje az egyik legjobb biológiai értékű fehérjeforrás, a könyv állításával ellentétben, amely szerint "a tojás szegényes fehérjeforrás a 0-vércsoportúak számára". Az olajokkal kapcsolatban javasolt mennyiségek az alsó értékeket figyelembe véve egy normál testtömegű felnőtt ember számára az összenergián belül túlzottan kevés telítetlen zsiradék és E-vitamin felvételét jelentik (a két evőkanál olaj/nap javasolt értékhez képest). A babféléket illetően ajánlott fogyasztási mennyiségek elfogadhatók, de a tiltott babféleségek között szerepelnek a hazánkban általánosan használt hüvelyesek, amelyeknek tiltása indokolatlan (megfelelő elkészítés esetén semmilyen hátrányuk sincs). Ha a gabonaféléket összeadva a felső értékeket vesszük figyelembe, az nem eredményez a kívánatosnál jóval kisebb fogyasztást, de ha az alsó értékeket vesszük, illetve a különböző csoportokat külön értelmezzük, az csekély összetettszénhidrát-felvételre vezetne. Ugyanígy az ismertetett mintamenükben csekély (55-58 en% alatti) szénhidrátmennyiség látható.
Az A-vércsoportúak számára vegetáriánus jellegű étrendet javasol a szerző. A nem szakszerű összeállítás alkalmazása vas-, cink-, B12-vitamin-hiányra (csekély húsfogyasztás), valamint az eszenciális aminosavak nem kellő felvételére vezethet. A tejtermékek alsó értékei csekély fogyasztást jelentenek, míg a felső értékek a szokványos táplálkozási mintához hasonlók. A laktózintoleranciával kapcsolatban korrekt diagnózis nélkül nem javasolt étrendi megszorítás. A hosszú érlelésű sajtokat általában fogyaszthatják a laktózérzékenyek. Ugyanígy élőflórás joghurtok, illetve kis mennyiségekre elosztva egyéb tejtermékek fogyasztása is megengedhető lehet. A szerző az A-vércsoportúak számára minimális húsfogyasztást javasol, s a húsok elkészítéséhez a roston sütést vagy a grillezést ajánlja. (99. o.) (5) Ismeretes, hogy a roston sütés során karcinogén vegyületek keletkezhetnek, ezért kevésbé kívánatos elkészítési mód, mint a párolás.
A B-vércsoportúaknak szánt étrendben a tojás ajánlott mennyisége adott esetben fokozott koleszterinfelvételt jelentene. A hús- és halfogyasztás, ha valaki a táblázatokban szereplő felső értékeket veszi figyelembe, a szükségesnél több állati fehérje felvételét jelentheti, különösen akkor, ha a tejtermékfogyasztást ehhez hozzáadva számolja. Az olajfogyasztás szintén kisebb lehet a kívánatosnál. A gabonafélék között különösen a kenyérfogyasztás csekély.

Konklúzió
Összefoglalva elmondható, hogy a vércsoportdiéta bizonyos vonatkozásai ellentmondanak a jelenlegi táplálkozás-egészségügyi ismereteknek, elveknek. Némely esetben meglehetősen egyoldalú táplálkozást, fontos táplálékféleségek mellőzését javasolja, amely hiányállapotok kialakulását vonhatja maga után, illetve adott esetben a jelenlegi táplálkozás-élettani ismeretek alapján bizonyos kórállapotokra is hajlamosíthat. D'Adamo elméletének helyessége csak szakszerűen kiválasztott, kellő esetszámú vizsgálattal, kísérleti és epidemiológiai módszerekkel volna megerősíthető. Igazolás hiányában, figyelembe véve könyvének étrendi ajánlati hibáit, hiányosságait, a vércsoportdiéta kellő megalapozottság hiányában nem fogadható el az egészségvédő táplálkozás alternatívájaként.

Irodalom
1 Banwell, J. G., Howard, R., Kabir, I., Costerton, J. W.: Bacterial overgrowth by indigenous microflora in the PHA-fed rat. Can. J. Microbiol., 34, 1009-1013, 1988.
2 Bender, A. E.: Haemagglutinins in beans. Food Chem., 11, 309-320, 1983.
3 Bender, D. A., Bender, A. E.: Nutrition, a reference handbook. Oxford, New York, Melbourne, Toronto, Oxford University Press, 474-475, 1997.
4 Coppo, R., Amore, A., Roccatello, D.: Dietary antigens and primary IgA nephropathy. J. Am. Soc. Nephrol., 2 (10 Suppl.), S 173-S 180 [Medline], 1992.
5 D�Adamo, P. J., Whitney, C.: Az AB0 terv. CF-NET Kft. Kiadó, 1998.
6 Freed, D. L.: Do dietary lectins cause disease? BMJ, 318(7190), 1023-1024, 1999.
7 Gann, P., Hennekens, C., Giovanucci, E. et al.: Prospective study of plasma fatty acids and risk of prostate cancer. JNCI, 6, 281-286, 1994.
8 Goldstein, I. J., Poretz, R. D.: Isolation and chemical properties of lectins. In: Liener, I. E., Sharon, N., Goldstein, I. J. eds. The lectins. Orlando, Academic Press, 1986.
9 Kritchevsky, D., Tepper, S. A., Klurfeld, D. M.: Lectin may contribute to the atherogenicity of peanut oil. Lipids, 33(8), 821-823, 1998.
10 Kurata, J. H., Haile, B. M.: Epidemiology of peptic ulcer disease. Clin. Gastroenterol.,13(2), 289-307, 1984.
11 Neugut, A. I., Hayek, M., Howe, G.: Epidemiology of gastric cancer. Semin. Oncol., 23(3), 281-291, 1996.
12 Noah, D. N., Bender, A. E., Reaidi, G. B., Gilbert, R. J.: Food poisoning from raw kidney beans. BMJ, 281, 236-237, 1980.
13 Palli, D., Caporaso, N. E., Shiao, Y. H., Saieva, C., Amorosi, A., Masala, G., Rice, J. M,, Fraumeni, J. F.: Diet, Helicobacter pylori, and p53 mutations in gastric cancer: a molecular epidemiology study in Italy. Cancer Epidemiol. Biomarkers Prev., 6(12), 1065-1091, l997.
14 Pusztai, A., Greer, F., Grant, G.: Specific uptake of dietary lectins into the systemic circulation of rats. Biochem. Soc. Trans., 17, 481-482, 1989.
15 Scott, F. W., Kolb, H.: Cow�s milk and insulin-dependent diabetes mellitus. Lancet, 348, 613, 1996.
16 Toohey, L.: Natural substances combat arthritis with "immune power". Nutr. Notes, 2, 1-6, 1997.
17 Uchigata, Y., Spitalnik, S. L., Tachiwaki, O., Salata, K. F., Notkins, A. L.: Pancreatic islet cell surface glycoproteins containing Gal (1-4)GNAc-R identified by cytotoxic monoclonal antibodies. J. Exp. Med., 165, 124-139, 1987.
18 Van Damme, E. J. M., Peumans, W. J., Pusztai, A., Bardocz, S.: Handbook of plant lectins: properties and biomedical applications. London, Wiley, 31-50, 1998.
19 Wang, Q., Yu, L.-G., Campbell, B. J., Milton, J., Rhodes, J. M.: Identification of intact peanut lectinin peripheral venous blood. Lancet, 352, 1831-1832 [Medline], 1998.
20 Weiser, M. M., Douglas, A. P.: An alternative mechanism for gluten toxicity in coeliac disease. Lancet, i, 567, 1976.
21 What triggers auto-immunity? Lancet, ii, 78-79, 1985.

Dr. Sajtos János
Fodor József Országos Közegészségügyi Központ Országos
Élelmezés- és Táplálkozás-egészségügyi Intézete
Néptáplálkozási és Gyógyélelmezési Osztály

 

---

Savanyú káposzta gombával

Hozzávalók 6 adaghoz
5 dkg szárított vargánya
(vagy friss gomba)
1,3 dl víz
50 dkg savanyú káposzta
1 babérlevél, csipetnyi só
őrölt fehérbors
2 kis fej hagyma
3 dkg olvasztott vaj
2 dkg liszt

 

A szárított gombát előző este kb. negyed liter vízbe beáztatjuk, másnap az áztató vízből kivéve kis darabokra vágjuk, a levét félretesszük (friss gombából is készíthető). Ha szükséges, a savanyú káposztát két villa segítségével fellazítjuk, majd a gomba áztató vízében a babérlevéllel, sóval, borssal együtt lefedve kb. 30 percig főzzük.
A főzés megkezdése után 10 perccel beletesszük a gombát is.
A felolvasztott vajban üvegesre pároljuk a felaprított hagymát, majd hozzáadjuk a lisztet, előbb a káposzta felét, majd a másik felét is belekeverjük. Alacsony hőmérsékleten állandó keverés közben még 5 percig főzzük.

 

---

Az emésztőrendszer és a lelki működés

A gyulladásos bélbetegségben szenvedők is tagjai a pszichoszomatikus betegségben szenvedők nagy táborának. E sajátos betegségi forma pszichés eredete nem teljesen tisztázott. Sok tényező okozhatja a jellemző pszichés változásokat, de ezúttal is igen valószínű az anya és a gyermek rossz kapcsolata. Terápiáját tekintve megoszlanak a vélemények a különböző módszereket illetően, de tény, hogy a heveny szakaszban a tünetek megszüntetése a legfontosabb, amely elsősorban belgyógyászati feladat.
Napjainkban a szakfolyóiratok, a napilapok és a magazinok gyakori témái a különböző diéták, a táplálkozási zavarok és a kezelésükre vonatkozó tanácsok. Előtérben van a fogyás, a fogyókúrák különböző változatai, az elhízás, az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Sokkal ritkábban kerül szóba a vastagbélgyulladás (colitis) és annak lelki összetevői. De mielőtt erről szólnánk, tisztázzuk a pszichoszomatikus betegség fogalmát!

A pszichoszomatikus betegség sajátosan emberi betegség. Úgy is beszélhetünk róla, mint szemléletről, ha az embert úgy tekintjük, mint pszichikus-szomatikus egységet. A testi változások túlnyomó része úgy érthető meg, ha azokat a pszichikus történésekkel összefüggésben tanulmányozzuk. Lipowsky szerint a pszichoszomatika az a tudományág, amely a szociális, a pszichológiai és a fiziológiai tényezőknek a betegség kifejlődésében, lefolyásában és kimenetelében játszott szerepét vizsgálja, majd az ismeretek felhasználásával a beteg átfogó gyógyítása a célja. A pszichikus és a szomatikus tartományok közötti dinamikus kölcsönhatások leírásához rendszerelméleti fogalmakat használunk, rendszerszemléletben gondolkodunk. Napjainkra a legtöbb betegség esetén tisztázódott, hogy a lelki folyamatok miképp befolyásolják a testieket, s fordítva. Például tudjuk, hogy a megterhelő környezet sajátos stresszreakciót eredményez. Többféle szervi reakció figyelhető meg a lelki és személyiségváltozásokon kívül. Lehetséges, hogy megváltozik a szervezet immunműködése, mert az immunrendszer bizonyos komponensei és a stresszreakciókért felelős hormonok között kölcsönhatás van. Tehát a stressz nemcsak mentális változásokat eredményez, hanem biokémiaiakat-biológiaiakat is, s a stressz okai között felfedezhetjük a kóros vagy zavart anya-gyermek kapcsolatot is. Mindez arra utal, hogy igen sokféle tünet figyelhető meg.

Az idült, gyulladásos bélbetegségekben szenvedők élettörténetében is felfedezhetők lélektani tényezők. Ezek közül is kitűnik a korai anya-gyermek kapcsolat zavara. A betegek beszámolói kontrolláló, domináns, rideg, érzelemszegény, szigorúan büntető anyáról szólnak. Magatartásjellemzői között felfedezhető az elutasítás, illetve a kompenzáló, túlvédő, függőséget kiváltó magatartás, de gyakori a mártírszerep is. Az apák inkább passzív szerepet játszanak, a gyermekgondozásból és -nevelésből lehetőleg kimaradnak. A panaszosok jobbára önalávetőnek írták le magukat. Az ilyen családokra jellemző a feszültség, a konfliktusok, a negativisztikus légkör, gátolt az érzelmek kinyilvánítása, de jellemző lehet a vita- és konfliktuskerülő magatartás, a humor és a humoros megnyilvánulás elutasítása is.
A vastagbélgyulladásban szenvedő beteg jellemzően magányos, labilis az önértékelése, az érzelmeit nem tudja vagy csak nagyon nehezen tudja kifejezni, s rezignált, mert az örömélmény szocializációja zavart. A kísérő jellemzők között megtalálható a prefekcionizmus, a kompulzivitás (kényszerítés), a düh, a moralizáló tendenciák, valamint a visszautasítás gátlása, vagyis az, hogy a beteg nem tud nemet mondani. Mindez arra vall, hogy az alsó gasztrointesztinális szakasz e betegségében az organikus elváltozásokkal együtt pszichés tényezők is tetten érhetők.

Terápiás lehetőségek
A terápiával kapcsolatban - nagyon egyszerűen fogalmazva - az mondható, hogy a betegség összetettségéhez hasonlóan komplexnek kell lennie. Szóba jöhet viselkedésterápia, ellazításos technikák, gyógyszeres beavatkozások, pszichoterápiák és végül, de nem utolsósorban hathatós diéta. A pszichoterápiákat illetően a különböző terápiás iskoláknak eltérők a nézetei. Vannak, akik úgy gondolják, hogy az eredményességhez fontos a környezetre is irányuló pszichoanalitikus, pszichoterápiás eljárás, mások megkérdőjelezik a betegekre jellemző rejtett konfliktusok, pszichopatogenezisek feltárásának szükségességét. Jól jellemzi a nézetek különbözőségét, hogy némelyek a rövid idejű, úgynevezett fokális terápiát tartják hasznosnak, mások a csoportterápiát, megint mások a viselkedésterápiát részesítik előnyben. Vannak adatok antidepresszánssal való sikeres kezelésre is. Mindezeken vitatkozni lehet, de abban egyetértenek a szakemberek, hogy heveny szomatikus tünetek esetén először is intenzív belgyógyászati kezelésre van szükség, majd amikor nyilvánvalóvá válik a betegség idültté válása, akkor kerülhet sor a különböző szakemberek - dietetikus, pszichológus, orvos - együttműködésére a beteg érdekében.

Zombori Judit pszichológus, főiskolai adjunktus
Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar

 

---

Híres irodalmi személyiségek "Hétköznapi kórok"

"Végül is jól jártam, jelentéktelen ember létemre egy nagy ügyre akasztottam magam, s ez megemelt, szakadatlan tanulássá tette az életem, minden napomnak adott célt, felső világítást, s ha követtem is el hibát benne, a lelkiismeretemet nem kellett túlságosan megterhelnem."
(Németh László)
 

Németh László száz évvel ezelőtt, 1901-ben született Nagybányán. 1925-ben szerez oklevelet a budapesti orvosi karon, s még abban az évben elnyeri a Nyugat pályázatának első díját a "Horváthné meghal" című novellájával.
Orvos, író, egészségnevelő pedagógus. Valamennyi hivatását ugyanolyan lelkiismeretességgel, lelkesedéssel és kitartással végzi. Iskolaorvosként a Medve utcai iskolában kutatásokat is végez: antropometriai mérések, szellemi státus, családi háttér.
Azt vallja, hogy "a legsivárabb foglalkozást is szenvedéllyé lehet alakítani". "Nincs az a munkahely, amit a kísérletező ember laboratóriummá ne tudna alakítani, nincs az a robot, amit a ťminőségŤ lehelete vívmánnyá nem varázsolhat át."
Rengeteget dolgozik, s az írást sem szorítja háttérbe. Sorra jelennek meg drámái, regényei, sőt, folyóiratot is indít Tanú címmel. Sajnos, a túlfeszített és emberfeletti munka miatt - amelyhez genetikai hajlama is párosult - betegségének (esszenciális hipertóniájának) tünetei már megjelennek.
Ekkor kezdi írni a "Kísérletező ember" című kötetében megjelent "Levelek a hipertóniáról" című tizenkét levelet. Az első 1954 márciusában született, az utolsó ugyanazon év karácsonyán. A rá jellemző alapossággal lát hozzá saját betegsége megfigyeléséhez, tankönyvek áttanulmányozásához. Olyan alapigazságokat fedez fel, amelyek máig is e betegség gyógyításának részei.
"A lázgörbéhez hasonlóan létezik vérnyomásgörbe is." Akkortájt még eretnekségnek számít ez a felismerés: "A hipertóniás betegnek nemcsak a vérnyomásértékét kell megmondani, de akár vérnyomásmérője is lehet, mint ahogy hőmérője van."
"Táplálkozásommal a balul végződött rizskúra óta nem kísérleteztem.
Az agydiétának mért is lenne része a béldiéta? Most azonban a milliméterenként folyó harcban ezt az előítéletet is ellenőrizni akartam. Hipertóniások végre is rég próbálkoznak különféle táplálkozási rendszabályokkal, koplalással. Fűszer, húsfogyasztás, az, hogy mennyi s milyen sót veszünk fel, a kationok jellege s töménysége nem szólhat-e bele agysejtkémiánkba? Érdekes lenne az indiai statisztikákat ismerni: az, hogy a mohamedánok húsevők, a hinduk pedig csak növényt fogyasztanak, meglátszik-e a hipertóniaszázalékukon? Ilyen milliós kísérleti tabellák híján, a magam heteiből próbáltam apró epruvettákat csinálni.
Minthogy magam főztem, megtehettem: az egyik hétre erős húsos kosztot állítottam be, még a reggelihez is csabait ettem, a másikra húsmentest, a harmadikon szinte tisztára zöldséget és gyümölcsöt. A görbe azonban megismételve sem mutatott semmi olyat, amit más ingerrel bőven meg ne lehetett volna magyarázni. S a meglepetés mégis innét érkezett, a hitetlenséggel is dacoló kísérletező kedv jutalmaként.
Fehérjeszegény diétát állítottam be, csak annyi fehérjét fogyasztottam, amennyi a rántásban, zöldségfélékben s a heti fél kiló kenyeremben volt. Ugyanakkor a sófelvételt is megszorítottam, a vajat, paprikát stb. különben sem sóztam. Mint szakácsné azonban tudtam, hogy a komoly sómennyiség a főzelékben, levesben megy belénk: ezek helyett csináltam salátát s gyümölcslevest. A következő hét átlaga 170/98 volt. A lomha diasztolés meg sem mozdult, a szisztolés esését a meleg, derült idő is okozhatta.
Az emelkedés mégiscsak megállt. A diéta nem jelent koplalást, nem is fogytam le észrevehetően, mért ne folytassam? Hogy kiugrassam a nyulat a bokorból, még egy hetet ráhagyok, azalatt csak gyümölcsöt, citromot, paradicsomlevet akarok fogyasztani. Mielőtt nekivágnék, napi egy kiflit, heti három fél liter tejet s némi rizst is engedélyezek. Csütörtök felé szédelgek már, úgyhogy a sütemények számát megemelem, s tejföl és sült krumpli alakjában zsírt is veszek fel. A heti átlag 160/90. A következő héten az átlag 158/88. S nyolc hét alatt 21/11-gyel ment vissza az átlagvérnyomásom. A feladat most már csak az: az eredményt állandósítani. Mert hisz ilyen kemény étrenden nem tarthattam a testemet tovább."
"A fehérjemegvonás májbeli következményeire is felhívták a figyelmemet. De tán meg lehet találni azt a határétrendet, amelyet a szervezet még elvisel, s a vérnyomást már lenn tudja tartani. "Az azonban aligha lehetett vitás, hogy a frontot végül is ez a kegyetlen étrendkísérlet mozdította meg."
"Az első orvosi tanács is azt mondta: ne gyötörjem magam holmi koplalással. A rizskúra azt bizonyította, hogy a radikális koplalás árthat is. Így aztán a hipertónia egyik ťlehetséges okaŤ, amely nálam csak latens ok volt, a viszonylag bő táplálkozással (mely kevesebb, mint az egészséges fiataloké) valóságos okká rukkolt elő. A megszorítás, a béldiéta ezért hathatott, éppúgy, mint most, hogy tervszerűen adtam rá magam."
"A betegség kezdetétől bevezetett táplálkozási megszorítás is olyan szerepet játszik, mint tűzvész kezdetén a szomszéd háztetők fecskendezése, amelyek nem égnek még, de gyúlékonyak, s bekapcsolódhatnak a tűzbe."
"Ezek a levelek az olvasónak, a betegtársaimnak szólnak okulásul."
Németh László tizenhét évet élt hipertóniájával és rizikófaktoraival, amelyek lassú, progrediáló agyi érelmeszesedésre vezettek, s ismételt agylágyulás-epizódok után halálának is okozójává váltak.

Bajnócziné Tímár Klára
Kiskunfélegyháza, Városi Kórház

 

---

A bodza - gyógynövény és élelmiszer-ipari alapanyag
 

Szinte mindegyik gyógynövényes könyv és kiadvány megemlíti a bodzát, amely gyógyító hatású növény. Természetesen ezek a kiadványok a vadon termő bodzáról ejtenek szót, mert e növény ültetvényes termesztésével hazánkban csak rövid ideje foglalkoznak. 2000 áprilisában alakult meg a Sambo Szaktanácsadó és Fejlesztő Kft. a Fejér megyei Vál településen. Ezt a gazdasági társaságot a szintén váli székhelyű Bodzatermelők Értékesítő Szövetkezete hozta létre, abból a célból, hogy tagjait termesztési szaktanácsadással lássa el.
Az ültetvényeken csak egyfajta fekete bodzát, a Haschberg-fajtát termesztjük. Morfológiája hasonló, mint az utak mentén és az erdőkben található vadbodzáé, de kissé nagyobb a virága, s egyöntetűen érik, így a szüretet kedvezően befolyásolja. A Haschberg-fajtát általában fává neveljük, bár a genetikájában benne van, hogy eredetileg cserje, de a termesztés megkönnyítése érdekében optimálisabb a faforma. Évről évre hatalmas zöld lombfelületet növeszt, telis-tele sárgásfehér bogernyő virágzattal, amelyet régóta használ a természetgyógyászat. A virágából készített tea nagyon hatásos az influenzás, náthás (meghűléses) időszakban. Ezenkívül vizelethajtó, vértisztító és enyhe hashajtó hatása is van. Mélykék bogyói, gyümölcse nagy mennyiségben tartalmaz vitaminokat, fehérjéket, ásványi anyagokat, szerves savakat, cseranyagokat és antociánt (piros színanyagot). Nagy antociántartalma miatt széleskörűen használják az élelmiszeriparban természetes élelmiszer-színezéknek. Az ásványi anyagok közül a bogyó vastartalma kiemelkedő a szintén nagy kalcium-, kálium- és foszfortartalom mellett. A benne levő vas a szervezet számára tökéletesen felvehető formában van jelen, emiatt vashiányos, vérszegény személyeknek ajánljuk a bogyóból készült termékeket. E témakörben kisebb egészségügyi vizsgálatot végeztünk, amelynek során néhány idülten vashiányos nő beteget (terhes kismamát, szoptatós anyukákat, vérszegényeket) kértünk fel termékeink fogyasztására, s a vérképelemzésük azt mutatta, hogy mindannyiuk szérumának nőtt a vastartalma. Fejlesztéseink során azokra a fogyasztókra is gondoltunk, akik vagy cukorbetegek, vagy odafigyelve táplálkoznak, és szem előtt tartják a felvett cukor mennyiségét. Nekik dolgoztuk ki az édesítőszer-keverékkel készült bodzaszörpöket és -lekvárokat, amelyek hamarosan megtalálhatók lesznek a gyógynövény- és natúraboltok polcain.

Bőcs Éva

 

---

Húsz kilóm története

Úgy érzem, tartozom azzal a tisztelt olvasóknak, hogy néhány sorban részletezzem súlytöbbletem leadását. Tudatosan nem szeretem használni a fogyókúra szót, mert úgy érzem, csak egészségesebben éltem, kevesebb kalóriát juttattam a szervezetembe, s rengeteget mozogtam. Ezt az egyszerű képletet szem előtt tartva hónapokon keresztül, nap nap után tettem kitűzött célomért.
 

1993-ban, két gyermek szülése után 53 kg-mal tértem vissza a munkahelyemre. Lassú, évi 1 kg súlygyarapodás húsz év alatt 20 kg súlytöbbletet eredményezett. Ezen idő alatt 7-8 kg leadása nem jelentett gondot, de, sajnos, nem vigyáztam magamra, így hamar vissza is épült.
A meghirdetett testtömegcsökkentő program megerősített abban az elhatározásomban, hogy komolyan vegyem a súlytöbblet ledolgozását. A szakma alapvető szabályait figyelembe véve éltem hónapokon keresztül a csökkentett energiatartalmú (1500 kcal) étrenden. Figyelemmel kísérve a mit, mivel, mikor és mennyi elvet. Naponta legalább ötször étkeztem, soha nem éheztem. A kenyeret és a zsiradékot nagymértékben csökkentettem, előnyben részesítettem a magvas kenyeret, illetve a korpás péksüteményt - naponta másfél darabot vagy szeletet. A tésztafélékből alkalmanként 4-5 dkg-ot ettem. Gyümölcsfogyasztásom alapja az alma volt, de szezonálisan mindenféle gyümölcs számításba jött.
Időnként ettem a "tiltó listán" szereplő élelmiszerekből, ételekből: csokoládé 2-3 dkg, sütemény 1-2 db, édes tészta 5 dkg, szalonna 2-3 dkg.
Kíváncsian kérdezték tőlem: melyik gyógyszert alkalmaztam? Nem éltem ezzel a lehetőséggel, hiszen a "csodaszerekkel" szerintem csak időleges eredmény érhető el, mert ha nem vigyáz az ember a gyógyszer abbahagyása után az étrendjére és a mozgásra, általában vissza is szerzi a leadott kilókat.
 

Úgy gondolom, egészségesebb életmóddal sokkal jobb és tartósabb eredmény érhető el. Megtanultam kevesebbet enni és többet mozogni, pontosabban életmódváltozást hajtottam végre. Azóta sokkal jobban érzem magam testileg és lelkileg egyaránt. Az embernek a megfelelő küllem önbizalmat ad, ekképp én is magabiztosabb lettem. Értékesebb és aktívabb életet élek, s ez a környezetemre is kedvező hatást gyakorol.

Dráviczki Imréné dietetikus
Bugát Pál Kórház, Gyöngyös
A testtömegcsökkentő program nyertese

 

---

Dietetikusi tapasztalataim Angliában

A főiskolát 1994-ben végeztem el, s a Központi Honvéd Kórházban kezdtem dolgozni. Fő területem a diabetológia és a gasztroenterológia volt, de a kollégákat helyettesítve alkalmam volt az összes osztályt megismerni. 1998 őszén a barátommal elhatároztuk, hogy állásainkat feladva Angliában fogunk nyelvet tanulni. Mivel ennek legolcsóbb és leghatékonyabb legális módja au-pairként dolgozni, mi is ezt választottuk. A tervezett egy évből azután két és fél év lett. Mielőtt tavaly ősszel lejárt volna a vízumom, teljesen véletlenül megtudtam, hogy esélyem lenne dietetikusként is dolgozni.
 

Ehhez először is meg kellett szereznem a regisztrációt, mert Angliában csak így lehet dolgozni egészségügyi vonalon. Egy kérdőívet kellett kitölteni és benyújtani egy hivatalnak, amelynek az a feladata, hogy eldöntse, mennyire felel meg a jelentkező az angliai elvárásoknak. A kérdőív vagy 30 oldalnyi volt, s a főiskolához és a szakmához kapcsolódó minden kérdést hivatalos papírokkal kellett hiteles fordításban bizonyítani. A kérvényre februárban kaptam választ, amikor is arra kértek, hogy miután én vagyok az első magyar jelentkező, menjek be egy elbeszélgetésre. Erre március 8-án került sor. Jelen volt rajta egy hivatalnok, egy dietetikus és jómagam. Először ismertették a beszélgetés okát és célját, majd tájékoztattak, hogy a végeredmény háromféle lehet:
1. nem adják meg az engedélyt,
2. el kell végeznem egy felzárkóztató tanfolyamot,
3. dolgozhatok kikötések nélkül.

Ezután röviden el kellett mondanom az otthoni pályafutásomat. Érdeklődtek a szakmai gyakorlatok iránt, hogy azok hány hónaposak voltak, kinek a vezetése alatt zajlottak, s hogyan történt az elbírálás. A kórházi munkámmal kapcsolatban az érdekelte őket, hogy milyen osztályokon dolgoztam, s miképp tartottam naprakészen a szakmai tudásomat. Ezután jöttek a szakmai kérdések, például hogyan alakul a glikémiás index és a kreatininszint a vesebetegeknél. Az egész beszélgetés majdnem egyórás volt. A végén nem tájékoztattak az eredményről, de pár napon belül kiértesítettek. Az értesítőben az állt, hogy megkaptam a regisztrációt. Angliában a dietetikusi képzés négyéves, s egyetemeken folyik. Az első két évben nincs gyakorlat, viszont a teljes harmadik év kórházi gyakorlat. A negyedik évben a hallgatók visszaülnek az iskolapadba, s a diplomamunkára koncentrálnak. A kémia és biokémia nagyon erős, viszont nincs latin, miként nincsenek élelmezéssel kapcsolatos tantárgyak sem. Az, hogy megkaptam a regisztrációt, még nem jelentette azt, hogy állásom is lett. Angliában nagyon nehéz megszerezni a munkavízumot olyan állampolgárnak, akinek a hazája nincs benne az Európai Unióban. A munkáltatónak bizonyítania kell a Home Office-nak, hogy a jelentkezők közül te voltál a legjobb, s nem talált olyan angol állampolgárt, aki el tudná látni a feladatot. Ezenkívül azt is bizonyítania kell, hogy az állás meg volt hirdetve (egy hónapon át egy ismert, nagy terjedelmű újságban), s elbeszélgetésekre (legalább három-öt jelentkezővel) is sor került. Két állásközvetítő irodához fordultam, akik néhány héten belül megszerveztek két beszélgetést két kórházban, s az egyik helyről ajánlatot kaptam. Ezután haza kellett jönnöm, s három héten belül megérkezett az engedély. Másnap visszautaztam Londonba.
 

A dietetikusi rendszerről
Angliában háromféle dietetikusi munkakör van: klinikai, közösségi és helyettesítő. A klinikai dietetikusok kórházakban, rendelőkben dolgoznak. A közösségiek a betegeket az otthonukban látogatják meg. Míg a helyettesítő az a kezdő dietetikus, aki háromhavonta az ország más-más területein szerzi kórházi tapasztalatait. A "szamárlétra" úgy alakul, hogy minden kezdő - angolul - basic grade, majd két-három éven belül senior 1, majd senior 2, majd végül manager. Persze, nem mindenkiből lesz menedzser.

Bérezés
A dietetikusok nagy része a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat kötelékében dolgozik, s ez olyan, mint nálunk a közalkalmazotti jogviszony. A fizetések a besorolás alapján vannak meghatározva, s nem függnek a területi és gazdasági egyenlőtlenségektől. Ez azt jelenti, hogy ugyanazt a bért kapják, ha Londonban vagy Skóciában dolgoznak. Vannak olyanok, akiket a munkaközvetítő iroda fizet; az ő feltételeik eltérők. Végül olyanok is vannak, akik magánkórházakban, hotelekben vagy tápszergyártó cégeknél dolgoznak - róluk nincsenek információim.

Kórház
Az a kórház, ahol dolgozom, ötszáz ágyas, de egy szervezethez tartozik a Royal Preston Kórházzal. A két kórház együtt ezerháromszáz ágyas, s hatezer dolgozót foglalkoztat. Preston kb. 15 percnyire van Chorleytól. A betegek 30-40%-a alultáplált és táplálékkiegészítésre szorul. Ez azt jelenti, hogy energiaitalokat vagy szondatápot kell kapnia.
 

Élelmezési rendszer
A dietetikusoknak minimális kapcsolatuk van az élelmezéssel. Nem foglalkoznak beteglétszámmal és diétarendeléssel. A kórház nem főz speciális diétákat a betegeknek, csak pépes, fehérjedús, vegetáriánus, kalóriaszegény és nemzeti (halas, kóser) diéta van. A betegek maguk rendelik meg az ételeket a menüből. Ez egy háromhasábos lista, reggeli, ebéd és vacsora van rajta, s a betegeknek be kell ikszelniük azt, amit választanak. Ha a beteg nem képes rendelni magának, a családtagok vagy a nővérek segítenek neki. A dietetikus javasolhat diétákat, de a betegre van bízva, hogy követi-e a tanácsait, vagy sem. A kórház élelmezési rendszere nagyon eltér az otthonitól: az úgynevezett cook-chill rendszer francia licence. Ez azt jelenti, hogy az adott napon nem az adott napi menüt főzik. Minden ételből egységnyi adagokat főznek, majd a kész ételeket +3 °C-ra lehűtik, s különleges ételtárolókban maximum öt napig címkézve (név, dátum) tárolják. Az ételosztás 5-10 °C-os teremben, szalagon történik. A kezdőember kiabálja be a beteg által választott menüt. Egy délután nekem is részt kellett vennem ebben a műveletben, amely kb. egyórás volt, de a végére már igencsak vacogtam. A konyhai dolgozók tolják fel a bepakolt kocsikat az osztályokra, ahol a nővérek kipakolják a hideg ételeket, s berakják azokat a melegítőszekrénybe (ügyelve a sorrendre), amelyben az ételek kb. 15-20 perc alatt felmelegszenek, majd visszarakják őket a kocsikba. Az a véleményem erről a rendszerről, hogy amennyit spórolnak azzal, hogy kevesebbféle ételt kell naponta főzni, annyit (ha nem a sokszorosát) veszítenek azzal, hogy megfőzik, lehűtik, címkézik, tárolják, szalagon kiosztják, bepakolják, kipakolják, felmelegítik, majd ismét bepakolják, végül kiosztják az ételt. Nem beszélve az energiafogyasztásról. A kórház egyébként tisztítva kapja a nyersanyagokat.

Diabétesz
A cukorbetegeknek az utóbbi húsz évben nem számolnak szénhidrátot. Nem is kell a betegeket erre megtanítani, kivétel a gesztációs és néha az 1-es típusú diabétesz. Sokkal szabadabb az összes diéta tanácsadása, nem annyira korlátozott és szigorú, mint nálunk. A cukorbetegek esetében átlagosan hat-nyolc év telik el e betegség kezdete és a diagnózis között. Az édesség fogyasztását bizonyos határok között nem tiltják. Az inzulinos betegek beállítása általában otthon zajlik. Tanácsadás heti kétszer-háromszor van a kórházban, s a betegek problémája általában a fogyás vagy a hízás, a fehérjehiány, a cukorbetegség és különböző bélrendszeri bajok. Még nem találkoztam epés, fekélyes vagy heveny hasnyálmirigy-gyulladásos, diétát igénylő beteggel se osztályon, se tanácsadáson. A tanácsadás menetét számos olyan tényező befolyásolja, amelyre a dietetikusnak figyelemmel kell lennie: a beteg szociális és anyagi helyzete; családi viszonya, vallása stb. Nekem néha nagy nehézséget jelent egy-egy beteg megértése, mert itt Lancashire-ben nagyon eltér a londonitól a nyelvjárás, s az idősebb nemzedék olyan szavakat és kifejezéseket használ, amelyekhez nem vagyok hozzászokva. Az osztályokon a legfőbb feladat a tumoros betegek felerősítése a műtét, valamint a kemo- és radioterápia előtt tápszerekkel, illetve - ha másképp nem megy - szondatáppal. A dietetikusnak kell megszerveznie a kezdettől a hazamenetelig a táplálék-kiegészítést. Ezután meg kell szervezni az otthoni tápszerellátást is. Evégett levelet kell írni a háziorvosnak, amelyben meg kell indokolni a táplálékkiegészítést, s kérni kell, hogy a beteg folyamatos tápszerellátásban részesüljön. A dietetikus feladata, hogy a gyártó céggel együttműködve betanítsa a beteget a pumpa kezelésére. Minden betegről, akivel a dietetikus kapcsolatba kerül, kartont kell vezetnie, s azon rögzítenie kell a beteg adatait és a vele kapcsolatos munkát. A kartonokat a dietetikai osztály tárolja, s a visszatérő betegeket ezeken követi nyomon. A diétás segítségre szoruló betegeket az osztályok jelentik le, de a dietetikus felelőssége, hogy az osztályra érve először végigolvassa a beteg kórlapját, kiderítse a problémákat, s meghatározza a diétás eljárást. Ezért nagyon kell érteni a kórlapok olvasásához, a laboreredmények értékeléséhez, az élettani, kórélettani és belgyógyászati összefüggésekhez. Ez elég nagy problémát jelent nekem is, mert a kézírást sokszor nehéz elolvasni, s nagyon sok rövidítést használnak. A dietetikusok összes munkája, feladata egyébként szabályzatokban van rögzítve, s ezeket mindenkinek nagyon jól kell ismernie. Hogy valami bátorítót is írjak végül, minden dietetikai részlegen titkárnő dolgozik (a dietetikusok számával arányban), s az összes gépelési munkát ő végzi. Remélem, hogy kielégítő képet tudtam festeni minden érdeklődő szakmabeli és nem szakmabeli olvasó számára.

Jutasi Mónika dietetikus

---

A tej szerepe az emberi táplálkozásban
Konferencia és termékbemutató

A hazai lakosság egészséges táplálkozása és ezáltal egészségének a védelme a megfelelő táplálék előállításával kezdődik. A táplálékok közül az egyik legfontosabb a tej, amelynek fogyasztása nagymértékben visszaesett az elmúlt évtizedben. Ennek oka a fizetőképes kereslet csökkenése mellett az is, hogy bizonyos cégek más termékekre igyekeznek felhívni a lakosság figyelmét a tej- és tejtermékek helyett. Valamelyest hozzájárulhatott ehhez az is, hogy a tejtermékféleségek fogyasztásától némelyek tudományos eredményekre hivatkozva kívánják eltéríteni az üzletbe élelmiszerért betérő vásárlókat - az egészséges táplálkozásra hivatkozva.
Az emlősállatok teje mint emberi táplálék sokféleképpen értékelhető. Az utóbbi években a tej sok kritikát kapott, annak ellenére, hogy az évezredek során emberek milliárdjai nőttek fel rajta, s váltak egészséges felnőttekké. Többféle faj - szarvasmarha, bivaly, juh, kecske, ló - tejét használta és használja az ember a táplálkozásában. A kumisz készítésének alapanyaga a lótej, amelyet eredeti formájában nemigen fogyasztanak. A juh teje elsősorban feldolgozva (sajtféleségek, kefir, joghurt stb. formájában) kerül az asztalra. A bivalytej termelése hazánkban még kuriózumként sem fordul elő.
A rendszeresen elhangzó, megalapozott vagy megalapozatlan hírek és álhírek tisztázása céljából szükségessé vált egy olyan, több részletben megrendezendő konferencia megszervezése, amelyen arról esik szó, hogy milyen szerepe van a tejnek és tejtermékféleségeknek az emberi táplálkozásban. E konferencia megszervezésére 2001. október 8-án és 9-én került sor. Ez a rendezvény egyaránt érintette a tejtermelés minőségi és mennyiségi fejlesztésében, a termelés minőségbiztosításában (HACCP, ISO), valamint a tejtudományok művelésében érdekelt kutatók mellett az emberi táplálkozással foglalkozók (orvosok - belgyógyászok, gyermekorvosok, gasztroenterológusok, allergológusok stb. - és dietetikusok) és a családsegítők (védőnők) munkáját, ill. tevékenységét.
A témakör jelentőségét az bizonyítja, hogy több minisztérium (Oktatási, Egészségügyi, valamint Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium) is támogatta a konferencia megrendezését. Az FVM Agrármarketing Centrum Kht.-tól kapott támogatás volt a legjelentősebb, amely lehetővé tette azt is, hogy a konferencia keretében bemutassuk a hazánkban gyártott juh-, kecske- és tehéntejtermékek döntő hányadát.

Tanulságok és eredmények
Az elhangzott előadások főbb információit az alábbiakban foglalhatjuk össze:
1. A tejféleségek, illetőleg a belőlük készült termékek nem kizárólagos "szereplői" táplálkozásunknak. Az ember vegyes táplálkozásúnak minősíthető, így a különböző táplálékféleségek kiegészítik egymást.
2. A tej- és tejtermékfogyasztás messze elmarad a kívánatostól, jóllehet ezek az élelmiszerek szolgáltatják a legkönnyebben értékesíthető (felszívódó) tápanyagokat. Ezek a legfontosabb fehérje-, zsír-, vitamin- és ásványianyag-forrásaink. Az utóbbiak közül különösen fontos a tejnek a kalciummal való ellátásunkban játszott szerepe.
3. Amikor a tej- és tejtermékféleségek által okozott gondokról beszélünk, különbséget kell tennünk a tejfehérje által kiváltott allergia és a tejcukor-intolerancia között. Az utóbbi egy emésztőenzim hiányának következménye.
4. A tejallergiáról nem szabad úgy beszélni, mintha az az egész fogyasztói társadalmat érintené. A megszületett gyermekek mintegy 2%-a szenved tejallergiában, s döntő hányaduk felnőttkorára "kinövi" ezt a "hátrányát".
5. A (tehén-) tejallergiában szenvedő gyermekeknek a jelenlegi ismeretek szerint nem ajánlatos más kérődző állatok tejét, illetve a belőle készült termékeket adni, mert úgynevezett keresztallergia következhet be. E téren azonban jelentősek az egyedi eltérések.
6. Az egészséges élet a megfogantatástól kezdődően függ a mindenben kielégítő táplálkozástól. A gyermek alapvető tápláléka a tej, mert a benne levő bioaktív anyagok meghatározó szerepet játszanak fejlődésében. A csontozat is ekkor igényli a legtöbb kalciumot, az egyéb táplálék mellett, s az élet későbbi szakaszát ugyancsak befolyásolja a növekedő gyermek megfelelő táplálékellátása. Féléves korig az anyatejen kívül semmiféle más tej nem ajánlható a gyermekeknek. Egyéves kor után azonban már megfelelő körülmények között bármelyik tej- és tejtermékféleség adható.
7. A tej- és tejtermékféleségeknek a felnőtt- és idősödő korban is fontos szerepük van. Nemcsak fehérje-, vitamin- és energia-, hanem könnyen felszívódó ásványianyag-forrást is jelentenek. Szinte közhelyként hat az a nagyon is szomorú adat, hogy mintegy egymillióra tehető az oszteoporózisban szenvedők száma hazánkban.
8. Jóllehet az állati termékek előállításának, illetőleg a belőlük készült élelmiszerek termelésének alapvető célja az emberi fogyasztás kiszolgálása, mégis elenyésző, sőt, helyenként hiányzik az információáramlás a két "csoport" között.
9. A termelésben dolgozók nem igazán tudják, hogy az emberi táplálkozással foglalkozó szakemberek mit szeretnének megváltoztatni az élelmiszerek összetételében.
10. Az emberi táplálkozással foglalkozóknak pedig nincs ismeretük arról, hogy takarmányozási módszerekkel igenis befolyásolható a tej zsírsavösszetétele és fehérjetartalma is (a fajtól függetlenül).
11. Módosításra szorulnak azok a régi alapinformációk, hogy bizonyos táplálóanyagok hiányoznak a tejféleségekből, vagy csak nagyon kevés található meg bennük. Ezeknek az elavult ismereteknek a hangoztatása egyértelműen káros a fogyasztó és a termelő szempontjából egyaránt.
12. A tehéntej összetevői sokkal inkább ismertek, mint a juh- és a kecsketej hasonló tulajdonságai, jóllehet a szerzők számos vizsgálat eredményeire hivatkoznak.
13. A kiskérődzők tejének összetételében sokkal nagyobb szóródást figyelhetünk meg, mint a tehéntej esetében. Ennek alapvetően az az oka, hogy a tejtermelő szarvasmarha takarmányozása sokkal egységesebb és szabályozottabb, mint a kiskérődző társaié. Az utóbbiak tejének zsír-, fehérje-, ásványianyag- és vitamintartalma sokkal változatosabb, s ez az elfogyasztott takarmány sokféleségére is utal.
14. Több, részletekbe menő vizsgálatra volna szükség a felmerülő kérdések tisztázása céljából. Ilyen például a kecsketej folsav-, B12-vitamin- és vastartalma. Az első kettőt illetően változatosak a közölt eredmények, de e vitaminból elegendő van a sokat bírált kecsketejben, ám a folsavtartalomra vonatkozóan további vizsgálatokra van szükség. A vastartalom pedig több mint elegendő.
15. A forgalomba kerülő tej termelőivel szemben támasztott egyre szigorodó követelmények alaptalanná teszik azokat a kijelentéseket, amelyek szerint különböző betegségek kaphatók például a kecsketej fogyasztása esetén. Ettől függetlenül a piacokon kapható bármilyen tej és tejtermék - a megfelelő vizsgálatok elmaradása esetén - gondok forrása lehet. Ez nem az adott tejféleség, hanem az emberi hanyagság és felelőtlenség következménye.
16. A tej jelentősége és az emberi táplálkozásban játszott szerepe a következőképpen foglalható össze:
A Földön levő élelmiszerek közül a tej és termékei a leggazdagabbak bioaktív anyagokban. Ez a megállapítás vonatkozik a tej valamennyi makro- és mikroalkotórész-csoportjára, közte a sokat támadott tejzsírra is.
Amíg a tejzsír bioaktív hatóanyagai főleg a rák elleni küzdelemben hatásosak, addig a bioaktív tejfehérjék hatásai igen sokrétűek. Némelyek agonisták és antagonisták, immunstimulátorok és immunmodulátorok, zsírsav-, vitamin- és elemkötők, felhámregenerálók és inzulinszerű hatásúak, míg mások antihipertenzívek, antitrombotikusak, antimikrobiotikusak, antikarcinogének és antiaterogének.
Megemlíthető, hogy a savófehérjék gazdagabbak bioaktív anyagokban, mint a kazein.
A tejcukor a prebiotikumok (laktitol, laktulóz stb.) termelése és ezáltal a probiotikumok szaporodásának elősegítése révén vált különösen értékessé, de pl. a kalcium felszívódásában is adjuvánsként vesz részt.
Az ásványi anyagok közül a tejkalcium nemcsak a csontozat és a fogak épségének megóvásában játszik szerepet, hanem a magas vérnyomás csökkentésében, valamint a vastagbélrák és a vesekőképződés megelőzésében is. Előnyös, hogy a tejben háromszor annyi a kálium, mint a nátrium. Az antioxidáns tejszelén csökkenti az érelmeszesedés és a rákképződés veszélyét, továbbá lassítja az öregedést.
A tej vitaminjai közül az A-vitamin, a ß-karotin, az E-vitamin és a C-vitamin védőhatásai jól ismertek. Újszerű a tej folátkötő fehérjéjének, valamint B6- és B12-vitaminjának, továbbá folsavának szerepe az önálló érelmeszesítő és vérrögképző hiperhomociszteinémia megakadályozásában.
Az újabb kutatások megerősítették a tej természetességének jelentőségét, hozzájárulását a szervezet sav-bázis egyensúlyának fenntartásához, s azt, hogy a tej védett a BSE-kór prionjaitól.
17. Az állatok takarmányozására a pontos tervezettség és programozottság jellemző. A sertés és a baromfi esetében például aminosavszintű ellátás a megvalósított feladat. A kérődzőknél is az emészthető nettó energia a tápanyagellátás tervezésének alapja. Emellett a szárazanyag-, az ásványianyag- és a vitaminellátást is a szükségletekhez igazítják. A tejelő szarvasmarhák takarmányozása sokkal pontosabban tervezhető, mint a legeltetésre alapozott extenzív vagy félintenzív juh- és kecsketejtermelés táplálékellátása. Ezzel együtt az állatok takarmányozásában számos olyan eredmény született, amely az emberi táplálkozásban is figyelembe vehető lenne. Ezért a konferencia keretében megindult együttműködést szükséges lenne kiterjeszteni. A táplálkozással (tápanyagellátással) kapcsolatos ismereteket az emberi táplálkozással és az állatok takarmányozásával foglalkozó szakembereknek közösen kellene megtárgyalniuk, illetve megosztaniuk egymással.

Dr. habil. Kukovics Sándor tudományos osztályvezető
Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet, Herceghalom

 

---

Elköltözött a dietetikai tanszék
Tájékoztatjuk a kollégákat, hogy a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának Dietetikai Tanszéke a VIII. ker. Horánszky u. 24.-ből elköltözött.
Új cím: 1088 Budapest, Szentkirályi u. 12-14. Telefon: 1/486-4800.

Felhívás
A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége 2001. december 4-én (kedden) 10 órakor küldöttértekezletet tart a Magyar Orvosi Kamara épületében (1068 Budapest, Szondy u. 100.).
Napirendi pontok:
- a 2001. év munkájának értékelése,
- a 2002. év munkaterve,
- pénzügyi beszámoló,
- a 2003. május 4-e és 7-e között megrendezendő európai kongresszus szervezése,
- személyi változások a vezetőségben,
- szakmai kongresszus, továbbképzések,
- meghívott vendég beszámolója a főiskolát végzett szakemberek regisztrációjáról.
Minden küldött megjelenésére számítunk.

Továbbképzés
A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége 2002 áprilisában A dietetikai szakellátás fejlesztése a kardiológiai rehabilitációban címmel 40 órás továbbképzést szervez főiskolát végzett dietetikusok számára. Az Egészségügyi Szak- és Továbbképző Bizottság (ESZTB) e tanfolyamot 35 továbbképzési pontra (kreditpontra) értékelte. Bővebb információt, részletes tematikát, jelentkezési lapot 2002 januárjában küldünk a vezető dietetikusok számára, s egyúttal kérjük a tisztelt kollégákat, hogy a tanfolyamról szóló értesítést juttassák el a területükön dolgozó minden dietetikushoz.

Konferencia
2002. április 18-a és 20-a között Szegeden kerül megrendezésre a magyar otthonápolási szakápolók kongresszusa. Érdeklődni lehet: Magyar Otthonápolási és Hospice Egyesület, 1115 Budapest, Tétényi út 12-16. Telefon: 1/206-5518.

Bejegyzésre került az ESZEF
Megalakult az Egészségügyi Szakdolgozók Együttműködési Fóruma (ESZEF), s hivatalosan 2001 júliusában került bejegyzésre a Fővárosi Bíróságon. Az alapító tagszervezetek között található például a Magyar Gyógytornászok Társasága, a Magyar Védőnők Egyesülete, a Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége, a Magyar Mentő és Mentőtiszti Egyesület, a Magyar Műtősasszisztensi Társulás, a Magyar Otthonápolási és Hospice Egyesület.
Vezetőség:
elnök - Csordás Ágnes
(MAVE elnöke),
alelnök - Kubányi Jolán
(MDOSZ elnöke),
főtitkár - Tóth Attila
(MMME elnöke).
Levelezési címe: 1086 Budapest, Szondy u. 100. (a MAVE székhelye).
"A fórum célja, hogy az egészségügyi szakdolgozók egységes szakmai érdekképviselete (szakmai egyeztetés, véleménynyilvánítás, egységes vélemények képviselete az egészségügy területén működő köztestületek és az államigazgatás szervei felé) révén a magyar lakosság széles körében az egészségi állapotot javító betegségmegelőző, egészségfejlesztő, nevelő és felvilágosító tevékenységet folytasson; az autonóm tagegyesületek közös törekvéseit ez irányban összehangolja."
"A fenti célok érdekében az ESZEF az egészségügyi szakdolgozókat érintő kérdésekben együttműködik az egészségügy területén működő köztestületekkel és államigazgatási szervekkel. Részt vesz továbbá az Egészségügyi Minisztérium egészségpolitikai döntéseinek előkészítésében, javaslatot tesz a szakterületek feltételeinek kidolgozásában és ellenőrzésében."
A fórum működésére és tevékenységére vonatkozó információkat a részletes alapszabályzatból emeltük ki. Az ESZEF működésével kapcsolatos információkat minden számban közzétesszük.
Kubányi Jolán elnök

Program Committee Budapesten
2001. október 19-e és 21-e között került sor Budapesten a 5th European Forum for Dietitians rendezvény szervezési és tudományos programjának megbeszélésére. Az európai társaság részéről az elnök és a pénzügyi szakember, valamint két olasz, egy svájci és egy svéd kolléga vett részt, míg a magyar delegáció hat fővel képviseltette magát. A megbeszélésen a legfontosabb kérdésekre végleges választ sikerült kapni, amelynek értelmében az ötödik fórum helyszíne: Budapest, Hotel Thermal; időpontja: 2003. május 4-7. A második értesítőbe a tudományos program részletes anyaga is bekerül. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége a szervezés lebonyolításával a Convention Budapest Kft.-t bízta meg. Tájékoztatjuk kollégáinkat, hogy a rendezvény részleteiről szóló dokumentumokat időben megküldjük.

Jubileumi Konferencia
A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége fennállásának 10. évfordulója alkalmából jubileumi konferenciát rendezett 2001. október 13-án Ráckevén, a Savoyai-kastélyban. Dr. Lévai Anikó, a rendezvény fővédnöke személyes jelenlétével tisztelte meg szövetségünket. Ráckeve alpolgármestere, dr. Vona Ferenc kedves gondolatai arra buzdították a részvevőket, hogy közelebbről ismerjék meg a rendezvény színhelyét. A tudományos program Az elhízás - metabolikus syndroma témakörét tárgyalta. Prof. dr. Czinner Antal az elhízás gyermekkori vonatkozásairól, dr. Pados Gyula a halálos négyesről, dr. Zajkás Gábor a többlettesttömeg és a táplálkozás összefüggéséről, Sági Katalin és Domonkos Andrea a helyes fogyókúra megtervezéséről, Nagy Gabriella az energiaszegény étrend gyógyintézeti formáiról, valamint prof. dr. Halmy László a gyógyszereknek a fogyókúrában való alkalmazásáról tartott előadást. A Knorr-Caterplan divízió által kiírt pályázat - Kényelmi termékek helye az egészséges táplálkozásban - eredményhirdetése alkalmával Tóth János igazgató négy dietetikus részére a második helyezést megillető 50 ezer forintos jutalmakat adott át. A délutáni program ünnepi szimpóziummal folytatódott, amelynek keretében Gaálné Labáth Katalin az MDOSZ múltjáról, Kubányi Jolán a szövetség közhasznú tevékenységéről, Henter Izabella az európai társaságban betöltött szerepünkről tartott előadást. Ezt követően Antal Emese a szívbarát programról, Szabó Gáborné a dietetikusi munka vállalkozói oldaláról, valamint Varga Anna a klinikai és karitatív tevékenységről számolt be. Késő délután kerekasztal-megbeszélés zajlott, amelyben prof. dr. Barna Mária, Csordás Ágnes, prof. dr. Figler Mária, prof. dr. Halmy László, dr. Harsányi László, dr. Hoffmann Artúr, Mucha Márkné, dr. Pados Gyula és prof. dr. Rigó János vett részt egy-egy szakmai, illetve tudományos szervezet elnökeiként. A moderátor Kubányi Jolán vezetésével sikerült érzékeltetni, hogy a szövetséggel együttműködő szakmai szervezetek igen hatékonyan tudják tevékenységüket összefogott keretek között kifejteni.
Régi dédelgetett tervünk is megvalósult a rendezvényen a dietetikusok báljával. Az est háziasszonya Henter Izabella volt, aki a színvonalas műsorok konferálásán kívül lebonyolította a fogyókúrás verseny eredményhirdetését, valamint a tombolát is. Ezúton is gratulálunk Dráviczki Imrénének, aki 20 kilogrammos fogyásával első helyezést ért el, s jelentős értékű utazási utalványt kapott, valamint Gyurcsáné Kondrát Ilonának, aki 13 kilogrammos fogyásával második helyezett lett, s aki ugyancsak utazási utalványt vehetett át. A szórakoztató műsorral és a kitűnő zenével tarkított program minden részvevő számára hajnalig tartó kellemes kikapcsolódást jelentett.
A rendezvény színhelye rendkívül kellemes környezetnek bizonyult, s a házigazdák mindent elkövettek annak érdekében, hogy a konferencia zökkenőmentesen valósuljon meg.
Köszönet illeti a konferencián megjelenő és kiállító cégeket, akik támogatásukkal és a tombolára felajánlott ajándékukkal igen nagy mértékben hozzájárultak a rendezvény sikeréhez.
Kubányi Jolán elnök

"Egészségesen könnyebb"
Egészségesen könnyebb elnevezéssel országos prevenciós programot indított az MDOSZ.
Előző számunkban részletesen tudósítottunk a program célkitűzéséről és megvalósításának lehetőségeiről. Sikerült augusztusban és szeptemberben a szűrővizsgálatokat az Egészségügyi Minisztérium és az Országgyűlés képviselői részére kiterjeszteni, amelynek igen nagy sikere volt. A program minden fontosabb részletéről hírlevél formájában tudósítást küldtünk.

Tévhitek a felsőfokú képzésekben
Felhívjuk a kedves kollégák figyelmét arra, hogy mielőtt jelentkezésüket elküldik pl. a felsőfokú élelmezési menedzserképzésre, feltétlenül vegyék figyelembe, hogy főiskolai diplomával rendelkeznek, s a fenti képzési forma csupán emelt szintű képzést nyújt, nem pedig újabb főiskolai diploma megszerzését jelentheti.
A tanfolyamot a KÖZSZÖV hirdette meg középfokú képesítéssel rendelkező, közétkeztetésben dolgozó élelmezésvezetők részére, vagyis tévesen jelent meg a hirdetésben a dietetikusi képesítés.
Ha a főiskolát végzett dietetikus kollégák élelmezési osztályvezetői munkakörben dolgoznak, s menedzserképzésben szándékoznak részt venni, arra lehetőséget nyújt a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara.
(Érdeklődni lehet a főiskola tanulmányi osztályán: 1046 Budapest, Erkel Gy. u. 26. Tel.: 1/231-0168.)

 

---

Irodalomfigyelő

Külföldi közlemények
1. Woodcock, N. P. et al.: Enteral versus parenteral nutrition: a pragmatic study. Nutrition, 17, 1-13, 2001.
2. Hove, H.,. Norgard, H., Brobech, M.: Lactic acid bacteria and the human gastrointestinal tract. Europ. J. Clin. Nutr., 53, 339-350, 1999.
3. Joanne, R.: Dairy products and colon cancer: mechanisms of the protective effect. Am. J. Clin. Nutr., 66:,1065-1066, 1997.
4. Miller, G. D. et al.: Dairy foods and colon cancer. Dairy Foods and Nutrition, National Dairy Council, 155-191, 2000.
5. Antal, M. et al.: Nutritional survey of pregnant women in Hungary. Internat. J. Vit. Nutr. Res., 67, 115-122, 1997.
6. Calcium requirements of infants, children and adolescents. American Academy of Pediatrics. Pediatrics, 104(5), 1152-1156, 1999.
7. Ghosh, S. et al.: Ulcerative colitis. BMJ, 320, 1119-1123, 2000.
8. Forsén, T. et al.: Mother�s weight in pregnancy and coronary heart disease in a cohort of Finnish men follow up study. BMJ, 315, 837-840, 1999.
9. Koshi, K. G., Scott, M. E.: Gastrointestinal nematodes, nutrition and immunity. Ann. Rev. Nutr., 21, 297-321, 2001.
10. Katleen, M. R.: The fetal origins hypothesis: challenges and opportunities for maternal and child nutrition. Ann. Rev. Nutr., 21, 73-95, 2001.
11. Milla, P. J.: Irritable bowel syndrome in childhood. Gastroenterology, 120, 287-291.
12. Mezzano, D. et. al.: Complementary effects of Mediterranean diet and moderate red wine intake on haemostasis cardiovascular risk factor. Eur. J. Clin. Nutr., 55, 444-452, 2001.
13. Bertolani, M. C.: Evaluation of the effects of a new fermented milk product on primary hypercholesterolemia. Eur. J. Clin. Nutr., 53, 97-102, 1999.
14. Robertfroid, M. B.: Prebiotics and probiotics: are they functional foods? Am. J. Clin. Nutr., 168S, 2000. Maternal nutrition: new developments and implications. Supplement, Am. J. Clin. Nutr., 71, 1217S-1353S, 2000.
15. Highly unsaturated fatty acid in nutrition. Maternal nutrition and disease prevention. Supplement, Am. J. Clin. Nutr., 71, 285S-315-S, 2000.
16. Sherman, M. P.: Human milk, fatty acids and the immune response: a new glimpse. Am. J. Clin. Nutr., 72, 1067-1069, 2000.
17. Probiotics and prebiotics. Proceedings of a symposium held in Germany. Supplement, Am. J. Clin. Nutr., 73(5), 361S-476S.
18. Hunt, J. R.: How important is dietary iron bioavailability? Am. J. Clin. Nutr., 73, 3-4, 2001.
19. Morrill, E. S. et al.: Bulimia nervosa during pregnancy. J. Am. Diet. Assoc., 101, 448-455, 2001.
20. Kafatos, A. et al.: Heart disease risk-factor status and dietary changes in the Cretan population over the past 30 year: the Seven Countries Study. Am. J. Clin. Nutr., 65, 1882-1886, 1997.

Magyar közlemények
1. Szakály, S.: A savanyított tejkészítmények szerepe az emberi egészség megóvásában. Tejgazdaság, 59(2), 15-18, 1999.
2. A Nemzeti Koleszterinedukációs Program (NCEP) szakértői bizottsága harmadik jelentésének végső összefoglalása a felnőttek magas koleszterinszintjének kimutatásáról, értékeléséről és kezeléséről. JAMA Magyar Kiadás, 7-8, 493-508, 2001.
3. Greiner, E., Domonkos, A.: Reformkonyha és alternatív táplálkozás: terhesség, szoptatás, gyermekkor. Gyermekgyógyászat (különkiadás), 35-42, 1999.
4. Antal, M.: A táplálkozás aktuális kérdései terhességben. Orvosi Hetilap, 140(45), 2507-2511, 1999.
5. Rigó, J.: A terhességi hypertonia gyakorlati kihívásai: praeeclampsia és eclampsia és HELLP syndroma kezelése. Hypertonia és nephrologia, 3(6), 1999.
6. Szőczei, B., Polyák, É., Hullainé Tarnai, I.: Terhesség és szoptatás alatti étrend: útmutató kismamáknak és az egész családnak: receptek, táblázatok. Golden Book, 2000.
7. Pajor, A.: Anémia és terhesség. Családorvosi fórum, 2000. szeptember.
8. Taba, I-né: Hogyan segíthetünk a diabéteszes nőknek, hogy egészséges gyermekük szülessen? Diabetologia Hungarica, 8(3), 2000.
9. Szepezdi, Zs.: Vaskészítmények és terhességben alkalmazott multivitaminok felhasználása Magyarországon. Családorvosi fórum, 2000. szeptember.
10. Baranyai, É.: In: Megelőzhetők-e a cukorbetegséggel társuló terhesség szövődményei? Családorvosi fórum, 2000. szeptember.
11. Bodánszky, H.: Gyermekkori vékonybélbetegségek. Magyar Egészségpiac, 3(1), 2000.
12. A mesterséges táplálás hazai helyzete: állásfoglalás és módszertani ajánlás. Kórház, 7(9), 2000.
13. "Gyógyító táplálás az ön otthonában": modellkísérlet az otthonápolásban. Táplálkozás, allergia, diéta, 5(5), 2000.
14. Kovács, J. B., Moser, Gy-né: A sztómaviselők életminősége és étrendje: útmutató az érintetteknek és hozzátartozóiknak. Golden Book, 2000.
15. Udvardy, M. és mtsai: A gyulladásos bélbetegségek hematológiai vonatkozásai. Orvosi Hetilap, 142(17), 2001.
16. Szalka, A.: Heveny enteralis fertőzések. Orvosképzés, 2001/2.
17. Újszászy, L.: Életminőségi vizsgálatok és az irritábilis bélszindróma. Recept, 11(11), 2000.
18. Pálos, G.: A fertőzés okozta heveny hasmenéssel járó megbetegedésekről. Családorvosi fórum, 2000. június.
19. A tojással és tojásalapú készítményekkel kapcsolatos élelmiszer-biztonsági szabályokról: közétkeztetésben, vendéglátásban dolgozók számára: módszertani levél, 2000/1. Táplálkozás, allergia, diéta, 5(5), 2000.
20. Antal, M. és mtsai.: A magyarországi élemezés- és táplálkozáspolitika irányelvei. Táplálkozás, allergia, diéta, 5(5), 2000.

 

---

Érdekességek, tippek
 

Padlizsánválasztás
Padlizsánból kemény húsú, fényes héjú példányokat válasszunk, mert a sokáig tárolt, felpuhult, megbarnult magú és fényét vesztett tojásgyümölcs megkeseredik. Ha csak lehet, hosszúkás, körte alakú padlizsánt vásároljunk, mert ennek jobb az íze, s kevesebb a magja.
Padlizsán hámozása
Erre mindig rozsdamentes (esetleg műanyag vagy fa-) kést használunk, hogy a gyümölcs húsa el ne színeződjön. A héj lehúzását megkönnyíthetjük, ha a padlizsánt rövid időre forró vízbe dobjuk vagy a sütőben kicsit megkapatjuk.
Hogyan nem lesz keserű?
A padlizsán húsát enyhén besózzuk, egy órát pihentetjük, majd a kicsapódó keserű levet folyó vízben leöblítjük, s a gyümölcs húsáról lecsorgatjuk a maradék nedvességet. (Ha a továbbiakban sütni akarjuk, jó, ha egy szalvétával még szárazra is töröljük, további sózást nem igényel.)

Padlizsán tojással
Hozzávalók:
25 dkg padlizsán
5 dkg vöröshagyma
1 ek étolaj
3 db tojás
10 dkg karfiol
só, ételízesítő

Készítés
A finomra vágott vöröshagymát olajon puhára pároljuk. Hozzáadjuk a kis kockákra vágott padlizsánt. Sózzuk, ízesítjük, egy deci vízzel felöntve pároljuk, majd zsírjára sütjük. A tojásokat felverjük, sózzuk, s krémesre keverjük a padlizsánnal, amelyet előtte kihűtöttünk.
Teflonserpenyőben lepényeket sütünk belőle. Ketchuppal vékonyan megkenve finom.

 

---

A májerősítő és az emésztést serkentő padlizsán

A padlizsánt tojásgyümölcsnek is nevezik, mivel elődei, amelyek a Távol-Keleten még mindig léteznek, valóban a tojásra hasonlítanak. A sok nemesítés során számtalan válfaja alakult ki. Van kígyó alakú és egy méter hosszúságúra is megnövő padlizsánfajta is, amelyek az egzotikus piacokon csodálhatók meg. Ennek ellenére nálunk csak a mindenki által jól ismert, kellemes ízű, fényes, vastag termésű fajták kaphatók.
Története
Kelet-Indiából származik, ahonnan egész Ázsiában elterjedt, majd Egyiptomon és Észak-Afrikán keresztül a XVI. században juthatott el Európába. Később Amerikában is megjelent a rokonzöldségeivel - a paradicsommal, a paprikával és a burgonyával - való cserekereskedelem útján.

Összetétele
Nagy mennyiségben tartalmaz karotint, B1-, B2-, B3- és C-vitamint, s mindenekelőtt kalciumot, foszfort, vasat, rezet és magnéziumot, de kiemelkedően nagy a káliumtartalma is. Emellett keserű ízanyagok és a burgonyafélékből hiányzó olyan anyagok is vannak benne, amelyek izgatólag, görcsoldóként és izomlazítóként hatnak az emésztőszervekre. A padlizsánban található kék színű antocianinok a japán kutatások szerint nemcsak az összkoleszterinszintet csökentik, hanem a "jó hatású" HDL-koleszterinszintet is növelik. A benne levő fenolsavak megvédik a sejteket a szabad gyököktől, ráadásul rákellenes hatásúak is.

Gyógyhatása
Az indiai természetgyógyászat szerint a padlizsán vérképző, vízhajtó és mindenekelőtt a bélben gyulladásgátló hatású. Fokozza az emésztést, feloldja a sűrű nyálkát - még az idült asztmában és a hörghurutban is -, ezenkívül meggyorsítja az anyagcserében részt vevő szervek működését. Csak a gyomorsavtúltengésben és a gyomorfekélyben szenvedők nem ehetnek padlizsánt.
A tojásgyümölcs különösen ajánlott a cukorbetegeknek, valamint a reumában, a máj- és vesebetegségben szenvedőknek. Az elhízás diétás kezelésében is előnyben részesítik a fogyasztását (ugyanis 100 g padlizsán energiatartalma csupán 24 kcal). A benne levő keserű ízanyagok és illóolajok kimerültség esetén serkentőleg hatnak az idegrendszerre.
Felhasználási ötletek
Mivel majdnem az összes jótékony hatású vitamin és bioaktív anyag a tojásgyümölcs héjában található, ezért ne hámozzuk meg a padlizsánt. Minthogy nyers fogyasztásra nem alkalmas, az a legjobb, ha hosszában vagy keresztben felszeleteljük, utána fűszerezzük, majd serpenyőben enyhén pároljuk addig, amíg puhára nem fő, s a dióéhoz hasonló íze nem lesz. Paradicsommal fogyasztva különösen finom. Ezenkívűl darált hússal és rizzsel is megtölthető, miként mozarella sajt is olvasztható rá.

Fordította: Ábrahám Tamás negyedéves dietetikus hallgató
Forrás: Münzing-Ruef, I.: Kursbuch gesunde Ernährung. Die Küche als Apotheke der Natur (Zabert-Sandmann Verlag, München, 1999)

 

---

Karácsonyi ünnepkör
 

A karácsony a kereszténységben, Jézus születésének, egyben a szeretetnek is az ünnepe. A világ nagy vallásai közül talán a kereszténységnek van a legtöbb híve. A magyarság még a honfoglalás előtt találkozott a kereszténységgel, de ők ekkor még egy sámánisztikus ősvallás követői voltak. Államalapító királyunk, Szent István tette kötelező vallássá. Maga a keresztény kultúra közel kétezer éves. A kereszténység alapítója Jézus, nem egy isteni küldött, hanem maga az Isten fia, aki beavatkozik az itteni életbe, s kereszthalálával megváltja a világot. Jézus történelmi személyiség volt, aki harmincas éveinek elején gyógyításaival, csodatételeivel, tanításaival kivált kortársai közül. Jézus békét és könyörületességet hirdetett, arra buzdította híveit, hogy még ellenségeiket is szeressék.
A kereszténység a Római Birodalomban egy üdvözítő, egyetemes vallásként jelent meg, ezért a birodalom tiltott vallásává vált. Jézus meggyőződése végül arra vezetett, hogy a hatóságok elfogták, s árulás vádjával keresztre feszítették. A kereszt mint szimbólum, a legősibb kultúrákban is megtalálható. Sok helyütt ez jelölte a világmindenséget, az égtájakat, az évszakokat, ám ez volt az antik római világ akasztófája is. A kereszthalál a legfájdalmasabb, legszégyenletesebb halálnem, amellyel a rabszolgákat, árulókat - így Jézust is - büntették. Jézus halála után követői elkezdték hirdetni a jó hírt az Úr feltámadásáról, amelynek ténye megváltoztatta Jézus helyét a világmindenségben.

A keresztény étkezési kultúra legtöbb elemét az ünnepekben találjuk meg. Az egyházi év az adventtel indul, amely november 30-ához legközelebb eső vasárnappal kezdődik, s december 24-éig tart. Az advent a karácsonyi készülődés időszaka, amelyhez számos népszokás tartozik. Ilyen például a "Szentcsalád szálláskeresése", az adventi koszorú készítése és a betlehemezés. Ezt az időszakot a szegényesebb, böjtös étrendek jellemzik. A karácsony böjtje szenteste ér véget. December 24-én ebédre hústalan ételeket kell fogyasztani: tojáslevest, mákos gubát.
Karácsonyeste az ünnepi étel a halászlé, halleves, rántott hal, esetleg a pulykasült vagy töltött káposzta. A hal már a korai kereszténységben is megtalálható szimbólum. A régi Palesztinában a hal körvonalait festették a földre úgy, hogy fejével mutassa az irányt az üldözöttek közösségének föld alatti összejöveteleire. Az üldözöttek azért a halat választották szimbólumnak, mert görög nevének betűi, egyben első betűi a "Jézus Krisztus, Isten fia, Megváltó" szavaknak. Karácsonykor piros alapú, mintás abroszt kell az asztalra rakni, mivel ez a szín az öröm színe. Szokás az ünnepi asztal alá szénát helyezni, a betlehemi jászolra emlékezve. Számos babona kapcsolódik még a karácsonyi asztalhoz: gabonával teli kosár a jó termés miatt; a mák, a bab, a borsó a bőség végett; az alma az egységet, az egészséget, a szépséget szimbolizálja. A gyümölcsöt a karácsonyi vacsora után a családfőnek kell felvágnia annyi részre, ahányan ülnek az asztal körül. Szokás egy-egy almagerezdet szelni az otthon nem lévőknek vagy a halottaknak. Nagykarácsony napján az ebéd valamilyen erőteljes, aranyszínű húsleves, benne sok zöldséggel, gombával, májjal. Utána következik a pulykapecsenye. A karácsonyra szánt szárnyas ízletesebb, ha dióval hizlalták.
A szilveszter a templomokban az év végi hálaadás napja. A magyar konyha hagyományai szerint szilveszter estéjén nyulat, halat, őzet vagy szárnyast kell enni, mert a hal elúszik, a nyúl vagy az őz elszalad, a szárnyas elrepül az óesztendő gondjaival, és így az új esztendőt felszabadultan lehet kezdeni. Szokás krampampulit készíteni és fogyasztani.

Krampampuli
Ez nem más, mint egy hatalmas tűzálló tálba rakott gyümölcsegyveleg - füge, déli gyümölcs, cukrozott narancshéj, mazsola, datolya, aszalt szilva, dió, alma -, amelyet megraknak cukorral (legjobb kockacukorral), leöntenek fél liter rummal, meggyújtják. Amíg az alkohol elég, az olvadt cukor a gyümölcsökre csepeg, majd hozzáöntenek két liter fehérbort, egy liter forró teát és két narancs levét. Ez után pár percig állni hagyják - ügyelve, hogy ne hűljön ki -, s puncsostálba szedik, egyenlő arányban osztozva a gyümölcsön.
Az újévhez minden népnél számos babona, hiedelem társul, hiszen, mint mondják, az újévi cselekedetnek kihatása van az egész évre. Ezért korán kel kelni, hogy ne legyünk lusták; kútnál kell mosdani, hogy frissek legyünk egész évben; meg kell fenyegetni a gyümölcsfákat, hogy sok termést hozzanak. Az újévi ételekre a babona szintén rányomta bélyegét, ilyenkor szokás lencselevest, bablevest készíteni a gazdagodás végett, valamint főételnek malacot, amely ormányával felénk túrja a szerencsét. Desszertként csörögefánkot szokás adni.

Mák Erzsébet dietetikus
Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar
Dietetikai Tanszék

 

Szövetségünk

Letölthető

Új Diéta

Rendezvények

MDOSZ tagoknak

Regisztráció