Új Diéta 1999/01-es szám:
01 - Kiemelten közhasznú szervezet
lett a MDOSZ [3]
02 - A sarjadzógombák szerepe a gyomor-bélrendszeri betegslgekben [3]
03 - A kecsketej táplálkozási szerepéről [7]
04 - Inzulindependens cukorbetegek energia- és tápanyagbevitelének
vizsgálata [8]
05 - Klinikai tápszerek bevezetése cöliákiás gyerekek étrendjébe [11]
06 - Candida albicans-kontroll - diétával [12]
07 - Diétás szaktanácsadás az alapellátásban [13]
08 -
Táplálkozásunk és a rák [15]
09 - Rákdiéta
Szentesen [16]
10 - Mindennapi kenyerünk és az
egészség [18]
11 - Az alternatív táplálkozás a gyermekétkeztetésben [19]
12 - Új szemlélet [20]
13 - El Diablo - dietetikai szaktanácsadó rendszer [20]
14 - Másképp is lehet... [21]
15 - A lisztérzékenység anyagi vonzatai [22]
16 - A cisztás fibrózis és az Országos CF Egyesület [23]
17 - Az egészségügyi szakdolgozók működési nyilvántartása [24]
18 - Egészséges magzatok [25]
19 - Az enterális és parenterális táplálás ABC-je [26]
20 - Károsak-e az egészségre a füstölt készítmények? [26]
21 - Quadro Byte 1999 [29]
Az utóbbi évtizedekben tapasztalható tendencia, a mind mennyiségben, mind minőségben nem megfelelő táplálkozás számos betegség, köztük a daganatos betegségek előidézője lehet.
Túlzott energiabevitel
Állatkísérletek szerint az energiaszegény táplálkozás csökkenti a
daganatok előfordulását. Ezt mind kémiai karcinogénekkel indukált, mind
spontán előforduló daganatoknál igazolták. Energiaszegény táplálkozásnál
a sejtek burjánzási képessége és az áttétképződés is redukálódott. A
humán tanulmányokban az energiabevitel, a fizikai aktivitás, a testtömeg
külön-külön nem vizsgálható a köztük lévő szoros, összetett kapcsolat
miatt. Összefoglalva: az elhízás többféle daganat rizikófaktora, míg
olyan daganattípus, melynek kockázatát csökkenti, nem ismeretes.
Fehérjék
A Nemzetközi Rákügynökség adatai szerint az állati fehérje legalább
olyan kockázati tényező, mint a zsír. A fehérjedús táplálkozás hatására
megváltozik az emésztés ideje, folyamata, a széklet összetétele és a
passzázsidő. A passzázsidő megnövekszik, ezáltal a bél baktériumflórája
is megváltozik. Ugyanakkor mások a szelektív, fehérjementes diéták
daganatelőfordulást csökkentő szerepét találták. Összegezve a
fehérjékről eddig a szakirodalomban leírtakat, a tudomány jelenlegi
állása szerint a fehérjék nem szerepelnek önálló kockázati tényezőként,
ezért semmilyen daganatmegelőző célú táplálkozási ajánlás nem szükséges
a fehérjebevitellel kapcsolatban természetesen az extremitások
elkerülésének kivételével.
Szénhidrátok
Viszonylag kevesebb figyelmet szenteltek a szénhidrátok és a daganatok
kapcsolatának. Az első megfigyelések közé tartozik a túlzott
szénhidrátfogyasztás (elsősorban a krisztalloid) következtében kialakuló
elhízás (obesitas) és ennek eredményeképpen a tumor-előfordulás
fokozódása. Az elhízás, függetlenül attól, hogy zsír- vagy
szénhidrát-eredetű, rizikótényező, főleg az emlőrákoknál.
Zsírok
Lineáris összefüggés van a zsírbevitel és az emlőkarcinóma előfordulási
gyakorisága között. A zsírbevitel azonban összetett fogalom, a zsírok
nem minden típusa és összetevője egyforma hatású. Állatkísérletek
tanúsága szerint a kukorica-, napraforgó- és más, linolsavban gazdag
növényi olajok elősegítik egyes daganatféleségek kialakulását, míg a
főleg linolénsavat tartalmazó zsiradékoknak (olívaolaj, zsíros tengeri
halak és tengeri emlősök zsíranyagai) ilyen hatása nincs, sőt gátolják a
daganatkialakulást. Ezt eszkimók között végzett megfigyelések is
alátámasztották. Körükben az emlőtumor igen ritka, noha a zsír aránya a
táplálkozásukban 62%, vagyis igen magas – de ez tengeri emlős- és
haleredetű. Görögországban, ahol a zsírbevitel 32%, tehát szintén igen
magas, a mellrák előfordulása ennek ellenére alacsonyabb, mint máshol.
Ennek oka az, hogy a mediterrán országokban a fő zsiradékfajta az
olívaolaj (linolénsav).
A
zsírsavakat 3 fő csoportba oszthatjuk:
– Telített zsírsavak
– Egyszeresen telítetlen zsírsavak
– Többszörösen telítetlen zsírsavak
Telített zsírsavak
Elsősorban állati eredetű élelmiszerekben fordulnak elő. A telített
zsírok a daganatok kialakulását segítik, főként az energiabevitel
fokozása révén. A telített zsírsavakról kiderült, hogy nem iniciátor
(DNS-károsító), mint először gondolták, hanem promóter (daganat
kialakulását elősegítő) hatásúak. Főleg az emlő és a vastagbél
daganatainál sikerült ezt igazolni.
Egyszeresen telítetlen zsírsavak
Bebizonyosodott, hogy nem növelik a daganatok kialakulásának
gyakoriságát, sőt egyes daganatok előfordulását tekintve kedvező
hatásúak is lehetnek. Fő forrásuk az olívaolaj.
Többszörösen telítetlen zsírsavak
A többszörösen telítetlen zsírsavaknak két csoportját különböztetjük
meg:
– n-3 zsírsavak: halolajokban találhatók meg, egyértelműen
daganatellenes hatásúak
– n-6 zsírsavak: növényi olajok fő alkotóelemei, állatkísérletekben
promóter (daganatmegelőző) hatásúak, humán kísérletekben
ellentmondásosak az eredmények. Tanulmányozva a többszörösen telítetlen
zsírsavak két fő csoportjának élettani hatásait, a következőket
vonhatjuk le: az egyszeresen telítetlen és az n-3 sorozatú többszörösen
telítetlen zsírsavak daganatellenes hatásúak, tehát az olívaolaj és a
hal fogyasztás (tengeri) egészséges, de kedvező hatásúak a szív- és
érrendszeri megbetegedéseket illetően is.
Ugyanakkor az n-6 sorozatú többszörösen telítetlen zsírsavak jó hatásúak
a szív- és érrendszeri megbetegedéseket illetően, de kedvezőtlenek a
daganatokkal kapcsolatban. A zsírok az immunrendszert is befolyásolják,
csökkentik az ellenanyagtermelést, és a telítetlen zsírsavak a T-sejtek
aktivitását fokozzák. A húsos-zsíros táplálkozásról egyértelműen
kiderült, hogy növeli a másodlagos epesavak mennyiségét a székletben, s
mivel állatkísérletekben ezek daganatkeltőnek bizonyultak, nem zárható
ki a szerepük a humán vastagbéldaganatok kialakulásában sem.
Rostok
Az élelmi rostok a szénhidrátok csoportjába tartoznak. Meghatározásuk
szerzőkként más és más, lényegüket tekintve azonban azonosak: olyan
növényi sejtrészek, amelyek rezisztensek az ember emésztőenzimeivel
szemben. Számos típusuk és összetevőjük van. A táplálék rosttartalma
függ a feldolgozás és az elkészítés módjától is. A főzés és a
konzerválás jelentősen csökkenti a rostok mennyiségét, míg az élelmi
anyagok hevítése, sütése növelheti azt. Az étkezési rost általában
oldható és oldhatatlan rostok keveréke. Az oldható rostok vizes közegben
feloldódnak és gélt képeznek. Az oldhatatlan rostok a tápcsatornában
csak minimális változásokon mennek át. Ezek általában zöldség- és
gabonafélékben találhatók. A rostdús táplálkozás néhány előnyös hatását
már régóta ismeri az orvostudomány, azonban csak Trowell, Walker és
Burkitt Afrikában gyűjtött megfigyelései nyomán kerültek az érdeklődés
előterébe az 1970-es években. Dél-Afrikában a négerek között igen ritkán
fordul elő obstipatio, appendicitis, diverticulosis, irritabilis
colon-syndroma, vastagbél-polyposis, vastagbélrák, aranyér,
epekőbetegség, cukorbetegség, szívinfarktus. A felsorolt betegségek
ritka előfordulását a rostszegény táplálkozásnak tulajdonították.
A tudományos kutatások ma elsősorban az étkezési rostok rákmegelőző
szerepével és koleszterinszint-csökkentő hatásával foglalkoznak. A
rostfogyasztás elsősorban a vastag- és végbéldaganatok előfordulásával
van negatív korrelációban. A rostok a vastagbélbe jutva megnövelik a
béltartalom térfogatát, képesek különböző anyagokat, többek között a
táplálékkal ide bejutott vagy a bélcsatornában képződő karcinogén
metabolitokat (pl. másodlagos epesavak) abszorbeálni. A bélben lévő
karcinogén metabolitok koncentrációjának csökkenésével ezáltal e csökken
a daganatképződés esélye. A rostok fermentálódhatnak is a vastagbélben,
növelve ezáltal a bélbaktériumok mennyiségét, n befolyásolják a bél
mikroflóráját, illetve a bélbaktériumok anyagcseréjét. Eközben a pH
csökkentésével gátolják a másodlagos epesavak képződését. A
rostmennyiség és a baktériumok megnövekedett mennyisége növeli a széklet
tömegét, ami szintén kedvező hatású. Egyfelől tovább csökken a
karcinogén anyagok koncentrációja, másfelől a nagyobb mennyiségű széklet
fokozottan ingerli a bélfalat, fokozza a bél motilitását, ezáltal
csökken a széklet tranzitideje. Fontos megemlíteni a rostoknak egy
indirekt daganat-megelőző tulajdonságát. Nevezetesen azt, hogy hamar
teltségérzetet okozva csökkentik a felvett táplálék mennyiségét, azaz
elősegíthetik az obesitas megelőzését, illetve mérséklését.
Élvezeti szerek (alkohol)
Az alkohol számos káros hatása közismert tény, de kevesen tudják, hogy
daganatkialakulást elősegítő (promóter) hatása is van, (májrák,
szájüregi, nyelőcső-, gyomor- és emlőrák). Az alkoholnak szerepe van a
hasnyálmirigy-karcinómák létrejöttében is. Szerepét valószínűsítették
légzőszervi és emésztőszervi tumorokban, főleg a gyomorszáj-,
vastagbél-, végbél-daganatokban, melanomában, leukémáiban, vese- és
húgyúti danatokban.
Az alkohol kromoszómakárosodást okoz, így adott a DNS-károsítás
lehetősége, azaz mint iniciátor szerepelhet. Fontos szerepe van annak
is, hogy az alkoholisták energiaszükségletük jelentős részét alkohol
formájában véve magukhoz, alultápláltak lesznek, hiánybetegségek
alakulnak ki bennük, az immunrendszer működésének csökkentése révén
fokozva a daganatképződés rizikóját. Dietz és Zöller adatai szerint, ha
a nem dohányzó és nem alkoholizáló egyének szájüregi rákra vonatkozó
relatív kockázatát 1-nek vesszük, akkor a dohányosoké 12, az
alkoholistáké 15. Ha valaki dohányzik és rendszeresen fogyaszt alkoholt
(több mint 20 szál cigaretta és 75 mg alkohol naponta), akkor ez a
kockázat 12×15, vagyis 180-szoros. Még egy fontos és sajnálatos tényre
kell felhívnom a figyelmet: a betegek életkorára. A felmérésben részt
vevő 58 beteg átlagos életkora 37 év volt. A rosszindulatú daganatos
betegek életkora pedig 36 és 47 év közé esett, tehát fiatal betegekről
van szó.
Vitaminok
A-vitamin: származékai (retinoidok) kísérleti állatokban optimális
körülmények között, igen nagy dózisokban, meggátolják a kémiai úton
előidézett daganatok kialakulását. A hatást részben a retinolnak
tulajdonítják, ami az állati eredetű táplálékokban is jelen van. A
béta-karotinok sokkal hatékonyabbak. Az előbbiek valószínűleg az
immunvédekezés, az utóbbiak a toxikus peroxidációra vannak hatással.
E-vitamin (tokoferol): szintén antioxidáns hatással bír.
C-vitamin: antioxidáns, mely gátolja a karcinogén metabolitok
képződését, a DNS-károsodásokat is képes megakadályozni.
D-vitamin: újabb keletű vizsgálatok szerint a D-vitamin szintén
csökkenti a vastagbéldaganatok gyakoriságát, sőt egyes vizsgálatok
szerint az emlőrákkal kapcsolatosan is protektív szerepe lenne.
Rodek Eszter dietetikus
Baranya Megyei Kórház
Kórházunk
onkológiai osztálya 20 ággyal működik, 2 év óta dolgozom itt
dietetikusként. Az osztályon leggyakoribb a reformétrend, természetesen
gyakori a szondatáplálás, a parenterális táplálás. A konyhatechnikai
módszerek közül is kiválogatjuk az ésszerűeket, amelyek kevésbé ártanak
a tápanyagoknak. Például a hidegen sajtolt olajat utólag keverjük az
ételekhez. Rántással sűrítés helyett igyekszünk párolt zöldségeket
tálalni, vagy egy kevés habarással sűrítünk. Az ételeket utólag sózzuk,
ásványi anyagokban gazdag tengeri sót használunk.
Betegeinknek naponta háromszor van főétkezés, tízóraira és uzsonnára
salátát vagy gyümölcsöt kapnak. Reggelihez és vacsorához egyéni ízlés
szerint tejet vagy gyógyteakeveréket isznak. Naponta kapnak zöldség-
vagy gyümölcssalátát. A nyersanyagokat igyekszünk Csongrád-Bokrosról, a
biokertészetből beszerezni. A gyümölcssalátát szelénben gazdag olajos
magvakkal is dúsítom.
Tapasztalataim szerint zöldségsalátát a betegek 70%-a kér,
gyümölcssalátát minden beteg szokott enni.
Természetesen a mi osztályunkon is kérnek tisztító, léböjt kúrát –
örülök, ha ezzel kapcsolatban új ismeretekhez juthatok, és ezzel is
segíthetek betegeinknek.
Dr.
Oczeláné Kis R. Márta dietetikus
Szentes
* * *
Nincs
kizárólagos út címmel a daganatos betegek diétájáról írtunk az Étrend
előző számában. Köszönöm dr. Oczeláné Kis R. Márta munkáját, amelyben az
onkológia osztályukon alkalmazott diétáról számol be. Ebből idéztünk
néhány sort, és továbbra is várjuk az olvasóink véleményét, munkájuk
bemutatását.
A szerk.
