Új Diéta 2000/01-es szám:
01 - Koleszterinmítosz [4]
02 - Koleszterinszegény diéta [8]
03 - A Syncumar tablettát szedő szívbetegek életmódváltozásának
vizsgálata [13]
04 - A tej és a tejtermékek szerepe a táplálkozásban [15]
05 - Piramis,
szivárvány, házikó [17]
06 - Élelmiszer-ipari eljárások -
vízelvonás [19]
07 - Csecsemő- és kisdedkori táplálkozási sajátosságok a diétázó
gyermekek körében [22]
08 - Diétás óvodák [23]
09 - Az élelmiszer-fogyasztás gazdasági összefüggései [24]
10 - Átalakított dietetikai szolgálat Debrecenben [26]
11 - Szövetségi élet [29]
Piramis,
szivárvány, házikó
Hogyan értelmezzük a különböző országok táplálkozási ajánlásait?
Körülbelül fél évszázada vált ismeretessé, hogy a táplálkozás és az egészség között szoros kapcsolat van, a betegségek kialakulásában meghatározó a táplálkozás szerepe. Ezért a legtöbb fejlett országban arra törekszenek az ezzel a témával foglalkozó szakemberek, hogy népszerű, könnyen érthető formában mutassák be a lakosságnak az egészséges táplálkozás alapelveit. A különböző országokban más-más megoldást találtak erre.
Az
első táplálkozási ajánlást a II. világháború után dolgozták ki
az Egyesült Államokban azért, hogyezzel is megkíséreljék megelőzni a
minőségi és/vagy mennyiségi éhezést. Ezt az útmutatót akár
tortának is nevezhetnénk, ahol is a négy egyenlő szelet
tartalmazza a főbb élelmiszercsoportokat: 1. gabonafélék, 2. zöldség-,
főzelékfélék és gyümölcsök, 3. tej és tejtermékek, 4. húsok és
húskészítmények. Ez az osztályozás kisebb-nagyobb változtatással a mai
napig megmaradt. A torta egyenlő felosztásának az volt a lényege, hogy
a háborúban leromlott egészségi állapotú lakosság mind a négy szeletből
bőségesen egyyen minden nap.
Néhány évtizeddel ezelőtt a nagymértékű építkezések (és talán a világ
hét csodája közül az egyik) ihlette meg a tudósokat a táplálkozási
piramis létrehozására. A tápanyag-, a vitamin- és az
ásványianyag-kutatások alapján bizonyítást nyert az a tény, hogy az
egészség megőrzése érdekében a szervezetnek nem egyenlő mennyiségekre
van szüksége a négyféle táplálékcsoportba tartozó élelmiszerekből.
Az Egyesült Államokban 1992 áprilisában elfogadott étrendi
piramis alapját a rostokban gazdag gabonafélék alkotják.
Erre épülnek a zöldség- és gyümölcsfélék, s ha feljebb haladunk, a tej
és tejtermékek valamint a húsok éshúskészítmények következnek. A piramis
"sisakján" az édességek és a zsiradékok vannak. Ez azt jelenti, hogy a
legtöbbet egészségünk megőrzése érdekében a gabonafélékből, valamivel
kevesebbet a zöldség-főzelékfélékből és gyümölcsökből, s ennél
is kevesebbet a tejből és tejtermékekből és a húsfélékből kell enni
minden nap.
Mitől függ, hogy mennyi táplálékra van szükségünk naponta? Attól, hogy
férfiak vagyunk vagy nők, hogy hány évesek vagyunk, milyen a testömegünk,
végzünk-e fizikai munkát, sportolunk-e. Ennek megfelelően egy kisebb és
egy nagyobb számmal jelzett táplálékmennyiség (egység, adag) ajánlható.
A piramis-elv szerint a gabonafélékből 6-11, a zöldség csoportból 3-5,
a gyümölcsfélékből 2-4, míg a tej és a húsok csoportjából egyaránt 2-3
egység az ajánlott mennyiség naponta az előbbi feltételektől függően.
A
Szívbarát Program keretében kanadai mintára készült élelmiszer
útmutató szivárvány formájában tartalmazza
az ajánlásokat. A szivárvány külső sávja felel meg a piramis
talapzatának, és beljebb haladva, egyre rövidebb csíkok jelzik a kisebb
mennyiségben ajánlható táplálékcsoportokat. Ha az 1992-ben kidolgozott
piramist és az öt évvel később készített szivárványt hasonlítjuk össze,
három lényeges különbséget találunk. A napi ajánlott egységek a
szivárvány szerint az alábbiak: gabonafélék 5-9, zöldség és gyümölcs
csoport 5-8 (nem különül el ez a két csoport mennyiségileg), tejtermékek
3-4, húsok 2-3 egység.
Tehát bizonyos csoportoknál többet ajánl ez a típus, mint a piramis, más
élelmiszerekből viszont kevesebbet. A tej és tejtermékek valamint a
húsok, húskészítmények külön szintet képviselnek a szivárványban. A
piramis csúcsát az édességek és a zsiradékok alkotják, a Szívbarát
Program élelmiszer útmutatóján ez a csoport nincs feltüntetve, hiszen
ezen élelmiszerek fogyasztása nem naponta ajánlott.
Németországban 1995-ben dolgozták ki a háromsávos piramist. Az alapzatot a gabonafélék, és a zöldség- és gyümölcsfélék alkotják., a középső szinten az un. "építőket" találjuk, ezek a húsok és a tejtermékek. Az "ízesítőknek" nevezett édességek és zsiradékokban, sóban gazdag élelmiszerek itt is a csúcsot jelentik.
Az OÉTI-ben a 90-es évek végén szakítottak a piramissal és a szivárvánnyal, és egy házikót építettek. A német piramissal egy időben készült ez az útmutató-típus, melynek kéményét az édességek és a cukrok alkotják. A német piramis és a magyar házikó felépítésének alapelvei megegyezne; üzenetük a következő: a gabonafélékből és a zöldség-főzelékfélékből egyaránt bőségesen kell enni minden nap. Sokak számára ismerősek azok a megdöbbentő statisztikai adatok, melyek a mediterrán térség és egyéb országok halálozásának összehasonlításakor derültek ki. Pl: Angliában a férfiak közül 2,5x, nők közül 3x annyian halnak meg iszkémiás szívbetegségben, mint a mediterrán országokban (Olaszországban, Spanyolországban, Görögországban). A kedvezőbb halálozási arány hátterében a mediterrán táplálkozás áll. Szemléletes példája ennek a táplálkozásnak a Görögországban szintén piramis formájában kidolgozott útmutató. Három nagyobb egységre darabolták a piramist, melyek a naponta, hetente és havonta fogyasztandó csoportokat jelentik. A különlegesség a korábbiakban tárgyaltakhoz képest az olíva olaj és a bor minden nap ajánlott volta, a halakat és a baromfikat heti rendszerességgel kellene fogyasztani, míg a (vörös) húsokat havonta, az azonosság pedig az, hogy a gabonafélék valamint a zöldség-főzelékfélék és a gyümölcsök alkotják a talapzatot.
Amint látjuk, az egészséges táplálkozás alapjait többféleképpen lehet megközelíteni. A bemutatott ajánlások közül bármelyiket is követjük, jó úton haladunk.
Antal Emese dietetikus, szociológus
