• Főoldal
• Kapcsolat
• Hírek
• Tanácsadás
• Könyvajánló
• Regisztráció
• English

Új Diéta 2001/01-es szám:

<<vissza az előző oldalra

 

01 - Beköszöntő [3]
02 - A táplálkozás és a rák [4]
03 - Sugárterápiával kezelt betegek dietoterápiája [8]
04 - A dietetikus szerepe a szív- és érbetegségek intézeti rehabilitációjában és a szekunder prevencióban [10]
05 - A daganatos betegségek sebészi kezelése [13]
06 - Testtömegcsökkentő program dietetikusoknak [15]
07 - Az antioxidáns hatású anyagok jelentősége [16]
08 - Irodalomfigyelő [19]
09 - Amit a margarinokról tudni érdemes [20]
10 - A tumorok keletkezésének biokémiája, fajtái [22]
11 - A pszichológus szerepe az idült betegek kezelésében [25]
12 - Szövetségi élet [28]
13 - Kirándulás a kényelmi termékek konyhájába [30]
14 - Élelmezésvezetők Klubja [30]
15 - Álláshirdetések

 

---

Kedves Kollégák, Kolléganők!

A 2001-es év sok helyen, sok változást hozott. A változás szele nem kerülte el a mi szakmai lapunkat sem, mint az a borítólapról rögtön szembe is tűnik. Az Anonymus Kiadótól különféle technikai nehézségek miatt el kellett válnunk. Mivel az Étrend elnevezés, és vele együtt az igen dekoratív fedőlap az ő tulajdonukat képezi, így - mondhatnám közkívánatra - visszatértünk egyik régebbi, sokak által szeretett nevünkhöz, az Új Diétához. A korábbi lap elején lévő képhez hasonló fotó köszön ránk az idén, hiszen az akkori szimbólum jelentése, miszerint a mennyiség és minőség összhangja a dietetikusi munka alapköve, a mai napig érvényben van. Jelenlegi kiadónk, a Pentasys Kft. nagy örömmel fogadott minket, hiszen lapunk színvonala az utóbbi évben kiemelkedően javult.
Elmondható, hogy az elmúlt évben sikerült rendszeresen megjelenni, magas szintű szakmai, tudományos cikkeket közölni, lehetőség volt a különféle megfigyelések, tapasztalatok publikálására. Ezekben a sikerekben természetesen nagy része volt Németh Herminának, aki a főszerkesztői feladatokat ez év elejéig látta el. Ő azonban a március 9-én tartott küldöttgyűlésen - megköszönve a bizalmat, amellyel korábban őt választottuk - lemondott eddigi tisztségéről.

Szerencsére nem hagyta el újságunkat, és a szerkesztőbizottság tagjaként ma is aktívan részt vesz a közös munkában. A küldöttértekezlet új főszerkesztőnek engem választott meg. A szavazatokat ezúton is szeretném megköszönni, és bár előreláthatóan nehéz munkára bólintottam rá, igyekezni fogok minél jobban megfelelni a kihívásoknak. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy magamról szóljak néhány szót. A szerkesztőbizottság munkájában egy éve veszek részt, de korábban több lap munkájában is közreműködtem. Több mint három éve a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Dietetika Tanszékén oktatok. Remélem, hogy tudásommal szakmai lapunk színvonalát emelni és a szakma presztízsét növelni tudom.

Bizonyára mindnyájunkban felmerült a kérdés, hogy milyen lesz az új Új Diéta. Természetesen a kilenctagú szerkesztőbizottsággal közösen továbbra is igyekszünk a régi és az új igényeknek megfelelni. Bevezettünk néhány új rovatot, amelyekkel az interdiszciplinákat is szeretnénk közelebb hozni a szakmához. Ilyen új rovat lesz pl. a Táplálkozáspszichológia, Gasztronómiai kitekintő (a következő számtól) stb. A dietetikus hallgatók részére is nyitottunk egy rovatot, mivel fontosnak tartjuk, hogy ifjúsági tagjaink is helyet kapjanak. A tudományos színvonal emelése érdekében igyekszünk szemezgetni a külföldi szakirodalomból, valamint a cikkek végén található �felhasznált irodalomlá is ezt szolgálja. Az idén minden számunk egy-egy téma köré fog csoportosulni, de természetesen lesz néhány adott témától eltérő �csemegelő is. Az első szám, vagyis amit most mindenki a kezében tart, a daganatos megbetegedések témakörét dolgozza fel. Ennek külön aktualitást adott, hogy a 2000. év végén megrendezett V. Szakmai Konferenciánk fő témája is ez volt. Mivel sokan nem tudtak eljönni, ezért az ott elhangzott előadások némelyikét közreadjuk. Szeretnénk az eddigieknél interaktívabb kapcsolatot kialakítani az olvasótáborral, ezért várjuk a leveleket, megjegyzéseket, cikkeket a területen dolgozó kollégáktól.

További jó olvasást és jó munkát kívánok mindenkinek a szerkesztőbizottság nevében: 

Mák Erzsébet főszerkesztő

 

---

A TÁPLÁLKOZÁS ÉS A RÁK

A daganatos betegségek kiváltó okai között első helyen a táplálkozás (körülbelül 35%), második helyen a dohányzás van (körülbelül 30%). A táplálkozás részesedése egyben azt is jelenti, hogy a vele kapcsolatban létrejövő daganatok elvileg megelőzhetők, miként az életmód többi területével, a mozgással és az alkohollal összefüggő daganatok ellen is jórészt tenni lehetne a helyes magatartásformák és életviteli szokások betartásával (egy másik közismert becslés a daganatok kialakulásának okairól az 1. ábrán látható).

Ma már tudjuk, hogy a daganatok olyan genetikai alapú betegségek, amelyeknek az örökletes háttere nagyrészt közös, s bázisukat a növekedésben, fejlődésben és differenciálódásban kulcsszerepű onko- és szuppresszorgének adják. Ezek a gének a sejtek fiziológiás funkcióiban, így a sejtciklus és az osztódás szabályozásában, valamint a különböző intracelluláris jelátviteli mechanizmusokban játszanak szerepet. Fiziológiás szerepük bizonyos életszakaszokban, bizonyos funkciók megszűntével, normális körülmények között befejeződik. Működésük átmenetileg vagy véglegesen megszűnik, valamilyen külső környezeti tényező hatására azonban ektópiásan működésbe léphetnek, s a korábbi protoonkogénekből onkogénekké aktiválódnak. Ezt elősegíti a környezeti karcinogének okozta genetikai károsodásokat folyamatosan javító gének  a DNSrepair rendszer  kapacitásának ''kimerülése'', s ezután többlépcsős onkogénaktiváció, illetve szuppresszorgéninaktiváció  ''onkogénkaszkád''  indul be, amelyek előbbutóbb daganatképződéshez vezetnek. Ez a folyamat azonban nem befolyásolhatatlan.

Számos lehetőség van arra, hogy a hosszú lappangási idő alatt a daganatképződésre endogén és exogén faktorok révén hassunk. Ezek a megelőzés lehetőségeit rejtik magukban (2. ábra). A daganatképződésben egészen addig vizsgálható a táplálkozási tényezők szerepe, amíg a folyamat irreverzibilissé nem válik, bár az ''immunológiai surveillance'' még ekkor is reverzibilissé teheti azt.

Ha áttekintjük a daganatkeletkezés többlépcsős elméletét (2. ábra), az mondható: a roppant hosszú, néma lappangási időszak alatt számos lehetőség van arra, hogy beavatkozzunk. Számos molekuláris genetikai, biológiai történés következik be, amelyeket detektálni lehet, s a daganatok előfordulásának gyakorisága életmódbeli beavatkozással, a táplálkozással, a dohányzással és a mozgással kapcsolatos szokások változtatásával számottevően (körülbelül 2050%ban) csökkenthető. Nem korai felismerésről és szűrésről van szó, hanem a lappangási periódus néma, tünetmentes (klinikai és laboratóriumi) szakaszában génszintű biomarkervizsgálattal a veszélyeztetettek felismeréséről és az adekvát prevenció alkalmazásáról, amely lehet kemoprevenció és olyan értelemben vett kemoprevenció is, hogy ''per vias naturales'' táplálkozással, táplálkozási szokásaink megváltozásával, továbbá daganatkeletkezést gátló élelmi anyagok bevitelével (3. ábra) védekezünk a különböző rosszindulatú daganatos betegségek kialakulása ellen.

A táplálkozás és a rosszindulatú daganatok összefüggéséből először azt nézzük meg, hogy milyen összetevők segítik elő a daganatok kialakulását. Közülük a túlzott energiafelvétel, az elhízás és a zsírok szerepe a legrégebben ismert. Köztudomású, hogy az emlő- és a colorectalis daganatok, valamint az említett tényezők között szoros összefüggés van.

A zsírokat három fő csoportba sorolhatjuk aszerint, hogy a zsírsavláncban vannake kettős kötések (illetve hány kettős kötés van), vagy sem. A telített zsírsavak – ezekben nincs kettős kötés – általában az állati eredetű zsírokban fordulnak elő. Az egyszeresen telítetlen zsírsavak egy kettős kötést tartalmaznak, általában növényi eredetűek, s  a szív- és érrendszeri betegségeket illető kedvező hatásukon túl  daganatmegelőző hatásúak. Fő forrásuk az olívaolaj, amely az úgynevezett ''mediterrán paradoxon'' plauzibilis magyarázatának egyik fő oka. (A mediterrán országokban nagy szénhidrát- és zsírfelvétel, valamint tetemes alkoholfogyasztás és dohányzás mellett általában jóval kisebb a daganatos halálozás, mint a közép-európai országokban, s a születéskor várható átlagos élettartam 10-12 évvel is hosszabb lehet.) A többszörösen telítetlen zsírsavak több kettős kötést tartalmaznak, s két alcsoportra  az n-3 és az n-6 sorozatszámúakra  oszthatók, attól függően, hogy a szénlánc végétől számított hányadik pozícióban található az első kettős kötés. Az n-6 sorozatú zsírsavak fő forrásai a növényi olajok, míg n-3 sorozatú zsírsavakat elsősorban halolajokban  főként tengeri halak olajában  találhatunk. Az n3 sorozatú zsírsavak mind állatkísérletekben, mind humán epidemiológiai vizsgálatokban egyértelműen daganatellenes hatásúnak bizonyultak. Az n-6 sorozatú zsírsavak esetében az állatkísérletek promoter  tehát daganatkialakulást elősegítő  hatást igazoltak, de ezt humán epidemiológiai vizsgálatokban nem sikerült megerősíteni. Ennek az a valószínű oka, hogy az n-6 sorozatú zsírsavak promoter hatása csak viszonylag kis összzsírfelvétel esetén mutatható ki, márpedig táplálkozásunkban a zsírfelvétel ezt a szintet jócskán meghaladja. A kísérleti adatok szerint az n-6 sorozatú, többszörösen telítetlen zsírsavak iniciátor hatásúak is lehetnek, de a zsírfelvétel kapcsán a promoter hatás dominál. A telített zsírok megítélése nem teljesen egységes, hiszen  elsősorban az energiafelvétel miatt  kedvezőtlen hatásúnak tartjuk őket, ugyanakkor a komplett tejben található zsír elősegíti a zsírban oldódó vitaminok felszívódását, amelyek közül az A-, a D- és az E-vitamin daganatellenes hatású. Némely, régebben egyértelműen károsnak tartott zsírral, például a sertészsírral (azon belül is a mangalica zsírjával) kapcsolatosan is új adatok láttak napvilágot, hiszen kedvező hatású, egyszeresen telítetlen zsírsavak is vannak benne.

A fehérjék szerepét még nem tisztázták pontosan a daganatkeletkezésben, az azonban biztos, hogy a fehérjemetabolizmus kapcsán keletkező és az ureaciklus végén létrejövő poliaminoknak promoter szerepük van a különböző daganatok kialakulásában. De a fehérjék részesei a nitrózaminok keletkezésének is, amelyek a gyomorban folyó fehérjebomlás során aminosavakból keletkeznek, s erős daganatkeltő hatásúak: a legkülönfélébb daganatokat indukálhatják. A nitrátforrás víz, tartósítószer, színezék, peszticidmaradvány stb. lehet.

A makronutriensek közül a szénhidrátok az energiafelvétel kapcsán jelentenek veszélyforrást. Elsősorban a monoszacharidok fogyasztására kell ügyelnünk. A hatásmechanizmust nem tisztázták, jóllehet számos elképzelés ismeretes a fokozott energiafelvétel és a daganatkialakulás közötti kapcsolat magyarázatára. Az étkezéssel kapcsolatban gyakran felvetődik az alkoholfogyasztás szerepe, amely a táplálkozási, helyesebben életmódbeli szokásokkal kapcsolatos, és szinergisztikus hatás révén egymás daganatkeltő hatását megsokszorozhatják.

Az alkohollal kapcsolatba hozható daganatok közé tartozik a májrák, a fej-, a nyak- és nyelőcsődaganatok, a hasnyálmirigy karcinómái, a gyomor- és béldaganatok. Különösen gyakori, hogy az alkoholfogyasztás dohányzással társul, s ezek egymás hatását potencírozzák. Az alkohol a szervezetben aldehiddé alakul, s az alkoholdehidrogenáz hatására kialakuló acetaldehid a toxikus és teratogén hatása mellett fokozza a sejtproliferációt, ráadásul kromoszómakárosodást okoz, így adva van a DNS-károsítás lehetősége, az iniciátorként való közreműködés. A dohányzás az iniciátor hatás mellett szinkarcinogenetikus hatású, ugyanakkor promoter szerepe is lehet, egymagában is komplett karcinogénként hathat. A pirolízis miatt policiklikus aromás szénhidrogének vannak a dohányfüstben, s ezek szintén igen erőteljes iniciátorok és komplett karcinogének. A sör, a bor és az égetett szeszek fogyasztása növelheti az emlőkarcinóma veszélyét, ugyanakkor a borfogyasztásról kiderült, hogy polifenol, flavonoid, antioxidáns, illetve rezveratroltartalma révén kis adagban védőhatású lehet. Kis mennyiségben azonban  vitamintartalma miatt  a sörnek is lehet védő hatása. De olyan kedvenceink is gyanúsíthatók – például hasnyálmirigykarcinóma létrehozásával –, amilyen a kávé.

A mikronutriensek közül elsősorban a C-vitamint kell megemlíteni, amely antioxidáns hatású, s így gátolja a karcinogén metabolitok képződését a gyomorban és a bélcsatornában. Rajta kívül az E- és az A-vitamin, valamint a retinoidszármazékok és a karotinoidok is csökkentik számos kémiailag indukált daganat kialakulását állatkísérletben, s ezeket a megfigyeléseket a humán epidemiológiai vizsgálatok is alátámasztják.

A mikroelemek közül a jód hiánya a proliferatív golyva kialakulásán keresztül játszhat szerepet a pajzsmirigykarcinómában. Régóta ismert a szelénhiány daganatkialakulást elősegítő, illetve bizonyos kéntartalmú vegyületek védő hatása. Ilyen például az indol-3-metilkarbinol (amely a céklában fordul elő).

Az élelmiszert természetes körülmények között szennyező anyagok közül az aflatoxin B-1 szerepe a legismertebb. Erre azok a megfigyelések hívták fel a figyelmet, amelyek szerint Nigériában az összes tumor 20%a, Mozambikban pedig 67%-a májrák volt, s ez körülbelül az ötszázszorosa volt az európai és az amerikai átlagnak. Kiderült, hogy ezt nem rasszbeli eltérés okozza, hanem a táplálék aflatoxinos szennyezettsége. Az aflatoxin – az Aspergillus flavus penészgomba toxinja – elsősorban a penészes földimogyorólisztből került be a szervezetbe (a penészesedést az afrikai forró, párás éghajlat elősegítette). A hatásmechanizmus a p-53 tumorszuppresszor génben okozott pontmutációkban keresendő, amelyet a molekuláris epidemiológiai vizsgálatok igazoltak.

A mesterséges eredetű élelmiszerszennyezők közül elsősorban élelmiszerszínezékeket (például a vajsárgát) és a különböző peszticideket (DDD-t) vizsgálták. Az engedélyezett növényvédő szerek között is találtak legalább húsz olyat, amelyek Nnitrozaminprekurzorokat tartalmaznak  ez elsősorban a karbamát típusú peszticidekre volt jellemző. A táplálkozásról szólva nem szabad megfeledkeznünk a leggyakrabban használt ételízesítőről, a konyhasóról. Az epidemiológiai vizsgálatok összefüggést találtak a nagy gyomorrákfrekvencia és a fokozott sófogyasztás között. A táplálkozás és daganat kérdéskörében fontos epidemiológiai megfigyelés volt, hogy a Bodenitó és Kaszpi-tenger környékén, Izland és Magyarország némely részén, valamint Japánban gyakoribb a gyomorrák. Elsősorban a füstölt húsáru (kolbász, sonka), illetve a füstölt, sózott, pácolt halak fokozott fogyasztására terelődött a gyanú, amelyekben kimutatták a policiklikus aromás szénhidrogének legprominensebb képviselőjét, a 3,4-benzpirént. A policiklikus aromás szénhidrogének elsősorban az égetés kapcsán keletkeznek  az olajban és a szabad tűzön való sütés, valamint a füstölés és a pácolás következményeként , s hatásukra számos daganat alakulhat ki. A legerősebb hatású iniciátor karcinogének közé tartoznak, de egyidejűleg többnyire komplett karcinogének is. Ráadásul a pácolt húsokban lévő nitrátvegyületekből a policiklikus szénhidrogének mellett nitrózószármazékok is képződhetnek, tehát az étel tartósítására és elkészítésének módjára is oda kell figyelni.

Ételeinkben szerencsére számos daganatellenes, daganatmegelőző hatású összetevő is lehet, ezért a helyes táplálkozással csökkenteni tudjuk a daganatok kialakulásának kockázatát. Közülük az utóbbi időben a növényi eredetű kémiai anyagokra (fitokemikáliákra) összpontosult a figyelem. Azt már régóta tudjuk, hogy számos növény és növényi eredetű élelmiszer a karcinogenezis különböző szintjein daganatmegelőző hatású (3. ábra). Bizonyos táplálkozási tényezőket és ajánlásokat ki kell emelni fontosságuk vagy újdonságuk miatt  elsősorban a vörös szőlő héjában levő rezveratrol, a paradicsomban levő likopin, a fitoösztrogének, a szójafehérjék, a kvercetin, illetve a kínai zöld tea vagy a kalkonok érdemelnek említést.

A keresztesvirágúakban és a különböző zöldségfélékben levő flavonoidok, indolok és izotiocianátok kedvező hatásúak a különböző daganatok megelőzésében. Újabban számos növényi eredetű vegyületet fedeztek fel, amelyekről feltételezik, hogy csökkentik a daganatok kialakulásának lehetőségét. Időről időre új növények és belőlük izolált vegyületek kerülnek az érdeklődés homlokterébe; ilyenek például a citrusfélék (elsősorban a grépfrút), a görög- és a sárgadinnye, a fokhagyma, a sütőtök, a vöröshagyma, a rozmaring, az áfonyafélék, a zöld tea, a már említett paradicsom és szőlő héja.

A vizsgált anyagok eltérő hatásmechanizmusúak (3. ábra), ám a gyakorlati jelentőségük nem mindig pontosan ismert vagy bizonyított. Ilyenek a már említett flavonoidok, polifenolok, fenolok, indolok, izotiocianátok, glükózinolátok, fitoösztrogének, lignálok, izoflavonoidok, kurkumin, kvercetin, ellagénsav, taurin, szulfidok, kinonok és a kapszaicin, bár az utóbbinak a promoter hatására is vannak adatok. Intenzív kutatások folynak az izolált vegyületek, szintetikus és félszintetikus származékaik, esetleg kombinációjuk kemopreventív célú alkalmazására, például táplálékkiegészítőként (ilyenek a növényi kalkonszármazékok). Preventív hatású a szelén is, de az állatkísérletek szerint a daganatmegelőző hatáshoz a fiziológiás dózisnál jóval nagyobb mennyiségre van szükség. Nem valószínű tehát, hogy az ember esetében a szelént kemopreventív szerként lehetne használni, hiszen igen nagy adagban kellene adni. A szelénhiányos területeken viszont egyértelműen és bizonyítottan csökkenti a fokozott daganatrizikót.

Végül essék szó azokról a konyhatechnikai eljárásokról, amelyek leginkább ajánlhatók a daganat megelőzésére! Ezek elsősorban a kíméletesebb konyhatechnikák, tehát a főzés, a párolás és a mikrosütő alkalmazása. Bizonyíték van ugyanis rá, hogy a húsok magas hőmérsékleten való sütésekor a megpirult-megbarnult részek nagy mennyiségben tartalmaznak karcinogén  iniciátor hatású  anyagokat.

Remélhetőleg sikerült felhívni a figyelmet arra, hogy a táplálkozással és az életmóddal nagymértékben befolyásolhatjuk a daganatok kialakulását. Azt mondhatjuk előnyösnek, ha sok növényi alapanyagot használunk, bizonyos mértékű energiafelvételcsökkentésre törekszünk, mérsékeljük a zsírfogyasztást, tartjuk az ideális testtömeget, és sokat mozgunk, mert ez mind daganatprevenciós hatású lehet.

Érdemes megszokni, hogy néhány kevéssé előnyös ételt, élelmiszert egészségesebbel helyettesítünk (4. ábra). Ha ezt a néhány egyszerű alapelvet következetesen betartjuk, máris sokat tettünk egészségünkért, de ezeket ki kell egészíteni az említett többi táplálkozási ajánlással.
 
(Elhangzott az MDOSZ V. Szakmai  Konferenciáján.)

Dr. Ember István, dr. Kiss István
Pécsi Tudományegyetem, Orvos- és Egészségtudományi Centrum,
Általános Orvostudományi Kar, Humán Közegészségtani Intézet

 

---

SUGÁRTERÁPIÁVAL KEZELT BETEGEK DIETOTERÁPIÁJA

Kevés biológiai kérdés okoz annyi gondot az emberiségnek, mint a rosszindulatú daganat, ugyanis robbanásszerűen nő a betegek száma világszerte, s egyre nyilvánvalóbbá válik a jelentősége a halálozásban. Hazánk 1980 óta vezeti a daganat miatti halálozások nemzetközi listáját. A rákkutatás ugyan világszerte óriási erők bevetésével folyik, ám a kutatás mellett fontos feladat hárul azokra is, akik kezelik a betegeket. A daganatos betegek esetében a sebészeti és a citosztatikus kezelés mellett a sugárkezelésnek is nagy szerepe van. Célja az, hogy a daganatot és ismert áttételeit elpusztítsa, a terjedés lehetőségét kizárja. Röntgen és a Curie házaspár felfedezései nyomán a daganatok sugárkezelését már a XIX. század végén megkísérelték. Azóta sok év telt el, s a sugárkezelés önálló tudománnyá vált. A sugárzás olyan fizikai ágens, amely az anyaggal vagy az élő szervezettel kölcsönhatásba lép, s energiájának átadása, illetve módosulása révén mélyreható változásokat idéz elő benne. Jellemzője a minden élő szövetre ható pusztítás. A sugárterápia alkalmazásakor a sugárbetegséghez hasonlító állapot alakul ki. A kórkép a nagy szövetvesztéssel járó tünetegyüttesekre (például égés, fagyás, TBC-s cachexia) emlékeztet, de kiváltó oka eltérő. A sugárbetegség legenyhébb formáját sugárcsömörnek nevezzük. Tünetei: émelygés, hányinger, hányás, étvágytalanság, s ezeknek következményeként testtömegcsökkenés. A vizsgálatok kimutatták, hogy a sugárral kezelt betegek 90%-a a terápia alatt 35 kg-ot fogy.
 

A sugár hatása a szervezet anyagcseréjére
Fehérjeanyagcsere. Régi megfigyelés, hogy nagy adagú sugár alkalmazásakor fokozott mennyiségben bomlanak le a szöveti fehérjék, s negatív lesz a nitrogénegyensúly. A kórkép a heveny éhezéses halálhoz hasonlít. Szénhidrátanyagcsere. A sugárzásoknak a szénhidrátanyagcserére gyakorolt hatását régóta kiterjedten tanulmányozzák. Egésztestbesugárzás után a vércukorszint emelkedését és a máj glikogéntartalmának csökkenését észlelték. Zsíranyagcsere. A szénhidrátés a zsíranyagcsere szoros összefüggése alapján azt lehetne várni, hogy besugárzás hatására az utóbbi is zavart szenved, ám a valóságban nem érdemi a változás.

Sugárhatás az emésztőrendszer szerveire
Száj: előbb vizenyő alakul ki, majd a szájnyálkahártya szárazzá és rugalmatlanná válik. A csökkent nyálelválasztás miatt kellemetlen szájszárazság támad.
Nyelőcső: nagyobb sugáradag esetén gyulladásos reakció és nyelési kellemetlenség lép fel.
Hasi terület: a gyomorban lévő sejtek a legsugárérzékenyebbek, emiatt fekély alakul ki, s a sósav elválasztása csökken. A gyomor kiürülése elhúzódik. A vékonybél nyálkahártyája érzékenyebb a gyomorénál. A vastagbél a vékonybélnél rezisztensebb.

Vizsgálataimat a DEOEC sugárterápiás osztályán végeztem. A betegek kezelése öt hétig tartott. Ez idő alatt figyeltem a betegek állapotának és testtömegének változását. Munkámat nehezítette, hogy a betegek nem osztályon feküdtek, hanem bejártak kezelésekre. A kezelés megkezdése előtt anamnézist vettem fel életmódjukról. Különös tekintettel arra, hogy dohányoznake, fogyasztanake alkoholt és kávét, s naponta hányszor étkeznek. A vizsgálat eredménye: a tizennyolc beteg közül csak hat nem dohányzik, kilencen nem fogyasztanak alkoholt, nyolcan nem isznak feketekávét, hat beteg csak kétszer étkezik naponta, s hét beteg tartja be a napi többszöri étkezést. Minthogy a betegek vidéken laknak, az a kilenc is, aki nyugdíjas, néha nehéz testi munkát végez. Testtömegüket megmértem a kezelés előtt és végén is, s összehasonlítottam az ideális testtömeggel. Sajnos, nagymértékű volt a fogyás. A testtömegcsökkenés nemcsak a sugárkezelés hatására következett be, hanem a tumor cachexiát okozó anyagcsereváltozásai is befolyásolták. A betegek 95%-a falun él, így rendesen a megszokott ételeket (szalonnát, füstölt kolbászt, sült húst) eszik, de mert később ezeket már nem tudják fogyasztani, ezért elhagyják az étkezéseket, s inkább folyadékot (tejet, teát, leveseket) isznak. A nemzetközi vizsgálatok kimutatták, hogy a daganatos betegek 64%a már kezelés előtt is alultáplált, s a kezelés során tovább veszítenek a testtömegükből. Johnson 1980-ban megállapította, hogy a sugárterápiával kezelt betegeknek egy úgynevezett kezelési testtömeget kellene elérniük ahhoz, hogy meg lehessen akadályozni a nagymértékű fogyásukat. A kezelési testtömeg: ideális testtömeg +810%. Amikor meghatároztam betegeim kezelési testtömegét, azt tapasztaltam, hogy a méréskori testtömegük 12%-kal kevesebb.

Minden betegnek megállapítottam a kezelés alatt szükséges energia- és tápanyagigényét, majd összehasonlítottam, hogy átlagosan mennyi különbség van az általuk elfogyasztott és a szükséges tápanyag között.
• Energiaszükséglet: kezelési testtömeg × 4045 kcal.
• Fehérjeszükséglet: kezelési testtömeg × 2 g.
• Zsírszükséglet: kezelési testtömeg × 1,2 g.
• Szénhidrátszükséglet: kezelési testtömeg × 69 g.

Energiából és fehérjéből minden beteg kevesebbet, míg zsírból és szénhidrátból három beteg többet fogyasztott a kívánatosnál. A daganatos beteg tápláltsági állapota döntően befolyásolja a gyógyulás kilátásait. Mint az előzőekből megállapíthatjuk: az alultápláltság nem csupán tápanyaghiány következtében kialakult állapot, hanem kóros folyamatok összessége is, így a daganatos betegnek nemcsak a kezelése, hanem táplálása is összetett folyamat. Hippokratésznek tulajdonítják azt a mondást, hogy "extrém betegség kezelésére extrém kezelési módok szükségesek". Eszerint a beteg kezelése során kialakult objektív és szubjektív gyomor-bél panaszok, és a megváltozott anyagcsere miatt kiegyensúlyozott étrendre lenne szükség. A statisztikai adatok szerint ugyanis a betegek 50%-a már a diagnózis felállításakor alultáplált, s a betegség előrehaladásával ez az arány 70%-ra nő.

Diéta
A diétának az a célja, hogy megfelelő étrenddel és a beteg együttműködésével a testtömegét fenntartsuk, illetve növeljük, mert ezzel megelőzhető állapotának a romlása. Nagyon fontos, hogy az étrenddel méregtelenítsük a szervezetét, s közben tápláljuk is. Az étrendek összeállításánál és az ételek elkészítésénél figyelembe kell venni a betegek egyéni kívánságait, hiszen betegeket gyógyítunk, nem betegségeket. A diéta roboráló legyen, az energiaés fehérjegazdagság mellett fontos az ásványi anyagok és a vitaminok pótlása is. Figyelnünk kell arra is, hogy a nem mindig jó étvágyú beteg nem képes a kívánt mennyiséget elfogyasztani. Törekedjünk arra, hogy kis ételmennyiségben nagy energiaadagot juttassunk be a szervezetbe. A roborálás üteme fokozatos és egyenletes legyen. Napjainkban nagy segítséget nyújtanak az újabb és újabb tápszerek, amelyeket egymagukban és ételek dúsításához is felhasználhatunk. Nagyon fontos, hogy a beteget és családját folyamatosan felvilágosítsuk, és lelki támogatásban részesítsük.

Összegzésül megállapíthatjuk, hogy a daganatos betegek kezelésében sebész, radioonkológus, fizikus, gyógyszerész és dietetikus működik együtt, s az utóbbinak a munkája is nélkülözhetetlen. Elsőrendű szempont a megfelelő tápláltság elérése, mert ezzel részben helyreállítjuk a beteg kívánatos testi állapotát, aki ráadásul örömét lelheti a táplálkozásban, amely lélektanilag is nagyon fontos számára.

Irodalom
Carol, H. J.: Nutritional care of cancer patients receiving radiotherapy. In: Textbook of radiotherapy.
Flecther, G. H., Philadelphia, Lea and Febiger, 1980.
Bonous, G. et al: Dietary protection during radiation therapy. Strahlentherapia, 1975.
Echardt, S.: Klinikai onkológia. Medicina, 1977.
Rigó, J., Zajkás, G., Barna, M.: Dietetika. 1977.
Rodé, I.: Őszinte szavak a rákról. Medicina, 1977.

Miltényi Klára dietetikus
Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségügyi Centrum Dietetikai Szolgálat

Megjegyzés!

Jelenleg még nem született egységesen elfogadott állásfoglalás
a rákbetegeknek ajánlott napi energia és tápanyagbevitelről.
A fenti cikk a Debreceni Egyetem Orvos és Egészségügyi Centrum Dietetikai Szolgálatánál alkalmazott adatokat tartalmazza. A tudományos szakemberek véleménye egységes arról, hogy a cahexiás betegeknek magasabb energiabevitel indokolt.
A fehérje bevitele is amennyire lehet, emelkedjen meg, de a túl nagy, 15-20 energia% fehérjetáplálás tartós alkalmazásakor hosszú távon bizonyítottan mikroérkárosodás alakul ki.
A szénhidrátbevitel tekintetében sincs konkrét, elfogadott javaslat.
A tumorsejtek az energiaigényüket a cukorból fedezik, de mivel a vércukorszintet nem lehet egy bizonyos szint alá csökkenteni, ezért nincs különösebb indokoltsága a kis szénhidrátbevitelnek. Mind a mai napig a legtöbb intézményben elfogadott, hogy a tumoros betegek számára abszolút individuális táplálás javasolt, az igények minél magasabb szintű figyelembevételével.

A Szerkesztőbizottság

 

---

A DIETETIKUS SZEREPE A SZÍV- ÉS ÉRBETEGSÉGEK INTÉZETI
REHABILITÁCIÓJÁBAN ÉS A SZEKUNDER PREVENCIÓBAN

A szív- és érbetegségek szekunder prevenciója és a kardiológiai rehabilitáció komplex tevékenység, amelynek az a célja, hogy elősegítse a betegeknek a normális életbe való visszatérését, javítsa az életminőséget, s csökkentse a rizikófaktorokat. A rehabilitáció szorosan összefügg a prevencióval, s a risk stratifikáció (1,7), a mozgásterápia (6) és a pszichoterápia (4) mellett magában foglalja a kardiovaszkuláris rizikóbetegségekkel (a zsíranyagcsere-zavarral, az elhízással, a cukorbetegséggel vagy a metabolikus X-szindrómával) való foglalkozást. A helytelen táplálkozási szokások fontos szerepet játszanak a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásában, ugyanakkor az ésszerű, helyes táplálkozás betegségmegelőző hatású lehet.

A dietetika szerepe a szekunder prevencióban
A kardiológiai rehabilitáció sarokköve a mozgásterápia. (2, 5, 6, 9)
Emellett a dietoterápia másik fontos eleme a primer és a szekunder prevenciónak. (3)
A primer prevenció magában foglalja a helyes életmódra nevelést, valamint a korszerű táplálkozásra való oktatást az egészség megóvása érdekében.
A szekunder prevenciónak a kardiológiai rehabilitációban az a célja, hogy a betegségek progresszióját csökkentse, a betegek állapotát javítsa. (2, 8) Magában foglalja az alapvető életmódváltást, a helyes étkezési szokások kialakítását, valamint a táplálkozással összefüggő rizikófaktorok megszüntetését, diétás kezelését (elhízás, cukorbetegség, lipidanyagcsere-zavarok).

A dietetikus feladatai a szekunder prevencióban
A szívés érbetegek intézeti rehabilitációjában és a szekunder prevencióban a dietetikus fő feladata a diéta meghatározása, összeállítása és folyamatos szolgáltatása, valamint az egyéni és csoportos diétás tanácsadás.

A diéta meghatározása, összeállítása
Az intézetbe kerülő, diétát igénylő betegek étrendjének meghatározása a kezelőorvossal együttműködve történik. Ennek során megállapítjuk a beteg tápláltsági állapotát, tápanyagszükségletét és diétáját.
Ezután a dietetikus: 
– megtervezi a diétát a beteg megváltozott tápanyagigényének és állapotának figyelembevételével;
– kiszámítja a megfelelő tápanyagtartalmat;
– folyamatosan szolgáltatja a diétát, s figyelemmel kíséri mennyiségi és minőségi szempontból azt (a kórházi étrend egyszersmind mintául szolgál az otthoni diéta megtervezéséhez).

A szív- és érbetegek diétájának célja
A táplálkozással összefüggő kardiovaszkuláris rizikófaktorok befolyásolása, a megbetegedések és a halálozások számának csökkentése.
Testtömegcsökkentés (BMI 27 alá): 10% testtömegcsökkenés elegendő lehet ahhoz, hogy az IGT, illetve a gyógyszerrel még nem kezelt diabétesz visszafejlődjön, s a vérzsírszintek is kedvezően változzanak (minden kg súlyfelesleg 20 mg/nap mennyiséggel növeli az endogén koleszterinszintézist).
Koleszterinszint-csökkentés (5,2 mmol/l alá): a táplálkozási szokások megváltozásával maximálisan 815%-kal csökkenthető a koleszterinszint (10% koleszterinszint-csökkenés 20%-kal csökkenti a szívinfarktus veszélyét). Az összkoleszterin/HDL, illetve az LDL/HDL arány javítása.
Trigliceridszint csökkentése 2,3 mmol/l alá. Vércukorszint normalizálása. Vérnyomás normalizálása. Húgysavszint csökkentése.

A kardiovaszkuláris rizikóbetegek étrend-összeállításának irányelvei
Adekvát energiafelvétel elhízás vagy túlsúly esetén a betegek tápláltsági állapotától, korától, nemétől és testi aktivitásától függően, körülbelül 500 kcal energiadeficit létrehozásával (férfiaknál általában 1400-1800, nőknél 1200-1400 kcal). (10) Az energiafelvétel ajánlott összetétele: 55-60% szénhidrát, < 30% zsír, 15-18% fehérje.
A zsírfelvétel csökkentése az összenergia-bevitel 30%-a alá. A telített zsírsavak felvételének csökkentése az összenergia-felvétel 10%-a alá. A koleszterinszint emelkedésében kétszer akkora a szerepük, mint a koleszterinfelvételnek. A telített zsírsavak kifejezetten koleszterinszint-növelő és trombogén hatásúak, növelik az LDL-koncentrációt, amely a legaterogénebb. (11)
A többszörösen telítetlen zsírsavak felvételének növelése az összenergia 8-10%-áig. Az n-3 és n-6 zsírsavak csökkentik az összkoleszterinszintet, az LDL-t és a VLDL-t, de csak az n-3 zsírsavak (linolénsav, EPA, DHA) csökkentik a trigliceridszintet, emellett antiaritmogén és antitrombogén hatásúak. (11) Az ideális n-6:n-3 arány 1:5-1:10. A koleszterinfelvétel csökkentése napi 300 mg alá, magas koleszterinszint esetén 200 mg alá. 10 (A testbe jutó koleszterin 60%-a szívódik fel.)
A rostfogyasztás napi 30-40 g-ra növelése, elsősorban a vízoldékony rostok (pektin, béta-glukán) formájában. Hosszú távon az összkoleszterinszint, az LDL-koleszterinszint és a trigliceridszint csökkenését eredményezi, s elérheti a 20%-ot is. (10, 11) A szénhidrátfelvétel összetételének megváltoztatása: a komplex szénhidrátok arányának növelése 50-60%-ra, a tisztított szénhidrátok, illetve a cukrok arányának csökkentése a hozzáadott cukor ne haladja meg az energia 10%-át.
A sófelvétel csökkentése napi 46 g konyhasó ajánlott. Jelenleg a férfiak az ajánlott mennyiség négyszeresét, a nők a háromszorosát fogyasztják. (10) A lakosság 25-30%-a nátriumszenzitív, az ő esetükben a túlzott sófelvétel hozzájárulhat a vérnyomás emelkedéséhez.

A diétás tanácsadás
A kardiológiai rehabilitációban a dietetikus legfontosabb feladata a diétás tanácsadás, a betegoktatás.
Célja:
• hogy megváltoztassuk a betegnek a táplálkozáshoz való hozzáállását;
• hogy átadjuk mindazt az elméleti tudást, amellyel a beteg önállóan is képes a diétáját megtervezni;
• hogy fejlesszük azon készségeit, amelyekkel képes lesz elkészíteni a megfelelő ételeket. A beteg elsajátítja:
• diétájának főbb szempontjait;
• diétás étrendjének összeállítását;
• a nyersanyagok, élelmiszerek kiválasztásának irányelveit;
• a megfelelő konyhatechnikai módszerek alkalmazását.

A betegoktatás sikerének szempontjából fontos:
• hogy megnyerjük a beteg bizalmát;
• hogy felkeltsük érdeklődését a tudatos táplálkozás iránt;
• hogy rá tudjuk beszélni a gyökeres életmódváltásra;
• hogy tudatosítsuk a beteggel: egészségéért, illetve gyógyulásáért saját maga is felelős;
• hogy a tanácsadás ne csak tiltásokon alapuljon, hanem helyezze előtérbe azt az alapszabályt: mértékkel fogyasztva, az ételek nagy része beilleszthető az étrendbe;
• hogy mindezekhez a kezelőorvos megfelelő segítséget nyújtson a dietetikusnak (az orvos is hívja fel a beteg figyelmét a diéta fontosságára).
 

Egyéni tanácsadás
Az egyéni tanácsadás a betegoktatás leghatékonyabb formája, mert ennek során kerülhetünk a legszemélyesebb kapcsolatba a betegekkel. Így tudunk a beteggel megismerkedni és elfogadtatni a diétáját, azonnal válaszolni tudunk a benne felmerülő kérdésekre, s részletes információt kaphatunk szociális életkörülményeiről. A tanácsadás előtt a dietetikusnak tájékozódnia kell a beteg személyi adatairól, a betegségével kapcsolatos kérdésekről (diagnózisairól, jelenlegi állapotáról, vizsgálati eredményeiről, az orvos által előírt diétáról), tápláltsági állapotáról (testmagasságáról, testtömegéről, BMI-ről, derék-csípő arányáról), eddigi táplálkozási és élelmiszervásárlási szokásairól. Az egyéni tanácsadás minden beteg számára fontos. A tanácsadás része, hogy a beteg mindennap tájékoztatást kap írásban arról: milyen időpontban, mit kell ennie, s az ételek vagy az élelmiszerek mennyi szénhidrátot tartalmaznak? A rehabilitáció időtartamát figyelembe véve ez a három heti kiszámolt étrendet jelenti, amely szintén követendő mintát ad az otthoni étrendhez. A tanácsadás során a betegeket írásos szórólapokkal, diétásfüzetekkel, receptekkel stb. látjuk el. Néha szükség lehet a hozzátartozóival való beszélgetésre is (főleg férfiak esetében) a diéta gyakorlati megvalósítása, illetve a családnak a diétához való segítségnyújtása érdekében.

Szervezett csoportos tanácsadás
A csoportos tanácsadáson a kardiovaszkuláris rizikótényezőknek megfelelően az elhízott, a cukorbajos és a zsíranyagcsere-zavarral küszködő, infarktuson vagy koszorúérműtéten átesett betegek, illetve a rizikóbetegek vesznek részt (azért együtt, mert a betegek többségénél mindhárom rizikótényező fennáll). A diétás tanácsadás szakképzett dietetikust igényel. Minden dietetikus külön foglalkozást tart (egy időben, különböző helyeken) a hozzá tartozó osztályok betegeinek.
Egy-egy csoport létszáma akkor ideális, ha legfeljebb hat-nyolc főből áll, mert ilyen körülmények között a betegek könnyebben megnyílnak, s rávehetők arra, hogy problémáikat és tapasztalataikat elmondják. A tanácsadást célszerű tanfolyamként tartani, hetente egy-egy csoporttal (ugyanazon betegekkel), négy napon át azonos időpontban, azonos helyen. A foglalkozások időtartama 40-45 perc (de érdeklődő betegek esetén hosszabb is lehet). Tárgyi feltételek: megfelelő nagyságú, állandó helyiség, szemléltetőeszközök (plakát, dekoráció, tábla, írásvetítő, videó stb.), a betegek rendelkezésére bocsátandó ismeretterjesztő brosúrák (tápanyagtáblázat, receptgyűjtemény stb.), személymérleg, testmagasságmérő. A tanácsadást ajánlatos meghatározott tematika szerint végezni.
Az 1. napon a rizikótényezőkről (kiemelten a táplálkozással összefüggőkről), az elhízásról, a cukorbetegségről, a magas vérzsírszintek kialakulásáról és következményeiről beszélgetünk. Megtanítjuk a tápláltsági állapot meghatározását BMI, derék-csípő arány. A foglalkozásokon a betegek új ismereteket szerezhetnek a betegségükről, s megértethetjük velük, hogy miért van szükség a diétára, illetve a tudatos táplálkozásra.
A 2. napon megismertetjük a betegeket a táplálkozás-élettani alapfogalmakkal (az energiaés tápanyagszükséglettel, az energiát adó tápanyagokkal, a koleszterin, az ásványi anyagok, a vitaminok és a rostok szerepével stb.). Megtanítjuk a betegeket a tápanyagtáblázat használatára, a tápanyagtartalmak kiszámítására a részt vevő betegek betegségének és intelligenciájának megfelelően.
A 3. napon megbeszéljük a nyersanyagok helyes kiválasztását, az élelmiszer-vásárlás szempontjait (az élelmiszercsoporttól függően, a zsírés koleszterintartalom, a zsírsavösszetétel, a só-, cukorés rosttartalom alapján), az étrend összeállításának alapelveit, az alkalmazandó ételkészítési eljárásokat.
A 4. napon összefoglaljuk a tanfolyam lényegét, az új ismereteket, s válaszolunk a felmerült kérdésekre. Irányított beszélgetés formájában diétájukba illő recepteket ajánlunk. A betegeknek lehetőségük nyílik saját receptjeiket és tapasztalataikat elmondani. Emellett ellátjuk őket a megfelelő írásos anyaggal.

Lehetőségek a diétás tanácsadás hatékonyságának növelésére
Kóstolással egybekötött élelmiszerbemutató szervezése, amelynek során a betegek megismerhetik a különböző élelmiszercsoportok termékválasztékát és azok előnyeit. Ételbemutatók és kóstolók szervezése, amelyek során a diétájukba illő ételekkel (és receptjeikkel) ismertetjük meg a betegeket.
Élelmiszerbolt látogatása és vásárlás (öt-nyolc fős csoportokban), így a betegek az üzlet polcainál tanulhatják meg a nyersanyag-kiválasztást, az élelmiszerek tápanyagtartalmát, s a helyszínen válaszolhatunk a kérdéseikre.
Oktatókonyha kialakítása, ahol bemutatható a diétás ételek elkészítése.

Összefoglalva azt mondhatjuk: a dietetikusnak az a feladata a szívés érbetegségek szekunder prevenciójában, valamint a kardiológiai rehabilitációban, hogy összeállítsa és folyamatosan szolgáltassa a betegeknek a diétát, s tevékenyen részt vegyen a betegek életmódjának, helytelen viselkedési formáinak megváltoztatásában. Ezen belül fontos teendője a diétás tanácsadás, a betegoktatás, amelynek során igyekszik megváltoztatni a betegek étkezési szokásait, táplálkozási attitűdjeit.

Irodalom
1.Berényi, I., Hoffmann, A., Kende, M., Kéthelyi, J., Sándori, K., Szász, K., Tahy, Á., Veress, G.: A kardiológiai rehabilitáció szakmai és szervezeti irányelvei. Orvosi Hetilap, 33., 20652072., 1997.
2.Berényi, I., Veress, G., Szeles, É., Csendes, É., Hoffmann, A.: A kardiológiai rehabilitáció a szekunder prevenció eszköze. Orvostovábbképzés, 3, 154-158., 1998.
3.Csendes, É., Veress, G., Berényi, I., Szeles, É., Hoffmann, A.: A diéta szerepe a cardiovasculáris rehabilitációban. Orvosképzés, 3., 139-144., 1988.
4.Hoffmann, A., Veress, G., Berényi, L., Csendes, É., Szeles, É.: Pszichológiai kérdések a szívbetegség rechabilitációjában. Orvosképzés, 3., 159-161., 1988.
5.Perk, J., Veress, G.: Cardic rehabilitation: applying exercise physiology in clinical practice. J. Appl. Phys., 83., 457-462., 2000.
6.Szeles, É., Berényi, I., Veress, G., Csendes, É., Hoffmann, A.: A mozgásterápia jelentősége a kardiológiai rehabilitációban. Orvosképzés, 3., 145153., 1998.
7.Veres, G., Berényi, I.: A kardiológiai rehabilitáció főbb szempontjai 1998-ban. Orvosképzés, 6., 360364., 1998.
8.Veress, G., Hoffmann, A., Berényi, I., Csendes, É., Szeles, É.: A kardiológiai rehabilitáció irányelvei. Orvosképzés, 3., 131-138., 1998.
9.Veress, G., Szeles, É., Simon, A., Berényi, I.: Keringési elégtelenségben szenvedő betegek rehabilitációja és mozgásterápiája. GRANUM, 1., 5-7., 2000. 10.
10.Kubányi, J., Domonkos, A.: Dietotherápia a felnőtt kardiovaszkuláris rehabilitációban. A Magyar Kardiovaszkuláris Rehabilitációs Társaság Módszertani levelének kiegészítője, 1999.
11.Zajkás, G.: Egészséges táplálkozás a szívés érrendszeri betegségek megelőzése. Családorvosi Fórum, 5., 24-30., 2000.

Utczás Anna dietetikus
Állami Szívkórház Balatonfüred

 

---

A DAGANATOS BETEGSÉGEK SEBÉSZI KEZELÉSE

A (rosszindulatú) daganatos betegségek kezelése rendkívül szerteágazó feladat, amely az orvostudomány csaknem valamennyi ágát érinti. Az egyik szakterület a sebészet, amellyel a legrövidebb idő alatt a legnagyobb változás érhető el. A sebészeti beavatkozás nemcsak műtéti heggel, esetleg csonkolással jár, hanem a táplálkozást is befolyásolhatja. Írásomban a dietetikusoknak is munkát adó, rosszindulatú emésztőszervi daganatok sebészetével foglalkozom, amely az általános vagy hasi sebészet tárgykörébe tartozik. E daganatok közös tulajdonsága, hogy viszonylag későn jelennek meg a tüneteik, s nem ritka, hogy felfedezésük pillanatában már környezeti beszűrődés vagy többszörös áttét érhető tetten.

Sebészeti onkológia onkológiai sebészet

A rosszindulatú daganat veszélyezteti a beteg életét, ezért abszolút a műtéti javallata. Ez elvben azt jelenti, hogy a kísérő és a társbetegségek sem jelentenek ellenjavallatot. A műtét (különösen a nagy és csonkító műtét) azonban igen igénybe veszi a beteget, s a kockázata sem kicsi, ezért nagyon fontos, hogy a beteget pontosan és részletesen felvilágosítsák a műtét előtt. Mára szerencsére kiment a divatból az a régi, teljesen elfogadhatatlan és etikátlan gyakorlat, hogy nem mondják meg neki, mi a baja. A műtét lehet kuratív, ha azt gondoljuk, hogy sikerült daganatmentessé tenni a beteget, s lehet palliatív, amikor biztosan tudjuk: az alapbetegséget nem tudjuk gyógyítani, de a műtéttel a hátralevő élet minőségét javítjuk, vagy valamilyen aktuális szövődményt hárítunk el (például a bélen megkerülő összeköttetést anastomosist készítünk, hogy a beteg tudjon táplálkozni).
A daganatsebészetnek van néhány alapelve, amelyet a műtét során követni kell. Ha lehet, a tumort egyben (in toto) és nem részenként, darabolva kell eltávolítani. A daganatot minél ritkábban szabad érinteni, tapogatni, megfogni, mert ez növeli a vérben keringő daganatsejtek számát, s ezzel a recidíva valószínűségét. Nagyon hasznos műtéttechnikai újdonság, hogy a metszéseket lehetőleg elektromos koagulálóval kell végezni, mert ez nemcsak a vérzést, hanem a tumorsejtek szóródásának eshetőségét is csökkenti. Ha mód van rá, először mindig a drenáló vénát kell lekötni, ezzel is gátolva a daganatsejteknek a vérbe jutását. Vastagbélműtét esetén pedig a kiirtásra kerülő bélszakaszt kell előzetesen lekötni, hogy megakadályozzuk a bélen belüli tumorsejtszóródást.

Nyelőcsődaganat

Elsősorban az idősebb férfiak betegsége. Kialakulásában étkezési tényezők (elsősorban az alkohol hatását fokozó dohányzás, valamint a gyakori, nagyon forró étel), marószer okozta mérgezés utáni állapot, valamint a refluxbetegség szövődményei játszhatnak szerepet. A daganat alattomos módon növekszik, korai tünete gyakorlatilag nincs. Legfontosabb panasz a nyelési nehézség, de, sajnos, csak akkor, ha a daganat a nyelőcső kerületének már legalább a felét-háromötödét megtámadta. Diagnosztikájában az endoszkópiának és a nyelési röntgenvizsgálatnak van a legfontosabb szerepe. A nyelőcsődaganat sebészeti kezelési módja a majdnem teljes rezekció, amelynek során csaknem teljes hosszában, a nyaki szakaszig eltávolítják a nyelőcsövet. Pótlására több megoldás ismeretes. A gyomor is számításba jön némi 'átszabás' után (úgynevezett csőgyomrot kell készíteni), de vékonyvagy vastagbéllel is pótolható. A dolog természetéből adódóan a betegek a legtöbbször tartós éhezés után kerülnek sebészhez. Ehhez jön a műtéti előkészítés: a lehetséges műtéti megoldások miatt a nyelőcsőtumoros beteget ugyanúgy kell előkészíteni, mintha vastagbélműtétje lenne. Maga a műtét nagy, négy-nyolc órás műtét, amelynek során gyakran a mellkast is meg kell nyitni. Ennek alapján érthető, hogy a jobbára idős, leromlott, dohányos beteg számára ez igen nagy terhelés, ezért 10-15% körüli a közvetlen műtéti halálozás. Palliatív megoldásként endoprotézis jön szóba: a daganat okozta szűkületbe vagy endoszkóppal, vagy kis műtéttel a gyomor felől egy műanyag tubust helyeznek, amely lehetővé teszi a táplálkozást, ekképp számottevően javítja a beteg hátralevő rövid életének minőségét.
 

Gyomordaganat

A gyomorrák gyakorisága világszerte csökken. Sokat emlegetik, hogy Japánban van a legtöbb gyomorrákos beteg, s bajuknak táplálkozási tényezők (főleg a sózott-füstölt tengeri halak, az úgynevezett tenger gyümölcsei, valamint főzelékek) lehetnek az okai. De a dohányzás is szerepet játszik benne, akárcsak a fekélybetegséget keltő Helicobacter pylori (igaz, jobbára limfoma vonatkozásában). A betegségre korai teltségérzés, étvágytalanság, esetleg lappangva kialakuló vérszegénység jellemző. Diagnosztikájában a gyomortükrözés a legfontosabb, amelynek során biopsziára is sor kerül. Ezt a vizsgálatot gyakran gyomorröntgennel is indokolt kiegészíteni, mert jobb képet ad a gyomor falának merevségéről, infiltrációjáról. A gyomorrák csaknem kizárólagos terápiája a műtét, mivel az ismert kemoterápiás szerekre és a besugárzásra gyakorlatilag érzéketlen. A kisebb, pylorus táji daganat esetén, idősebb, csökkent műtéti teherbírású betegnél megfelelő megoldás a Billroth II. típusú rezekció. Ennek során a gyomor kétharmadát-négyötödét távolítjuk el, s a folytonosságot egy felhúzott és így kérdőjel alakúvá váló vékonybélkaccsal állítjuk helyre. Kuratív műtét esetén a rezekciónak ki kell terjednie a környéki nyirokcsomókra, valamint a kisés nagycsepleszre is. Nagy daganat kórismézésekor, vagy fiatalabb korban a gyomor jóval nagyobb terhelést jelentő teljes eltávolítására kell törekedni. Ilyenkor a nyelőcsőhöz vég a véghez készítünk anastomosist a vékonybéllel, amely így Y alakú lesz (Roux-kacs). Nyilvánvaló, hogy minél többet távolítunk el a gyomorból, annál jobban megzavarjuk a beteg későbbi táplálkozását. A nyelőcsőn készített varratok különösen hajlamosak arra, hogy elégtelenné váljanak. A műtét után a beteg csaknem egy hétig nem ehet, ezen idő alatt vénásan, esetleg szondán tápláljuk. A műtét során indokolt lehet jejunostomát készíteni, amely javítja a postoperatív táplálás lehetőségeit. Egy hét múlva röntgenkontrollt kell végezni, s ettől kezdve lehet a beteget szájon át táplálni, de lassan, falatonként, hiszen gyomor híján az étel a nyelőcsőből közvetlenül a vékonybélbe jut. Ez azonnali teltségérzést, esetleg hányingert okozhat, amelyhez verejtékezés és diszkomfortérzés társulhat. Ilyen műtét után a táplálkozást hosszasan újra kell tanulni.

Hasnyálmirigy-daganat

Ez a jobbára a férfiakra jellemző betegség az összes daganat 2-4%-át teszi ki. Tünetei nem jellemzők és általában későiek. Nagymérvű fogyással, fájdalommal, közérzetromlással és étvágytalansággal járhat, de ezek ritkán fordulnak együtt elő. Ha a fizikális vizsgálat során eltérést látunk, szinte biztos, hogy a diagnózis elkésett. Ez alól a mirigy fejében kialakuló tumor kivétel lehet, mert olykor hamar elzáródásos sárgaságot okoz. Diagnosztikájában elsősorban a képalkotó eljárásoknak az ultrahangnak és a CT-nek van szerepük. A betegek 80-85%-a inoperábilis, mire megvan a diagnózis. A radikális műtét akkor jön szóba, ha a beteg rész daganatos szövet visszahagyása nélkül távolítható el a beleket és a májat ellátó erekről. Minden radikális hasnyálmirigyműtét heroikus beavatkozás, mert e mirigy bonyolult módon kapcsolódik az epevezetékhez, valamint a lép és a bélrendszer ereihez is, s a saját erei pedig kicsik, de nagy számuk miatt a vérellátás bő. A teljes vagy nagymérvű hasnyálmirigy-eltávolítás természetesen diabéteszt okoz, s gyakran a külső elválasztás is elégtelenné válik. Ezeknek kezelésére jó gyógyszerek állnak rendelkezésre, de az addig egészséges embert a diabéteszes étrend összeállítására természetesen meg kell tanítani. A rosszindulatú daganat növekedése részben sárgaságot, részben a nyombél beszűkítésével táplálkozási képtelenséget okoz. Ilyenkor palliatív műtétet kell végezni. Ekkor kettős bypasst készítünk: megoldjuk az epe ürülését a nyombél felé, valamint az étel ürülését a gyomorból. Az előrehaladott tumoros folyamat miatt a műtétnek nagy a halálozása.

Vastagbéldaganat

Az említett szervekénél sokkal gyakoribb a vastagbél jóindulatú daganata. Ilyen a polip, amely az életkor előrehaladtával gyakorivá válik, s egyértelműen rákmegelőző állapotnak számít. Van nyeles és széles alapú (továbbá mindenféle kevert) formája, amelynek az eltávolítása mindig indokolt. Ha lehet, endoszkópos módszert választunk, de ilyenkor is nagyon fontos a szövettani vizsgálat. A vastagés végbélrák civilizációs betegség, amely a fejlett országokban sokkal gyakoribb mint a fejlődőkben, s jobbára a városi népességet sújtja. Az utóbbi évtizedekben fokozódott az előfordulása. Hazánkban mind a férfiaknál, mind a nőknél vetélkedik az első helyért a tüdő-, illetve az emlőrákkal. Általában lassan nő, s potenciálisan jól gyógyítható. Az utóbbi időben gyakran találunk előrehaladott vastagbéltumort a fiatalokban is. Kialakulásában családi (örökletes) tényezőknek is szerepük van. Akinek a családjában előfordult ilyen betegség, annak a kockázata kétszeres, míg több beteg rokon esetén négyszeres. De e rák kialakulásában a rostszegény táplálkozás, a kalciumhiány és a vastagbél gyulladásos betegségei is közrejátszanak. Két leggyakoribb tünete a véres széklet és/vagy a székelési rend megváltozása. A sokat vérezgető daganat vérszegénységre vezethet, míg a vastagbél üregét részlegesen elzárva előbb székrekedést, majd a pangó széklet elfolyósodása révén hasmenést okoz. E daganatfajta kezelése műtéti, amelyhez a vastagbelet ki kell tisztítani, mert a széklet jelenléte növeli a sebfertőzés és a varratelégtelenség kockázatát. Az operáció előtt két napig a beteg gyakorlatilag csak folyadékot kap, s a műtét előtti nap délutánján, majd a műtét reggelén többször is beöntésben részesül. Mindig kötelező az antibiotikumos profilaxis, és végbéldaganatnál a hólyagkatéter is. Alapesetben a beteg bélszakaszt szegmentálisan távolítjuk el a hozzá tartozó vérés főleg nyirokerekkel együtt, majd a két szabad bélvég között anastomosist készítünk. A rezekció kiterjesztését a megmaradó, vérellátást lehetővé tevő erek is befolyásolják. Ha a varratsor a sebész számára jól hozzáférhető helyen készül, a legmodernebb egyrétegű, tovafutó, felszívódó varrat alkalmazható. Végbéldaganat esetén a kismedence nehezen hozzáférhető mélységeiben körvarrógépet használunk, amelyet a végbélen keresztül vezetünk fel, s egyetlen mozdulattal készítjük el kapcsokkal a kétrétegű anastomosist. A varrógép használata számottevően javította az eredményeket, ugyanis egyrészt a gép a legjobb sebésznél is biztonságosabb varratsort készít, azaz sokkal ritkább a varratelégtelenség, másrészt, minthogy a szűk kismedencében igen nehéz a bélhez hozzáférni, a varrógép lehetővé tette, hogy sokkal mélyebben operálhassunk, a végbélnyíláshoz közeli daganatok esetében is megtarthassuk a záróizomzatot, s ne kelljen hasfali bélkivezetést (stomát) készíteni. Az utóbbira akkor kényszerülünk, ha a daganat nem távolítható el, s palliatív megoldásként a székletnek utat kell nyitni, vagy ha a daganat olyan közel van a záróizomzathoz, hogy az a kuratív műtét során biztonsággal nem tartható meg. Akut műtét esetén gyakori, hogy ideiglenesen stomát kell készíteni, s az később, az általános állapot rendezése, esetleg a daganat eltávolítása után megszüntethető. A stoma készítése mindig igen nagy lelki teher a betegnek, ezért nagyon fontos az előzetes felvilágosítása, s meg kell tanítani a gondos kezelésére, tisztán tartására (ebben a speciálisan képzett stomásnővérek is segítenek). A modern, öntapadós stomazsákok egyébként csaknem teljes értékű életet tesznek lehetővé, de a betegnek ki kell tapasztalnia, hogy milyen ételekből, mennyi idő alatt, milyen mennyiségű és állagú, mennyi széllel járó széklet képződik. Ezzel sok kellemetlen élménytől szabadulhatnak meg.

Máj- és epedaganatok

A májban mind primer, mind áttétes daganatok előfordulhatnak. Az utóbbiak sebészete az elmúlt időszak egyik nagy előrelépése, de még nincsenek egyértelmű szabályok arra vonatkozóan, hogy milyen tumort és hány áttétet kell/lehet/szabad/tilos megoperálni. Mindenesetre az alapelv az, hogy a májon kívül nem lehet további áttét, mert olyankor a beteg onkológiai szempontból inoperábilis. A primer májtumor kialakulásában a hepatitiszvírusoknak és a májzsugornak szerepe van. A máj műtétei mindig nagy sebészeti beavatkozásnak számítanak. A szerv vérellátásának és epeúti szerkezetének részletes ismerete elengedhetetlen. A műtéthez nélkülözhetetlen az intraoperatív (műtét alatti) ultrahangvizsgálat. Fontosak a vérzéscsillapítás legmodernebb kiegészítői (az ultrahangos vágókészülék, az Argon-plazmás koaguláció, a modern elektrokoagulátor, a szövetragasztó) is, s az anesztéziának felkészültnek kell lennie arra, ha a májat esetleg ki kell rekeszteni a vérkeringésből, ez ugyanis alvadási zavarokkal járhat. Nyilvánvaló, hogy a rezekált májú beteg jól felszerelt intenzív osztályra kell kerüljön. Műtéttechnikai szempontból van anatómiai rezekció, amikor a máj szegmentális szerkezetének megfelelő a kimetszés, s van atípusos rezekció, amikor az előbbire nincs mód, vagy az elváltozás kicsisége miatt nincs rá szükség. Az epehólyag és az epeutak daganatai viszonylag ritkák. Általában idősebb betegeken, és csaknem mindig epekövesség esetén észlelhetők. Jó prognózisra csak akkor lehet számítani, ha az epekövesség miatt eltávolított epehólyagban véletlenül fedezik fel a daganatot. Egyébként nagyon gyors lefolyású betegség. Az egyéves túlélés gyakorlatilag a nullával egyenlő. Az epehólyagrákot elvben a környező májszövettel (májrezekcióval) kell eltávolítani. Az epeúti daganat azért nagyon hamar inoperábilis, mert nem oldható meg a szükséges epeelvezetés. Ilyenkor palliatív megoldásként stent, azaz műanyag cső helyezhető endoszkóppal vagy percután az epevezetékbe.

 dr. Telkes Gábor
egyetemi tanársegéd, sebész-gasztroenterológus szakorvos
Semmelweis Egyetem Transzplantációs Klinika

 

---

Testtömegcsökkentő program dietetikusoknak

Minden területen, így a dietetika területén is fontos a szakemberek példamutatása. A helyes étrend kialakításáról nemcsak beszélni kell, hanem a gyakorlati megvalósítás lehetőségét szemléltetve saját megjelenésünkkel is megerősíteni. A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége 2001. április 15-től öt hónapig tartó testtömegcsökkentő programot hirdet. 'Karcsúbban, fittebben 2001-ben' címmel a szövetség tagjai számára. A jelentkezés feltétele: BMI > 25, a programban résztvevő egy hitelesítő (dietetikus, gyógytornász, egészségügyi szakember stb.) segítségével kell, hogy regisztrálja a következő adatokat: testtömeg (mezítláb és - -köpenyben), testmagasság (mezítláb), BMI, derék-, csípőhányados.

Minden hónap végén a hitelesítő ellenjegyzésével, egy felbélyegzett válaszborítékkal levélben elküldi a szövetség címére a következőket:
- testtömeg
- BMI
- derék-, csípőhányados
- 3 napos étrend (csütörtök, péntek, szombat vagy vasárnap, hétfő, kedd), amelynek regisztrálása a táplálkozási naplónak megfelelően történik.
- Fizikai aktivitás (pl. intenzív gyaloglás, kondicionáló torna, zsírégető torna stb.), amelyet abban a hónapban végzett, annak gyakoriságát és időtartamát.
- A kialakított étrend kritériumai (pl. 1200 kcal, 1500 kcal, más szempont szerinti étrend).

A program célja, hogy a résztvevők lehetőség szerint a tanult elveket figyelembe véve lassan, de tartósan fogyjanak. A szakmai kihíváson és a kilók elvesztésén, a jobb közérzeten túl értékes nyeremények kiosztására is sor kerül 2001. október 13-án, a Dietetikusok Bálján.

 Az elbírálás kritériumai:

A BMI-ből számított százalékos változás.

Maximális fogyás: 17 kg.
 

Az első helyezett díját a Knoll Hungária Kereskedelmi Képviselet adja: egy hétvége teljes ellátással, 2 fő részére, egy aktív pihenést nyújtó szállodában.

Jó egészséget és sok sikert kívánunk a program végrehajtásához!

 

---

AZ ANTIOXIDÁNS HATÁSÚ ANYAGOK JELENTŐSÉGE

A szabad gyökös reakciók és a szervezetben végbemenő oxidatív stresszfolyamatok már hosszabb ideje az érdeklődés középpontjában vannak. A szakemberek külön figyelmet szentelnek a természetes eredetű antioxidánsoknak, főleg az ilyen hatású vitaminoknak, amelyek képesek megelőzni az oxidatív károsodásokkal összefüggő bizonyos betegségek kialakulását, tehát általános egészségvédő hatásuk van. Mindannyiunk számára jól ismert, hogy fény és oxigén nélkül nem alakulhatott volna ki az élet Földünkön. Ez a két elem valamennyi élőlény számára nélkülözhetetlen, ugyanakkor a mérgező hatásuk sem elhanyagolható. Egyrészt a levegő oxigénje megfelelő körülmények között oxidálja a biomolekulákat, s ezzel változásokat idéz elő a szerkezetükben, másrészt a földfelszínre érkező fény 4%-a az elektromágneses sugárzás ultraibolya tartományába tartozik, s olyan energiamennyiséget hordoz, amely elegendő a kovalens kötések felszakításához, következésképp a biomolekulák károsításához. (8)

A szabad gyökös reakciók jelentősége
A szabad gyökök olyan molekulák vagy molekularészletek, amelyek párosítatlan elektront tartalmaznak a legkülső elektronhéjukon. Mivel az elektronok párképzésre hajlamosak, a magányos elektront tartalmazó molekulák nagy intenzitással keresnek más molekulákat, amelyektől elektronokat szerezhetnek. Így a szabad gyököknek nagy a reakciókészségük, könnyen és gyorsan kémiai reakcióba lépnek más vegyületekkel. Ilyen gyökök az élő szervezetben is keletkeznek élettani körülmények között is.

Szerepük és feladatuk pontosan körülhatárolható, s elbontásukra, semlegesítésükre többszintű védelmi mechanizmust hozott létre a természet. A külső környezetben is keletkeznek szabad gyökök, például a molekuláris oxigénből redukcióval vagy gerjesztéssel, más molekulákból ultraibolya vagy radioaktív sugárzás, hő és különböző vegyi anyagok hatására. Bizonyos gyógyszerek, vegyszerek, altatószerek, ipari oldószerek és a dohányfüst szintén szabadgyök-forrásnak tekinthetők. A környezetünkben levő szabad gyökök, amelyeket élelmiszerekkel elfogyasztunk, belélegzünk vagy a bőrön át jutnak a testünkbe, befolyásolják szervezetünk biokémiai folyamatait. A szervezet védekezési rendszerének tűrőképessége elég nagy, ezért sokáig képes megakadályozni, hogy a szabad gyökök káros folyamatokat indítsanak el. Az ellenőrzése alól kiszabaduló szabad gyökös reakciók azonban valamennyi biomolekulában károsodásokat idéznek elő, ezért különböző betegségek (szívés érrendszeri, valamint daganatos elváltozások) kialakulását segítik elő. (3, 4)

A szabad gyökök először a lipideket alkotó zsírsavmolekulákat támadják meg, mert a bennük levő kettős kötések nagyon érzékenyek az oxidációra. Ez a gyökös mechanizmusú láncreakció a lipidperoxidáció. A láncreakciók sajátosságaiból következően már néhány szabad gyök is rendkívüli károsodásokat idézhet elő. Az iniciációs folyamatot, vagyis a lipidperoxidáció első lépését valamilyen külső vagy belső hatás (UV-fény, élettani enzimreakció, fémek okozta katalízis) indítja meg. A második lépcső, a propagáció, az előbbinél sokkal intenzívebb folyamatokat foglal magában, ugyanis a szabad gyökök (szuperoxid, hidroxil, hidroperoxid) a telítetlen zsírsavak kettős kötéseivel lépnek reakcióba, s ennek eredményeként újabb szabad gyökök (lipid-hidroperoxidok) keletkeznek. A folyamat a terminációval, vagyis nem gyök jellegű termékek (például aldehidek) képződésével zárul. (3)

A szabad gyökök az élelmiszereket alkotó molekulák szerkezetét is képesek megváltoztatni. Az élelmiszerekben zajló legismertebb oxidációs folyamat az avasodás, amely illat-, színés ízelváltozással jár. A különböző kémiai reakciók során olyan termékek keletkeznek, amelyek egymagukban is károsak lehetnek a szervezetre. Ilyenek például az aldehidek és a ketonok, amelyek a kellemetlen ízért szintén felelőssé tehetők. Az oxidáció azonban nemcsak a zsírsavak szerkezetét változtatja meg, hanem más molekulákat (például vitaminokat és fehérjeépítő aminosavakat) is károsít, ezért az élelmiszer tápértéke számottevően csökkenhet.

Antioxidáns általi védelem
Az élő szervezetnek az oxidációval szembeni legfőbb védekezési mechanizmusa az oxigén alacsony szöveti nyomása (29 Hgmm). Ezenkívül mind a növényi, mind az állati szervezetnek hatékony antioxidánsok állnak rendelkezésére a nemkívánatos oxidáció megakadályozására. (3) Általános megfogalmazás szerint az antioxidáns olyan molekula, amely az oxidálandó szubsztráthoz képest kis koncentrációban van jelen, és szignifikánsan lassítja vagy teljesen meggátolja annak oxidációját.

 

A másodrendű vagy preventív antioxidánsok például azáltal gátolják az iniciációt, hogy a lipidmolekulák helyett önmaguk oxidálódnak, vagy a reakciók során keletkező átmeneti és végtermékeket alakítják át például redukcióval nem toxikus formává. A másodrendű antioxidánsok a tiszta lipidrendszerben általában nem igazán aktívak, de egyéb mikrokomponensek jelenlétében hatásosak: növelik az elsőrendű antioxidánsok hatásosságát, vagy gátolják a prooxidáns hatású vegyületek működését. A természetes antioxidánsoknak ebbe a csoportjába tartoznak a foszfolipidek, amelyek az elsőrendű antioxidánsokkal szinergizálnak, valamint a citromsav, amely komplexbe köti a prooxidáns hatású átmeneti fémionokat, amelyek már igen kis mennyiségben is képesek katalizálni a lipidperoxidációt. Az antioxidánsokra tehát az jellemző, hogy a többségük többféle hatásmechanizmus révén képes gátolni az oxidációt, és sok esetben egymással szinergizálva hatnak. (5)

1. táblázat: az antioxidáns vitaminok forrásai

A szabad gyökös reakciókkal szembeni antioxidáns védelmi mechanizmus enzimes és nem enzimes elemekből áll, amelyeknek egy része (vitaminok, flavonoidok) csak a növényekben szintetizálódik, s ezekhez az állati és az emberi szervezet csak a táplálékkal jut hozzá, míg másokat elsősorban enzimeket, szőlőcukrot és húgysavat az állatok és az ember szervezete is képes előállítani. Az enzimes antioxidáns védelmi rendszer legismertebb tagja a kataláz, a glutation-peroxidáz és a szuperoxiddizmutáz, amelyek a különböző szabad gyökök hatástalanítását végzik. De fontosak azok a molekulák is, amelyek a mérgező anyagokat eltávolítják, ilyenek például a glutation-S-transzferázok és a kinonreduktáz, valamint a biomolekulák szerkezetében bekövetkezett károsodásokat helyrehozó úgynevezett javító enzimek. A kis molekulájú antioxidánsok közé tartozik a vitaminok közül a C-, az E- és az A-vitamin, valamint az utóbbi provitaminja, a bétakarotin. Ezeket a vitaminokat az élelmiszerek szolgáltatják. A vitaminokon kívül antioxidáns hatásúak egyebek között a flavonoidok, a fenolsavak és származékaik, az izoflavonoidok, a fitinsav, néhány kéntartalmú aminosav, a redukált glutation, a szelén, bizonyos körülmények között a szőlőcukor, a húgysav, a bilirubin, az ubikinon (Q-10) és a liponsav. (4, 10) Közülük néhányat a növényi élelmiszerek nagy mennyiségben tartalmaznak, ezért a zöldségés gyümölcsfélék rendszeres fogyasztása nagyban hozzájárul a szervezet prooxidáns/antioxidáns egyensúlyának fenntartásához. Az 1. táblázatban néhány étrendi vitaminforrás, a 2. táblázatban pedig egyéb antioxidáns hatású vegyületeket számottevő mennyiségben tartalmazó élelmiszerek találhatók.

2. táblázat: nem tápanyag jellegű étrendi antioxidánsok forrásai

C-vitamin (aszkorbinsav)
Vízoldékony vitaminként elsősorban elsőrendű antioxidánsként hat, megóvja a sejthártyákat (membránokat) és a lipideket a szabad gyökök károsító hatásától. Számos szabad gyök befogására képes, például semlegesíti a szuperoxid-, a hidroperoxid-, a lipid-hidroperoxid-, a szulfenil-, a hidroxil-, az NO és az NO2-gyököket, valamint a szinglett oxigént. A C-vitamin szinergista kölcsönhatásban van az E-vitaminnal, s regenerálja a tokoferilgyököt. Képes meggátolni a ferrovas kiáramlását a hemből, s megakadályozza a hemoglobinnak és a mioglobinnak a hidrogénperoxid általi károsodását. Gátolja a dohányfüstben levő iniciáló anyagok hatását. Kis koncentrációban, átmeneti fémionok jelenlétében prooxidáns, mert redukálja a változó vegyértékű fémionokat, elősegítve a lipidperoxidáció fémkatalízisét, nagy koncentrációban azonban megfelelő számú fémkötőhely jelenlétében antioxidáns. (1)

Tokoferolok
A tokoferolok a legfontosabb lipidfázisú antioxidánsok. A különféle tokoferol-izomerekre, valamint a szerkezetileg analóg trienolvegyületekre jellemző, hogy a molekulájukban levő fitiloldallánc lipidoldékony, míg a kromángyűrű vízben oldódik, tehát fázishatárokon elhelyezkedve mindkét közegben antioxidáns hatásra képesek. A tokoferol hidrogéndonor tulajdonsága révén elsőrendű oxidánsként is számba jön, de inkább jellemző rá, hogy a propagálási reakciók során a lipidperoxidokat közömbösíti, ezért inkább másodrendű antioxidáns, ezenkívül szinglettoxigén és szuperoxidgyök befogó tulajdonsága is van. Egy tokoferolmolekula ezer lipidmolekulát képes megvédeni az oxidációtól. A C-vitamin mellett a cisztein és a redukált glutation is képes regenerálni a tokoferilgyököt. (9)

Karotinoidok
Legtöbbször a béta-karotinnal van dolgunk, főleg provitamin hatása és gyakorisága miatt. A növényekben azonban nagy számban fordulnak elő egyéb karotinoidok is (például likopin, fukoxantin, kantaxantin, alfa-karotin), amelyek szintén antioxidáns hatásúak. A karotinoidoknak elsősorban az elsőrendű antioxidáns hatása érvényesül, amely főleg a triplett gerjesztett állapot, a szinglett oxigén, valamint a peroxidgyökök közömbösítésében nyilvánul meg. A molekulák telítetlen zsírsavtartalmuk miatt alternatív utat nyithatnak a lipidperoxidációnak. A karotinoidok a sejthártyákba beépülve védik azokat az oxidatív károsodástól. A béta-karotin különleges tulajdonsága a közismert atherogen kockázati tényező LDL-lel (kis sűrűségű lipoproteiddel) szembeni erős affinitása. Nagyon érdekes, hogy a bétakarotin antioxidáns hatása nagyban függ az oxigénnyomástól. Élettani körülmények között 15-20 torr oxigénnyomáson antioxidánsként, míg külső légnyomáson (760 torr) prooxidánsként reagál. (6) Az antioxidáns vitaminok hatásai emberi vizsgálatokban Számos epidemiológiai és intervenciós vizsgálatban tanulmányozták az antioxidáns vitaminok hatását a táplálkozással összefüggő betegségek, elsősorban a szívés érrendszeri bajoknak, valamint a daganatok gyakoriságának, illetve a miattuk bekövetkező halálozásnak az alakulására. E megfigyelések lényege a következőkben foglalható össze. (2) Az antioxidáns vitaminok közül a C-vitamin csupán a hiányállapot esetén atherogen hatású, bizonyos daganatfajták ellen azonban véd, s antioxidáns szerepe főleg a karotin és tokoferol regenerálásában van. A napi szükségleten (60 mg) felüli fogyasztása felesleges. Az E-vitamin a szívés érrendszeri betegségek megelőzésében játszik elsődleges szerepet, ezenkívül kifejezett szívvédő (kardioprotektív) hatása van. A daganatok kivédésében nem meghatározó a jelentősége. Mellékhatása miatt nem indokolt, hogy az egészséges ember a napi szükségletnél (12 mg-nál) több alfa-tokoferolt fogyasszon. A karotinoidoknak a napi szükségletnek megfelelő (6 mg béta-karotin) felvétele nagyon hasznos mind a szívés érrendszeri, mind a daganatos betegségek megelőzésében. Intervenciós célra szánt, nagyobb adagú alkalmazása a szakirodalmi adatok alapján megfontolandó. Az antioxidáns vitaminok együttes adása hatásosabb, mint külön-külön való fogyasztásuk. Az élő szervezetben ugyanis az antioxidánsok, köztük a vitaminok, egységes, egymásra épülő rendszert alkotnak. Ez a rendszer legjobban a természetes (gyümölcs, zöldség, gyógynövények) formában való fogyasztáskor érvényesül. A nagy adagú antioxidáns könnyen prooxidáns hatásúvá válhat. Az egyéb étrendi eredetű, antioxidáns hatású vegyületek hatásmechanizmusáról, valamint a velük kapcsolatos epidemiológiai megfigyelések eredményeiről máskor számolunk be.

Irodalom
1.Brown, L. A. S., Jones, D. P.: The biology of ascorbic acid. Handbook of antioxidants. (Szerk.: Cadenas, E., Packer, L.) Marcel Dekker, New York, 117-156., 1996.
2.Dworschák E., Lugasi A., Blázovics A.: Antioxidáns vitaminok egészségvédő hatása az újabb emberi megfigyelések tükrében. Fitoterápia, 4., 3-6., 1999.
3.Fehér J., Vereckei, A.: Szabadgyökreakciók jelentősége az orvostudományban. Biogal Gyógyszergyár-Biotéka, Debrecen, 1985.
4.Frei, B.: Natural antioxidants in human health and disease. Academic Press, San Diego, 1994.
5.Gordon, M. H.: In: Encyclopaedia of food science, technology and nutrition. (Szerk.: Macrae, R., Robinson, R. K., Sadler, M. J.) Academic Press, London, 212-216., 1993.
6.Handelman, G. J.: Carotenoids as scavenger of active oxygen species. Handbook of antioxidants. (Szerk.: Cadenas, E., Packer, L.) Marcel Dekker, New York, 25-314., 1996.
7.Landwick, S. V., Diplock, A. T., Packer, L.: Efficiacy of vitamin E in human health and disease. Handbook of antioxidants. (Szerk.: Cadenas, E., Packer, L.) Marcel Dekker, New York, 63-90., 1996.
8.Larson, R. A.: Antioxidants in higher plants. Phytochemistry, 27., 969-978., 1988.
9.Niki, E.: a-tocopherol. Handbook of antioxidants. (Szerk.: Cadenas, E., Packer, L.) Marcel Dekker, New York, 3-27., 1996.
10.Shahidi, F.: Natural antioxidants. Chemistry, health effects, and application. AOCS Press, Champaign, IL, 1997.

Lugasi Andrea mérnök
FJOKK Országos Élelmezésés Táplálkozástudományi Intézete

 

---

IRODALOMFIGYELŐ

MAGYAR NYELVŰ KÖZLEMÉNYEK, CIKKEK  
1. Tímár József dr.: A tumorprogresszió problémája: kétségek vagy remények az új évezred küszöbén. Orvosi Hetilap, 141. évf. 17, (891-901).
2. Bakos Noémi dr.-Nékám Kristóf dr.: Növényi és állati eredtű táplálékok közti allergiás keresztreakciók. Orvosi Hetilap, 141.évf. 13, (657-663).
3. Vargánlé hajdú Piroska dr.-Ádány Róza dr.: A keringési rendszer okozta halálozás okozta korai halálozás trendje Mo.-on és az EU-ban 1970-1997 között. Orvosi Hetilap, 141.évf. 12, (601-609).
4. Hejjel László dr.-Rőth Erzsébet dr.: A myocardialis ischaemia molekuláris, celluláris és klinikai vonatkozásai. Orvosi Hetilap, 141. évf. 11, (539547).
5. Tóth Károly Sándor dr.: A menopausa és hormonpótló kezelés. Orvosi Hetilap, 141. évf. 11, (547-557).
6. Magyar Zoltán dr.: A menopausa modern szemlélete és kezelése. Komplementer Medicina, IV.évf. 7, (10-13).
7. Lugasi Andrea dr.: A vörösborok feltételezett preventív hatása. Komplementer Medicina, IV.évf. 6, (10-15).
8. Pucsok József dr.: A rendszeres fizikai aktivitás hatása a szervezetre. Komplementer Medicina, IV.évf. 5, (6-10).
9. Kulcsár Gyula dr.: Passzív tumorellenes védelmi mechanizmus. Komplementer Medicina, IV.évf. 4, (6-13).
10. Tulok István dr.: Antioxidánsok a betegségek megelőzésében és gyógyításában. Komplementer Medicina, III.évf. 8, (17-25).
11. Prof. dr. Echart Sándor: Az élővilág daganatgátló hatóanyagainak kutatási helyzete. Komplementer Medicina, III.évf. 8, (6-10).
12. Mester Júlia dr.: A rák a környezet és immunrendszer. Komplementer Medicina, III.évf. 8, (16-25).
13. Louis Kuritzky: Eljött-e az ideje, hogy igent mondjuk az antioxidánsokra? Orvostovábbképző szemle IV. évf. 3. szám (174-175)
14. Breurs Rudolf: A rák és a leukémia gyógyítása gyógynövényekkel. Kalligram kiadó, 2000.
15. Sréter Lídia dr. A táplálkozás szerepe a daganatos betegségek kialakulásában és megelőzésében. Orvosi Hetilap, 140. évf. 41, (2275-2283).
16. John H. Cummings, Sheila A. Bingham: A táplálkozás és a rákmegelőzés összefüggései. BMJ Magyar kiadás, 1999, 2. szám (107-111).
17. Kiss István dr.-Ember István dr.: A táplálkozás és a rák II. A HÚS 2000, 3.szám, (152-155).
18. Zajkás Gábor dr.: Egészséges táplálkozás a szívés érrendszeri betegségek megelőzése. Családorvosi Fórum, 2000, május, (24-30).

KIADVÁNYOK, SZUPPLEMENTUMOK
1. A rák ellen a holnapért alapítvány kiadásában jelent meg dr. Ember István professzornak, és két munkatársának dr. Kiss Istvánnak és dr. Agócs Lászlónak a könyve, amelynek a címe: A táplálkozás és a rák. A könyv beszerezhető ( helyben megvásárolható vagy megrendelhető, tel.: (72) 536000) a POTE központi épületében lévő könyvesboltban.
2. A Gyermekgyógyászat 2000. október különkiadásában megjelent a 2000. márciusában megrendezett VIII. Milupa Tudományos Szimpózium előadásainak anyaga. A szimpózium a 'Korszerű táplálkozással az egészséges gyermekekért' címet viselte. Ismeretes tény, hogy a gyermekgyógyászatban is kiemelt fontossággal bír a preventív szemlélet, amelyhez az egészséges táplálkozás is szorosan kapcsolódik, mint számos betegség megelőzésének az alapja. Ezen gondolatok tükrében zajlott a szimpóziumon a korszerű táplálkozási ismeretek újbóli felevenítése, a hazai gyermekgyógyászat legkiválóbb szakemberei, valamint a dietetika hazai és nemzetközi szaktekintélyei által tartott előadásokkal.

KÜLFÖLDI CIKKEK, KÖZLEMÉNYEK
1. E.K. Salminer: Does Breast Cancer change patients dietary habits? European Journal of Clinical Nutrition. 54, (11) 1999, 844-849.
2. Henri C. -Mc Gill Jr. et al: Origin of atherosclerosis in childhood and adolescence. The American Journal of Clinical Nutrition. 72, (5) S, 1307S-1315S.
3. Esteve Fernandez et al.: Fish Consuption and cancer risk. The American Journal of Clinical Nutrition. 70, (1) 1999, 85-91.
4. Elaine R. Monsen, Phd.: Dietary Reference Intakes for the antioxidant nutrients : Vitamin C, E, Selenium and Carotenoids. Journal of the American Dietetic Association, 2000/june.
5. M.D. Ballesteros-Pomar et al: Dietary Habits and Cardiovascular Risk in the Spanish Population: The DRECE Study (II) Micronutrient Intake. Annuals of Nutrition and Metabolism, 2000, (44) 177-182.

 

---

AMIT A MARGARINOKRÓL TUDNI ÉRDEMES

A margarin előállításának története A margarin keményített és folyékony növényi olajok keverékéből készült, vízzel vagy tejjel átgyúrt, növényi eredetű étkezési zsiradék. Kifejlesztését, mint annyi más műszaki és természettudományi újdonságét, a nehéz gazdasági és politikai helyzet kényszerítette ki a történelem során. Különböző próbálkozások után végül Hippolyte Mege-Muries francia vegyésznek 1870-ben sikerült előállítania egy vajhoz hasonló tulajdonságú zsiradékot. Gyöngyházfényű csillogása miatt a görög gyöngy (margarin) szó alapján margarinnak nevezték el, s oleo-margarinként szabadalmaztatták.

A margaringyártás technológiája
Az olajkeményítés során az olajokban lévő telítetlen zsírsavakat katalizátor (rendszerint nikkel) jelenlétében hidrogénnel többé-kevésbé telítik. Így a növényi olajokból szilárd zsír keletkezik, amely fehér színű, jellegtelen ízű és illatú, nehezen kenhető anyag. Ez a kemény zsír a margaringyártás egyik alapanyaga. A margarin, kolloid szerkezetét tekintve, a vajhoz hasonlóan víz a zsírban emulzió. Az emulzió zsírfázisa részben keményített növényi zsiradékból, részben természetes növényi zsírokból, részben pedig lágy olajok keverékéből áll. Természetes növényi zsírként leggyakrabban kókuszzsírt és pálmaolajat használnak. Vannak margarinféleségek, amelyekben állati eredetű zsírok is vannak. Ilyen célra rendszerint finomított, keményített halolajat alkalmaznak. Lágyolajadalékként a legkellemesebb ízű olajféléket (arachis-, napraforgó-, szezám- és gyapotmagolajat) választják. A megfelelő kemény zsír-olaj arány adja a margarinnak a szobahőmérsékleten elvárt szilárdságát és kenhetőségét. A zsiradékhoz zsírban oldódó vitaminokat, színezés céljából pedig bétakarotint adnak. Az aromakomponenseket (például a diacetilt, a vajsavat, a hidroxizsírsavak laktonjait) vagy vajkultúrával állítják elő, vagy mesterségesen adagolják. Az emulzió stabilitásához, a fázisok szétválásának megakadályozásához emulgeálószereket használnak. Evégett leggyakrabban lecitint és monoglicerideket kevernek a margarinhoz. A vizes fázis vagy lefölözött aludttejből, vagy tejsavó és víz keverékéből, vagy csak vízből áll. Attól függően, hogy milyen alkotórészeket használnak fel az emulzió készítéséhez, megkülönböztetünk tejes és vizes alapú margarint. A vizes fázishoz kevés sót kevernek, s a pH-ját citromvagy tejsavval állítják be a kívánt 4,2 pH-értékre. Ezzel nemcsak a termék kellemes, friss ízét alakítják ki, hanem a kisebb pH bizonyos fokú védelmet is nyújt a mikrobiológiai eredetű romlás ellen. A kétféle folyadékfázisból ezután keverőkkel ellátott kádakban alakítják ki az emulziót. Ezt csírátlanítás céljából 85 Celsius-fokon pasztőrözik. A zsírés vízfázis ezután gyorshűtőbe kerül, amely több hűtőhengerből és kristályosítókádból áll. A sorba kapcsolt hűtőhengereken keresztülhaladva, az egyenletesen kevert és gyúrt zsír egy része igen kis méretű zsírkristályokká alakul. Ez a kristályméret teszi lehetővé, hogy lehűtve is könnyen kenhető legyen a margarin. Hűtés után a megfelelő szilárdságú margarint a termék jellegétől függően papírba vagy műanyagba csomagolják.

A margarinok helye, szerepe a táplálkozásban, az ételkészítésben
A margarinfogyasztás évről évre növekszik. Míg 1990-ben 3,8 kg volt az egy főre jutó mennyisége, addig 1998-ban már 5,8 kg. Számottevően nőtt a margarinféleségek választéka is. A legszembetűnőbb különbség a termékek zsírtartalma között tapasztalható. A kenyérre és péksüteményekre kenhető csészés margarinok esetében tudatosan törekedtek a gyártók a zsírtartalom csökkentésére. Ehhez meg kellett oldani azt a feladatot, hogy a nagyobb vízés a kisebb zsírhányad ellenére is stabil maradjon az emulzió.

A gyártók a margarinok összetételének kialakításakor speciális igények kielégítésére is törekszenek.
• Kaphatók az átlagosnál nagyobb E-vitamin-tartalmú margarinok (pl. Flóra margarin). A kutatások szerint az E-vitaminnak szerepe lehet bizonyos szívés érrendszeri betegségek megelőzésében.
• A gyártástechnológia fejlesztése során a transzzsírsavak mennyiségét sikerült csökkenteni. A transzzsírsavak a margarin gyártása során különböző hatások (magas hőmérséklet, nagy nyomás) következtében keletkeznek. Természetes zsiradékokban nem, vagy csak igen kis mennyiségben fordulnak elő. Egyre több margarin csomagolásán tüntetik fel, hogy a termék transzzsírsavtartalma a speciális eljárásoknak köszönhetően 1% alatt van. A Flóra volt az első margarin Magyarországon, amely transzzsírsavtartalom tekintetében megfelelt az előírásoknak .
• A sütéshez és főzéshez használt margarinok aromaanyag-tartalma eltér a közvetlenül fogyasztható margarinokétól. A kevesebb aromaanyag lehetővé teszi, hogy az ételek, fűszerek ízés zamatanyagai érvényesüljenek.
• A tejcukorérzékenyek néhány évvel ezelőtt csak a vizes alapú margarinokat ehették, amelyeknek az íze nem volt olyan kellemes, mint a vajé vagy a tejes margarinoké. Ezért ma már inkább csak sütésre és főzésre használnak vizes margarinokat. A tejcukorérzékenyek számára a light (pl. a Delma light) margarinok változatait fejlesztették ki. Kenyérre és péksüteményekre kenve, a vajhoz és a tejes margarinéhoz hasonló ízűek az aromaanyagaik.

Varga Zsuzsa főiskolai adjunktus
Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar Dietetika Tanszék

 

---

A TUMOROK KELETKEZÉSÉNEK BIOKÉMIÁJA, FAJTÁI

A daganatok kezelésére napjainkban három módszer kínálkozik: a daganat (a daganatos sejt, szövet vagy szerv) eltávolítása, azaz a sebészi kezelés, a daganatos sejt vagy szövet elpusztítása, ez radioterápiával vagy kemoterápiával történik, s a tényleges gyógyítás, a daganatos sejt kialakulásának megakadályozása vagy a már kialakult daganatsejt visszaprogramozása, tehát a biológiai daganatterápia. A kezelési módszerek közül a legősibb és kétségtelenül ma is a legeredményesebb a sebészi kezelés, gyakran alkalmazott, de fiatalabb módszer a radioés a kemoterápia, míg a legfiatalabb, de a legígéretesebb a biológiai daganatterápia. A biológiai daganatterápia alkalmazásának alapvető feltétele a daganatok biológiai viselkedésének, a keletkezésük és fejlődésük során bekövetkező biokémiai változások megismerése volt. Ez a feltétel az 1980-as évek közepétől fokozatosan teljesült: 1985-től kezdődően előbb a daganatos sejtosztódás szabályait írták le, majd a daganatos sejt DNS-ének és RNS-ének szerkezetét ismerték meg, s ezt követően alakulhatott ki és indulhatott fejlődésnek a biológiai daganatterápia.

A sejtosztódás
Az élő sejt három alapfunkcióra képes:
• nyugalmi állapotban van, legfeljebb nő vagy differenciálódik;
• osztódik;
• elhal (apoptózis = programozott sejthalál).
Az osztódás és az apoptózis fiziológiás körülmények között egyensúlyban van. Az osztódás replikációs folyamat, amelynek során egy sejtből a DNSanyagcsere közreműködésével a genetikai információt megkettőzve két sejt keletkezik. A más néven sejtciklusnak nevezett folyamat bekövetkezte és időtartama az élőlény korától, biológiai tényezőktől és genetikai környezeti hatásoktól függ.

A sejtciklus szakaszai
Interfázis: két osztódás közötti előkészületi szakasz.
Részei:
G 1 fázis,
S fázis,
G 2 fázis.
Mitózis: sejtszétválás.
Az élő szervezet sejtjei javarészt folyamatosan osztódnak, azonban vannak sejtcikluson kívüli úgynevezett G 0 sejtek, amelyek fiziológiás körülmények között nyugalomban vannak, csak bizonyos körülmények között kezdenek osztódni (ilyen például a hemopoetikus őssejt és a fibroblaszt), valamint speciális funkciójú, osztódásra képtelen sejtek (például az idegsejt). A sejtciklus ideje élettani körülmények között rövid, számos sejt esetében tíz óránál rövidebb (ilyenek a limfociták, a granulociták, az emésztőtraktus nyálkahártyájának sejtjei). Maga a sejtosztódás bonyolult genetikai szabályozás alatt áll. A szabályozásban fontos szerepe van az apoptózist (a programozott sejthalált) szabályozó p53 génnek, amelynek indukáló hatását a bcl-2 fehérjecsalád tagjai befolyásolják: serkentik vagy gátolják.

A daganatos sejtosztódás
A daganatos sejtosztódás alapvetően hasonló a normál sejtosztódáshoz, de több ponton is lényegesen eltér tőle. A daganatos sejtciklusban mutatkozó eltérések leírása csak didaktikai szempontból indokolt, ugyanis a változások a tényezők együttes vagy többé-kevésbé együttes fennállása esetén következnek be. Az egyik legszembetűnőbb különbség a ciklusidő, amelyet daganatok esetében kettőződési időnek neveznek. Míg a normál sejtek esetében ez az idő rövid, gyakran tíz óránál is rövidebb, addig a daganatok esetében a kettőződési idő lényegesen hosszabb és igen változatos. Az átlagos idő tíz-húsz nap, de lehet ennél jóval rövidebb (Burkitt-tumorban például 48 óra) vagy hosszabb, akár háromszáz-hatszáz nap is (bizonyos colontumorok esetén). A daganatok kettőződési idejének ismerete a klinikai onkológia szempontjából lényeges, ugyanis a daganat klinikai kimutathatóságának határa 10 9 sejt; ez harminc kettőződési időnek felel meg, így a daganat szubklinikus időtartama jóval hosszabb, mint az észlelhető daganaté. Lényeges eltérés a normál sejtciklussal szemben az apoptózis indukciójának elmaradása, aminek következtében a daganatsejtek korlátlanul szaporodhatnak. A daganatos sejtosztódás további jellemzője az a tény, hogy a G 0 fázisban levő sejtek is osztódni kezdenek, ezáltal a sejtciklusban több sejt vesz részt, s a daganat még gyorsabban növekszik. Különbség mutatkozhat a genetikai szabályozásban is. Az apoptózist gátló bcl-2 fehérje felszaporodása és a G 0 sejtek számának megfogyatkozása az osztódást gátló fehérjéket szabályozó GAS (growth arrest specific) gén hiánya miatt egyaránt fokozza a daganat növekedését.

A DNS-szintézis
A normál sejtek DNS-szintézise Az ép sejtek DNS-replikációja két lépésben történik. Az első lépés a transzkripció, amelynek során a polimeráz enzim egy DNS-nukleotidszakaszt mRNS-molekulába ír át. A második lépés a transzláció: az átírt mRNS információja alapján aminosavakból felépül a polipeptidlánc a tRNS-ek és az rRNS közreműködésével. A DNS-ben négy nukleotid van, a polipeptidekben pedig húsz aminosav kombinálódhat, így az aminosavkódhoz legalább három nukleotidra van szükség. A daganatos sejt DNS-szintézise A daganatos sejtbeli DNS-szintézis számos helyen eltérhet a normálistól. A daganatok keletkezése leggyakrabban mutáció következménye, amely a környezetben levő számos genotoxikus anyag hatására jöhet létre. A mutáció hatására hibás transzlokáció és transzláció következik be. A kromoszómák DNS-ének nukleotidsorrendjében levő 'töréspontok' különösen hajlamosak mutációra, s ha ezt nem követi helyreállítás (DNS-repair), daganat keletkezhet.

Protoonkogének
Elvben a szervezet bármely sejtjéből keletkezhet daganat, ugyanis minden sejtben van egy protoonkogénnek nevezett, osztódást szabályozó anyag. A protoonkogének fontos szerepűek a fejlődésben. A megtermékenyített petesejtből ezáltal keletkezik a 10 15 sejt, a kifejlett szervezet. Ezt követően azonban a szerepük normális esetben a háttérbe szorul, s csak az egyensúly fenntartására, az osztódás és az apoptózis kiegyenlítésére irányul. A protoonkogének azonban mutáció következtében aktiválódhatnak, onkogénné alakulhatnak. Az onkogének daganat keletkezését indukálhatják, de az úgynevezett szuppresszor gén hatására még visszaalakulhatnak protoonkogénné. Ha olyan sok mutáció következik be, hogy a keletkezett onkogén mennyisége meghaladja a szuppresszor gén mennyiségét, vagy ha mutáció következtében maga a szuppresszor gén is károsodik, az onkogének elindítják a daganat kifejlődését.

A mutáció szerepe a daganatok keletkezésében
A daganatok keletkezésében leggyakrabban előforduló génmutáció a transzlokáció, a deléció, az amplifikáció, a hiány, az inverzió és a duplikáció. Ha e mutációk valamelyike mindkét kromoszómában jelen van, veleszületett daganatról, míg ha csak az egyikben fordul elő, örökletes daganatról van szó. Bizonyos daganatokban (például vastagbélrákban, emlőrákban és kis sejtes tüdőrákban) akár egy időben, de folytatólagosan is többfajta mutáció jöhet létre. A mutációk mennyisége általában egyenesen arányos a prognózissal, ekképp több mutáció rosszabb prognózist jelent. A mutációk hatására a protoonkogén onkogénné alakulhat, de károsodhat a szuppresszor gén is.

A növekedési faktorok szerepe
a daganatok keletkezésében A növekedési faktorok (growth factors, GF) specifikus receptorokhoz kötődő polipeptidek. A kötődés nyomán létrejött ligandok aktiválják a sejtmagba jutó jelátviteli folyamatot, azaz szabályozzák a növekedést. A növekedési faktorok fiziológiás szerepe fiatalkorban a sejtképződés fenntartása, később pedig az elpusztult sejtek pótlása. Ezek szabályozzák többek között az epiteliális sejtpótlást, a granulocitaképzést, a makrofágok képzését, a vérzés utáni restitúciót, a fibroblasztképzés fokozása révén a sebgyógyulást, s általában a sejtanyagcserét. A daganatsejtek önállóan, autokrin módon is képesek növekedési faktorok termelésére, receptorokat expresszálhatnak, sőt, a létrejött ligandok hatására a sejtfelületen levő receptorok is megkettőződhetnek. Kialakulhat egy korlátlan növekedési tendencia, amikor is a daganat maga termeli a növekedési faktorokat és a receptorokat, a létrejött ligandok pedig utasítást adnak a sejtmagbeli DNS-nek az újabb növekedési faktorok és receptorok termelésére.
Összefoglalva: a daganatok keletkezésében és fejlődésében a kisiklott sejtosztódás, az onkogénné aktiválódott protoonkogének, a nem kellő aktivitású szuppresszor gének, a túltermelődő növekedési faktorok és receptorok, valamint a gátolt apoptózis játszik szerepet. Kiemelten fontosak a genotoxikus hatások következtében a sejtciklusban kialakult mutációk, és ezeknek következtében a sejtek fokozatos és folyamatos dedifferenciálódása. A sebészi kezelés, valamint a radioés a kemoterápia csak a daganatos sejteket pusztítja, magát a daganatbetegséget, a sejtek dedifferenciálódását nem gyógyítja meg. A tényleges gyógyítás csak a biológiai daganatkezeléssel valósulhat meg. Ennek lehetséges elvi módjai:
• a kisiklott sejtosztódás helyreállítása;
• az onkogének működésének gátlása;
• a szuppresszor gének aktivitásának fokozása;
•a növekedési faktorok és receptorok gátlása;
• az apoptózis serkentése;
• redifferenciáció, kemoprevenció.
A redifferenciációnak és a kemoprevenciónak gyakorlati jelentősége van. Számos redifferenciációra alkalmas vegyületet ismerünk (a táblázatban), s napjainkra kialakultak a kemoprevenció indikációs területei is. A kemoprevenció indikációi: Preblastomatosis. Legeredményesebb a szájüregi leukoplakiák béta-karotinnal való kezelése, de ígéretes a pachydermia, a hörgődysplasia, valamint a bélés hólyagmetaplasia kemoprevenciója is. Családi halmozódás. Jó eredménnyel alkalmazzák familiáris polyposisban az
aspirinvagy sulindac-prevenciót, mastopathiában a tamoxifent. Exogén, karcinogenetikus veszélyeztetettség. A dohányosokat fenyegető hörgőrák kemoprevenciója egyelőre nincs megoldva. Második daganat megelőzése. Főleg a gyógyult emlőrákot és a fej-nyaki rákokat követő második daganat prevenciójára irányulnak ígéretes alkalmazások. 

Összefoglalás
A daganatok komplex kezelésében egyre nagyobb teret nyer a biológiai daganatterápia. A modern terápiát a daganatok keletkezésének és fejlődésének megismerése, a biológiai-biokémiai alapok leírása alapozta meg, s ez határozta meg a kutatások irányát is. A daganatok keletkezésében meghatározó szerepük van a genotoxikus hatások következtében létrejövő mutációknak. Mutáció következtében bekövetkezhet a normál sejtciklus kisiklása, a protoonkogének onkogénné alakulhatnak, létrejöhet a szuppresszor gének gátlása, a sejtek fokozatosan és folyamatosan dedifferenciálódhatnak, azaz létrejön a daganat. A daganatok feltartóztathatatlan, szabályozatlan növekedésében a növekedési faktoroknak, a receptoroknak és az apoptózis gátlásának van többé-kevésbé ismert szerepe. A biokémiai alapok összefoglalása után a redifferenciáció, a kemoprevenció már gyakorlatban is alkalmazott módszerei is ismertetésre kerülnek. (Elhangzott az MDOSZ V. Szakmai Konferenciáján.)

Irodalom
1.Eckhardt, S. (szerk): A felnőttkori daganatos betegségek gyógyszeres kezelése. Medicina, Budapest, 1998.
2.Fodor, A., Orosz, L., Vida, G.: Molekuláris genetika. ELTE-jegyzet, 1997.
3.Gomba, Sz., Ádány, R., Kásler, M., Ember, I., Kopper, L., Thurzó, L.: Az onkológia alapjai. Medicina, Budapest, 1997.
4.Kopper, L., Marcsek, Z., Kovalszky, I.: Molekuláris medicina. Medicina, Budapest, 1997.
5.Papp, Z.: Klinikai genetika. Golden Book Kiadó, Budapest, 1995.

Dr. Krémer Ildikó osztályvezető főorvos
Flór Ferenc Kórház, Kistarcsa

 

---

A PSZICHOLÓGUS SZEREPE AZ IDÜLT BETEGEK KEZELÉSÉBEN

Hazánkban igen sok az idült beteg. A betegséggel való együttélés, a beteg embernek és hozzátartozóinak életminőségi problémája szinte megoldatlan. Az idült betegek többsége nálunk jóval korábban hal meg, mint a fejlettebb országokban. Ebből nyilvánvaló a megküzdő stratégiák elégtelensége, sokak számára pedig a pszichoszociális rehabilitáció elérhetetlensége. A segítők kiégési tünetei csaknem általánosak. A rehabilitáció pszichológiai folyamatainak ismerete segítheti a szakembereket abban, hogy minél hamarabb felismerjék: a súlyos idült betegséggel való megküzdés a gyógyítótól, a betegtől és hozzátartozóitól azonos személyiségfunkciókat (empátiás készséget, figyelmet, megküzdőképességet, szívósságot, rugalmasságot, kreativitást, folyamatos, pozitív irányú személyiségfejlődést) követel. Ahhoz, hogy a rehabilitáció területén gyógyítóként tevékenykedhessünk, a szükséges ismereteken túl az említett személyiségfunkciók meglétére és folyamatos fejlesztésére egyaránt szükségünk van. Az emberközpontú rehabilitáció fő céljai közé tartozik a rászorulók minél kedvezőbb testi, érzelmi és szociális alkalmazkodásának egyénre szabott módon való segítése. A rehabilitációs folyamat nem a beteg testrészre, szervre vagy testi működésre, hanem az egész emberre kíván hatni. Időtartamát tekintve a rehabilitáció a betegség bekövetkeztétől a személy élete végéig tart. A megfelelő rehabilitációval az érintetteknek el kell érniük, meg kell tudni tartaniuk a lehető legteljesebb testi, lelki, szociális, képzési/foglalkozási teljesítőképességüket, maximális függetlenségüket, optimális életminőségüket. A rehabilitációs feladatok megvalósításához a szakértelem mellett motiváltságra, nyíltságra, figyelemre, empátiára és közös felelősségvállalásra egyaránt szükség van. A tapasztalatok szerint a terápiás/ rehabilitációs team tagjai közül a klinikai szakpszichológusok azok, akik gyakran vezető szerepet vállalnak az egyénre szabott rehabilitáció megszervezésében és kivitelezésében.

A rehabilitációs intézmények pszichológiai légköre
Azért elemezzük a rehabilitáció színterének pszichológiai légkörét, mert a kutatások és a tapasztalatok szerint az 'érzelmi klímának' gyakran nagyobb szerepe van a rehabilitáció sikerességében, mint az alkalmazott módszernek vagy a módszert alkalmazó szakember tudásának, személyiségének.
Az idült betegeket kezelő egészségügyi intézmények pszichológiai légkörének fő jellemzői:
• kényes egyensúly,
• folytonos, túlterhelő érzelmi jelenségek,
•a  veszélyeztető ingerekre adott reakciók a betegek, hozzátartozóik és a személyzet részéről.
Az adott rehabilitációs intézmény érzelmi klímájának csak a felszíne tudatos és látható, valójában a tudattalan lelki elemek összhatásaként alakul ki. Ezért nem mindegy, hogy milyen vezetéssel, kik dolgoznak együtt, mennyire ismerik és becsülik egymás munkáját és felelősségét, hogyan kommunikálnak egymással, a rehabilitálandó személyekkel és hozzátartozóikkal. Bizonyos, hogy a rehabilitációban részt vevő személyek maguk körül elsősorban barátságos légkört, biztonságos struktúrát és szervezett működést, életformát igényelnek.

A rehabilitációs folyamat résztvevői: a beteg, a hozzátartozók és a szakemberek
Az idült betegségben szenvedő ember Az idült betegség kialakulása és kezelése folyamán minden érintett pszichoszociális reakciókat nyilvánít ki, amelyek érzékelhetők, s egyénileg jellemző módon, megfelelő idő alatt érzelmileg feldolgozódnak. Sajnos, megfelelő pszichológiai szűrés és pszichoszociális intervenciók hiányában súlyosbodnak és gyakran idültté válnak a kezdetben 'fiziológiásnak' tekinthető pszichoszociális reakciók, tünetek.

Az idült beteg fő lelki problémái
A betegség kezelésének és az ezzel gyakran együtt sorra kerülő rehabilitációnak megvannak a sajátos lélektani problémái. Meghatározó szerepű az idült beteggé vált ember alapszemélyisége, a betegséget megelőző életútjának és kapcsolatainak minősége. Az idült betegek, elsősorban lelkiállapotuk és helyzetük miatt, gyakran nem tudnak érzelmeikről hitelesen beszélni. Általában súlyosabb lelkiállapotban vannak annál, mint amit ki tudnak mutatni és mondani. Nehéz helyzetük miatti érzelmi kiegyensúlyozatlanságukat és megoldatlan konfliktusaikat nem verbális kommunikációs csatornákon kivetítik környezetükbe, tudattalanul fokozva az orvos/nővér-beteg kapcsolat komplexitását, érzelmi megterhelését.
A főbb lelki problémák a következők:
• az elvesztett egészség, a korábbi önmagának és lehetőségeinek elvesztése miatt érzett gyász,
• a düh, a bűntudat érzelmi feldolgozásának nehézségei,
• az úgynevezett lelki regresszió kialakulása, fennmaradása,
• aktiválódott, nehezen kontrollálható halálfélelem,
• megtört önbizalom, . elvesztett biztonságérzet,
• egyszerre érzi magát tehernek és kiszolgáltatottnak,
• testkép-, önképváltozás,
• érzelmi okok miatt bekövetkező intellektuális gátlás,
• fantomérzésekkel való küzdelem,
• fokozott fantáziatevékenység,
• ambivalens érzések önmaga, hozzátartozói és a kezelőszemélyzet iránt,
• szexuális nehézségek, problémák,
• lehetséges, leggyakoribb kóros reakciók: túlérzékenység, hipochondria, 'mindent, vagy semmit' gondolkodás, csodavárás, fluktuáló jellegű, részleges realitásés kontrollvesztés, funkcionális deperszonalizáció, pszichaszténiás és pszichoszomatikus reakciók.
A rehabilitáció sikere nagymértékben függ a fogyatékos embernek a rehabilitációs törekvések iránti attitűdjétől, amelyet nagyban befolyásol a beteg alapszemélyisége, tényleges érzelmi állapota, pszichoszomatikus egyensúlya, valamint szociális környezete. Kiindulópont a rehabilitáció iránti motiváció felkeltése, megerősítése és megfelelő szinten tartása lehet. A rehabilitáció az ember megismerését és megértését is feltételezi, ezért indokolt, hogy bővítsük ismereteinket a rehabilitációs folyamat további 'szereplőiről'.

A hozzátartozók
A közeli hozzátartozó betegsége fokozott bűntudatot válthat ki a családtagokból. Ez túlzott ápolási indítékot aktiválhat bennük, emiatt a beteg még inkább betegszerepbe kerül és maradhat is. A hozzátartozók főbb pszichoszociális nehézségei: kommunikációs zavar, bűntudat, szeparációs szorongás, aktiválódott halálfélelem, akaratlan testi és lelki azonosulás a beteggel, a családi dinamika változásai, érzelmi kiégés, társadalmi izoláció veszélye, anyagi nehézségek. A szociális támogatás, az érzelmi segítségnyújtás egyik elterjedt módja, hogy a családtagok önsegítő csoportokat alakítanak és működtetnek. Ezekben megoszthatják egymással a szükséges gyakorlati ismereteket, de azt is, ki, hogyan küzd meg a családban levő beteg miatti bűntudattal, haraggal, szégyenkezéssel.

A szakemberek: az orvos és a gyógyító team tagjai
Bármilyen magatartást tanúsít is az orvos és a gyógyító/rehabilitációs team bármely más tagja, az döntő módon hat a beteggel való kapcsolatára. A rehabilitáció területén különösen erős lehet az orvos 'apostoli' funkciója: leküzdhetetlen vágy arra, hogy bebizonyítsa betegének, az egész világnak és önmagának: ő jó, kedves, nagy tudású és segítőkész. Ez az önkép nagyon idealizált, félreértések és kölcsönös csalódások kiindulópontja lehet. Napjainkban a szakemberekkel kapcsolatos elvárások a következők: legyenek jól képzettek, tapasztaltak, kreatívak, hatékonyak, empatikusak, megfelelő kommunikációs készségűek, együttműködők és fáradhatatlanok, védjék meg betegeiket a fájdalomtól, a félelmektől, a reménytelenségtől, a kiszolgáltatottságtól, a visszaeséstől, a további betegségektől és a haláltól. A vizsgálatok szerint az orvosok, a nővérek és a gyógyító team többi tagja közül sokan (a vizsgált személyek 30-80%-a) érzelmileg és intellektuálisan kiégettek, jórészt diagnosztizálatlan és kezeletlen pszichiátriai, pszichológiai és pszichoszomatikus tünetekkel küzdenek. Az okok közül a legfontosabb, hogy a kórház és más egészségügyi intézmények a totális intézmények közé tartoznak, amelyekre hierarchikus felépítettség, bürokrácia, rigid működés, paternalista magatartás és a demokrácia fejletlensége jellemző. Szinte általános az állandó intellektuális kihívás, a megviselő érzelmi hatások és a túlterhelés együtt járása, a valódi megbecsülés és a regenerálódás hiánya.

A rehabilitáció folyamán működő főbb lelki folyamatok és jelenségek
A betegséggel kapcsolatos állásfoglalást a betegségélmény milyensége határozza meg. Mindkettőre hatással van a megbetegedés előtti személyiség. A betegségélményre tipikus reagálási módok: A betegséget tagadók dacolnak a betegséggel. A hosszan tartó betegségtagadás pszichológiai/pszichiátriai konzultációt és megfelelő közbeavatkozást igényel. A betegségtől fokozottan félők aggodalmaskodó, általában túlzottan egocentrikus emberek. A szándéktalan vagy szándékos betegségkereső magatartású személy 'beleragad' tüneteibe, a panaszai rögzülnek, soha, semmilyen kezelés vagy beavatkozás után nem érez valódi javulást. Számára jobb a beteghelyzet, mint az egészségességgel járó terhelések elfogadása. Az ilyen beteg megértése a segítségadás feltétele. A közönyös, a betegséggel nem törődő típusú emberek csak külső késztetésre fordulnak orvoshoz. Számukra az egészség és a betegség egyaránt közömbös. Kételkedőnek, szkeptikusnak látszanak, az együttműködés folyamán beleegyezők, de általában nem tartják be az utasításokat. Az invalidizmus komplex, súlyos alkalmazkodási zavar, amelynek az a lényege, hogy a betegek indokolatlanul ragaszkodnak 'beteghelyzetükhöz'. Valójában hibás alkalmazkodási kísérletről van szó.

Az idült betegséggel való megküzdés (coping) fogalma, működése
A betegség és következményei egyben súlyos élethelyzetet jelentenek, amelynek egészséges megoldása a személy küzdőképességét aktivizálja és próbára teszi. A problémahelyzetekkel kapcsolatos megküzdési módokat két csoportra oszthatjuk:
• a megküzdés fókuszában a stresszt okozó probléma van,
• a megküzdés fókuszában a probléma által kiváltott érzelem szabályozása van.
Az egészségpszichológiai kutatásokban fontos szerepű a megküzdéskutatás, amelynek része a külső-belső kontroll attitűd fogalom. Meghatározása szerint a belső kontroll pozíciójában az a személy van, aki azt éli át, hogy befolyást gyakorolhat élete eseményeire, tehát a belső kontroll átélése jobb érzelmi állapottal, sikeresebb megküzdéssel és élethelyzet-változtatásokkal, jobb egészségi állapottal és élettani mutatókkal, valamint javuló teljesítménnyel van kapcsolatban. A kontroll (azaz a hatékonyság) témakörébe tartozó fogalom az oki kontroll. Ez elsődleges (primer) kontroll, amely problémafókuszú megküzdéssel társul, azaz a probléma kiváltó tényezőjére összpontosít. A betegség, főként a gyógyíthatatlan betegség olyan helyzetet teremt, amelyben az oki kontroll nem alkalmazható, hiszen a problémahelyzet (például a rosszindulatú daganatos betegség, a sclerosis multiplex stb. diagnózisa) nem változtatható. Ilyen helyzetekben a beteg életminőségét javítja, ha vagy az ok (a betegség) következményei fölötti kontrollt, vagy az úgynevezett 'áttolt kontrollt' gyakorolja, azaz életének olyan területein marad belső kontrollja, amelyek nincsenek a betegséggel közvetlen kapcsolatban. Vezető szakemberek szerint az idült betegséggel való megküzdésben az áttolt kontroll kiemelkedő szerepet játszik. Az áttolt kontroll a figyelem átváltása a betegségről az élet nem fenyegetett területeire. Amikor az idült beteg fokozottan 'szállja meg' élete érintetlen, a betegség által nem vagy kevésbé érintett tartományait, akkor egyfajta kisebbrendűségi érzésből eredő kompenzációs funkciót gyakorol. El kell fogadnunk, hogy amire a betegnek nincs motivációja, azzal nem tud megküzdeni. Különleges teljesítményekre a betegek 'tartalék erőikből' válhatnak képessé. Hiba, ha a betegtől olyan tevékenységet várnak el, amelyre nem tudja önmagát motiválni, ugyanis ilyenkor konfrontálódik erőinek korlátaival, s a küzdőképessége károsul. Ezért az idült betegekkel foglalkozó szakemberek egyik legfontosabb feladata: betegségük szorításából a tartalék erőket mozgósító motivált tevékenységek felé irányítsák a betegeket anélkül, hogy ezáltal erőikkel való visszaélésre késztetnék őket. Az egyensúly megtalálása azonban gyakran nehéz feladat.

A kommunikáció jelentősége a rehabilitációs folyamatban
A rehabilitálandó betegek általában informálódni akarnak betegségükről és a szükséges kezelésekről, de általában úgy érzik, hogy kevesebbet közöltek velük, mint lehetett volna, ráadásul sokszor félreértik a hallottakat, illetőleg nem emlékeznek az elmondottakra. A betegek és az egészségügyiek is különbözők a kommunikációs szükségleteket és tennivalókat illetően. Mégis, ez az a folyamat, amely döntően meghatározza az orvos-beteg kapcsolat minőségét. A rehabilitációt irányító szakember és a teamtagok személyisége, az abból fakadó nem verbális és verbális kommunikációs sajátosságai, a betegségről és a kezelésekről folytatott beszélgetések során rendkívül fontosak a beteg és hozzátartozói számára. A szükséges megbeszéléseket a kezelőorvos, illetőleg más szakember úgy szervezze meg, hogy kommunikációjukra mindig megfelelő emberi és környezeti feltételek között kerüljön sor. Az erre kellő időt szánó szakember empátiával, a beteg tényleges lelkiés testi állapotát figyelembe véve beszéljen, s tegye lehetővé a folyamatos, őszinte kommunikációt, amellyel erősíti a reményt a betegben. A kommunikáció természetesen terjedjen ki a hozzátartozókra is. Napjainkban egyre inkább betegcentrikus a kommunikáció, azaz nyitott kérdések jellemzik a beszélgetéseket, amelyek során az orvos bátorítja a partnerré váló beteget, hogy minél többet kérdezzen, s bevonja a szükséges döntésekbe. A kutatások szerint a betegek az érzékeny, gondoskodással jellemezhető orvosokat előnyben részesítik a zárkózott, nem gondoskodókkal szemben. A betegek folyamatos lehetőségsorozatot kívánnak problémáik megbeszélésére, s elvárják, hogy az orvos figyeljen rájuk, meghallgassa őket. Ugyanilyen fontos számukra, hogy az orvos adjon világos felvilágosítást valós helyzetükről és a kezelési lehetőségekről. Mindez azért fontos, mert szoros összefüggés van a konzultációk minősége és az együttműködés színvonala között.

A pszichológus szerepe a rehabilitációs folyamatban
A klinikai szakpszichológusok megfelelő pszichodiagnosztikai vizsgálatokkal ki tudják szűrni az idült betegek közül azokat a személyeket, akik szakszerű lelki segítségadást is igényelnek sikeres rehabilitációjuk érdekében. A pszichológiai kezelés általában pszichoterápia formájában történik, némely beteg esetében azonban szükség lehet pszichiáterrel való konzultációra, annak alapján pedig pszichofarmakonok adására is. A klinikai szakpszichológus egyéni vagy csoportos pszichoterápiát tud alkalmazni. A pszichoterápia módszere többféle lehet (párés családterápia, pszichoanalitikus pszichoterápia, kognitív, magatartásés krízisterápia, hogy csak a leggyakoribbakat említsük), de mindig azt alkalmazzuk, amelyik a beteg egyéniségének, nehézségeinek leginkább megfelel. Az idült betegséghez való sikeres alkalmazkodás alapja az, hogy az érintettek hogyan dolgozzák fel érzelmileg (azaz hogyan 'olvasztják' személyiségükbe) betegségüket, komplex terápiájukat, a szükséges életmódváltozást és az együttműködés szükségességét. A betegségélmény lelki feldolgozásának támogatása a pszichológiai munka egyik legfőbb célja. Végül hangsúlyozni szeretném, hogy hazánkban az emberek pszichológiai ismeretei még nem érik el a kívánt szintet, ezért az idült betegek pszichoterápiája iránti motiváltság felkeltése a rehabilitációs szakemberek feladatai közé tartozik. Az is fontos, hogy a klinikai szakpszichológus az idült betegek komplex rehabilitációját végző kezelőcsoport állandó tagjai közé tartozzon, mert így a betegek, hozzátartozóik és a rehabilitációs szakemberek is konzultálhatnak vele.

(Elhangzott az MDOSZ V. Szakmai Konferenciáján.)

Irodalom
1.Bálint, M.: Az orvos, a betege és a betegség. Animula, Budapest, 1990.
2.Kopp, M.: Orvosi pszichológia. SOTE, Budapest, 1994.
3.Kulcsár, Zs.: Egészségpszichológia. ELTE-Eötvös Kiadó, Budapest, 1998.
4.Riskó, Á.: A test, a lélek és a daganat. Animula, Budapest, 1999.
5.Onkopszichológia online: http:// www.oncol.hu/indexopo.htm
6.A rehabilitáció gyakorlata. Szerk.: Huszár, I., Kullman, L., Tringer, L., Medicina, Budapest, 2000.

dr. Riskó Ágnes klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta
Országos Onkológiai Intézet, 'A' kemoterápia

 

---

SZÖVETSÉGI ÉLET

TOVÁBBKÉPZÉS
A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége főiskolát végzett dietetikusok számára továbbképzést szervez. A továbbképzés témája: A diabétesz korszerű ellátása. Helye: Szt. László Kh. 19-es épület. Ideje: 2001. április 2-6. Jelentkezési határidő: 2001. március 25. A tanfolyam teljes óraszáma: 46 óra. Részvételi díj: 20 000 Ft/fő. A továbbképzés írásbeli vizsgával zárul, amelynek sikeres befejezése után 28 továbbképzési pontot igazolhatunk. Jelentkezni az MDOSZ irodájában lehet telefonon vagy faxon: 3118947, levélben: MDOSZ, 1051 Budapest, Arany J. u. 31. IV/65.

FOODAPEST 2000
2000. november 28. és december 1. között került ismét megrendezésre a BNV területén a FOODAPEST. Szövetségünk folyóiratával, illetve folyamatos táplálkozási tanácsadással képviseltette magát az Egészséges Magyarországért Egyesület és a Nutrivit Alapítvány standján. Ezúton mondunk köszönetet a két szervezetnek a lehetőségért.

ÜGYFÉLFOGADÁS
Tájékoztatjuk a kollégákat, hogy az MDOSZ irodája változatlanul az Arany J. u. 31. IV/65. alatt található, amely a
következő időpontokban kereshető fel:
Hétfő: 9.00-14.30
Szerda: 9.00-15.00
Péntek: 9.00-15.00
Új e-mail-címünk: mdosz@mail.externet.hu

KÜLDÖTTÉRTEKEZLET
A Magyar Dietetikusok Országos Szövetsége 2001. március 9-én rendezte meg soron következő küldöttértekezletét a Magyar Vöröskereszt épületében.
Az értekezleten az elmúlt év munkájának értékelésére, valamint az ez évi programok részletes ismertetésére került sor. Ezúton kérjük ismételten a küldötteket, hogy az elhangzott információkat saját területükön továbbítsák a kollégák felé. A következő számban részletesen beszámolunk az elhangzottakról.

TAGDÍJ
Felhívjuk a kollégák figyelmét arra, hogy a tagdíjbefizetéseket amelynek 2000 forintra való emelését a küldöttértekezlet elfogadta a kiküldött csekkeken április 15-ig szíveskedjenek rendezni, tekintettel arra, hogy szakmai folyóiratunkat csak azoknak tudjuk küldeni, akik rendezték a befizetési kötelezettségüket.

EGYENSÚLYBAN - TESTTÖMEGKARBANTARTÓ VIDEOKAZETTA
Tájékoztatjuk azokat a kollégákat, akik korábban jelezték igényüket a Knoll Gyógyszergyár által ingyenesen hozzáférhető testtömegcsökkentő videofilmre, hogy leadtuk a címlistát a cégnek. A Knoll orvoslátogatói személyesen fogják felkeresni és átadni a filmet a kollégáknak.
További igényeket is elfogadunk telefaxon (311-8947), telefonon (3118947), vagy levélben (MDOSZ, 1051 Budapest, Arany J. u. 31. IV/65.).

EFAD AJÁNLÁSOK
Az EFAD 2001 májusában Assisiben sorra kerülő fórumán a csokoládé mint nagy érdeklődésre számot tartó téma újra napirendre kerül. Ezúttal több oldalról megközelítve, caries, cardiovascularis preventiv hatás egyaránt. A fórum szervezői felhívják mindenki figyelmét a témára, és ajánlják az alábbi szakirodalmat a bővebb ismeretgyűjtéshez.
1. Potencial cardiovascular health benefits of procyanidins present in chocolate and cocoa In: Caffeinated beverage health benefits Editors: Parliament, Ho, Publisher: American Chemical Society, Washington, DC. Year: 2000
2. Protection against peroxynitrite by cocoa polyphenol oligomers FEBS Letters, 1999, 462, 167-170
3. Cocoa inhibits platelet activation and function In: The American Journal of Clinical Nutrition, 2000, 72, 30-35.
4. Food of the Gods Cure for humanity? A cultural history of the medical a nd ritual use of chocolate In: Journal of Nutrition, 2000, 130 (8S), 2057S-2072S A fórum zárultával folytatás következik.

DIABÉTESZ SZIMPÓZIUM
XIX. Diabetológiai, Táplálkozástani Nemzetközi Szimpózium. Helye: Düsseldorf. Ideje: 2001. június 28-július 1. Szervező: European Federation of the Associations of Dietitians. További információ: dr. Monica Toeller, tel.: 00-49-211-3382-294.

ESPEN KONFERENCIA
23TH ESPEN CONGRESS
Helye: München. Ideje: 2001. szeptember 8-12. Kongresszus elnöke: prof. dr. Peter Fürst. Szervező: ESPEN Regisztáció: 2001. május 31.
További információ: az MDOSZ irodájában vagy www.espen.org

EANS 2001
EUROPEAN ACADEMY OF NUTRITIONAL SCIENCES SZIMPÓZIUMA
Helye: Hotel Mercure Buda
Ideje: 2001. augusztus 24-25.
Szervező: prof. dr. Barna Mária elnök
További információ: MTTT, 1085 Budapest, Horánszky u. 24. Tel.: 338-2855.

ICN KONFERENCIA
17TH INTERNATIONAL CONGRESS OF NUTRITION
Helye: Bécs
Ideje: 2001. augusztus 27-31.
Szervező: University of Vienna
Regisztráció: 2001. május 31.
További információ: www. univie.ac.at/iuns2001

TANFOLYAM
A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kara Kóros állapotok multidiszciplináris megközelítése címmel 40 órás, ötnapos tanfolyamot indít egészségügyi főiskolát végzett szakemberek továbbképzése céljából három különböző alkalommal 2001 májusában és júniusában.
A tanfolyam időpontja:
•2001. május 14-18.,
•2001. május 28-június 1.,
•2001. június 25-29.
A tanfolyam helye: 1034 Budapest, San Marco u. 48.
A tanfolyam témái: akut miokardiális infarktus, oszteoporózis, krónikus veseelégtelenség, mukoviszcidózis, szenvedélybetegségek. A továbbképzést az ESZTT 32 pontra értékelte.
Részvételi díj: 10 000 Ft.
Jelentkezést írásban (levélben vagy telefaxon) fogadunk el az alábbi címeken:
Dietetikusok:
dr. Szépvölgyi Gáborné, Semmelweis Egyetem EFK. Dietetikai Tanszék, 1085 Budapest, Horánszky u. 24. Fax: 06-1/338-26-60, 06-1/338-20-43, 06-1/266-03-95.
A részvételi díjat csekken kell befizetni, amelyet a jelentkezőknek postafordultával küldünk el. A jelentkezés határideje: két héttel a tanfolyamok megkezdése előtt.

Daganatos betegekkel foglalkozó klubok és szervezetek

 

---

KIRÁNDULÁS A KÉNYELMI TERMÉKEK KONYHÁJÁBA

Kényelmi termékeken, illetve élelmiszereken nemzetközi szóhasználattal: convenience foodon az élelmiszeripar által előállított olyan előkészített, félkészés késztermékeket értünk, amelyek megkönnyítik és lerövidítik az ételkészítés műveleteit. Ilyen termékek a konyhatechnológiában már régóta használatosak. Felgyorsult életritmusunk következtében a szerepük fokozatosan nő és a kínálatuk szélesedik. De bármilyen nagyütemű is a fejlődés, a hagyományos ételkészítés nem merül a feledés homályába. A háztartásoknak, a vendéglátásnak, sőt, a közétkeztetésnek is meg kell találnia azokat az alkalmakat és lehetőségeket, amikor a hagyományoknak hódolhatnak. Az élelmiszeriparnak arra kell törekednie, hogy azok a termékek, amelyek az ételkészítés megkönnyítését szolgálják, minél jobban megközelítsék a megszokott ízeket, ne tartalmazzanak tartósítószert és fölösleges adalékanyagokat, s a felhasználásuk praktikus és gazdaságos legyen.

A Bestfoods Magyarország Rt. amely az UNILEVER divíziójaként működik olyan élelmiszerek gyártásával és forgalmazásával foglalkozik, amelyek a magasabb készültségi fokú termékek csoportjába tartoznak. Bár számos termékük között önálló étel is bőven akad, különleges szerepük azoknak a készítményeknek van, amelyek a technológiát egyszerűsítik, megkönnyítik az ízesítés folyamatát, s kiegészítőként alkalmazhatók valamilyen ételsor összeállításakor. A hazai közétkeztetésben nélkülözhetetlenek az ilyen termékek. Felhasználási módjukkal mindazoknak meg kell ismerkedniük, akik étkeztetéssel foglalkoznak.
A Bestfoods Magyarország Rt. igen sokat tesz ennek érdekében. A Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán a dietetikus, valamint a közegészségügyi és járványügyi felügyelő hallgatók tantervében egyaránt szerepel a kényelmi termékekkel kapcsolatos ismeretek oktatása, amelyhez rendszerint a gyártási technológia megismerése céljából üzemlátogatás is kapcsolódik. Az elmúlt évben többek között közös tanulmányi kirándulást szerveztünk a röszkei Knorr-üzembe. Ez egyik láncszeme annak a nagy termelési rendszernek, amely a hazai piacot a Bestfoods Magyarország Rt. termékeivel ellátja. A valamikori paprikafeldolgozó helyén kialakított, korszerűen felszerelt épületegyüttes folyamatosan bővül. A különböző feladatokat ellátó üzemrészekben megosztott termelés folyik. Bizonyos termékeket (például bouillonokat, daragaluskát, Hellmann's majonézt) gyártanak, másokat (például összetett leveseket, Delikátot) összeállítanak, kevernek, s olyanok is vannak, amelyeket csak csomagolnak. Különösen nagy érdeklődést váltott ki a Hellmann's majonéz korszerű, zárt rendszerű gyártási folyamata.
A Bestfoods Magyarország Rt. által forgalmazott készítmények alapanyagait nagy körültekintéssel szerzik be. Fontos szempont, hogy csak természetes alapanyagokat használnak fel. A termékek jellemző tartósítási módjai a szárítás (dehidrálás) különböző formái, vagyis tartósítószert nem alkalmaznak. Az ízek kialakítására a különböző alapanyagok jellemző íze mellett természetes aromaanyagok szolgálnak, amelyekkel a gyár élelmiszer-laboratóriumában ismerkedhettünk meg. A Knorr-termékek a világ minden táján elterjedtek. Népszerűségüket növeli, hogy az adott ország ízvilágához és jellemző ételeinek technológiájához igazodnak, ugyanakkor a nemzetközi konyha követelményeinek is megfelelnek. A röszkei üzemnek jól felszerelt mikrobiológiai laboratóriuma van. Különösen nagy gondot fordítanak a higiénés előírások betartására. Munkájukat a HACCP minőségbiztosítási rendszer (vagyis a veszélyelemzés és a kritikus pontokra épülő termelési rendszer) határozza meg. Ehhez a témához kapcsolódó előadást is hallottunk. Az üzemlátogatás igen szívélyes vendéglátással végződött, s ha már Szeged szomszédságában jártunk, ugyancsak a Bestfoods Magyarország Rt. szervezésében kétórás szegedi városnézésre is sor került, ahol egy nem véletlenül ''lokálpatrióta'' idegenvezető mutatta be a város legszebb részeit az októberi verőfényben. Köszönjük a tartalmas kirándulást.

Gaálné Labáth Katalin főiskolai docens
Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar, Dietetika Tanszék

 

---

ÉLELMEZÉSVEZETŐK KLUBJA

A Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének Élelmezési Menedzser és Élelmezési Üzemvezető Munkacsoportja szeretettel meghív az első, alakuló összejövetelére.
A találkozó az Unilever Magyarország Kft. Vendéglátóipari Divízió központi épületében (2040 Budaörs, Szabadság út 117.) kerül megrendezésre 2001. április 19-én (csütörtök) 11 órakor. A klub célja, hogy élelmezésvezetőink lehetőséget kapjanak az aktuális témák megbeszélésére, valamint az érdeklődésnek megfelelő szakmai tapasztalatcserére. Rengeteg elképzelésünk, ötletünk van a programok, a meghívottak, az időpontok, valamint a helyszínek tekintetében, de szeretnénk, ha ezek az ötletek találkoznának a Te elképzeléseiddel is, ezért kérjük, a mellékelt jelentkezési lap visszaküldésével jelezd, melyek azok a témakörök, amelyek leginkább foglalkoztatnak.

A rendezvény sikeres lebonyolítása érdekében, kérjük, hogy a jelentkezési lapot az MDOSZ címére (1051 Budapest, Arany János u. 31.), telefaxszámára (061/311-89-47), vagy e-mailen (mdosz@mail.externet.hu) 2001. április 10-ig juttasd vissza.

 

---

Álláshirdetések 2001.03.01

A Budai Gyermekkórház-Rendelőintézet (1023 Budapest Bolyai u. 9.) pályázatot hirdet dietetikusi állás betöltésére. Feltétel: főiskolai végzettség, kórházi vagy szakambulanciai gyakorlat. Bérezés megegyezés szerint. Érdeklődni lehet: Scholtz Andrásné ápolási igazgatónál a 345-06-04-es telefonszámon.
 
A Szt. Imre Kórház és Rendelőintézet (1115 Budapest, Tétényi út 12-16.) felvételt hírdet egy fő dietetikus részére. Jelentkezés az ápolási igazgatónőnél, a 06-1-464-8600/8708 telefon melléken.
 
A szekszárdi kórház 2 dietetikusi állás betöltésére pályázatot hirdet. Fizetés a közalkalmazotti besorolás szerint. További felvilágosítás Gyulai Miklósné élelmezési osztályvezetőnél a következő telefonszámon: 06-74/501-671.

Szövetségünk

Letölthető

Új Diéta

Rendezvények

MDOSZ tagoknak

Regisztráció