Új Diéta 1996/03-as számai:
01 - Éheztetés vagy étkeztetés? [2]02 - Az idült veseelégtelenség dietoterápiája [4]
03 - A dietetikusok feladata a vesebetegek gondozásában [6]
04 - Mesterséges táplálással szerzett tapasztalatok [8]
05 - Mérgezések diétás kezelése [9]
06 - Dietetika a haldokló betegek gondozásában [14]
07 - Alternatív étrendek a gyermekélelmezésben [15]
08 - Az élelmezési tevékenység szervezésének aktuális kérdései [18]
09 - Látogatás az IBD betegek klubjában [21]
10 - Nem lehet elég korán kezdeni... [22]
11 - Ezt olvastuk [24]
12 - Az indiai konyha [26]
Éheztetés vagy
étkeztetés?
Beszámoló a MDOSZ III. Szakmai Konferenciájáról
A két évvel
ezelőtti fórumhoz hasonlóan 1996. május 21–22-én is
sikeres szakmai konferenciát tartott szövetségünk budapesti Villányi Úti
Konferenciaközpontban, A diéta szerepe a vesebetegek
gyógyításában címmel. A kétnapos rendezvény szervezésében a
MOTESZ közreműködött, legfőbb támogatója – a teljesség igénye nélkül –
az ABBOTT, az EGIS-NUTRICIA, a Fitness Szövetség, az INTHERA AG, a
Licencia, a Magital és a UNILEVER volt. Külön kiemelendő, hogy az
INTHERA AG Fresenius képviselet arra is súlyt helyezett, hogy számos, a
mesterséges táplálás területén dolgozó dietetikus kongresszusi
részvételi díját átvállalja.
S itt álljunk meg egy gondolatra. Valóban, a korábbiaktól eltérően magas
volt a részvételi díj, mely azonban a szolgáltatások minőségét is
meghatározta. Sok véleményt hallhattunk a kongresszus előtt, alatt és
után ezzel kapcsolatban pro és kontra. A rendezvény anyagi és szakmai
mérlegét Kubányi Jolán főtitkár a következő számban vonja meg.
Az elnökség köszöntői után új tiszteletbeli tagokat választott a
szövetség dr. Fiegler Mária, dr. Morava Endre, dr. Pécsi Tibor és dr.
Pados Gyula személyében, s így kilenc főre bővült a tiszteletbeli
dietetikusok száma. Ezután Gaálné Labáth Katalin elnök értékelte a
beérkezett pályaműveket, majd plenáris üléssel folytatódott a szakmai
tanácskozás. A vesebetegek táplálásáról a szakterület kiváló képviselői
referáltak. Dr. Makó János és dr. Zakar Gábor a krónikus urémiás és
dializált betegek diétájának orvosi, élettani vonatkozásait és a
legkorszerűbb táplálási elveket ismertette, melyhez szorosan
kapcsolódott Antal Csilla dietetikus előadása. Dr. Szőllőssy Gyula és
Nyománé Fehér Edit közösen mutatta be az elmúlt tíz év gyakorlati
tapasztalatait, melyet cikk formájában is összefoglaltak lapunk
hasábjain. Ilovai Józsefné dietetikus a krónikus vesebeteg gyermekek
táplálási problémáiról tartott előadást.
Az ebédszünet és a kiállítások megtekintése után remekebbnél remekebb
bejelentett előadásokat hallhattunk kollégáinktól.
Bartal Júlia gondozásról szőtt gondolataival néhány perc alatt felrázta
a hallgatóságot. Papp Rita fehérjeszegény étrendről szóló, szakmailag
kiváló és remekül szemléltetett előadása után végre kezdtük azt érezni,
hogy "képben vagyunk". Ugyanis – mint másnap kiderült – szép számmal
akadtak köztünk olyan hallgatók, akik nem ezen a szakterületen
tevékenykednek, így nem ártott az alapfogalmak felelevenítése ahhoz,
hogy a dolgok a helyükre kerüljenek. Ezért Farkas Krisztina ketosavakról
szerepéről szóló előadását hosszabban is elhallgattuk volna. Nagy
Gabriella elhízottak táplálkozási ("nassolási") szokásait elemző
referátuma elevenünkre tapintott.
A szünet után a pályázat első három helyezettjének
előadását hallgattuk meg. Az első helyezett Duca Mária és Somogyi
Zoltánné (Országos Onkológiai Intézet) és a második helyezett Cserjési
Éva (Zala megyei Kórház-Rendelőintézet) pályaművét rövidített
változatban már ebben a számban olvashatják. A harmadik Nyománé Fehér
Edit (Péterfy Sándor utcai Kórház) munkája lett, melyet az oklevéllel
jutalmazott további pályaművekkel együtt a későbbiekben közlünk.
A keddi programot a Hotel Flamencoban rendezett állófogadás zárta, ahol
a mértékletesség elvét kénytelenek voltunk szem elől téveszteni.
Május 22-én a vesebetegek mesterséges táplálásáról szóló kerekasztal
konferencián vehettünk részt. Itt hangzott el dr. Varga Péter, a MMTT
tiszteletbeli elnöke, a kerekasztal moderátora véleménye: a mesterséges
táplálásra szoruló betegek 90%-a éhezik a hazai egészségügyi
intézményekben.
Dr. Remport Ádám elméleti bevezetője után dr. Medve László emelte ki az
"all in one" rendszer előnyeit és a szem előtt tartandó kezelési
elveket, majd dr. Járay Jenő szólt a transzplantált betegek étrendi
problémáiról. Dr. Zakar Gábor és dr. Sallay Péter előadása után Horváth
Zoltánné főiskolai adjunktus foglalta össze, illetve tette fel a
dietetikusokat érintő kérdéseket: hol a dietetikus helye a mesterséges
táplálás területén, a gyárilag készített steril tápoldatok világában? A
hozzászólásokból kitűnt, hogy a dietetikusok közreműködésére nagyobb az
igény ezen a területen, mint valaha, persze ehhez a speciális ismeretek
elsajátítása is nélkülözhetetlen.
A kerekasztal résztvevője volt a kilenc éve alakult Vesebetegek
Egyesületeinek Országos Szövetsége képviseletében Ádám Aurél elnök, aki
a szenvedő fél oldaláról világított meg néhány problémát. Balázsné dr.
Molnár Borbála, az OEP gyógyszerügyi főosztályvezetője előadásából a
finanszírozási rendszerről kaphattunk képet. Összességében tartalmas és
gondolatébresztő kerekasztal konferencián vehettünk
részt, mely persze számos nyitott kérdést hagyott maga után.
A szakmai tanácskozás Gaálné Labáth Katalin elnök ünnepi beszédével
zárult, mely a szövetség fennállásának ötödik évfordulója alkalmából
hangzott el.
Jó konferencia volt. Kár, hogy olyan kevesen élveztük...
Nem lehet elég
korán kezdeni...
élménybeszámoló
Az Országos
Egészségbiztosítási Pénztár Kockázatkezelő Kuratórium titkársága által
1995-ben kiírt „Táplálkozásfüggő betegségek kockázatának
csökkentése gyermekkorban” c. pályázatot a Haynal Imre
Egészségtudományi Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karának Dietetikai
Tanszéke nyerte el. Ennek keretében került sor azokra az
előadássorozatokra, amelyeket a II. évfolyamos hallgatók tartottak egy
hónapon át egyes általános iskolákban, illetve gimnáziumokban.
Négytagú csapatunk (Lelovics Zsuzsanna, Lencsés Gabriella, Róka Gergely,
Zsiga Ildikó) Horváth Zoltánné főiskolai adjunktus irányítása alatt a
budapesti XVI. kerületi Hermann Ottó Nyelvtagozatos Általános Iskola
két hetedikes osztályának oktatását vállalta el.
Feladatunknak tekintettük a dietetikus feladatának tisztázását, az
ismeretek és táplálkozási szokások felmérését, illetve az előre
meghatározott témakörök ismertetését.
Az első óra a totó jegyében zajlott. Kétféle totót
állítottunk össze erre az alkalomra: egyik a szokásokat, a másik pedig
az ismereteket volt hivatott felmérni. Kellemes meglepetést okozott a
tanulók nagy tudása ezen a területen. Begyűjtött információinkat azonnal
feldolgoztuk és a későbbiekben felhasználtuk az órák anyagának
felépítésénél.
Az óra további részében két nagy témánk: a szerves tápanyagok sorsa a
szervezetben és a fehérjék volt. Második alkalommal a zsiradékok és a
szénhidrátok kerültek sorra: csoportosítás, élelmiszerforrások,
anyagcsere, felszívódás stb. A harmadik órán kerültek sorra a vitaminok
és nyomelemek. Ekkor beszéltünk az ételkészítések során használt
konyhatechnológiai műveletek során fellépő veszteségekről és
változásokról is. Negyedszer az energiaszükségletről, táplálkozási
szokásokról (az első órán kitöltetett teszt alapján), a kívánatos és
valós fogyasztás közti különbségekről volt szó. Áruismereti tudásunkból
is adtunk át a tanulóknak egy csokorra valót: minden nagy
élelmiszercsoportot megemlítettünk, kiemeltük a legjellemzőbbeket.
Az egyes találkozások között sem hagytuk unatkozni a
hallgatóközönségünket: „házi feladatokat” osztottunk ki, pl.
táplálkozással kapcsolatos keresztrejtvényt, betűrejtvényt oldattunk meg
velük.
Az utolsó ott töltött óránkat egy általános összefoglalásnak,
ismétlésnek szántuk. Hagytunk időt a felmerült kérdések megválaszolására
is, mely során megtudhattuk, hogy fiúk között népszerű a testépítés és
az ezzel járó divathullámok (fehérjekészítmények, vitamin-kiegészítők
fogyasztása). A lányok között szerencsére nem hódít a fogyókúra.
Az előadássorozat végén feltett kérdésünkre, hogy kik fognak változtatni
a hallottak alapján táplálkozási szokásaikon, közel az osztály
egyharmada válaszolt igennel: naponta ötször étkeznek (esznek
rendszeresen reggelit), kevesebb zsiradékot és több gyümölcsöt
fogyasztanak stb.
Mindvégig fontosnak tartottuk a szemléltető eszközök
használatát a figyelem és érdeklődés fenntartása érdekében: plakátokat
rajzoltunk, színes fóliákat használtunk, egyes – előre megfogalmazott –
kérdéseket totó formájában tettünk fel, amelynek győzteseit
(legjobbjait) díjakkal jutalmaztuk (Cerbona szeletek, alma, kivi...).
Legkiválóbb segédanyagunk az az egyik társunk (Lelovics Zsuzsanna) által
készített kártyasorozat, amely az egyes nyersanyagok
képeit, tápanyagtartalmát, az energiát adó tápanyagok százalékos
megoszlásait mutatja. Búcsúzóul pedig egy általunk írt és összeállított
táplálkozási útmutatót osztottunk ki.
Az előadássorozat lezárásaként tanszékünkre hívtuk meg
a diákokat, ahol egy előadást hallgattak meg és videót néztek az
élelmiszerreklámokról, majd fehér köpenyeket öltve a tankonyhában került
fel a korona az eddig elhangzottakra. A gyakorlatban szemléltettük az
egyes élelmiszerek jellemzőit és kipróbálhatták egy-egy "vitaminbomba"
elkészítését: pitába (tésztazacskóba) töltöttek párolt, ill. nyers
zöldségeket, amit fokhagymás szósszal ízesítettek. Természetesen végül
mindent feltálaltunk a gyerekek által megterített asztalokra és közös
„lakomával” zártuk egy hónapos közös munkánkat.
Ugyanis a munkánknak ők ugyanúgy részesei, segítői voltak. Rengeteget
tanultunk tőlük:
-Hogy egy előadás hiába ölel fel egy egész nagy témát, ha az a közönség
számára érthetetlen vagy unalmas (a rengeteg szemléltető eszköz és játék
segítségével érdekessé tudtuk számukra tenni a tápanyagok száraz,
„elvont” világát).
-Hogy a közönséggel igenis meg lehet, és meg is kell találni a megfelelő
hangnemet (ez különösen előnyös, ha diákoknak diákok tanítanak). Nem
utolsó sorban megtapasztalhattuk, hogy a dietetikusi hivatás milyen
örömökkel, sikerekkel járhat.
Úgy tapasztaltuk, hogy a gyerekek lexikális ismeretei
meglehetősen széles körűek voltak az emésztés területén, de a
gyakorlatban, a hétköznapi életben már nem mindig tudták hasznosítani
ezt a tudást. Az utolsó órán kitöltettük a gyerekekkel ugyanazt az
ismeretfelmérő tesztet, amelyet az első órán is, hogy a kettő
összevetéséből mérjük fel munkánk hatékonyságát. Eredményként azt
kaptuk, hogy az első alkalommal a tanulók közel 70%-a, a második
alkalommal pedig 85%-a válaszolt helyesen az általunk feltett
kérdésekre.
A tesztek eredményeitől függetlenül nem tudjuk megmondani, hogy
valójában elértük-e célunkat. Hiszen feladatunk nem az volt, hogy
megtanítsunk nekik ételekkel kapcsolatos tudnivalókat, amit most
megtanulnak, majd pedig szépen elhalványul az emlékük, miként egy
magyarórán elhangzott vers elemzése, hanem hogy egy életre elültessük
bennük az egészséges táplálkozással kapcsolatos legszükségesebb
tudnivalókat, mint matematikában az "1x1"-et. A választ az élet fogja
megadni.
Mi, főiskolai diákok is beláttuk, hogy a tájékoztatást és a prevenciót
minél előbb el kell kezdeni, hiszen már mi is – akik még alig léptük át
a húszat – csak nehezen vagyunk alakíthatóak. Amit a gyerekkorban
hallottunk, láttunk és elfogadtunk helyesnek, azt később az idő
előrehaladtával egyre kevésbé lehet megváltoztatni. Nem kell
dietetikusokat képezni az általános iskolákban, de feltétlen bővíteni
kell az ismereteket azokról az alapvető dolgokról, amelyek a fejlődő
gyermekek hétköznapjaiban jelen vannak és amelyek egészségüket
erőteljesen befolyásolhatják.
